Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

A kisunyomi kerámiatöredék írásjeleiről

Bevezető gondolat Károlyi Mária régésztől: "Az európai kőkorszak egyre gazdagodó jelvilága - melynek nem minden részletét ismerjük még - továbbra is a kutatók érdeklődésének tárgya marad. Bár a jelek időlegesen el is tűnnek a kerámiákról, nem halnak ki az emberi emlékezetből. Megőrződve évezredeken át, felbukkannak későbbi korokban, kövekre vésve, sírkamrákban, pecsétlőkön, agyaglapokon". (2004:70)

Fénykép - Dallos László

A kisunyomi írásjeles kerámiáról dr. Márczi Zsuzsanna jogász mutatott képet 2009 nyarán, aki előzetes kutatómunkája során sok adatot felderített és ezeket a rendelkezésemre bocsátotta, amit itt is szeretnék megköszönni.

A szombathelyi Tér-Kép (azóta már megszűnt) újságban a feltáró régésznő, Károlyi Mária ismertette a leletet, 1983-ban:

"...rendkívül érdekes volt az a néhány kis agyagtöredék, melyet a Vas megyei Kisunyomban egy őskori falu ásatásánál sikerült a földből kibontanunk. A töredékekből összeállított kanálnyél lapos átfúrt végén nagy örömmel fedeztük fel a vésett kőkori írásjeleket.

Ezek igen jól illenek az eddig megismertek körébe. A kanalat különleges célra használhatták, mert nagyobb és díszesebb volt a többinél. Körülötte néhány különös formájú táltöredék feküdt, amelyek belsején égett szervesanyag maradványokat találtunk.

Lehet, hogy valamilyen vallási szertartásnál használt tárgyak voltak e figyelmet érdemlő leleteink... sok kutató már ma határozottan állítja, hogy kétezer évvel a sumer civilizáció felemelkedése és a sumer írás megjelenése előtt a kőkori Európa már kialakította saját írásának ősváltozatát."

1. ábra

A tárgy átmérője: 5,7 és 6,7 cm. Lyukátmérő: 2,2 és 2, 5 cm. Magassága: 4,8 cm. Károlyi Mária leltározta, korát a Kr. e. 5. évezred második felére helyezi és megállapítja, hogy írásjelek vannak az agyagkanál töredéken.

Jelezve megtekintési szándékomat, Márczi Zsuzsanna sajnálattal értesített arról, hogy érdeklődésem tárgya jelenleg nem található.

Feltételezéseim a Kisunyomi Kerámiatöredékről

2. ábra

3. ábra

4. ábra

"Vinca arc" a kisunyomi jelek között

A kisunyomi kerámiatöredéken a jelek között egy Vinca arcot fedeztem fel, ezt 1-es számmal jelöltem a 4. ábrán.

A Tordos-Vinca műveltség a Torma Zsófia által 1875-től és a 30 évvel később Nándorfehérvár (ma Belgrád) környékén feltárt területről nyerte nevét. E területen fordulnak elő legsűrűbben a jellegzetes háromszög alakú fejet hordozó kisméretű szobrok és kerámiatöredékek. Báró Miske Kálmán azt írja 1898-ban, hogy Temeskubinban szinte a talaj felszínéről szedte fel ezeknek a szobrocskáknak a töredékeit.

Maga Károlyi Mária is említi a bánáti Vinca kultúra termékeinek előfordulását a "kisunyomi vonaldíszes környezetben".

Kalicz Nándor könyvében szintén láthatunk hasonló ábrázolásokat, ilyen például a Szegvár-tűzkövesi Sarlós isten szobrocskája.

5. ábra

Továbbá egy kis női szobortöredék, amely a dunántúli vonaldíszes kerámia körébe tartozik hasonló ferde szájat visel.

6. ábra

A kisunyomi kerámiatöredék és az ősi magyar rovásírás jeleinek összevetése

Az ősi magyar rovásírás betűi nagy alaki hasonlóságot mutatnak a Tordos-Vinca műveltség jeleinek többségéhez és egyéb újkőkori, kárpát-medencei műveltségek edénytöredékein fennmaradt jelekhez. Szakács Gábor rovásírás kutató szerint, bár vannak még egyéb területeken is hasonló írásjelek, de a jelenleg ott élő népesség nem használja azokat, nem tekinti sajátjának. A Kárpát-medencében viszont folyamatosan használatban vannak, napjainkban több ezer magyar ember ír ezekkel a betűkkel és százezerre is tehető azoknak a száma, akik legalább a betűsorát ismerik.

A jelek párhuzamai a Tordos-Vinca műveltség területén nagy számban megtalálhatók. Erre két példa a 7, 8. ábrán látható, Tordosról és Nándorvályáról, Torma Zsófia ásatásaiból.

7. ábra

8. ábra

A jelek hangértéke a magyar rovásírás szerint

Bár a kisunyomi kerámia jeleinek hangértékét nem ismerjük, a nagymértékű alaki hasonlóság indokolja jeleinek összevetését a magyar rovásírás betűivel. Követhető a 2. és 3. ábrán.

A Vinca arctól balra indulva az arc bal oldali vonala egyúttal a rovás A betű szára is. A következő két X szerű jel két B vagy két 10-es rovás számjegy. (Vagy egy 10-es és egy B). Az A és a nagyobbik X jel A-R-D összerovást is jelenthet.

A következő jel egy 5-ös rovásszámjegy, ráróva egy I vagy D. Utána egy L következik, ráróva egy Ü. A hiányzó rész után egy SZ vagy 1-es számjegy, végül egy S-T összerovás.

Ugyanebben a formában látható az S-T összerovás a Nikolsburgi ábécében, amely az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona. A pergamenlapra írt betűsort egy 1483-ban kiadott ősnyomtatványban találták meg.

Az S-T összerovás néhány további előfordulása hiteles rovásemlékekben , a teljesség igénye nélkül:
Az Árpád-kori botnaptáron, például az Ágoston, Estván, Apostolok szavakban. A nevek megtekinthetők: Forrai, 1994:195, 200, 205. oldalakon.

Thelegdi János 1598-ban kiadott kis rovásírás tankönyvében szintén találkozunk ezzel az S-T összerovással. (Forrai, 1994:323)

A csíkszentmártoni katolikus templom 1501-ből származó rovásfeliratában a "mester" szóban is ezt az S-T összerovást láthatjuk.
Megtekinthető: Forrai, 1994: 296, 297. oldalakon.

Elmondhatjuk tehát, hogy a kisunyomi kerámiatöredéken látható egyik jel a későbbi magyar rovásírás több hiteles emlékén S-T hangértékkel megtalálható és napjainkban is általánosan használt rövidítés.

A betűk összerovása, a szöveg ez úton való rövidítése, szintén egy olyan tulajdonság, amely csak a magyar rovásírásra jellemző, egyéb rovásírásokra (föníciai, türk, germán, etruszk...) pedig nem.

A jelsor felbontása, követhető a 4. ábrán

A jelsor felbontása után a számozást követve további rovásbetűkhöz jutunk. A Vinca arc után a 2: A, 3-4: lehet két 10-es számjegy vagy két B, illetve egy 10-es és egy B. Azonban lehet H betű is. Ebben a formában látható a már említett Nikolsburgi ábécé H betűje.

Ugyanilyen H betű található még az 1776-ban Lipcsében kiadott magyar nyelvű Bibliában, amelynek tulajdonosa énlakai Patakfalvi Sámuel. A Biblia üresen hagyott két oldalára rovásírásos szöveget jegyeztek le, a tulajdonos szerint a 19. században. (Szakács Gábor beszélgetése Patakfalvi Sámuellel: Magyar Demokrata 2009/36)

Folytatva a jelsor elemzését, az 5: 5-ös számjegy, 6: I vagy D, 7: L, 8: Ü, 9: SZ vagy 1-es számjegy, 10: S, 11: T.

Ha a Vinca arctól nem az A betű, hanem az S-T összerovás irányába haladunk a 2-es ábrán, néhány értelmes szót is nyerünk. Maga az S-T összerovás lehet az EST vagy ESTE szó, mivel a magyar rovásban az E magánhangzó a mássalhangzók mellé odaértendő. Gondolhatnánk az Isten szóra is, ezt azonban el kell vetnünk, mert az S-T összerovást követő vonalka nem arra hajlik, amerre egy jól nevelt rovás N-nek hajlania kéne. A hiányzó rész megakasztja ugyan szárnyaló képzeletünket, de megvigasztal, hogy a 8-as és 7-es jelek az ÜL szót adják ki. Amennyiben a 3-as és 4-es jelet a Nikolsburgi Ábécé és a Patakfalvi Biblia alapján elfogadjuk H-nak, akkor az A betűvel együtt HA a szó olvasata. Magyar rovásírásunk hangértékeit alkalmazva egy több mint hatezer éves tárgyra, az EST vagy ESTE szó megerősíti azt az elképzelésemet, hogy a kisunyomi kerámia töredék lehet egy gyógynövény főzetet tartalmazó edény nyak része, vagy ehhez tartozó tölcsér, amelynek felirata a gyógyítói utasítást tartalmazta a szedését illetően, tehát például este kellett bevenni. Esetleg a gyógynövények összetételét írták fel, erre utalnak a számok.

Mivel a kisunyomi jelek hangértékét nem ismerjük, csak alaki hasonlóságról beszélhetünk, ezért szöveges megfejtés csupán feltételezés szintjén adható.

Egyéb jelek

Említésre méltó még egy alaki hasonlóság. A 9. ábrán a-val jelzett kisunyomi részlethez hasonló a sumer Nap jel (b), amelyet Fehérné Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig című könyvében találtam. (1975, I:79)

9. ábra

Károlyi Mária az egyik jelet hajó ábrázolásának tartja. (2004:70, 219)
Ez a 4. ábrán a 2-es és 3-as jelből tevődik össze, ha 90 fokkal jobbra elfordítjuk őket. Továbbá lásd a régésznő rajzát: 1. ábra

Hajó szerű jel a tordosi korongon is található, ez rovásírásunk A betűjéhez hasonlít. A tordosi korong Torma Zsófia gyűjtéséből származik, jelenleg a Kolozsváron a történelmi múzeumban őrzik.

10. ábra

Érdekesség, hogy ugyanez a hajónak nevezett jel a bonyhai rovásemléken is feltűnik. Bonyha Kis-Küküllő menti település, rovásemlékét 1965-ben fedezték fel a református templom egyik pillére alól előkerült kövön.

11. ábra

Bár a kerámián nem található, de Károlyi Mária jelentősnek tartja az M alakú jel gyakoriságát.

"Az M minta igen hosszú életű területünkön, hiszen ekkor már kétezer esztendeje használták a vonaldíszes kerámia, majd a lengyeli kultúra népei". (2004:73)

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a magyar rovásírás V hangértékű betűje.

A tárgy rendeltetése

Mint olvashattuk, a feltáró régésznő az átlagosnál nagyobb agyagkanál töredékének határozta meg. Nyélcsöves agyagkanalak fényképeit Kőszegi Frigyes is közli A történelem küszöbén című könyvében, ezek a Ság-hegyi bronzműves központból származnak.

12. ábra

Bronzöntő agyagkanálról jó kép látható A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetőjében (Kr. e. 400.000-Kr. u. 804-ig).

Felmerült bennem, hogy a kisunyomi kerámiatöredéket tölcsérként használták, vagy agyagedény nyakának kiszélesedő pereme is lehet.
A töredékhez tartozó edény egy másik lehetséges rendeltetésére Károlyi Mária könyvéből vettem az ötletet, mivel ásatásai során szőlőmagvak is előkerültek, feltételezi, hogy bort is készítettek már ebben az időben. "A 4. évezred első felében élő késői Lengyel kultúra hagyatékában szűrő- és széles kiöntővel ellátott edények sokaságát találtuk, ezek bizonyosan meghatározott célt szolgálhattak. A különleges készítmény talán bor volt." (2004:14)

Mivel a tárgy nincs meg, jó fénykép pedig a feliratot hordozó perem mögötti részről nem áll rendelkezésemre, ezért rendeltetésével kapcsolatban csak feltevésekre van lehetőségem.

Összegzés

A Kr. e. 5. évezred második feléből származó, tehát nagyjából 6800 éves tárgy írásjeleket hordoz. A jelek nem díszítések, mivel nem szabályosan ismétlődnek, továbbá alakilag mindegyik egyeztethető a napjainkban is használatos magyar rovásírással és számrovással.

A kisunyomi kerámiatöredék kevésbé ismert, mint a tatárlakai leletegyüttes, noha vonalas jelkincsében annál sokkal gazdagabb, így írástörténeti jelentősége is nagyobb. Reméljük, hogy előkerül és tovább tanulmányozható.

A külföldi szerzők által Danube Script-nek vagy Old European Writing-nak nevezett jelformák kutatásaim szerint a Kárpát-medencéből terjedtek szét az eurázsiai térségben. Ez pedig magával hozza azt a következtetést, hogy a magyarság rovásíró elődei már a Krisztus utáni 896 előtt jóval a Kárpát-medencében éltek. Hiszen, ahogyan magyar Adorján írta: "Minden műveltség ott marad fenn legtovább, ahol keletkezett." A kőkori jelekből kifejlődött rovásírást pedig napjainkban is tízezrek használják a történelmi Magyarország területén.

A Tanulmány megjelent a Honlevél újság 2010 szeptemberi számában és a Magyarságtudományi Füzetek 7. számában, melynek címe: Magyar írás (2010), valamint honlapunkon is.

Az ábrákhoz tartozó magyarázatok

Fénykép: A kisunyomi írásjeles agyagkanál töredék képe. Károlyi Mária: Napszülöttek-Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt című könyvéből. Fényképezte: Dallos László

1. ábra:
Károlyi Mária rajza a Napszülöttek-Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt című könyvéből: "Karcolt jelek a lengyeli kultúra kisunyomi kanáltöredékén"

2. ábra: A kisunyomi kerámiatöredék rajza a fénykép alapján. Rajzolta: Friedrich Klára

3. ábra: A kerámiatöredék kiterített rajza. Rajzolta: Friedrich Klára

4. ábra: A jelek felbontása. Rajzolta Friedrich Klára

5. ábra: A "Sarlós isten" (részlet!) Agyagszobor Szegvár-Tűzkövesről, Szentes környékéről. A kép forrása: László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig című könyve

6. ábra: Kis női szobor töredéke Hévízgyörk környékéről. Fejének felső részét két lyukkal átfúrták felfüggesztés céljából. Forrás: Kalicz Nándor: Agyag istenek című könyve

7. ábra: Tordosi cseréptöredék, forrása: The Danube script in light of the Turdas and Tartaria discoveries (Exhibition catalogue, National History Museum of Transylvania)

8. ábra: Friedrich Klára rajza egy nándorvályai cseréptöredékről, melynek forrása: The Danube script in light of the Turdas and Tartaria discoveries (Exhibition catalogue, National History Museum of Transylvania)

9. ábra: A kisunyomi kerámia egyik jele (a) Sumer Nap jel Fehérné Walter Anna könyvéből (b) Rajzolta: Friedrich Klára

10. ábra: A Tordosi Korong Torma Zsófia gyűjtéséből. Alsó részén látható a hajó szerű rajzolat. Makkay János: A tartariai leletek című könyvéből.

11. ábra: Ferenczi Géza rajza a bonyhai rovásemlékről. Felső részén hajó szerű ábrázolás.

12. ábra: Agyagkanalak, fújtatócsövek a bronzöntés eszközei közül. Kőszegi Frigyes A történelem küszöbén című könyvében található fényképek alapján rajzolta: Friedrich Klára

Szakirodalom

A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője (Kr. e. 400.000-Kr. u. 804-ig, Bp. 2002)
Fehérné Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig, I-II. kötet (1975)
Ferenczi Géza és István: Magyar rovásírásos emlékek (In: Művelődéstörténeti Tanulmányok, Kriterion Könyvkiadó, 1979)
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (1994)
Friedrich Klára: Tatárlaka titka (In: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták, 2005)
Friedrich Klára-Szakács Gábor: Ősök és írások (2008)
Friedrich Klára: A kisunyomi kerámiatöredék írásjeleiről (Honlevél újság 2010 szeptember, továbbá a Magyarságtudományi Füzetek, 7. kötet-2010) és a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapján
Friedrich Klára: Írástörténeti áttekintő magyar szempontból (2010)
Gimbutas, Marija: The Living Goddesses (University of California Press, 1999)
Gyulai Pál: Torma Zsófia levelesládájából (Kriterion Kiadó, 1972)
Kalicz Nándor: Agyag istenek (Corvina Kiadó, 1970)
Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)
Károlyi Mária: Napszülöttek-Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt (Szombathely, 2004)
Károlyi Mária: Varázsos tárgyak egy varázstalan világban (www.vasiszemle.t-online.hu/2008/.../karolyi.htm)
Kőszegi Frigyes: A történelem küszöbén (Kossuth Kiadó, 1984)
László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig (Gondolat Kiadó, 1974)
Makkay János: A tartariai leletek (Akadémiai Kiadó, 1990)
Mandics György: Róvott múltunk (Irodalmi Jelen Kiadó, 2010)
Miske Kálmán: Őskori bálványképek Temeskubinban (Archeológiai Értesítő, 1899)
Roska Márton: A Torma Zsófia gyűjtemény (Kolozsvár, 1941)
Szakács Gábor: Patakfalvi Sámuel (Magyar Demokrata, 2009/36)
The Danube Script in light of the Turdas and Tartaria discoveries (Exhibition catalogue, National History Museum of Transylvania, 2009)
Thelegdi János: Rudimenta azaz a hunok régi nyelvének elemei (1598, Ars Libri Kiadó, 1994)
Torma Zsófia: Sumer nyomok Erdélyben (Fehérné Walter Anna kiadása, 1972)
Tóth Kurucz Mária: Aranyfonál (Cleveland, 1990)
Winn, Shan, M.M: Pre writing in south-eastern Europe (Western Publishers, 1981)
Wosinszky Mór: Leletek a lengyeli őskori telepről (Archeológiai Közlemények, M.T.A. 1890)

Friedrich Klára

2010/május-június

Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

A kisunyomi kerámiatöredék írásjeleiről

Oldal tetejére