|  
       | 
     
       | 
     
       Az Orgondaszentmiklósi Övcsat olvasata 
     | 
     
       | 
    
|  
       Friedrich Klára: Az Orgondaszentmiklósi Övcsat olvasata  | 
  
2007 szeptember 
  elsején jelent meg a Magyar Nemzet napilapban Szathmáry István írása, melyben 
  Bagi Gábor: A Nagykunság a XIII-XIV. században című, Karcagon megjelent 
  könyvét méltatja. A cikket az Orgondaszentmiklósi Övcsat
  rajza díszíti. A cikkből következően a kunok XIII-XIV. századi rovásemlékéről 
  van szó. 
  
  1. kép
  
Az övcsaton 
  G és Ö rovásjelek ismétlődnek, valamint az összerovásban R 
  és D, kereszt, esetleg RR ismerhető fel. 
  
  2. kép
  
A jelek ismétlődésében 
  szabályosságot és szabálytalanságot egyaránt észrevehetünk. A szabályos ismétlődés 
  a díszítés része. Ha a rajzon a csattüskétől jobbra haladunk, az összerovás 
  és egy jobbra néző Ö betű után háromszor ismétlődik a rovás G és az ezt követő 
  2-2 egymással szembeforduló rovás Ö betű. 
  
  3. kép
  
Számunkra azonban 
  a szabálytalanság érdekes. A csattüskétől jobbra van egy balra néző Ö betű, 
  mely jelzi, hogy az olvasás iránya is szabálytalan, azaz balról jobbra haladó 
  lesz. Utána az összerovás R és D betűket rejt, továbbá egy keresztet. A csattüske 
  jobb oldalán olvasható a folytatás, amely szintén nem a díszítés része: Ö és 
  G. Összeolvasva: ÖRDÖG. Ne ijedjenek meg, ott van az összerovásban a kereszt 
  is, mely elűzi. 
  
  4. kép
  
Azt jelenti 
  ez, hogy a csat készítője vagy készíttetője a rovásírásnak és a keresztnek védő 
  erőt tulajdonítva, a keresztet mutatja fel védekezésül az ördög ellen. 
  
Ne feledjük 
  azt sem, hogy a kereszténységre térítés előtt egyes fogalmak más értelemmel 
  bírtak. Az ördög (azaz őr-dög) és a sárkány eredetileg védő feladatot láttak 
  el, csak később váltak rossz tulajdonságokkal felruházott, elpusztítandó lényekké. 
  
  
G betűk, pontosabban 
  a rovás G betűhöz hasonló jelek több régi kárpát-medencei leleten előfordulnak. 
  A Budapesti Történeti Múzeum rézkori edénykéjét rovás G és L betű váltakozása 
  díszíti. Ugyancsak G betűvel azonosak formailag egy erősdi agyagedényke mintái, 
  a Kr. e. V. évezred tájáról. 
  
Mindez ismét 
  a magyarok elődeinek kárpát-medencei ősiségére utal, hiszen ezeket a betűket 
  napjainkban is használjuk nemzeti írásunkban. 
  
Ezt az írásomat, 
  megfejtésemet néhány nap múlva Magyar Nemzet napilapnak elküldtem, de választ 
  nem kaptam. Ennek oka talán a kárpát-medencei őshaza felvetése lehetett, mely 
  a finnugor elmélet megkérdőjelezésének számít. 
  
2007/9
  
Forrás: 
  
  Szathmáry István: Kötöny népe (Magyar Nemzet, 2007/9/1)
  
Rajzok: 
  Friedrich Klára
   
|  
       | 
     
       | 
     
       Az Orgondaszentmiklósi Övcsat olvasata 
     | 
     
       | 
     
       |