|
|
A hiteles őstörténet a nemzeti felemelkedés alapja
|
|
A hiteles őstörténet a nemzeti felemelkedés alapja |
Az igazi ősgeszta
A Tárih-i Üngürüsz visszaadja a magyarság őstörténetének hitelét a regősökig és Nemród királyig - mondja Grandpierre Attila, a 160 éve felfedezett és most eredeti alakban nyilvánosságra hozott dokumentumról. Az Anonymusnál jóval korábbi geszta még a Géza fejedelem előtti korszakból származhat, és a hun-szkíta előzmények szerint tárgyalja a magyarok eredetét.
Milyen újabb tények késztették
arra, hogy a Vámbéry Ármin által 1858-ban, Isztambulban felfedezett Tárih-i-Üngürüsz
(A magyarok története) magyar ősgeszta eddig ismert változataival ellentétben
az eredetit hozza nyilvánosságra, amihez százoldalas bevezető is írt?
- Bár az eltérés mennyiségre nem jelentős, tartalomra annál inkább. Miután az
MTA 140 éven át a magyar nép mérhetetlen kárára elfektette, majd a mű tartalmát
leértékelő beállításban tette közzé, sürgetővé vált a mű tartalmának rendkívüli
jelentőségére rámutató kiadás. A bevezető tanulmányok rávilágítanak arra, hogy
történelmünkről félrevezető képet alkottak. Százoldalas bevezető tanulmányom
sorra veszi ezek kulcskérdéseit, értékelési szempontjait, és így minden olvasó
felismerheti az eddigi hivatalos álláspont egyoldalúságát, azt, hogy a legfontosabb
tartalmi szempontot hagyták figyelmen kívül.
A kötet alcíme: "Az
eredeti kézirat először nyomtatásban". Mennyire hiteles ez a kézirat?
- A mű hitelességét jelzi többek között az a kulcsmondata, amelyet teljes mértékben
hamisan közöltek az előző kiadások. Ez a mű elején található, és így szól:
"A regösök és a krónikások írták meg", és ezután következik a
magyarság Nemródtól való eredetének ismertetése. Páratlan jelentőségű ez a tény,
mert azt jelzi, hogy a Tárih-i Üngürüsz, röviden a TÜ még abban a korban született,
amikor a regősökre, a nemzet történelmi emlékezetének őrzőire, a történelmi
regék regélőire hivatkozás még nem számított tilalmasnak vagy elítélendőnek.
Az eddig ismert legrégibb az Anonymus-krónika a 13. században vagy még korábban
született, de már elítéli, még ha csak látszólag is, a regősök énekeit. Anonymus
a regősöket összesen négyszer említi, későbbi krónikáink már egyszer sem. Sebestyén
Gyula a regősökről írt monográfiájában kimutatja, hogy több mint 6000 éves,
magas szintű csillagászati tudást őriznek. Géza és Szent István korától kezdve,
mint a néphagyomány őrzőit, elítélendőnek számítottak őket, mert az új, nyugati
típusú hatalom szembefordult a nemzettel. A TÜ őstörténeti része viszont 14-szer
hivatkozik a regősökre, minden egyes nagyobb eseménysor ismertetése énekeik
és a krónikások alapján történik. Ez tehát még a nép és a hatalom egységének
korában született, a jelek szerint 907 előtt, ez teszi eredetünk, őstörténetünk
tekintetében legjelentősebb ősgesztánkká.
Kik fogadták el eddig
ezt a dokumentumot, kik nem, és milyen indokkal?
- Akik tartalmi szempontból jelentősnek találták: Vámbéry Ármin, Budenz József,
Blaskovics József, Grandpierre K. Endre, Hölbling Tamás. Hazai György 1977-ben
még lehetségesnek tartotta, hogy a TÜ az őskrónika. Kiemelte, hogy a magyarok
eredetét és vándorlását tárgyaló része jóval részletesebb, mint Anonymus és
Kézai gesztái. Akik nem: Fodor István, Hazai György 1996-ban, Sudár Balázs.
Miért nem? Egyrészt ráfogják, hogy a latinból törökre fordítás során a fordító
minden tényadatot, eseményt megváltoztatott, ami képtelenség. Elsősorban stiláris
változásokra került sor, másrészt figyelmen kívül hagyják az őstörténelemmel
foglalkozó részt! Tény, hogy 1849 után 180 fokos fordulat állt be a hivatalos
történelemszemléletben, de ezek szempontjai nem szoríthatják háttérbe és nem
rekeszthetik ki a Nemród, Atilla, Árpád korában megvalósult történelmi események
valós, korabeli szempontjait!
Akadémikus mondta korábban,
"A mi politikai érdekeink azt kívánják, hogy a finn-ugor népcsoporthoz
tartozzunk". László Gyula ezt az érdekalapú álláspontot tagadta, csak
rokonokat említett. A TÜ megváltoztatja-e a magyarság korábban hangoztatott
finnugor őstörténet elméletét?
- Teljes mértékben! Ebben a leghitelesebb, őstörténeti részleteiben leggazdagabb
ősgesztánkban ez áll: "Az egész teremtett világon őseink és nemzetségünk
hősiességgel szerepeltek a történelem alakításán, [úgyhogy még] ma is erről
szól széles e világon a hősi ének". Liudprand longobárd krónikaíró
962-ben fejezte be Antapodosis című krónikáját, amelyben megírta, hogy őseink
i. u. 899-ben a brentai ütközet előtt harci kedvük tüzelésére megemlékeztek
"nagy hírnevünkről, melyet örökségül kaptunk atyáinktól". Ez hitelesíti
a TÜ állítását a magyarság őseinek világraszóló hírnevéről. Ezzel pedig kizárja
a finnugor eredetet és bizonyítja a magyar-hun-szkíta folytonosságot. Kiderül
az is, hogy a Torony építése előtt a szkíta vallás volt a legelterjedtebb Eurázsiában,
és az is, hogy Nemród szkíta király volt. Korabeli, több mint 4000 éves dokumentum
alapján megtaláltam azt a kiemelkedő mezopotámiai királyt, aki a vízözön után,
de még a nyelvek összezavarodása előtt élt, ugyanott, ahonnan Árpád népe jött.
Neki tulajdoníthatók a korai mezopotámiai civilizáció legalapvetőbb vívmányai,
első törvényei, a torony építése, és az Égtől kapott királyság, mindaz, amit
Nemród királyról tudunk. Még nevének mássalhangzói is megegyeznek a király nevével.
Nemród magyar király volta a Biblia előtti, ősi szájhagyományon alapszik, és
az egész magyar krónikaírás kulcsa.
Édesapja, Grandpierre
K. Endre már nem érhette meg ezt a bővített kiadást. Elfogadná ebben a formában?
- Édesapám tervezte az eredeti TÜ kiadását. Ez a kötet tartalmazza a TÜ-ről
írt összes tanulmányát és a TÜ peranyagát, a TÜ megjelentetéséért vívott küzdelmének
teljes dokumentálását.
Lehetne-e ennek megfelelően
változtatni az iskolai tananyagot?
- A tankönyvírók felelőssége nem kerülhető meg, mivel az első tudásrendszer,
ha egyszer belegyökerezett gyermekeinkbe, már nehezen cserélhető le. Olyan történelmi
tudatra van szükség, amely áthatja a nemzet egészét, amely képes lelkesíteni,
nemesbíteni az embert. Ennek döntő ereje a történelem helyes értelmezése. A
történelmi tudat egyik alapvető forrását a történelemkönyvek jelentik, ezek
a nemzeti önazonosság letéteményesei. Több mint egy évszázada nem tudni, ki
a magyar, mi a magyar. A nemzeti önazonosság alapja a nemzet eredete, vagyis
őstörténelme, mert ebben rejlik eredeti önazonosságunk. A történelemkönyveknek,
a tankönyveknek az a feladatuk, hogy egészséges történelemszemléletet adjanak
elsősorban krónikáink alapján, melyeket a korabeli magyar összefüggéseknek
megfelelően értelmezzenek.
Gyorsan változó világunkban
fennmaradhat-e egy nép, ha nincs biztos történelmi alapja?
- Az őstörténet minden nemzet kulcskérdése, mert ez a nemzeti önazonosság és
a nemzeti felemelkedés alapja.
Lesznek-e következményei
a kötetnek?
- Amikor édesapám 1979-ben a TÜ nyomán először megfogalmazta a magyar őshonosság
bizonyítását, még számomra is rendkívül merésznek számított. Óriási társadalmi
hatása azonban érződik, mára sok száz ezer ember gondolkodik így. A Tárih-i
Üngürüsz visszaadja a magyarság őstörténetének hitelét a regősökig és Nemród
királyig. Biztos vagyok benne, hogy lényeges szerepet játszik a magyarság újjászületésében
és felemelkedésében.
Szakács Gábor
Fénykép: T. Szántó György
Magyar Demokrata 2018. május 3.
|
|
A hiteles őstörténet a nemzeti felemelkedés alapja
|
|
|