Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

A Patakfalvi Biblia rovásbetűinek párhuzamai

Írta: Friedrich Klára

A székelyföldi Patakfalviak nem Patakfalváról, hanem Énlakáról származnak, amely rovásírás szempontjából egy előkelő hely. De Patakfalva nevű település is van Székelyudvarhely közelében, ezt viszont az énlakai Patakfalviak alapították.

Főhősünk, Patakfalvi Sámuel ősei székely lófők voltak és ő maga is az volt. Sajnos, hogy ide kellett írnom a "volt" szócskát, mert Samu bácsi 2013. novemberében, életének 92. évében elhunyt. Életéről bővebben Szakács Gábor cikkében olvashatnak itt a honlapunkon az Élő rovás rovatban, vagy a Magyar Demokrata hetilap 2009 szeptember 9-i számában. Patakfalvi Sámuel birtokában volt egy Lipsiában, azaz Lipcsében 1776-ban nyomtatott magyar nyelvű Biblia, mely két rovásírásos oldalt tartalmaz. Erről a fontos tényről ifj. Forrai Mártonnak köszönhetően szereztem tudomást, aki az Unitárius Élet 2008/06/02 -i világhálós kiadásában Albrecht Gyula írását küldte el számomra. Az eredeti írás ugyanennek a folyóiratnak a papír változatában, a 2006. évi 4. számban jelent meg. Eszerint Samu bácsi 1941-ben az énlakai unitárius lelkésztől kapta a nevezetes Bibliát, melynek bőrkötésén az állt, hogy a "Patakfalvi család Bibliája". Az énlakai unitárius lelkész 1913-1953 között Pap Zsigmond volt. Köszönöm ezt a fontos adatot az Unitárius Élet szerkesztőjének, Kriza Jánosnak, és Molnár Lehelnek, a Magyar Unitárius Egyház levéltárosának.

1. kép A Biblia két rovásírásos oldala
(Somfai Sándor felvétele)

Forrai Márton felvette a kapcsolatot a szerkesztőséggel és Samu bácsival is. Mivel akkoriban Szakács Gáborral a hat elődöntős Kárpát-medencei rovásírásverseny előkészítésével foglalkoztunk, a fontos anyagot nem akartuk visszatartani, így még aznap tovább küldtük az akkor még működő Rovás Bizottságnak. A Bizottság több tagja is megfejtette a szöveget. Tisza András rovásírás oktató állapította meg, hogy az írás jobbról balra és alulról felfelé halad, tőle kaptam a legelső olvasatot is, mely itt következik (az általam másként olvasott szavakat zárójelben nagybetűvel jeleztem):

"A székelyföldi jószág a constitcio* szerint valameddig fijok vagynak (VAGYNAC) leányt nem illet. Ha egy embernek (EMBERNEC) apja (AZ Ő) holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek (EDICNEK) tsak (TSAC) fija a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös a maga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig két leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben válszthat. Ha a nagyobbik (NAGYOBBIKNAK) hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet két felé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz, a fiú egyedül fogja a jószágot bírni a leányt kiházasítván."

*constitcio=constitutio, azaz szabályzat. Az 1555-ös udvarhelyi törvényekre vonatkozik. (F.K.)

A szöveg latin betűs átírása, ahogyan az eredeti lapokon áll, tehát alulról felfelé olvasandó:

Az átírt szöveg felülről lefelé:

A két oldal tartalmánál fogva elképzelhető, hogy székely származású volt a bejegyző - írtam 2009 februárjában. Mikor Szakács Gábor a Magyar Demokrata hetilap számára beszélgetést készített Patakfalvi Sámuellel, erről személyesen meg is győződhettem, valamint az általam másként olvasott szavakat a Bibliában ellenőriztem, a szöveg betűit pedig lemásoltam, mivel a fakult tinta nem volt jól fényképezhető.

2. kép A Biblia rovásbetűi

A szövegben tehát a székely leányági örökösödési jogról, az úgynevezett fiúleányság intézményéről esik szó. A rovásírásos oldalakat egy 1785-ös bejegyzés követi, ez idő előtt keletkezett a rovásszöveg.

A Biblia rovás betűinek párhuzamairól az itt következő tanulmányt készítettem, melyet 2009 február 5-én küldtem el a Rovásbizottságnak. (Jelen írásban mellőzöm a bővebb kitérőket más, szorosan nem ide tartozó rovásemlékekre, többek között a Margit-szigeti kőre, a többi rész változatlan)

A Patakfalvi Biblia néhány rovásjelének párhuzama

Bár a rovásírás betűrendje biztosan nem ez volt, haladjunk a latin ABC szerint

A

A Bibliában lejegyzett rovásírásos szöveg 'A' betűjével megegyező két vésett jel látható a Margitszigeti kövön, ezeknek hangértéke bizonytalan. A vésetekről az 1900-as évektől van tudomásunk, ekkor fedezték fel a Margit-szigeti romtemplom falába építve. Csallány Dezső régész, múzeumigazgató és Pataky László rovásírás kutató az 1960-as években XIII. századinak értékelte a véseteket. Megfejtést is közöltek, a szóban forgó jelet bizonyára a türk ábécé alapján K hangértékűnek tartják.

Megközelítőleg hasonló a Konstantinápolyi Felirat Á betűje a "császár" szóban, 1515-ből. Rótta: Keteji Székely Tamás. Megtekinthető: Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig című könyvében (1994), a 298. oldalon. A további utalásokban ez a könyv, mint "Forrai" szerepel.

Ugyanilyen jelet láthatunk Tar Mihály 1902-ből származó Rovás szerint ábécéjében, O hangértékkel. Sebestyén Gyula Rovás és rovásírás című könyvében tekinthető meg a 312. oldalon. (Tinta Kiadó, 2002) Tar Mihály Temes vármegyei földműves juhász őseitől tanulta a rovást. Petrovay János 1903-ban Tarhoz írt levelében is ezt a jelet használja, szintén O hangértékkel. Látható: Forrai, 362. oldal

A Forrai Sándor Rovásíró Kör Élő Rovás Fényképtárába Urbán Árpád felvidéki nemzettársunk küldött be képet a székelyföldi Nagyajtáról, ez a 181. kép. A székelykapun a Nagyajta szó A betűi igencsak hasonlítanak a Patakfalvi Bibliáéra.

A türk rovásírásban, amely évezredekkel későbbi a mi ősi írásunknál a Biblia rovás A jele K hangértékkel szerepel Y előtt vagy után. Forrai: 76. oldal és Doblhofer: Jelek és csodák, 1962, 309. oldal

AA=Á

Példa a hasonló használatra: egy 1294-es latin betűs okiratban Lád község neve Laad - ként szerepel. Ősi írásunkban a hosszú magánhangzók megkülönböztetésére időrendben az első emlék a Csepregi Ferenc palatáblája, amely XVI. századinak feltételezhető. Ezen már az Á külön jelölését találjuk.

CS=TS

A CS hang C és S latin betűalakkal történő lejegyzése csak a XIX. századra válik általánossá. Ugyanis ősi írásunkban magyar nyelvünk minden hangjára volt és van jel. Amikor a X -XI. században a latin betűs írás átvételére kényszerítettek minket, ezzel 11 vagy 13 hangunkat nem tudtuk lejegyezni: TY, GY, NY, SZ, ZS, CS, LY, J, K, Ö, Ü, Á(?), É(?). Így az 1501-es Csíkszentmártoni Felirat "kovács" szava latin betűs átiratban "kováts"- ként jelent meg, lásd: Forrai, 295. oldal. A latin CS megjelenésének ideje rovásemlékeink átírásában változó. Egy 1680-as betűsorban CZ, Dobai Istvánnál 1700 körül CS, ám Révai Miklósnál még 1803-ban is TS. Ezek az ábécék Forrai könyvében a 336., 337., és 354. oldalon találhatók.

É

A Biblia két rovásírásos oldalának készítője egy vízszintes vonalat használt az É betű jelölésére, ennek párhuzamát a rendelkezésemre álló szakirodalomban nem találtam. Az É hang E-től eltérő külön jelölése eddig előkerült emlékeinkben a Csepregi palatáblán jelenik meg először, tehát a XVI. században. Használata nem vált általánossá, időrendben a következő emlékünk Miskolczi Csulyák István református esperes két betűsora 1610 tájáról. Ebben a napjainkban használatos É betűformát látjuk, feltételezhetően még E hangértékkel. Fia, Miskolczi Csulyák Gáspár 1654-ből származó emléksorában már határozottan elkülönül, megfelelő hangértékkel az E és É betű. Látható: Forrai: 326. 328. oldal

GY

A két ferde vonal a Nikolsburgi Ábécé Gy jelével rokon. Forrai könyvében a 293. oldalon található. Ez az ábécé Vékony Gábor régész szerint Janus Pannonius kezeírása és rovásbotról másolva került pergamenre. 1483-tól 1933-ig egy ősnyomtatványban lappangott, jelenleg a Széchényi Könyvtár tulajdona, Jakubovich Emilnek köszönhetően. A Nikolsburgi Ábécé betűi ritkán bukkannak fel más emlékekben, a Patakfalvi Biblia ebből a szempontból is értékes különlegesség. Azt bizonyítja, hogy ez a jeltípus is elterjedt volt. A Nikolsburgi Ábécével rokon jelek a Patakfalvi Biblia rovásírásos oldalain: GY, H, K, LY, O R, Ü, Z. Két vonallal jelölt Gy betűt találunk még a Gyulafehérvári Református Kollégium betűsorában, 1655-ből. Ezek a vonalak vízszintesek, mivel valószínűleg nem botról másolták a betűsort. Az S betűnél még visszatérünk ehhez az ábécéhez. Látható: Forrai: 329. oldal

H

Mint a Gy-nél olvasható, a H is a nikolsburgi jelek rokona. Hasonló ehhez Kájoni János 1673-as, régebbi ábécéjében lévő H, amely szintén két egymás fölött lévő X-ből áll, de ezek nem különülnek el egymástól. Ugyanilyen a Révai Miklós ábécéjében található H. Láthatók: Forrai, 331. és 354. oldal. Ugyancsak ezt a jelet használta Édesapám, aki felvidéki szüleitől és a cserkészeknél is tanulta a rovásírást, valamikor 1910 és 1914 között. Sajnos azt nem tudom, hogy ezt a változatot kitől vette át.

LY

A nikolsburgi ábécéhez hasonlóan a Biblia LY betűjénél szintén a jobb oldalról indul a ferde vonal, amely nem keresztezi teljesen a kört. A Marsigli féle naptármásolaton a lentről, a bal oldalról indul a ferde vonal és szintén nem keresztezi teljesen a kört. A forrásokban a következő változatok találhatók gyakrabban:
A kör közepén egy pont: többek között Miskolczi Csulyáknál, Kájoninál, Révainál, Forrai könyvében a 326., 332., 355. oldalon
Teljesen áthúzott kör: Csíkszentmártoni, Székelyudvarhelyi betűsorban, Forrainál a 297. és 317. oldalon.

K

A nikolsburgi K jelhez hasonlóan négy különálló vonalka alkotja. A latin betűs gyakorlat hatását mutatja, hogy a Patakafalvi Biblia rovója az első oldalon, a szöveg első részében még négy alkalommal használja a rovás C betűt a K jelölésére, háromszor szó végén és egyszer szó közben ("EGYICNEK"), később azonban már csak a négyszög K betűt alkalmazza. A tévesen mély hangrendhez tartozónak vélt AK jel, a kapocs K a szövegben nem fordul elő, ezzel hatra emelkedett azon emlékeink száma, ahol hosszabb szövegben sem használják. Mivel a négyszög K minden hangrendi helyzetben, valamint a szavak elején, végén közepén is előfordul, örömmel nyugtázom, hogy ismét egy rovásemlék, amely azt a feltevésemet igazolja, hogy ősi írásunknak eredetileg csak egy K betűje volt, a négyszög K.

Ny

Nem Nikolsburgi Ny, de több rovásemlékünknek jellegzetes betűje, például:
Hickes-Harsányi betűsor 1678-ból. Forrai: 334
"Magyar ABC" 1680-ból. Forrai: 326
Kapossi Sámuel betűsora 1700 körül. Forrai: 338
Dobai István és Dési Ferenc betűsorai 1753-ból. Forrai: 337

O

Az 1300 éves Szarvasi Csont Tűtartón található hasonló jel, ennek hangértéke bizonytalan. Nikolsburgi Ábécé O betűjével is rokon.

Ö

E jelnek párhuzamát nem találtam. Igen távoli rokonságot mutat az általam megfejtett Komáromi Lándzsavég egyik összerovásával amely az "ÖT" szót foglalja magában. A felvidéki rovásemlékek gyűjtőjeként Szakács Gáborral többször megtekintettük a Komáromi Duna Mente Múzeumban található, a régészek által XIV.-XV. századinak értékelt vas lándzsavéget, a muzeológusoknak köszönhetően le is rajzolhattam, majd jó minőségű képek alapján készítettem el a megfejtést Leírása nemrég megjelent könyvünkben, Friedrich Klára - Szakács Gábor: Ősök és írások (2008), 109. oldalán található.

T

A Patakfalvi Bibliában előforduló jellegzetes, szár nélküli T jelformának igen sok párhuzama van az őskőkortól kezdődően, természetesen ezek hangértékét nem ismerjük. Hazánk területén a bajóti Jankovich barlangban talált csont pálcavég kora 15-20 ezer éves. Írásom erről a már említett Ősök és írások című könyvünk 45. oldalán található. Ez a jel megtalálható a Tatárlakai Korongon, a Szarvasi Csont Tűtartón, a Hódmezővásárhely-Kenyereér Dűlői gyűrűn, leírásuk Forrai Sándor könyvében. Továbbá a szentesi Avarkori Csontlemezkén, amelyet Fehérné Walter Anna könyvében tekinthetünk meg, címe: Az ékírástól a rovásírásig, 1975, I. kötet, 227. oldal.

A szár nélküli T rovásjel a Patakfalvi Bibliához hasonlóan T hangértékkel jelenik meg a Túróci fakönyvön, amely nyírfakéreg lapra írt rovásszöveg. Ez megtalálása idejében, 1839-ben megosztotta az írástudókat, hogy hamisítvány-e vagy nem, annak ellenére, hogy egy adószedőnél találta meg egy kanonok. Jómagam is bizonyítani igyekeztem hitelességét a Kőbe vésték, fába rótták című könyvünkben, és azóta ezt megerősítő új adatot is találtam Felvidékről. Azt hiszem 170 évvel az előkerülés után már a hamisítást kiáltók is "emléknek" fogadhatják el. A szöveg 127 nevet tartalmaz az 1391-es Túróc vármegyei oklevéljegyzékből, Regestrumból. Ebből mellékelek itt egyet, a Tibor nevet, ötletes összerovással.

3. kép A Túróci Fakönyv részlete

Mivel Tisza András e T jelből helyesen kikövetkeztette, hogy milyen lenne a Zs betű a Patakfalvi Bibliában, néhány párhuzamát ennek is megtaláltam, mégpedig S hangértékkel!
A Gy betűnél már említett Gyulafehérvári ábécében a 24. betű a német ß, mellette a neve "es", rovásjele a sátor alakú S betűnk. 25. betű az sch, neve "esch", rovásjele a Tisza András által kikövetkeztetett száratlan Zs. 26. betű az S, neve "es", rovásjele a rovás SZ, azaz a vonal. Látható Forrai: 329. oldal
Herepei János ebből az ábécéből készítette 3 soros szövegét, amely szintén 1655-ből származik. Az "emelésekor" szóban az S helyén a Tisza András által kikövetkeztetett, a számrovás ötvenessel megegyező alakú jel áll. Látható Forrai: 330. oldal
A rovás ötvenessel megegyező jel ZS hangértékkel megtalálható továbbá az 1680-as "Magyar Ábécé"-ben és Dobai István betűsorában, mindkettő a Forrai könyvben a 336. és 337. oldalon.

Ü

Leginkább Thelegdi János Rudimenta... című tankönyvének AMB hangértékű bogárjelére hasonlít. Forrai: 324. oldal.
Rokonságot mutat a Marsigli által lemásolt rovás botnaptár EÖ hangértékkel jelzett bogárjelével, amely a Küskarácsony, Sülvesterest, püspök és gyümölcs szavakban, mint Ü jelenik meg.
Hasonló a Nikolsburgi Ábécé EW hangértékkel jelzett betűjéhez, ezt a Forrai betűsor és a Hosszú Gábor által készített nemzetközi szabványtervezet hosszú Ű-ként alkalmazza.

R, Z

Mint a GY betűnél már leírtam a patakfalvi Biblia R és Z betűi a Nikolsburgi ábécé hasonló hangértékű betűivel rokonok. A jobboldali szárra rótt vagy írt mellékvonalak nem érik el a baloldali szárat.

Összefoglalva:

A Patakfalvi Biblia rovójának betűi több forrásra vezethetők vissza, de sok egyéni jellegzetességgel, például a szár elhagyásával az A, Á és T betűknél, új formákkal az É és Ö betűknél.
Alulról felfelé haladó rovással is ritkán találkozunk. Az A betűnél már említett Fényképtárunkba mégis érkezett két ilyen kép. A 126. képen a Pilisszántói Sziklaszínház kapujának Vacsi László faragóművész által készített két részlete látható, amely alulról felfelé halad. A képet Varga Gábor küldte be. A 153. képet Bálint Róbert küldte egy csíkszeredai klub lentről felfelé haladó rovásfeliratáról.

Feltételezem, hogy a Patakfalvi Biblia rovója görögül tudó személy volt, aki az etruszk nyelvvel is foglalkozott. Erre utal, hogy az általa használt A, Á betűk a görög deltának is megfelelnek, T betűje pedig az etruszk V betűnek. A két oldal tartalmánál fogva elképzelhető, hogy székely származású volt.

2009/2/5-én küldve

Kiegészítések 2009 óta:

A betűk párhuzamaihoz:

AA=Á

Lád településnévhez hasonlóan Rád község neve Raad-ként szerepelt a régiségben (Forrás: Czuczor-Fogarasi szótár). Dévai Bíró Mátyásnál (XVI. sz., már szerepel az Á, É az ábécében. Ezek latin betűs források, de Sebestyén Gyulánál láthatunk rovásírásos formát is, az általa hamisítványnak nevezett Kova Áron könyvéből. (1909/301) Itt most Mandics György szívességéből mutatok két változatot az Á betűk írására:

4. kép KAALMA'N

5. kép KOVA AARON DEA'K

É

A Biblia két rovásírásos oldalának készítője egy vízszintes vonalat használt az É hang lejegyzésére. Erről azt feltételezem, hogy a bejegyző egy olyan ábécének volt birtokában, amelyben az É betű hiányát egy vízszintes vonallal jelölték. Tehát a vízsszintes vonal nem a Patakfalvi betűsor egyedi sajátossága, hanem egyszerűen hiányjel. A bejegyző ezt nem tudván, következetesen É hangértékkel használta.

T

Még egy példa a szár nélküli T-re: a TOBOZL(ó) szóban, szintén a Túróci Fakönyvről. (A teljes nyírfakéreg lap képe Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás c. könyvéből származik)

6. kép A Túróci Fakönyv részlete

Egyéb észrevételek

Mint a párhuzamok felsorolásával nyomatékosan bizonyítottam, legtöbb rokonság a Nikolsburgi Ábécével mutatható ki. Sajnos erre nem történik hivatkozás a világhálós E-nyelv.hu magazinban 2013/6/5-én megjelent öt szerzős tanulmányban, mely ugyanerre az eredményre jut Patakfalvi Bibliával kapcsolatban. Az öt szerzőből kettő bizonyosan ismeri a 2009/2/5-én a Rovásbizottságnak küldött tanulmányomat, az akkori visszajelzés alapján.

Alulról felfelé haladó rovással a kárpát-medencei történelmi rovásemlékeknél ritkán találkozunk. A türk emlékek közül Bilge kagán és Kül tegin emlékkövei íródnak alulról felfelé és jobbról balra. A türk írás azonban a szkíta és hun írásnál már csak ezen népek etnogeneziséből adódóan is sokkal később jelent meg, tehát a székely-magyar rovásírásnak őse, elődje nem lehet.

A Csutak Vilmos által szerkesztett: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára c. két kötetes kiadványban Dr. Balogh István négy pontot sorol fel a vagyon öröklésére vonatkozólag, a szöveg tartalmában egyezik a Patakfalvi Bibliában lévő két oldallal. Az okmányok szerint az 1451-ben, Hunyadi János kormányzósága idején "Zekel Wásárhel-en esett szó először a székelyek öröklési rendjéről. Werbőczi is ír erről a Hármas könyvben, majd 1555-ben Udvarhelyen 88 "czikkelybe" foglalták a székely öröklési jogot.

21. pont: "Ha két férfiú egy ember gyermeke, s egyiknek fia, másiknak leánya vagyon, a leány olyan örökös az atya örökségében, mint a fiú."

22. pont: "Valamely embernek két leánya vagyon, fia nincsen, atyjoktól maradott örökségek egyaránt illetik őket, de úgy, hogy a kisebbik választhasson a lakóhelyben, de úgy, hogy a másiknak hozzá hasonló legyen, egyaránt örökösödhessenek benne, ha pedig a kisebbik a nagyobbiknak hasonlót nem adhatna, tehát az örökség kétfelé oszoljon."

23. pont: "Valamely embernek két leánya vagyon, egyik leánynak fia, a másiknak leánya vagyon, a leány is olyan örökös az atya jószágában, mint a fiú, de ha a leánynak fia és leánya lészen, a fiú a leányt kiházasítja belőle."

A betűk párhuzamai mellett ezek a kivonatok is alátámasztják a Patakfalvi Biblia eredetiségét.

Ezzel az írásommal szeretnék tisztelettel emlékezni és emlékeztetni Patakfalvi Sámuel úrra, valamint ajánlom Szakács Gábor és ifj. Forrai Márton írását ezen témával kapcsolatban itt a honlapunkon, az Élő Rovás rovatban.

Irodalom:
Albrecht Gyula: Kutyabőrért indult, Bibliával tért meg (Unitárius Élet, 2006/4.)
Balogh István: Az ősi vagyon jogi védelme a régi székelyeknél (In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára, szerk: Csutak Vilmos, Sepsiszentgyörgy, 1929, I. kötet)
Elekes Andor: Szemelvények a székelyek sajátlagos jogtörténetéből (szintén az előző műben)
Forrai Márton, ifj: A Patakfalvi Bibliáról röviden (2009/8)
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia, 1994)
Friedrich Klára: A Patakfalvi Biblia néhány rovásjelének párhuzama (Rovásbizottságnak, 2009/2/5)
Friedrich Klára: A Patakfalvi Bibliáról és egy lófő székelyről (Honlevél újság (2011 december)
Mandics György: Róvott múltunk, III. kötet, Irodalmi Jelen Kiadó, 2011)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó, 2002)
Szakács Gábor: Patakfalvi Sámuel (Magyar Demokrata 2009/39)
Tisza András - elektronikus levelezés

Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

A Patakfalvi Biblia rovásbetűinek párhuzamai

Oldal tetejére