A középiskolai közösségi munka arra készteti a gyermekeket, hogy jót cselekedjenek. Ez is szükséges a nevelésükhöz. Aki ötven órán keresztül úgy segít valakinek, hogy nem vár érte ellenszolgáltatást, az megtapasztalja, hogy jót tenni jó. És ez később nagy valószínűséggel saját szükségletévé válik - mondta a Demokratának Hoffmann Rózsa, volt köznevelési államtitkár.

Kevesebb lett a feladata államtitkári időszakához képest?
Akik a végrehajtásban dolgoznak, azokon mindig nagyobb a teher és a felelősség. Én is cipeltem négy évig. Most ez megszűnt, viszont a képviselői tennivalók megsokasodtak, mivel a létszámunk megfeleződött. Magam az általános képviselői feladatok ellátása mellett a Kulturális Bizottság alelnöke, a Külügyi Bizottság és három nagy nemzetközi szervezet tagja, az egyiknek elnöke vagyok. Ráadásul most vannak alakulóban a kétoldalú baráti társaságok, azokban is lesz szerepem. A kulturális bizottságban is több a feladat, mint régen az oktatásiban hiszen az oktatást, kultúrát, sportot fogja át. Sokat kell készülnöm a nemzetközi fórumokra, különösen az európa tanácsi parlamenti közgyűlésekre és bizottsági ülésekre. Ezekkel megvan a napi tíz órai munkám, ami ugyan nem 12-14, mint államtitkár koromban, de épp elég...

Lehet-e rangsorolni e feladatokat?
Mindig az a fontos, amit a törvények a mindennapok kijelölnek. Vagy amit éppen csinálunk. Hála Istennek nőnek születtem, gyermekeim, unokáim vannak, és mellettük ott a hivatásom. A családot és a munkát igyekeztem mindig egyenlő mércével mérni, voltak időszakok, amikor vagy az egyik, vagy a másik dominált. Amikor a gyereknek voltak gondjai, vagy éppen beteg volt, a gyógyulásáért kellett minden mást háttérbe szorítva cselekednem. Amikor a munkahelyemen adódott új feladat, arra összepontosítottam, és velük foglalkoztam kevesebbet. Amikor az Európa Tanács parlamenti közgyűlésére készülök, az veszi el az időm nagyobb részét, és ilyenkor a hazai köznevelés napi ügyeivel foglalkozom kevesebbet. Amikor hazaérek külföldről, megfordul a sorrend.

Most melyik képességének veszi a legnagyobb hasznát?
Az elmúlt négy évben a konfliktuskezelő készségre volt igen nagy szükségem, mellette a neveléstudomány, az oktatás, köznevelésügy területén megszerzett tudás, tapasztalat, szakirodalom, ismeretet hasznosítottam. Mivel nyelvtudás nélkül igen nehezen boldogul egy képviselő, a nemzetközi porondon nem is tudna helytállni, ezért ezt csiszolom, és egy harmadik nyelv tanulásába is belefogtam. Szükségem van továbbá a tanárként, vezetőként és politikusként megszerezett kommunikációs készségem állandó bővítésére. A politikusi és pedagógusi pályának sok hasonló vonása van: mindkét hivatásban lényeges, hogy hatni tudjunk az emberekre, meg tudjuk őket győzni arról, aminek az igazában hiszünk. A két hivatás tehát elég sok rokon követelményt és kompetenciát kíván meg.

Nem kerülhető meg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ jövője. Milyen átalakításokkal működhet tovább?
Miért kellene megkerülni? A KLIK-re szükség van. Felépítése alapvetően jó. A fenntartói és részben a működtetői feladatokat látja el az állami oktatási rendszerben. Ám már másfél évvel ezelőtt javasoltam, hogy a belső szervezetén, működési mechanizmusán változtatni kell. E célból hozzá kell nyúlni néhány jogszabályhoz, ami nem megy egyik napról a másikra. Az új ciklusban már konzultáltam erről államtitkár asszonnyal, megelőzően pedig miniszter úrral. Alapvető feladat, hogy a középvezetői, illetve a középirányítási szintet meg kell erősíteni és el kell látni jogosítványokkal, hogy ne egy központból irányítsák a 198 tankerületet. A másik feladat, hogy költségvetését jobban kell összeállítani. Erre a most tárgyalt törvényjavaslatban megfelelő garanciát látok.

Kik közül választották a KLIK munkatársait?
Alapvetően pedagógusokból, illetve a tanügyigazgatásból, igazgatásból. A tanároknak megvolt a pedagógiai szakértelmük, igazgatási gyakorlatuk viszont nem, míg a másik helyről jövőknek épp fordítva. A KLIK-ben e kétféle tudásnak együtt kell lenni. Mert hivatalként fenntartói feladatokat lát el, emellett a nevelőmunkáért felel, mint fenntartó, ami pedagógiai tudást igényel. Gondoskodnia kell a pedagógusok továbbképzéséről, minősítéséről, ellenőrzéséről, mert hiszen a tanári munka alapján ítélik meg az egész szervezet működését. Határozott véleményem, hogy ami létrejött a KLIK-ben, azért nem kell szégyenkeznünk, hiszen előzmények nélkül, több mint kétezer ember kezdte ezt a munkát. Nem volt infrastruktúrája, sokszor még irodája sem, eközben új eljárásokat kellett kialakítani, felszerelni az irodát, azonnal adatokat szolgáltatni a minisztériumnak. Úgyszólván emberfeletti munkát végeztek ezek az elkötelezett munkatársak. Sűrűn jártam az országot, a négy év alatt összesen 590 fórumon, illetve látogatáson vettem részt. Magam is meglepődtem, hogy milyen nagy számban kerültek elő nagyszerű, rátermett, elhivatott emberek, akik nem panaszkodtak a hiányos feltételek vagy az állandó túlórázás miatt. Együttműködési készségük erőteljesebb volt, mint amit egy-egy iskola követel meg, hiszen nekik a pedagógusok, az igazgatók, a polgármesterek, az önkormányzati testületek tagjai, a kormányhivatal, a minisztérium egyaránt a partnerük. Persze akadtak kevésbé sikeres személyi döntések is, tehát van, mit javítani. Tudni kell, hogy ma sokkal kevesebb ember foglalkozik tanügyigazgatással, mint korábban, amikor fenntartóként működtek az önkormányzatok a tanügyi igazgatási csoporttal, osztállyal, főosztállyal, majd ötezer dolgozóval. A KLIK létszáma nem éri el a háromezret. Ők felelnek még majd egymillió 300 ezer gyermekért, 160 ezernél több pedagógusért, közel 100 ezer egyéb dolgozóért. És persze ott van még a megszámlálhatatlanul sok konkrét ellátási és egyéb feladat.

Ön a rovásírást fontosnak tartotta, az eddig utolsó, 2011-es Kárpát-medencei verseny fővédnöki tisztét is elvállalta. Azóta Old Hungarian néven a UNICODE, néhány önkéntes órában pedig a Nemzeti Alaptanterv része. Hogyan értékeli ezt?
A rovásírás körül elég sok a téves értelmezés, félremagyarázás. Azt viszont ténynek tekintem, hogy ősi magyar írás. Nagy kár, hogy különböző csoportok és ideológiák is rátelepültek. Tudományos kérdésekben nem szeretnék állást foglalni, nem is tisztem. De mindaz fontos, ami a magyarságunkat erősíti. Nem pártolnám, hogy kötelező tananyag legyen, de örömmel fogadom, hogy sok helyen működik szakkör, versenyeket szerveznek, és hogy a gyerekek szeretik. Ugyanaz az álláspontom, mint a latin nyelvvel kapcsolatban. A magyar iskolatörténetben évszázadokig latinul folyt a tanítás és egyetlen tanuló sem tehetett érettségit komoly latin tudás nélkül. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ismerte fel, hogy bár a latin kincs, a tanulása fejleszti a logikus gondolkodást, az értelmet, továbbá megalapozza a klasszikus műveltséget, a XX. század elejére a világ olyanná vált, hogy nem boldogul a magyarság, ha nem beszél élő idegen nyelveket. Ő volt az, aki a humán gimnáziumok kivételével el merte törölni a latin kötelező jellegét. Helyesen tette.

Igaz, ugyanakkor Magyarországon is egyre több település nevét írták ki rovásírással is.
Ez azt üzeni a magyarságnak és az idegeneknek is, hogy van egy olyan ősi értékünk, ami fontos nekünk, amit ápolunk. A civil társadalom kezdeményezéseit pedig erősíteni kell. Néha nehéz az eligazodás, mert olyan ideológiák tapadnak hozzá itt-ott, amelyeket az ember nem lát örömmel. A Forrai Sándor Rovásíró Kör azonban tiszta forráshoz nyúlt, ezért is vállaltam el államtitkárként a fővédnökséget és az ügy támogatását. Ám akkor is az volt a véleményem, hogy ne legyen kötelező tananyag.

Oktatáspolitikai tervei között szerepel a kötelező napközi bevezetése…
A kötelező napközi kifejezés pontatlan, nem felel meg a valóságnak. Az egész világ a felé tart, hogy az iskolák sokáig nyitva legyenek, Magyarországon ez különösen fontos, ahol többnyire mindkét szülő dolgozik. Vagy mert a legtöbb nőnek van hivatása és szakmai ambíciója is az anyaság mellett, vagy mert az apa nem keres eleget. Ugyanakkor keveseknek áll módjában alkalmazottat tartani, mint a valamikori arisztokrata és nagypolgári családokban, és a nagyszülők is sokszor távol vannak. A gyerekekkel viszont foglalkoznia kell valakinek. Ez nyilván az iskola lehet, ahol az egész napos foglalkozás az előnyös megoldás. Még teljes családoknál sem ismerek olyat, ahol a nagymama otthon ül, főz, kötöget és várja haza az iskolából az unokát. A fiatalok már egy-két évtizeddel ezelőtt is, ha összeházasodtak, családot alapítottak, elköltöztek hazulról. Persze van bennünk nosztalgia a régi emlékképek iránt, ahol a régi karácsonyi tájképek és a duruzsoló kályhák mellett ott ült az egész család, de ilyen ma már alig létezik. Az egész napos iskola még korántsem általános, egyelőre nincsenek meg a feltételei. Ennek ellenére biztosítani kell a lehetőséget minden gyerek számára, aki igénybe akarja venni. Ez történt a tavalyi és az idei tanévben. Nem kötelező a bennmaradás, csupán igénybe vehető lehetőség. Az eredmények pedig egyértelműen pozitívak.

Az internet korában hogyan látja a könyvek helyzetét?
Már Vörösmarty feltette a kérdést, ment-e a könyv által előre a világ. Kiterjeszthetjük a kérdést a mai korra jellemző informatikai eszközökre, és bár nagy valószínűséggel mondhattunk igent, nehéz filozófiai kérdés ez. Tény, hogy a kényelmes életmód, a fejlett technika mellett a ma embere kevésbé tud problémákat megoldani, és ez aligha fejlődés. Persze én sem szeretnék teknőben mosni, de nem árt, ha nemcsak mosógéppel tudom tisztán tartani a ruhákat. A gőzmozdony is múzeumi tárgy lesz lassan, de a gőz felhasználhatóságát attól még ismernünk kellene. A természettudományos ismeretek gyengülése is káros és veszélyes tünet. De nézzük az érem másik oldalát! A jó iskolában nevelt gyermekek számára óriási lehetőségeket rejtenek a modern informatikai eszközök. Tehát nemcsak felejtünk, hanem fejlődünk is.

Kell-e ismét erkölcsöt tanítani?
Már tanítunk. Ám azt nem árt tudni, hogy magától az erkölcs tanításától még nem várható, hogy mindenki jó lesz, és csak jót cselekszik. Ezért találtam ki, bocsánat, de erre valóban büszke vagyok a középiskolai közösségi munkát, amely arra készteti a gyerekeket, hogy jót cselekedjenek. Ez is a nevelésükhöz szükséges. Aki ötven órán keresztül úgy segít valakinek, hogy nem vár érte ellenszolgáltatást, az megtapasztalja, hogy jót tenni jó. És ez később nagy valószínűséggel saját szükségletévé válik.

Hogyan, hol kívánja közzétenni eddig tapasztalatait?
A Kairosz kiadó november 20-ra tűzte ki könyvem bemutatóját,
amelyben az elmúlt négy év oktatási reformjait értelmezem. A korrektúrát már elvégeztem, Semjén Zsolt írt hozzá ajánlást, és Balog Zoltán ígért előszót. Ezzel lezártam a négyévnyi történéseket. A továbbiakban segítem az új vezetést, hogy folytassák és befejezzék azt, amit 2010-ben elkezdtünk.

Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2014. november 12.
Fénykép: Szántó György