|  
       | 
     
       | 
     
       Az ISA ősfogalom fennmaradása a ladánybenei rovásfeliratos gyűrűn 
     | 
     
       | 
    
|  
       Friedrich Klára: Az ISA ősfogalom fennmaradása a ladánybenei rovásfeliratos gyűrűn  | 
  
Az ezüst szalaggyűrű 1932-ben 
  került elő, női sírból, dr. Szabó Kálmán, a kecskeméti városi múzeum igazgatójának 
  ásatásából, aki 13. századinak értékelte. Kecskemét bombázásakor, 1944-ben elpusztult 
  a múzeum sok más értékével együtt. 
  
Mészáros Gyula régész rajza 
  maradt fenn 1936-ból, ő a kunok rovásemlékének tartja. 
  
Az ezüstszalag szélessége 5,5 - 4,5 mm, vastagsága 1 mm. A jelek nagysága 3-3,5 mm.
  1. rajz: A 
  gyűrűfelirat Mészáros Gyula 1936-os tanulmányából
  2. rajz: A 
  gyűrűfelrat Csallány Dezső szerint
  3. rajz: A 
  gyűrűfelirat Fehérné Walter Anna könyvéből
Megfejtések
Mészáros Gyula régész
  Szerinte a gyűrűn a rovás S alakú jelek térkitöltő díszítőelemek, jobbról 2 
  vagy 3, balról 4 vagy 5, valamint egy mondatzáró ferde vonal.
  Megfejtése: JüZüGÜ KÖZaL = Gyűrűje szép. Kun nyelven. Tanulmánya szerint a jobbról-balra 
  haladó írásjegyek alakjukra, alakváltozataikra és hangtani értékükre nézve a 
  kök-türk rovásírással azonosak. 
Csallány Dezső régész
  Mészáros Gyula és Csallány Dezső rajza lényegesen eltérő. Csallány Dezső a gyűrűt 
  12. századinak tartja. Rajzán a következő betűk runának is értelmezhetők: 5 
  = I, 6 = A, 7 = K, 8 = R, 12 = E. 
  Megfejtése: IDS MASZPA RI S SMNS = Idis Maszparis sámánás = Maszpar úré a sámáné. 
  Türk nyelven, türk rovásjelekkel, jobbról balra olvasva. Viszont a 8-as jelről 
  azt írja, hogy talán latinból kölcsönzött R betű. 
dr. Fodor Ferenc 
  tisztviselő, családfa és hadtörténet kutató
  Megfejtése: DeuS VASZ PARIS SiVE NeGo = Istennők eszköze Paris vagy nem? Latin 
  nyelven 
Friedrich Klára tanár, 
  rovásírás kutató
  Magyar nyelven, a magyar rovásírás betűinek hangértéke szerint, jobbról-balra 
  haladva fejtettem meg. 
  Mészáros Gyula rajzából indultam ki, mert ez az eredeti. A forrásokban azonban 
  némileg eltérő két rajza jelenik meg, ennek következtében két, egymástól kis 
  mértékben különböző megfejtést adok. Fehérné Walter Anna könyvének rajzához 
  képest az 1936-os, tehát a korábbi tanulmány rajza nyomda vagy tipográfus által 
  "kitisztított" ábrának néz ki. 
  4. rajz: Friedrich 
  Klára rajza Fehérné Walter Anna könyve alapján
  5. rajz: Friedrich Klára rajza Mészáros Gyula 1936-os tanulmánya alapján 
Megfejtés
1. Fehérné Walter Anna könyvében 
  látható rajz alapján, az összevonások felbontása után: ŐS ISA MeG Ne eNYGISD 
  VITKÜ.
  Vagy ŐS ISA MeGeN (újból) eNYGISD VITKÜ. 
Magyarázat: Ős Isa, meg ne enyhítsd vétkünk, vagy Ős Isa megint enyhítsd vétkünk. A két utolsó betű (N, K) már nem fért el a gyűrűszalagon.
Összerovások feloldása:
  3-as=I és S összerovás
  8-as=NY és G összerovás
  10-es=S és D összerovás
  12-es=I és T összerovás 
Az ysa szó a 12. századi 
  nyelvemlékünkben, a Halotti Beszéd és Könyörgés-ben maradt fenn. Általában "bizony" 
  vagy "íme" jelentést tulajdonítanak neki, azonban Gyárfás Ágnessel 
  értek egyet, akitől az ysá-ról, az Őslélekről 
  meggyőző, szép magyarázatot olvashatunk könyvében, melynek címe: A Halotti Beszéd 
  mondattana: "…világossá teszi, hogy az isteni lélek az ysa az, amely 
  …ismeri az ősi utat, hiszen mindnyájan a földre született lelkek, mind-mind 
  tőle jöttünk és hozzá visszajárók vagyunk." Gyárfás Ágnes a továbbiakban 
  több forrás alátámasztásával bizonyíja az ysa ezen értelmezését. 
Szintén megjelenik az Ysa szó helységnévként Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben című könyvében: "1291 május 30: Az esztergomi káptalan előtt a Buda melletti Szent szűz szigeti apácák bizonyságot tesznek, hogy a régi Pest (Veteri-Pest) vásári adóinak feléért "Ysa" falut az esztergomi Szent Tamás prépostnak átadják."
2. Amennyiben Mészáros 1936-os 
  tanulmányának kitisztított rajzából indulunk ki, akkor a megfejtés az 5-ös jel 
  változása miatt következőképpen alakul: 
  ŐS ISA e SZeGeN eNYGISD VITKÜ. Értelme: Ős Isa e szegeleten (e helyen) enyhítsd 
  vétkünk. 
A "szegen" tehát 
  itt a szegelet, mint hely, helység értendő, pl. aranyos szegelet a Kárpát-medence, 
  alszeg, felszeg…
  Ugyanakkor Isaszeg település nevének is egy ősi magyarázatához juthatunk, mint 
  ISA helye, szegelete. A hivatalos feltételezés az, hogy a helységnév az irsa=égerfa 
  és a szeg szóból tevődik össze. 
A gyűrű készítésének idejében 
  Isaszeg már szerepelt az oklevelekben, legkorábban 1274-ben, a latin nyelv és 
  betűk által Ilsuazg-gá torzítva. 
  Itt jegyzem meg, hogy a rovásírásban magyar nyelvünk minden hangjára volt és 
  van jel, míg a 24 betűs latin ábécével pl. a gyümölcs szót csak gimilc-ként 
  tudták leírni. A 12. századi rovás botnaptárban viszont helyesen szerepel, nyelvünknek 
  megfelelően. 
Figyelemre méltó, hogy R. I. Page angol szerző Runes (Runák) című könyvében közli a runák elnevezéseit és az I hangértékű runának, amely egy függőleges vonal, mint a nagy I betű, ISA az elnevezése. A könyv szerint ez a jég szóból ered. Azonban ez az egybeesés a magyar ISA szóval további kutatást érdemel.
Amennyiben feltételezésem helyes, a ladánybenei gyűrűn egy rendkívül fontos, ősvallásunkra utaló nyelvemlék maradt fenn.
Ladánybenén más rovásemlékek is előkerültek, lásd: Ladánybenei edény és szíjvég.
Az írás megjelent az Életfának bő termése című lemezen, mely a Miskolci Bölcsész Egyesület kiadványa. Összeállította Dr. Gyárfás Ágnes, szerkesztette: Bubcsó Gábor és Marika, 2012-ben.
  Irodalom
  Csallány Dezső: Rovásírásos gyűrűk Magyarországon (Archeológiai Értesítő, 
  1955/79-85)
  Fehérné walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig (Buenos Aires, 1975)
  Fodor Ferenc: A magyar rovásírás emlékei (1982/27-Kézirat)
  Gyárfás Ágnes: A Halotti Beszéd mondattana (Miskolci Bölcsész Egyesület, 
  2010)
  Mandics György: Róvott múltunk (Irodalmi Jelen Kiadó, I, II, III. 2010-2011)
  Mészáros Gyula: Rovásírásos kun nyelvemlékek (Különlenyomat a Népünk 
  és Nyelvünk 1936/11. füzetéből)
  Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben (Püski Kiadó, 
  2003)
  Page, R. I.: Runes (The British Museum Press, 1987)
  
|  
       | 
     
       | 
     
       Az ISA ősfogalom fennmaradása a ladánybenei rovásfeliratos gyűrűn 
     | 
     
       | 
     
       |