Bár a zenekarok bemutatását nem beszélgetésben szoktuk leírni, most mégis kivételt teszünk. Mivel egy éven belül a H-599 nevű csapatból alakult Historica is tagcserékre kényszerült, ennek háttérét jobb, ha Ézsiás Péter zenekarvezető, énekes mondja el.

Egy nemzeti gondolatokat közvetítő zenekarnál mi idézte elő ezeket a változásokat?
Több oka is volt. 10 évvel ezelőtt néhányan elhatároztuk, hogy Sic Dicunt (= Így beszélik) nevű zenekarunk dalai elsősorban a magyar történelem eseményeit dolgozzák fel. Az alapítók között volt Hegyi Károly, akivel mindmáig zenélek. A következő lépést 2003-tól 2010-ig a H-599 jelentette. Az újabb változás egyik oka, hogy 2009-es lemezünkön már alig akadt történelmi témákhoz kapcsolódó számunk, én pedig szerettem volna az eredeti szellemiséget visszaállítani, míg a másik, hogy megszűnt a közös alkotó munka. Korábban nem az volt a fontos, ki írta dalt, ezzel szemben az utolsó időkben inkább rossz néven vettük egymás jobbító szándékú javaslatait. Ekkor döntöttem úgy, hogy le kell zárni ezt a fejezetet és bár ezzel nem voltam túl népszerű akkoriban, mégis így lett jobb mindenkinek. Az elválás, ha nem is barátian, de kultúráltan történt, új gitárossal kiegészülve a többiekkel Historica néven folytattuk. Sajnos ezen a felálláson is változtatni kellett, mert kiderült, hogy egyik tagunk a régi gitárosunk új zenekarában is játszik és ezt elfelejtette közölni velünk. Úgy éreztem, hogy két részre szakadt a zenekar, a bizalom is megrendült irányomba, ezért újabb változások következtek.

Ha valakit menő csapatba hívnak, azt a többiek emberileg természetesen megértik. Én viszont azt tapasztalom, hogy sokszor nem is lépnek előre azok, akik új együttest választanak maguknak.
Az elmúlt 10 évben volt, aki magától ment el, mástól a zenekarnak kellett megválnia. Ennek ellenére, ha más néven is járjuk ugyanazt az utat, de létezünk, miközben környezetünkben sok együttes már végérvényesen feloszlott. Nem is biztos, hogy bizonyos emberek váltása mögött az előrelépés volt az elsődleges szándék.

Hangzatos szólam az "őszinte kőkemény rock", miközben már az 1972-ben a Taurusban is azért cserélték le Som Lajost Stenavovity Zoránra, mert a nagylemezt az utóbbi kapcsolataitól remélték.
Sajnos az "őszinte" rockot rengetegen lejáratták már, főleg azok, akik legerőteljesebben hangoztatták a színpadon. Én mindig arra törekedtem, hogy ne csak a közönség rokonszenvéért mondjunk ki dolgokat, hanem a valóságban is tegyünk azokért. Mindig voltak, akik csak a népszerűségért álltak bizonyos események mellé, azok mélyebb tartalma nem érintette meg őket.

Az utóbbi hetekben a Historica két felvételt is készített, amelyek szövegét Egerszegi Zsiga, mikrobuszos írta. Hogyan lett Zsigából szerző?
A Zsiga egy külön riportot érdemelne! Évek óta szállít zenekarokat, így kerültünk vele kapcsolatba mi is, ami az évek során barátsággá érett. Egy este, amíg a zenekar hangolt, a buszban eljátszott nekem néhány dalt és kiderült, hogy remek nótákat ír! Két számot karácsonykor feldolgoztunk, és mutattunk is neki témákat, hogy mikkel kellene foglalkoznia. Azóta együtt alkotunk!

A zenekaron belüli változás befolyásolja-e a koncertek és a lemezfelvétel menetrendjét?
A tavaszi erdélyi turnénkra készülünk. Vannak még bizonytalanságok a dobos poszton, de a régi dobosunk, Sinka Gyuri vállalta, hogy kisegít ha kell. Jelenlegi felállásunk: Németh László - gitár, Hegyi Károly - billentyűs hangszerek, Berkes Charlie - basszusgitár és én énekelek még mindig. Egyelőre csúszik az új lemez felvétele, de februárban biztosan bemutatunk néhány új dalt!

Hányszor lehet újrakezdeni és mi a hajtóerő a folytatáshoz?
Nem tudom, de annyiszor tesszük, ahányszor kell! Elmúltam 40 éves, nem rocksztár akarok lenni, hanem azt az ügyet szeretném szolgálni, amiben hiszek. Az Öregisten mindenkinek ad valami tálentumot, amivel jól kell sáfárkodnia. Bízom benne, hogy ezt tesszük. Az erőt is innen merítjük elsősorban, de a barátaink támogatása hihetetlenül sokat jelent! Nagyon sok biztató levelet kapok, hogy ne adjuk fel, de nem is tehetjük! Nem hagyhatjuk el a Holtmarosi Gyermekotthont, a pusztuló kereszteket Sósmezőn az ezer éves határnál, a Nyerges-tetőn nyugvó hősök emlékét, a hegyeket, Erdélyt, Magyarországot.

Szakács Gábor
Arany Tarsoly 2011 február