Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

A torjai cseréptöredék olvasatai

Székely Zoltán történész írásában olvastam először a torjai rovásírásos cseréptöredékről, mely az Eleink c. időszakos kiadványban jelent meg, 2005-ben. Neki köszönhetjük a mellékelt rajzot is.

A Kovászna megyei Torja községben Árpád-kori magyar település került elő régészeti feltárás során. Coroi Artúr, az általános iskola tanára ezen a helyen cserépedény töredékeket szedett össze, ezek között volt egy bekarcolt jelekkel ellátott darab. Sajnos nem tudjuk meg, hogy ez melyik évben történt. A történész szerző 11. századinak tartja a töredéket. A jelek kiégetés előtt kerültek az edényre, nagyságuk 2-3 cm.

1. ábra

Székely Zoltán az 1. ábrán látható állásban, tehát fejjel lefelé betűzi a feliratot. Jobbról balra: N és SZ. Az ez után következő jel szerinte hasonlóságot mutat az Alsószentmihályi Felirat 2. sorának utolsó betűjével. Ilyen azonban nem látható sem Benkő Lóránt, sem Vékony Gábor rajzán. Kazár szóelválasztó jelhez hasonlítja, bár hozzáteszi, hogy ennek ellent mond a jelet követő pont. "Lehet Cs betű is" írja. Megállapítja, hogy a pont alatt egy jeltöredék van, ez arra utal, hogy a szöveg folytatódott, valamint a jobb szélen lévő vékony keresztet utólagos bekarcolásnak tartja és felveti, hogy a felirat a fazekas nevét rejti.

Később Ráduly János könyvében is megtaláltam feliratunkat (Titkok a rovásírásban). Helyesen veszi észre, hogy a cserépdarabot meg kell fordítani.

2. ábra

Az első betűt Vékony Gábor "határozott megállapítása" után K hangértékűnek ítéli. A második SZ, a harmadik ON összerovás. Ráduly olvasata ennek alapján KáSZON, mely egy közeli patak és település neve. A többi karcolatot "későbben irkafirkálgató", a rovásírást ismerő mesternek tulajdonítja.

Tisztelet az első leírónak, Székely Zoltánnak, mégis meglepő a kazár kapcsolat felvetése. Vékony Gábor ítélte kazár eredetűnek az Alsószentmihályi Feliratot, azonban a rovásemlék felfedezője, Benkő Elek régész határozottan tagadja ezt, jogosan, hiszen a Kárpát-medencében nincsen kazár írásemlék!

Úgy vélem Székely Zoltán a kereszthez igazította a jelek helyzetét, ezért olvasta fejjel lefelé a töredéket. Igaza van abban, hogy a töredéken a szöveg folytatódott mindkét irányban.

Ráduly János kételkedés nélkül fogadja el Vékony Gábor véleményét a 2. ábrán látható első jel hangértékét illetően. Ez azonban nem K, hanem L.

Az L hangértékre a betű felépítésén kívül (sátor alak két mellékvonallal) egyéb bizonyítékok is vannak. A Homoródkarácsonyfalvi Feliraton ugyanez a forma jelenik meg és kibetűzői közül Németh Gyula és Ferenczi Géza is L hangértékűnek tartja. Egy mellékvonalas változatát Németh 'G' -nek, Ferenczi 'K'-nak értékeli.

L hangértékét párhuzamai is bizonyítják: A Székelyderzsi és a Konstantinápolyi Felirat L betűi hasonlóak - bár nem teljesen alul zártak - és talán az Erdőszentgyörgyi is, Ráduly János rajzolatában.

De haladjunk sorjában. A jobb szélső töredék betűben egy "száras" S-t sejtek. (Helytelenül nevezik "mély hangrendű" S-nek, egyrészt mert csak a magánhangzókat osztályozzuk hangrend szerint, másrészt magas hangrendű magánhangzók mellett is előfordul. Ilyen S látható a Homoródkarácsonyfalvi Feliraton is.) Feltételezem, hogy az éS szó állt itt a torjai edényen, amikor még épségben volt.

A következő jel L hangértékű, majd szerintem is SZ és N következik. Az olvasatom tehát: éS LeSZeN vagy éS LéSZeN.

A kereszt ebben az állásban inkább D, B vagy tizes számjegy. A középső egyenes vonal lehet SZ vagy véletlen karcolás. A jelek a Homoródkarácsonyfalvi jelek rokonai.

Tehát egy olyan értékes cserépdarabbal van dolgunk, amely épen megőrzött egy szót. Hasonlóan értékesek az Újpesti rovásemlékek, két kis cseréptöredék Kurszán fejedelem szállásterületéről, a Duna partról, melyeket 2005-ben elsőnek ismertettem a Magyar Demokrata hetilapban és 2006 júniusában az Újpesti Helytörténeti Értesítőben.

Ahogyan a Még látható rovásemlékeink c. tanulmányomban írtam:

Bármilyen kicsi jel, vonalka,
múltunk egy értékes darabja!

Mandics György könyvében olvasható, hogy Pecze László is a LESZEN olvasatot adja. (III./54)

Irodalom
Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás emlékei (In: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1963)
Mandics György: Róvott múltunk (Irodalmi Jelen Kiadó, I, II, III. 2010-2011)
Ráduly János: Titkok a rovásírásban (Székelyudvarhely, 2004)
Székely Zoltán: Árpád-kori rovásjelek Székelyföldről (In: Eleink, 2005.IV. évfolyam, 2. (8.) szám

Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

A torjai cseréptöredék olvasatai

Oldal tetejére