Bolyai János és a rovásírás
|
|
|
Bolyai János és a rovásírás
|
|
|
Bolyai János és a rovásírás |
írta:
Friedrich Klára
Dr. Marácz László nyelvész,
az Amszterdami Egyetem tanára hívta fel a figyelmemet még 2009-ben arra, hogy
Bolyai János a rovásírással is foglalkozott. Továbbá két lapot is kaptam tőle,
melyeknek eredetije a Marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárból származik. Köszönet
ezekért.
Nagy tudósunk 1802-ben született
Kolozsváron és 1860-ban hunyt el Marosvásárhelyen. Csodagyerek volt, majd zenész,
matematikus, hadmérnök, filozófus... akiről Szentágothay János írta: "A
magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött
testet".
Bolyai János Marosvásárhelyi
kéziratainak I. részében olvashatjuk:
"Föltűnő: hogy Priskus,
II. Theodos(ius) követje Attilá-nál, a hunokat "scythak"-nak nevezi,
s említi: hogy hun szomszédjával latinul beszélett. Sok egyéb szembe tűnőt is
(nem akarom írni: "nevezetest", "megjegyzendőt") említ Priskus
az Attila nagyszerű jelleme ki-tüntetésére. Ha a székely földön tanáltató
számos hun betűkkeli emlékek (rovásírásos emlékek) (kő-falakon) magyarul írtaknak
tanáltattak (mint úgy veszek észre): midőn különben nem könnyen fejthettek volna
meg, tanálhatták volna ki (dechiffrirozhatták) azon jelek értelmét (hatását):
úgy a hun s magyar nemzetek közel rokonsága még szembetűnőbb. Nem tudom,
a mai kunoknál tanáltatnak-e oly hun betűk: ha igen: úgy hihetőleg ők (mint
egy író állítja is) a hunok ivadékai."
A Marácz Lászlótól kapott két lapon lévő jelekből, betűkből és a kézírásos, rosszul olvasható szövegből akkor azt feltételeztem, hogy Bolyai egy mesterséges írás kialakítását tervezte.
1. ábra
2. ábra
"...edj nagy
rakás efélét lehet csak sorvízirányú (fektű), vagy álló, vagy csapanotágú egyenekből
és a kör ívjeiből alkotni, meljekben igen is sok betűnknek szármozása, eredete,
nyoma könnyen megtaláltatik, kitűnik..."
(Edj: egy, csapanotágú:
dőlt)
És valóban, később életrajzaiban jobban elmélyülve megtudtam, hogy a magyar nyelvet tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy világnyelvvé váljon, mert ezzel lehet legpontosabban kifejezni a körülöttünk lévő világot és jelenségeit. Ebből pedig ésszerűen következik, hogy a magyar nyelvvel együtt fejlődött és szorosan hozzá tartozó rovásírásunk az, amely ennek a világnyelvnek lejegyzésére méltó. Egy külön ábrába válogattam az 1. és 2. ábra jeleinek többségét, hogy beszámozhatóak legyenek. Négy nagy csoport és két kisebb alakult. A népnév utáni számok segítségével a 3. ábrán lévő jeleket azonosíthatjuk.
3. ábra
Magyar rovásírás: 1,
2, 3, 4, 5, 7, 8, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25,
27, 28, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36 Összesen: 31 jel.
Ó görög írás: 1,
2, 5, 6, 7, 11, 12, 16, 17, 18, 19, 22, 24, 26, 27, 29, 30, 31 Összesen: 18
jel.
Etruszk írás: 2,
4, 6, 7, 8, 11, 16, 17, 18, 27, 29, 30, 31, 32, 34 Összesen: 15 jel.
Korai latin írás: 2,
5, 6, 10, 11, 12, 14, 15, 16, 17, 22, 30, 33, 34 Összesen: 14 jel
6 jelforma azonosítható
a pelazg betűkkel és 7 a germán runákkal is.
Legnagyobb számban a magyar
rovásírás betűi jelennek meg. Ez alátámasztja azt, hogy Bolyai főként az általa
hun-nak nevezett betűkből szándékozott felépíteni a tervezett mesterséges írás
jelsorát.
Továbbá az átfedésekkel,
a többi írás jeleivel való alaki egyezésekkel ismét bizonyítható, hogy a szkíta-hun
írásnak is nevezett rovásírásunkból származnak az itt összehasonlított többiek.
Molnos Angéla: Megmaradásunkért
a magyar nyelv ügyében című könyvében olvastam: "Bolyai János arra
a következtetésre jut, hogy a magyar a legősibb nyelv...Azzal érvel Bolyai a
magyar nyelv ősisége mellett, hogy a magyarok jelen hazájukba harmadszor 884-ben
jöttek be s már itt találták az ugyancsak magyar nyelvű s némileg (noha nem
mindenben) hasonló szokású székelyeket..."
Mandics György írja a Róvott
múltunk c. nagy összefoglaló könyvének III. kötetében: "A Bolyai János
anyagok ott hevertek évekig az Akadémián, egyes kötegek felbontatlanul, mások
csak összetúrva kerültek vissza Marosvásárhelyre, mint értéktelenek. Magyarországon
csak az egy szál amatőr Schmidt Ferenc építész (1827-1901)küzdött s adta ki
magánpénzén Bolyait, fordította idegen nyelvekre művei részleteit, levelezett
a külföldi kutatókkal évtizedekig. Az MTA csak a németországi kiadások nemzetközi
visszhangjára riadt fel s ekkor a sikert ki akarta rángatni az "amatőr
mérnököcske" kezéből s magának elkönyvelni." (444. oldal)
Bolyai Jánost "az
isteni Gauss, a Princeps Matematicorum maga után a legnagyobb lángelmének nyilvánította
a Földön..." (Mandics: 2011/III./324)
Milyen élet jutott mégis
a magyar Bolyainak? "Nyomorú kényszernyugdíj..., egy putriban halt meg
magányosan s négyen kísérték utolsó útjára, akik közül kettő hivatalból kinevezett
katona volt... 15.000 oldalnyi életművéből csupán néhány vézna kötetre futotta."
(Mandics: 2011/III./324)
S mi az oka mindennek? Talán amit Molnos Angélától tudunk, amivel császárhű,
majd moszkovita (finnugor-türk-bolgár-kazár-mongol) tudóskák szemében a legnagyobb
bűnt követte el: kimondta, hogy a magyar nyelv ősnyelv, s hogy a magyarok nem
csak 896-ban, hanem korábban és írástudó hun utódként tértek vissza a Kárpát-medencébe.
Irodalom:
Bolyai
János marosvásárhelyi kéziratai I.(az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár,
2003), http://mek.oszk.hu/06200/06272/index.phtml
Mandics György: Róvott múltunk (III. kötet, Arad, 2011)
Marácz László: Nyelvi és képi gyökök a magyar kultúra megtartói (Ökotáj, 2002/29-30)
Marácz László: A finnugor elmélet tarhatatlansága nyelvészeti szempontból (Tárogató,
2002/május-június)
Marácz László: A magyar nyelv eredetéről (Turán, 2004/9-10)
Molnos Angéla: Megmaradásunkért a magyar nyelv ügyében (Debrecen, 2010)
A betű
egyeztetésekre a következő művekben található ábécéket és írásemlékeket használtam:
Benedekffy
Ágnes: Az etruszk kapcsolat (Magyarságtudományi Füzetek, 18., 2012)
Robinson, Andrew: Az írás története (Jószöveg Műhely, 2003)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Magyar Néprajzi Társaság, 1909)
Staccioli, A. Romolo: Il mistero della lingua etrusca (Newton Compton, 1978)
Tóth Zsigmond: Divine Antiquities-Az etruszk nyelv megfejtése (1976)
 |
|
Bolyai János és a rovásírás
|
|
|