Nyitólap

KITEKINTŐ

Kedves címzettek

Ha ezeket az asszonyokat az emberek megszeretik, azzal magyarságuk is erősödik - nyilatkozta lapunknak Józsa Judit kerámiaszobrász, akinek kiállítása október 17-ig látható Budapesten a Magyar Kultúra Alapítvány székházában.

Vannak-e meghatározott szempontjai, amelyek alapján témáit kiválasztja?
Számomra az a legfontosabb, hogy olyan témát találjak, amelyet eddig Nagy-Magyarországon a magyar művészetben nem dolgoztak fel. Mivel művészettörténetet is tanultam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, tudom, hogy a Magyar Nagyasszonyokkal soha senki nem foglalkozott, elvétve néhány családi gyűjteményben lévő alkotás, szobrok pedig egyáltalán nincsenek. Márpedig az asszony biztosítja a családi tűzhely melegét és a magyar család úgy teljes, ha van édesapa, édesanya, gyerekek. Másik példa a magyar tánc, amelyre rendkívül büszkének kellene lennünk! Nem volt könnyű a magyar tánc virtusát úgy visszaadni, hogy magába foglalja a személyt, a tánc lényegét együtt a tájegységi jellemzőkkel és a gyönyörű viselettel.

A Magyar Nagyasszonyok sorozatot 2004-ben és 2005-ben indította. Nem lehetett volna akkor folytatni a harmadik résszel?
Elsősorban azt szoktam megmintázni, ami leginkább foglalkoztat az adott élethelyzetemben és kikívánkozik az ujjaimból, lelkemből. Közben figyelek a belső hangra, hogy mit üzen, mert akkor a jó Isten segítségével sikerül a megvalósítás, ezért ennek most jött el az ideje. Még egyetemi éveim előtt meg akartam mintázni a Magyar Nagyasszonyokat, de minthogy mindig közbe jött valami, csak az egyetem után tudtam az első anyagot elkészíteni 2004-ben. Nem lehetett véletlen, mert addigra sokkal nagyobb tudással és rálátással alkothattam meg a kiválasztott személyeket.

Ez a férfiak világában akár emancipációs törekvésnek is tűnhet.
Csak felteszem a kérdést, hogy mely nemzetnek van ennyi Nagyasszonya, akik igazi példaképek lehetnek? Jóllehet számomra elsőként az Árpádházi szentek voltak a legfontosabbak, ezúttal lengyel Hedvig, a portugáliai Szent Erzsébet, a skóciai Szent Margit, Szent István unokája is bekerült a kiválasztottak közé, hiszen őket is be kellett hozni a köztudatba, hogy mindenki büszke legyen rájuk! Most jött el az ideje, hogy megformázzam az első magyar színésznőt, Moór Annát, az erdélyi magyar tudományos, kulturális és irodalmi élet nagy személyiségét, Wass Ottiliát, az első magyar országgyűlési képviselőnőt, Slachta Margitot, akinek a személye inkább keresztényi mivolta miatt fontos számomra és persze Torma Zsófiát. Már tizenhárom éve foglalkozom ezzel a témával, de a gyűjtésemben még mindig 3-4 kiállítási anyag hátra van.

A világ első régésznőjét, a rovásírással is foglalkozó Torma Zsófiát sem életében, sem halála óta nem övezi megbecsülés, ráadásul az egyik idei nemzeti rendezvényről még könyveit is kitiltották, egyedül a Forrai Sándor Rovásíró Kör tüntette ki őt posztumusz.
A tudományos területen dolgozó asszonyok közül őt mintáztam meg másodikként. Az alakja mellett lévő archaikus vázácskán lévő rovásbetűket Fehérné Walter Anna róla szóló könyvéből néztem ki, mert szerettem volna, hogy a hozzáértő el tudja olvasni, aki pedig nem, kedvet kapjon hozzá! Lábainál leleteit helyeztem el, de ruházatánál is a hitelességet követtem. Csicsókeresztúron született, ezért az ottani nemesek - ő is az volt - báli ruházatát vizsgáltam meg, míg pruszlikjára a csíki viselethez hasonló díszítést mintáztam. Testtartása egyenes gerincű, méltóságteljesen, büszkén áll igazi tudással a homlokán és tekintetén. Amikor a tárlatvezetésen elmondom, hogy mit tett le a magyar történelem és a rovásírás asztalára - és ezzel kapcsolatban hivatkozom életműve egyik kutatójára, Friedrich Klárára is -, mindenkinek leesik az álla.

A vándorkiállításait téma szerint csoportosítja, vagy az eddigi teljes életművéből válogat?
Ha nincs lehetőség az összes Nagyasszony bemutatására, akkor válogatást készítek, amelybe az adott helyszínhez köthető személyek mindenképp belekerülnek. A Múzsák és a Mesék kiállítások a minap utaztak Pécelről a sárospataki Művelődési Házba, majd Százhalombatta következik, míg a Nagyasszonyok válogatás a november 12-én nyíló Klebelsberg napok keretében a pesthidegkúti Klebelsberg Kulturkúriába megy. Mivel a kiállítási anyagok hatása nem pénzben mérhető, igyekszem őket egyben tartani. Eddig a jó Isten megsegített és hiszem, hogy ha valaki jó célért dolgozik, akkor újból megsegíti. A teljes Magyar Nagyasszonyok kiállításomról könyvet írok, ami egyfajta katalógusként a szobrok fényképével, rövid életrajzával színesített kiadvány lesz. Ha őket az olvasó megszereti, azzal magyarsága is erősödik.

Szakács Gábor

Magyar Demokrata 2010/41.

Fénykép: Friedrich Klára

Nyitólap

KITEKINTŐ

Kedves címzettek

Oldal tetejére