Nyitólap

KITEKINTŐ

A magyar nyelv Őrangyala

Már szinte félve veszem fel a távbeszélő kagylóját, nyitom ki az újságot, kapcsolom be a rádiót, mert attól tartok, hogy arról értesülök, hogy ismét egy jó és pótolhatatlan ember hagyta el nemzetünket. Alig egy esztendő leforgása alatt Badiny Jós Ferenc, Forrai Sándor, Kabay Lizett és februárban Dr. Molnos Angéla lélekgyógyász, a magyar nyelv őrangyala távozott közülünk.

Megtisztelt és kitüntetett azzal, hogy Szakács Gáborral együtt barátjának, munkatársának tekintett. A legkeményebb területen vívta mindennapos, olykor eredménytelennek tűnő harcát; a magyar nyelv szeretetét és tisztaságát igyekezett elfogadtatni. Tette ezt akkor, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (MTANYI) a kisujját sem mozdítja a tömegtájékoztatásból, szakmai kiadványokból és hétköznapi beszédből ömlesztve reánk zúduló idegen kifejezések és szavak magyarítása érdekében. Ha valaki, akkor ő megtehette volna, hogy sodortatja magát ezzel az árral, hiszen vagy fél tucat nyelvet beszélt kifogástalanul, mégsem ezt az utat választotta. Sőt, éppen széleskörű ismeretei döbbentették rá a magyarságra leselkedő legnagyobb veszélyre, a nyelvromlásra, amelynek futótűz szerű terjedése, az idegen szavak tömeges, ráadásul rosszul értelmezett térhódítása a nemzet biztos végét jelenti. És ez nem csupán rémlátomás. Ne feledjük! A XVI-XVII. században három részre szakadt országot az idegen fennhatóság ellenére a magyar nyelv tartotta meg továbbra is egységes egésznek.

A világot látott, erdélyi szülőktől származó tudós asszony több évtizedes, huzamos külföldi tartózkodás után 1996-ban Londonból költözött Debrecenbe és azonnal munkához látott. Létrehozta "A Lélektani Szaknyelv Megújításáért (LSZM)" közhasznú alapítványt és társaival sorra állította össze azokat a kiadványokat, amelyekkel az MTANYI maradt adósa népünknek. Ezek közül is a legfontosabb az 1998-ban megjelent Magyarító Könyvecske, amely 5100 közhasználatú idegen címszó magyar változatát közli. A sok kiadást megért kötet több, mint nyolcezer eladott példánya azt jelenti, hogy sokan értették meg üzenetét és beszédüknek, írásuknak, életüknek elengedhetetlen segítőtársává lett. Ezt a kiadványt 2000. április 11-én, a Magyar Nyelv Hetének első napján Orbán Viktor akkori kormányfő méltatta.

Angéla saját tevékenységét nyelvvisszaújításnak nevezte, amivel arra utalt, hogy

"anyanyelvünk nem nyelvújítást igényel első segélyként, hanem ama eredmények védelmét, amelyeket a 18. sz. utolsó és a 19. sz. első két negyedében elértek a nyelvújítóink."

Szomorúan látta, hogy az arra hivatottak közül, alig akadt, aki szót emelt az általa zagyvanyelvnek nevezett beszéd terjedése ellen. A tanultabb néprétegek, ahogyan régen, úgy napjainkban, még divatot is csináltak abból, hogy minél több idegen, főleg latin kifejezést használjanak, mintha tudásuk ezek számától függene. "Hogy mégis megmaradt számunkra magyar anyanyelvként, az egyedül a parasztságnak köszönhető" - mondotta egyik nyilatkozatában.

Szinte első volt, aki Czuczor Gergely és Fogarasi János csodálatos magyar nyelv szótárát helyezte a középpontba, ahogyan a gyökrendszer ismeretét és helyes használatát is. Évekkel később más, az övéhez nem fogható tudású személyek is rávetették magukat a témára divatból - persze Molnos Angéla nevének említése nélkül - tücsköt-bogarat összehordva könyveikben. Márpedig a nyelvészetet nem lehet hebehurgya módon kezelni, ez a tudomány sok évtizedes felkészülést és előtanulmányt igényel.

A tudós asszony kiemelt fontosságot tulajdonított rovásírásunknak, házának kapujára a következő rovásfeliratot vésette: A magyar nyelv hajléka. Kiadványait ennek betűivel díszítette is. Erről így fogalmazott:

"Először is gyönyörű, de egyben nagyon okos, takarékos írás is, amely együtt született az ősi nyelvvel... Azért is fontos megtisztítanunk nyelvünket, mert csak akkor tud tovább lépni, hogy megfeleljen a mai kor követelményeinek. Zavaros nyelvet ugyanis nem lehet fejleszteni. Nekem természetes, hogy a magyar rovásírás és a tiszta magyar nyelv összhangban van. Egy tőről fakadnak, a magyarságunk részei."

Ezek után könnyen érthető, hogy miért vállalta el a Forrai Sándor Rovásíró Kör felkérésére a 2002. évi Kárpát-medencei Rovásírásverseny védnöki tisztét és látta el évről évre kiadványaival annak valamennyi résztvevőit. Ennek nyomán lett a "Hogyan mondjuk magyarul?" a versenyek kötelező feladványa.

Molnos Angéla távozása szinte pótolhatatlan űrt hagyott maga után, és csak reméljük, hogy nyelvhelyességet őrző kis csapata tovább tud haladni az általa megkezdett úton. Annyival mi is tartozunk neki, hogy nem hagyjuk veszni mindazt, amire egész életét feltette. Mert ő ismerte és megszívlelte Széchenyi István korszakos mondását:

"Nyelvében él a nemzet!"

Friedrich Klára, 2008 február

Nyitólap

KITEKINTŐ

A magyar nyelv Őrangyala

Oldal tetejére