A Kolozsvári Református Kollégiumban Kovács István tiszteletessel és Zomora Márta, dési rovásírásoktató/kutatóval

Amint híre ment a dolognak, egyre többen kérték, hogy az ő városukat is keressem fel. Az időpont egyeztetések során rövidesen azt vettem észre, hogy az említetteken kívül Székely Árpád igazgató úr a Kolozsvári Református Kollégiumba, Demeter László muzeológus Barótra, Balogh András Művelődési Központ igazgató Bereckre (kettejüket Pálfi Béla vonta be), Házy Bakó Eszter, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület elnöke Brassóba, Veress Dávid, az RMDSZ Városi Szervezetének alelnöke Csíkszeredára, Rózsa Balázs, a HVIM városi alelnöke Kézdivásárhelyre, Szabó Nándor, a HVIM Maros megyei elnöke Marosvásárhelyre, Waum Péter pedig a Székely Pajzs mozgalom alapító/elnökeként Székelyudvarhelyre hívott meg feleségemmel Friedrich Klárával együtt, bár ő más irányú, határidős feladatai miatt végül nem tudott velem jönni. 2010 februárjában tíz nap alatt ez a tíz település fogadott, amire télidőben vonattal, kis- és nagybusszal előadó még nem vállalkozott. Az előadások mintegy ezerkétszáz érdeklődőt vonzottak, sőt Brassóban, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen számuk csúcsot is döntött.

Röviden összefoglalom, hogy mit hallhattak azok, akikhez eljutott a híre, hogy feleségemmel székely-magyar rovásbetűket azonosítottunk a visokoi piramishegyek (pyramid hills) környékén. Mindenek előtt levetítettem a 2006-ban Tatárlakán, Tordoson, valamint a Visokoban forgatott filmjeinket, majd az elhangzottakat és a 2008-as sarajevói tudóstanácskozáson elmondottakat kellett bizonyítanom. Ennek megfelelően a Honlevél 2009 augusztusi számában megjelent Mi az igazság Visokoban cikkem az alábbi észrevételekkel egészült ki.

A marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban

Jobbról Szabó Nándor, a meghívó

A rovásvésetek kora alapvetően a Nap (Visocica) piramishoz vezető Ravne alagút betöltési kormeghatározásától függ, az óriási homokkőtömbök ugyanis vagy a sóderszerű törmelékkel vagy annál korábban kerültek az alagútba. Ha Nadia Nukic bosnyák geológusnő kijelentését vesszük alapul, hogy a piramishegy az utolsó jégkorszak végén, 10-12 000 évvel ezelőtt már ebben az alakjában állt, akkor csak azt kéne megtudnunk, hogy volt-e olyan hirtelen melegedési időszak, amikor az azt követő olvadékvizek/folyamok akár be is tölthették az alagutat, vagy hosszabb időre állóvízzel borították. A területen, bár kívül esett a jegesedés határán, valamilyen éghajlati változás mégis közrejátszhatott az alagút betöltésében. Ezt az időpontot látszik igazolni a Sarajevoi Egyetem Agropedology (Talajtani) karának megállapítása, hogy a Nap piramis dőlésszögénél 1 cm talajréteg kialakulásához kb. 250 évre van szükség. Ha a jelenlegi 40-60 cm vastag talajréteget beszorozzuk a 250-el, hozzávetőleg megkapjuk a 12 500 évet. Az első milliméterek megtapadásának időpontja tehát egybeesik Nadia Nukic megállapításával, ami persze nem azonos a piramis építésének - ha azt feltételezzük - építésének idejével.

Előadás előtt és a brassói Reménység Házában

Ha azonban csak ennél az adatnál maradunk, márpedig nem kaptunk eddig olyan tudományos észrevételt, hogy az azóta eltelt időben valamilyen éghajlati vagy geológiai változás töltötte fel az alagutat, akkor ezt az időpontot kell elfogadnunk. A kérdés csak az, hogy mely írás létezhetett már abban az időben? A latin írásbeliség a maga 2 600 évével szóba sem jöhet, ahogyan a 3000 éves etruszk rovásírás sem, szintén kiesik a 6 000 éves mezopotámiai sumer írásműveltség. Közelítünk az igazsághoz, ha a 7 500-8 200 éves Tordos-Vinca műveltséget (ide tartozik a Tatárlakai korong) vesszük figyelembe, ha pedig Hillebrand Jenő ásatásai során a 15-20 000 éves bolygatatlan rétegből előkerült és Friedrich Klára írástörténeti kutatásai alapján közismertté vált, rovásjeles bajóti csont pálcavéget nézzük, akkor még közelebb jutunk a valósághoz. De éppen ezért nem beszélhetünk magyar, illetve hun piramisokról, mert ilyen kortávlatból sem erről a két népről, sem másokról egyáltalán nincsenek feljegyzések. Aki mégis megteszi, ezzel a fáradsággal akár többszázezer évesnek is nevezheti a hunokat és magyarokat, ami minden további magyarázatot komolytalanná tesz. Előadásomban több más érvet is felsoroltam, itt és most csupán egyetlen témakört emeltem ki.

Az előadói körút plakátja	Brassó városában

Végezetül ez úton is szeretném megköszönni valamennyi erdélyi meghívómnak az előadás lehetőséget, a mindenre kiterjedő gondoskodást, kedvességet és szeretetet, amellyel elhalmoztak. Köszönöm az érdeklődőknek is, hogy télvíz idején, otthonukból kimozdulva megtiszteltek figyelmükkel.

Szakács Gábor
Honlevél 2010. március