A Fehér Kígyó csábítása
|
|
|
A Fehér Kígyó csábítása
|
|
|
A Fehér Kígyó csábítása |
A hard rock műfaj nagy énekesei közül már csak néhányan vannak életben, közülük is csak igen kevesen színpadképesek. Azok száma még elenyészőbb, akik hangján nem fogott az idő. A brit David Coverdale (Whitesnake) július 13-án a Petőfi Csarnokban igazolja, hogy közéjük tartozik.
Az ifjú David élete meglehetősen
izgalommentesen zajlott, amíg egy képcsatornás műsorban meg nem látta Jimi Hendrixet
játszani. Ettől kezdve mindennapi munkája mellett az éneklésnek szentelte idejét,
több zenekarban megfordult, egyikkel még kedvence, Joe Cocker előtt is fellépett.
A fordulópontot az jelentette számára, amikor 1973 nyarán megpillantotta a brit
Melody Makerben a Deep Purple hirdetését, amelyben új énekest kerestek Ian Gillan
helyére. Vesztenivalója nem lévén, elküldött egy hangkazettát. Igen csak meglepődött,
hiszen a zenekar meghallgatásra, majd lemezfelvételre hívta. A világ a Burn
albumuk megjelenésekor ismerte meg az akkor még enyhén pufók, testes, szemüveges,
ám kellemesen telt bariton hangszínű fiatalembert. Öröme mégsem lehetett teljes,
mert a Purple mellé állította a zenei stílusában vele teljesen ellentétes basszusos
énekest, Glenn Hughest. Ezzel el is ültette a viszályt a két szólista között,
a zenekarban együtt töltött évek számukra az örökös viaskodást jelentették.
David, a gitáros Tommy Bolin súlyos kábítószerfüggése miatt végképp szétesett
csapat vezetőjének, az orgonista Jon Lordnak 1976 márciusában jelentette be
kilépését. Erre azonban már nem is volt szükség, hiszen Lord és Ian Pace dobos
hónapokkal korábban elhatározta, hogy az éppen időszerű koncertkörút befejeztével
feloszlatja a zenekart.
Coverdale ezt követően két
évig ki sem mozdult otthonából, amikor pedig ismét koncerttervekkel kacérkodott,
a punk mozgalom hódítása miatt próbálták meg lebeszélni az általa képviselt
hard rock műfajról. Maga is tartva az érdeklődés hiányától, csupán néhány kisebb
klubba jelentkezett, ahol meglepődve tapasztalta, hogy tömegek várják. Ezen
felbátorodva első szólómezének címét, White Snake (Fehér Kígyó), zenekari névvé
emelve és egybeírva beindította új csapatát. Felfutása akkor kezdődött igazán,
amikor kérésére Jon Lord és Ian Paice is csatlakozott hozzá, mintegy kis Deep
Purple-t alkotva. A világhírű nevekkel tűzdelt társulat híre futótűzként terjedt
és 1980-ban már a rangos brit Reading fesztivál fő műsorszáma lett. A színfalak
mögött azonban folyamatos izzott a levegő. Kihasználva érzéki hangszínét, dalszövegeiben
Coverdale szinte kizárólag szexuális témákhoz nyúlt, egyben hangsúlyozta, hogy
számára a színpad nem szószék, egyszerű rock énekesként kívánja megszólítani
közönségét. Először Lord és Paice unta meg ezt a túlfűtötten egyoldalú érzékiséget,
lépett ki és távozott az újjáalakult Deep Purple-be. Más zenészek ugyan maradtak,
de a színpad hátsó szegletében vidáman nevetgélve kísérték az énekest, miközben
ő szenvedélyes átéléssel danolt előttük. Amikor ezt David észrevette, az érintetteket
lapátra tette.
Mivel a Whitesnake soha nem volt a szó nemes értelmében zenekar, hanem csupán
az énekest kísérő csapat, így nem csoda, hogy a tagok igen gyakran váltották
egymást. Jellemző példa, hogy a 1987-ben megjelent, mindmáig legsikeresebb Whitesnake
című album zenészei közül egyedül Adrian Vandenberg gitáros maradt a bemutató
körútra. A szerencsével is hadilábon álltak. Hol az említett zenészt kellett
pótolni az ujjait megbénító íngyulladása, hol Coverdalenek kellett kényszerű
pihenőket tartania hangszálgondjai miatt.
Az énekes első két házassága
is zátonyra futott, pedig második neje, a szemrevaló Tawny Kitaen színésznő
több klipjükben is feltűnik. A grunge műfaj amerikai felfutása sem tett jót
az általuk képviselt hard rock vonalnak, ráadásul az 1989/90-es években a rockerektől
is elvárt "baba" megjelenést - melírozott, bodorított haj, díszszegecsekkel
kivert nadrág, stb. - megunva, David még a világ legjobb gitárosaival, Vandenberg
és Steve Vai, együtt is feloszlatta az együttest. Az egykori Led Zeppelin Gitáros
Jimmy Page-el tervezett visszatérése nem sikerült, a csekély érdeklődés miatt
erejükből mindössze hat japán fellépésre futotta.
Azóta ismét Whitesnake néven dolgozik, jelenteti meg albumait, a legutóbbit idén márciusban Forevermore címmel. A Petőfi Csarnokban nem először lép fel, ám Reb Beach és Doug Aldrich gitárosokkal, Michael Devin baszusossal és Brian Tichy dobossal eben a felállásban még nem járt nálunk a hatvanéves, ma már nagypapa Coverdale. Kora azonban nem zavarja, hogy továbbra is a szerelem legyen a központi témája. Az Is This Love, Love Ain't No Stranger, Looking For Love ezt bizonyítja.
Sz.G.
Magyar Demokrata 2011/27.
 |
|
A Fehér Kígyó csábítása
|
|
|