Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

Részlet Friedrich Klára: Megfejtések könyve című kötetéből

A 'K' betűk használata rovásírásunkban, kiegészítéssel

A K a magyar nyelv egyik hangja, a kemény és lágyszájpad határán képzett zöngétlen zárhang. Zöngés párja a G. Lejegyzett formája a K betű, amely rovásírásunkban két változatban használatos. Ősi írásunkat gyerekkoromban tanultam meg Édesapámtól, aki cserkész korában sajátította el. A kapocs K-t a szó végén, egyébként a négyszög K-t használtuk. Már ekkor feltettem a kérdést, miért csak a K- nak van két változata, a többi mássalhangzónak miért nincs?

Az írásaim szakirodalmában lévő könyvekből, valamint a nagy könyvtárakban való kutatás, múzeumok, helyszínek felkeresése során megismertem a rovásemlékek többségét és a két K betű használatára vonatkozó véleményeket. Ezek alapján megállapíthattam, hogy az emlékek nem igazolják a szabályokat. A rovásírást élő írásként a napi gyakorlatban is alkalmazva és oktatva a szabályok többsége nehézkes, értelmetlen, főként az olyan szavakban, amelyekben több K betű is előfordul. Ez a gyermekeknek is feltűnik és a legtöbb bizonytalanság ebből származik.

Mivel régen elől ejtett E magánhangzóval sorolták a betűrend mássalhangzóit, (tehát EB, EC, ES, ...EK..., nem BÉ, CÉ... KÁ...) azt feltételezem, hogy az EK-nek nevezett jel, tehát a négyszög K rovásírásunk egyetlen K betűje, a kapocs K szerepe tisztázatlan.

1999-ben készültem el az első tanulmánnyal, amely A rovásírás egyik rejtélye, a két K betű használata címet viselte. Ebben az addig általam hozzáférhető ábécéket és szöveges emlékeket vizsgáltam. A K betűket tartalmazó emlékek még egy feltételezésre indítottak, mivel a kapocs K többnyire a szavak végén fordult elő és gyakran többes számban, lehetséges, hogy valamikor a többes szám jele volt.

Legterjedelmesebb emlékünk a Marsigli által lemásolt botnaptár egyúttal a legmeggyőzőbb is. 170 szavából 31-ben van K betű. A kapocs K csupán két alkalommal fordul elő, mindkét helyen a Jakab szóban. A 29 négyszög K minden hangrendi helyzetben előfordul, továbbá szó elején, végén, a szóban és mássalhangzók mellett is.

Az emlékeket nem úgy válogattam, hogy engem igazoljanak, hanem minden hozzáférhetőt felvettem a listámra és azóta is gyűjtöm őket s ezekkel kiegészítem az 1999-es tanulmányt. Ezek a kiegészítések a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás, a Kőbe vésték, fába rótták, a Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig és az Ősök és írások című, Szakács Gáborral közösen írt könyveinkben találhatók. Az emlékekben a négyszög K előfordulása több, mint háromszorosa a kapocs K-nak.

Az 1999-től 2008-ig vizsgált 30 ábécét kiegészítem most 3 betűsorral.

Bonyhai Moga Mihály jószágigazgató 1627-es ábécéjében nem szerepel a kapocs K.

Tipray Tivadar múzeumi segédőr 1876-os betűsorában a kapocs K hangértéke: EK, KE. A négyszög K hangértéke: K, KA (umlauttal). Tehát fordítva, mint ahogyan a szabály alapján elvárható lenne. (Mandics/1/489)

Vargyassy Márton 1927-es ábécéjében nincs kapocs K. (Mandics/1/74)

Az eredmény 33 ábécére vonatkoztatva a következőképpen alakul:
Hangrendre utal: 5
Szavak két végére rendeli a kapocs K-t: 1
Szó végére rendeli a kapocs K-t: 12
Nincs kapocs K: 8
Nem tesz különbséget: 2
Hibás vagy felcseréli: 5

Az 1999-től 2008-ig vizsgált 39 szöveget 5 újjal egészítem ki. Ezek:

- Mandics György közölt két, eddig általam nem ismert Magyar Adorján szöveget. (Róvott múltunk/III./149, 152) Ezekben a kapocs K-t a szavak végén használja, kivéve a KEDVES magas hangrendű szót, ahol elől áll. A négyszög K előfordul mély, magas és vegyes hangrendű szavakban, valamint szó elején, közepén és végén is.

- Libisch Győző által lerajzolt kerítés Fitód faluból. (Székelyföld) Ez a szöveg 14 K betűt tartalmaz, ebből egy a kapocs K, vegyes hangrendű szóban. A négyszög K előfordul mély, magas és vegyes hangrendű szavakban, valamint szó elején, közepén és végén is. Somogyi Antal 19. sz.-ban élt országgyűlési képviselő régi könyveiben talált szövegekben a kapocs K-t a szavak végén használják a beírók.

- Patakfalvi Sámuel úr székely lófő 18. századi Bibliájának két rovásírásos oldala. A K betűt a Nikolsburgihoz hasonló négy különálló vonalka alkotja.

A latin betűs gyakorlat hatását mutatja, hogy a Biblia rovásszövegének készítője az első oldalon, a szöveg első részében még négy alkalommal használja a rovás C betűt a K jelölésére, háromszor szó végén és egyszer szó közben („EGYICNEK”), később azonban már csak a négyszög K betűt alkalmazza. A tévesen mély hangrendhez tartozónak vélt kapocs K a szövegben nem fordul elő, ezzel hatra emelkedett azon emlékeink száma, ahol hosszabb szövegben sem használják. A négyszög K minden hangrendi helyzetben, valamint a szavak elején, végén közepén is előfordul.

K betűket tartalmazó 44 szöveg így alakul:
A hangrendi szabálynak megfelel: 1
Mély magánhangzók mellett is használ négyszög K-t: 31
Magas magánhangzók mellett is használ kapocs K-t: 7
A szó végén használja a kapocs K-t: 17
Nem használ kapocs K-t: 6

Mivel 44 hiteles nyelvemlékből csupán egy az, amelyben a hangrendi szabály érvényesül – ez a Konstantinápolyi Felirat – de a szöveg rövidsége miatt erről sem lehetünk meggyőződve, az a javaslatom, hogy mindennapjainkban használjuk csak a négyszög K-t, és ne nehezítsük meg őseink írásának gyakorlatát olyan szabályokkal, amelyeket az emlékek nem támasztanak alá. Gyermekeknek különösen nehéz az állandó hangrendi egyeztetés.

Meggyőződésem, hogy ésszerűen gondolkodó elődeink nem hoztak létre ugyanarra a hangra több jelet s amikor a juhász tanította róni a bojtárt, nem bonyolódtak a mély és magas hangrendű magánhangzókkal való folyamatos egyeztetésbe. Viszont a kapocs K is fontos és szép eleme ősi írásunknak, nem mellőzhetjük a kutatásból, azonban szigorúan csak az emlékek tanúságtétele alapján szabad szabályokat alkotnunk. A rovásírás történetének ismertetésekor, az ebben való elmélyedéskor érdemes a kapocs K kérdésére kitérni és mint őseink írásával kapcsolatos fontos kutatási feladatot határozzuk meg.

Kiegészítés:
Saját feltevésem, hogy a kapocs K valamikor a többes szám jele volt, erre vonatkozóan vannak adataim, de még nem elég a bizonyításhoz.

Egyik ilyen utalás Szentkatolnai Bálint Gábortól származik. A Nagyszentmiklósi Kinccsel kapcsolatos írása 1892 november 20-án jelent meg a Pesti Hírlapban. Ebben így ír: "A K betű a hun-magyar írás minden változatában egy négyszögletű k-ő vagy k-ova kő rajza által ábrázoltatik. A vég k alakja az r-ével csaknem azonos s ennek nyelvészeti oka van, t.i. az ős-magyar nyelvben volt egy r végű többes képző a tárgynevek k többes képzője mellett (mint a Tamul féle nyelvekben) s később a k lett általánossá, mind személy, mind tárgynévre nézve."

Ugyanez Tomory Zsuzsa véleményével is egybecseng, aki a kő pattintás hangjából és a pattintott kő formájából eredezteti K betűnket és hangunkat.

Barta József grafikus jegyezte meg saját Vizsolyi Biblia másolatát olvasgatva, hogy egy szóban két fajta betűt használnak a K hang jelölésére. "...és itt egy másik kapcsolódás is van: a kétféle K, ami a Bibliában elég következetesen K a szóközben és C a szó végén..." (Latin betűkről van szó)

1. kép - Részlet a Vizsolyi Bibliából

Ez után több régi szöveget néztem át s valóban, az esetek többségében, de nem következetesen, Barta József észrevétele szerint használták. A példák sokasága közül néhány:
Halotti Beszéd, XII. sz: Gimilsnec, Kic (kik)
Königsbergi Töredék, XIV. sz: keralucnoc (királyuknak), kyralanoc (királyának)
Károli Gáspár Biblia fordításában, XVI. sz: Ackor (akkor)
Ez tehát egyik oka lehet, hogy rovásírásunkban két fajta K betűt használunk, s lám megint csak a ránk kényszerített, nyelvünk 13 hangjának lejegyzésére képtelen latin betűs ábécé a hibás.
Szintén a többes számra utal, hogy a Nikolsburgi ábécében a kapocs K és a négyszög K nem egymás mellett, hanem 9 betű távolságra áll. Viszont a kapocs K-t rögtön követi a két kapocs K-ból álló és Jakubovich által vnc (unk) -nak nevezett jel.

2. kép

Kaba mester cseréptöredéke
Torma Zsófia gyűjteményében, melyet Roska Márton régész rajzolt le, van egy cseréptöredék, egy edénytalp, melyről ezt írja: „feneke közepén valószínűleg tulajdonjegy”. A töredék nagyjából 5000 éves. A rajzon egy K és B betűt látunk, ezt inkább mesterjegynek nevezném. A mester neve szerintem KABA volt. Kaba a Csaba név egyik régi változata és napjainkban egy alföldi település neve is.
A rajzon valójában 5 rovás K betűt látunk, egy nagyot és a benne lévő 4 kicsit.

3. kép

Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

Részlet Friedrich Klára: Megfejtések könyve című kötetéből

Oldal tetejére