Megfejtői megjegyzések Somogyi Antal rovásírásos gyűjteményéhez
|
|
|
Megfejtői megjegyzések Somogyi Antal rovásírásos gyűjteményéhez
|
|
|
Megfejtői megjegyzések Somogyi Antal rovásírásos gyűjteményéhez |
Írta: Friedrich Klára
A magyar rovásírás megítélését
hátrányosan befolyásolja, hogy csak kevés emléke maradt fenn, ezek is többnyire
rövid szövegek. A fennmaradottak többsége sem kap megfelelő védelmet, megbecsülést
és elpusztulnak, mint a Bögözi Felirat, vagy pusztulóban vannak, mint az énlakai,
miközben azok a hivatalosságok, akik érdemben tehettek volna, tehetnének értük,
néhány betű értelmezésén vitatkoznak többszáz oldalon, évtizedeken át.
Nehéz és nemes feladatra
vállalkozott Mandics György, amikor elhatározta a hosszabb szövegek felkutatását
és közreadását. Itt a honlapunkon már említettem ezt az előző írásban és szintén
honlapunk Kiadványok rovatában röviden bemutattam az első megjelent
részt, melynek címe: Somogyi Antal rovásírásos gyűjteménye, I. kötet 2012.
(Somogyi Antal 1811 és 1885 között élt.) Tartalmazza Mandics György elemzését,
a kutatástörténetet, a nyolc XVII. és XVIII. századi latin nyelvű kódex üres
lapjaira beírt 47 rovásírásos lapot színesben és ezek olvasatát. 44 lap megfejtését
jómagam végeztem, Mandics György felkérésére, nagyszerű feladat volt, köszönöm.
Sajnálatos módon, anyagi
okokból igen korlátozott példányszámban jelent meg a könyv és csak előfizetéssel
(3000 Ft.) lehet hozzájutni. Jelen írásomnak egyik célja a könyvritkaság kiadásának
elősegítése. Az előfizetés módjáról honlapunk Kiadványok rovatában,
Mandics György nevénél kaphatnak tájékoztatást.
Ebben az írásban a rovásírásos
oldalak megfejtése során felmerült következtetéseimet, megjegyzéseimet olvashatják.
A megfejtés módszere
Az oldalak áttekintése után
először a lapok betűsorait állítottam össze, külön a könyvek szerint. A táblázat
első sorában a kódexek leltári számát tüntettem fel. Az egyes részek betűi a
részeken belül nem egységesek, kis mértékben eltérnek, ez kézírásnál természetes.
Így a betűsorok kockáiba az egyes részeken belüli jellemző formát írtam be.
1, 2.
ábra: A kódexekbe írt rovásírásos szövegek ábécéi
A megfejtés sorait beszámoztam
a könnyebb követhetőség kedvéért. A rovásírás természetének megfelelően nagybetűvel
írtam a megfejtést. Nagybetűvel és zárójelben írtam a kérdéses szavakat. Kisbetűvel
és zárójelben írtam a saját szómagyarázataimat.
Csillaggal jelöltem azokat
a szavakat, amelyeknek magyarázatát a magyar nyelvi szótárakból és más forrásokból
nyertem.
Olvashatóság
A legtöbb lapon a fakult
tintát igen nehéz volt olvasni. Legolvashatóbbak az 1659- ben és 1718-ban megjelent
könyvek rovásírásos lapjai. E két könyv 4 lapjának megfejtéseit (csak ezét a
négyét) meg is találjuk a rovásírással szemben lévő oldalakon. Legnehezebben
olvashatók az 1713-ban megjelent kötet beírásai. A könyvek megjelenésének évszáma
nem jelenti egyúttal a beírás idejét is.
Az írásképet nem csak az
író személyisége, hanem a toll, a papír, a tinta minősége, a rendelkezésre álló
idő, megvilágítás, egészségi állapot, hangulat, stb. is befolyásolja. E befolyásoló
tényezőkön túl a rovásírásos lapokon olyan jellegzetes különbségek vannak, amelyek
több beírót sejtetnek, még egy könyvön belül is.
Dicséretes és feltűnő, hogy
kevés a hibát ejtettek a beírók, pedig a régi könyvlapokon nem lehetett javítgatni.
Ez gyakorlott rovásírókra utal.
Folyóírásra való törekvés
A szövegen a folyóírásra
való törekvés látszik, ez azonban sok esetben nem folyamatos a szavakon belül
sem. Tehát nem mondhatjuk, hogy van folyóírással készült rovásemlékünk. Látjuk,
hogy a folyóírásra való törekvés kacskaringói, kötései értelmetlenül megnövelik
a szöveg terjedelmét. Vagyis egymás ellen hat a betűkihagyásos rövidítés és
a kacskaringókkal megnövelt terjedelem. A kötések nehezítik az olvasást, néha
külön álló szavakat vagy mondatokat is összekötnek.
Az 1723-ban kiadott könyvben
a szöveg lejegyzője nem alkalmazza a folyóírást, bár a betűk több esetben összeérnek,
de kacskaringók nélkül. Az olvasása sokkal kellemesebb, könnyebb, pedig több
összerovást használ, amelyek nagyon ötletesek.
Annak, hogy a szövegek közvetlenül
rovásbotról kerültek a könyvekbe, csak ennél a résznél, merülhet fel
a lehetősége.
Kis és nagybetű, A-Á,
E-É
A szövegben kisbetűt-nagybetűt,
A és Á-t nem különböztetnek meg a beírók. Mivel Á helyett is A
szerepel, ezért úgy tűnik, hogy sok a szövegben az A betű.
Az É hangot külön
betűvel jelölik, kivéve az 1723-as kiadású könyvben. Mivel ott nincs É, emiatt
és a kacskaringóktól mentes, egyenes szárú betűk alapján arra gondolhatunk,
hogy ez a beírás korábban keletkezett a többinél. Köztudott, hogy az É betű
a XVI, XVII. században jelenik meg, de ekkor még nem válik általánossá. (Miskolczi
Csulyák Gáspárnál és Csepregi féle palatáblán).
Rovásírásra utaló szavak
is előfordulnak, pl. RÓHATOK, RHTD, (mely lehet RóHaToD és íRHaToD is),
RÚTÚ (rótt, rovott), SZCITIAI BETŰKKEL ÍRJA HEGYRE .
A betűk párhuzamai
Általánosságban elmondhatjuk,
hogy a szövegek betűi Bél Mátyás, Bod Péter és az 1820 tájáról származó Nagybányai
Imatöredék betűire hasonlítanak, kivéve az 1723-as kiadású könyvé, ezek a Csíkszentmiklósi
Feliratra és Fischer hun-magyar ábécéjére, mely a svájci hunokról szóló német
nyelvű könyvében jelent meg Zürichben, 1896-ban.
Bél Mátyás betűsorának keletkezési
ideje kb. 1718. A Somogyi Antal féle szövegekben ettől különbözik a C, D, É,
O, ZS betű.
Bod Péter fogarasi felirata
1759 és 1769 között keletkezett, ebben a B, N, P, R, T betűk azonosak Somogyiéval.
Találunk hasonlókat a Marosvásásárhelyi
betűsorokban is 1753-ból.
A különleges betűk néhány
párhuzama:
A: Bél Mátyás, Túróci
Fakönyv, Nagybányai Imatöredék 1820 tájáról (Thelegdinél is gömbölyű az A feje,
de a szára egyenes)
C: ez a dőlt változat
a Nagybányai Imatöredékben látható.
É: Az itt szereplő
É betűnek egyelőre nem találtam párhuzamát, talán a gyulafehérvári ábécé egyik
E betűjére vezethető vissza.
Gy: Bél Mátyás, Túróci
Fakönyv, Nagybányai imatöredék
O: Névtelen betűsora
(1700 körül), Mezőkeresztesi Feljegyzés (1730 k.), Páter Halas Ágoston feljegyzése
(1730 k.) Fischer hun-magyar ábécéjében mely a svájci hunokról szóló német nyelvű
könyvében jelent meg Zürichben, 1896-ban.
Ö: Kaposi, Bél Mátyás
R: Bél Mátyás, Túróci
Fakönyv, Nagybányai imatöredék
SZ: Bél Mátyás, Túróci
Fakönyv, Nagybányai imatöredék
ZS: A ZS formája
M hangértékkel megtalálható Révai Miklós betűsorai között, a Kecskeméti féle
Gellei imádságos könyv oszlopában
Az 1723-as kiadású könyv
rovásbetűinek párhuzamai
Mivel ez a rész más jellegű,
nem hajlított betűkkel íródott, indokolt külön elemezni.
D: Hasonlít Kájoni
János 2. betűsorának D betűjére és az énlakai DI szótagra-ra, de itt
jobbra néz a mellékvonalka és kevesebb, mint 90 fokot zár be a szárral.
J: párhuzama Kájoni
János 2. betűsorában (1673), Szentiványi Dániel feljegyzésében (1679), a Névtelen
betűsorában (1730 k.) található meg
NY: Részben emlékeztet
a Gellei imádságos könyv néhány betűjére, de nem ugyanaz. Leginkább egy fejjel
lefelé és balról jobbra megfordított ötös számjegyhez hasonlít.
O: Hasonlít a Csíkszentmártoni
O-ra, de itt az alsó visszahajláson is van egy mellékvonal.
SZ: Két változatban
jelenik meg, az egyik a J forma a másik pedig a kapocs K betű Z formájában.
Ez nagyon zavaró az olyan szavaknál, mint pl. a SZÉK. AKIK-nek is lehet olvasni,
mert az É betű nem szerepel a szóban, így két Z jelenik meg egymás mellett,
de más hangértékkel. Végül is onnan lehet tudni, hogy SZÉK és nem AKIK, hogy
a kapocs alakú K-t következetesen szó végén használja. Ugyanilyen zavaró az
SZ-J hasonlósága, emiatt nehéz eldönteni, hogy például ERESZTETTED vagy REJTETTED.
T: Formailag azonos
Torma Zsófia gyűjteményének egyik jelével, megjelenik Tar Mihály rovás szerinti
ábécéjében B hangértékkel 1909-ből és Vargyassy Márton betűsorában szintén B
hangértékkel 1927-ben. (Ez utóbbi látható Mandics György: Róvott múltunk, 1/74)
PTR (PÉTER) szó párhuzama
a Kiskunhalasi Rováspálcákon megtalálható(pl. az 1-es pálcán.) A pálcák képe
csak az Ethnographia 1928 évi I. számában jelent meg Madarassy László néprajzgyűjtő
jóvoltából tehát a beíró ezt még nem ismerhette.
G - L kétféle iránya
Az 1713-as és az 1723-as
könyvben a G és L betű mellékvonalait jobbról balra írták, míg a többiben balról
jobbra. Egyetlen balról jobbra húzott mellékvonalú G viszont előfordul a 288/0029/Jobb/
1. sorában.
Jobbról - balra húzott mellékvonalakkal
találkozunk még Bél Mátyásnál, a Nagybányai Imatöredék-ben és a Túróci Fakönyvnél,
de ez utóbbinál csak az L betűnél.
Rövidítések:
A beírók kétféle rövidítést
alkalmaztak, a magánhangzó kihagyást és az összerovást.
Az 1723-as kiadású könyv
beírásait kivéve a szövegekben az E kihagyás a gyakoribb, mivel ezeknél a kerekített
vonalakat nehezebb lett volna összeróni.
Más magánhangzók is kihagyása
is előfordul, pl. Ö betű kihagyás a MÉRKŐZIK szóban, A betű kihagyás a CSAK
szóban.
Már említettem, hogy nagyon
szellemes a magánhangzó kihagyással történő RHTD rövidítés, mert RÓHATOD-nak
és ÍRHATOD-nak is olvasható. Mégis inkább a RÓHATOD szó a valószínű, mert mindhárom
magánhangzója mély hangrendű.
Az 1723-as könyv egyenes
szárú betűihez jobban alkalmazható az összerovás, ligatura képzés. Ki is használja
ezt a lehetőséget a beíró, páratlan ötletességgel rója össze a betűket, még
napjainkban is korszerű, amikor az összerovások már egészen magas szinten valósulnak
meg gyermekeknél is.
3. ábra:
Néhány érdekes összerovás a kódexekből
1: ÉSZ, 2:
IB, 3: DB, 4:RT, 5:SZR 6:RSZ, 7: EMBER
Két K használata
A beírók a szavak végén
kapocs K-t használnak, szó elején és szó közben a négyszög K-t, jól követhető
ez pl. a SZÉKELEKNEK, KEREK, KIK szavakban.
Nem a hangrendi szabályt
alkalmazzák, mély hangrend esetében is a négyszög K jelenik meg. Ez megfelel
annak, hogy a 17-19. sz. között keletkezett szöveges rovásemlékek és ábécék
döntő többségében a kapocs K-t "vég K"-ként (K finale) használták.
A beírók a nagy írott N
formát használják a kapocs K-ra, kivéve az 1723-as könyvet, ahol a nagy nyomtatott
Z formát.
A "TAHAT" szó
használata
Nyelvemlékeinkben is többször
előfordul "tehát" értelemben. Szerepel a Révai Kódex-ben is, 1450
tájáról.
Betűtévesztések
Legtöbbször: I-D, L-G, L-S,
Z-CS csere. Igen kevés hiba van, ez gyakorlott, a rovásírást mindennapjaikban
használó beírókat jelent.
Zöngés-zöngétlen csere
többek között: vész=véz,
származtatok=szármasztatok, hervatag=hervadag, határozta=határoszta, számolta=zámolta
(A Túróci Fakönyvre az SZ hang zöngésítése jellemző, pl: Szoboszló=ZOBOZLÓ,
Szarka=ZARKA)
V kihagyások
többek között: LOA=lova,
LÖI= lövi, LOAKAT= lovakat
Szóvégek elhagyása
többek között: MON=mond,
BOLY=bolyongsz, VÉNÜ=vénül
Szövegismétlődés
Az 1645-ös és az 1723-as
kódex-ben, több sor, kis eltérésekkel.
Pontok szerepe
Egy pont: Szóhatárok
jelölésére szolgálnak, de több esetben nem a szó végén helyezkednek el. Ez felveti
annak lehetőségét, hogy utólag más tette ki a pontokat, aki megfejteni próbálta.
"Sok pont":
Érdekes a több kódexben (nem mindegyikben) használt, néha több sorban elhelyezkedő
sok pont. Számuk 9 és 43 között van. Egy eset kivételével a szakaszok végén
helyezkednek el, de záró szerepükön kívül bizonyára más jelzést is takarnak.
Érdekes egybeesés, hogy az 1698-as kódexben a 12 pont éppen abban a sorban van,
ahol 12 királyról esik szó.
"Gyümölcsény erdő"
Anonymus gesztájában szereplő Gyümölcsény erdőre utalnak az 1645-ös kódex következő sorai:
"ÜLTETTE GYÜMÖLSÖLŐNÉL EGÉSZ
NÉPÉNEK TÖRVÉNYÉT SZERZETTE..."
"GYÜMÖLSÖSNÉL MEGI
ÁLLTAK ÁRPÁD HADI..."
Somogyi Antal 1811 és 1885
között élt. Anonymus gesztáját 1928-ig a Bécsi Udvari Könyvtárban őrizték, s
csak 1928-ban került haza. Hozzájuthatott- e Somogyi vagy más a gesztához, vagy
a közös ős krónikából származnak egyes részletek?
ROH, a világos barna,
nem egészen fekete, közép szinü sötét pej paripa
A beírások nem Somogyi hamisítványai,
többek között ezt bizonyítja, hogy az 1718-as kódexben a "ROHÁRA"
azaz a fenti színű paripára utaló kifejezést tévesen "rohamára"-nak
értelmezi.
A beírásokban szereplő
történelmi személyiségek:
Atila hun király: kb. 400-453
Árpád fejedelem: 850-907
Taksony fejedelem: 931-971
Szent István király: 975-1038
I. Béla király: 1015-1063
Kálmán király: 1070-1116
Rudolf német császár:1218-1291
Kun László király: 1262-1290
Husz János cseh teológus 1370-1415
Hunyadi János hadvezér, kormányzó : 1407-1456
Mátyás király: 1443-1490
III. Frigyes császár: 1415-1493
Az utolsó évszám: 1565 (1723-as
kódex-ben)
A nyolc könyvben szereplő
rovásszövegek fő témái:
(A szövegek nem különülnek
el egymástól ilyen élesen, nem mindig fejeződik be a mondanivaló egy-egy könyvlap
végén)
Mátyás királyhoz ének, Lévai
vár, Atila mulatása, Vadászat, Atiláról- eredetünkről, Rudolf császár- csehek-
magyarok, Kun László (1262-1290), A "hegedűs" -regös) mondanivalója,
Szent István (975-1038), Kálmán király (1070-1116), I. Béla (1015-1063), Szökés
a börtönből, Hunyadi János, Mátyás király álruhában, Gyümölcsoltás - rejtjeles
szöveg (?), A hegedűs (regös) összegzése, Atilától Árpádig, Árpád és Taksony,
Árpád és a honvisszafoglalás, Csíkszentmártonihoz hasonló szöveg, A székelyek
hat fő nemzete és eredete, A tündéri Erdély.
Atila hun király nevének
írása:
A kódexek nagy hun királyunkkal
foglalkozó részei is alátámasztják azt a véleményemet, hogy eredetileg a név
írása nem Attila, sem Atilla, hanem ATILA volt.
Feltételezéseim
1. A könyvekbe beírt
rovásbetűs részek több, teljesen rovásírással írt könyvből származnak, melyeket
csak titokban lehetett másolni. A másolóknak érdeke volt, hogy fennmaradjanak
a szövegek, ezért írták őket többen és külön könyvekbe, valamelyik csak fennmarad.
Mivel a szereplők közül időben Mátyás király az utolsó, akkor az egyik rovásírásos
könyv Mátyásig bezárólag íródott, Mátyás korabeli. Már korábban közreadott írásaimban
is bizonyítani igyekeztem, hogy Mátyás udvarában használták rovásírásunkat.
Ezt bizonyítja az 1698-as egyik sora: "KIT ŐRIZNEK KIRALOK TITKOS KÖNYVEI..."
A Mátyás korabeli könyvön kívül későbbi forrásokat is használtak, innen ered
az 1565-ös évszám.
2. Több beíró személy
volt, ezt a betűk részletesebb összehasonlítása bizonyíthatja. A rövidítések
jellege is utal erre. Tervezem, hogy grafológust is megkérdezek.
3. Több szöveg első
leírása tollbamondás után történhetett, melynek során némely nevek félrehallása
következett be. Erre utal többek között a TAMASRUL szó az 1698-as és 1645-ös
kódexekben. Feltételezem, hogy itt a TANAIS (Don folyó) elhallásáról, elírásáról
van szó.
4. Elképzelhető,
hogy a könyvek Bél Mátyás (1684-1749) gyűjteményéből származnak. Tudjuk, hogy
a nagy tudós és evangélikus püspök felhívást adott ki rovásemlékek gyűjtésére
és felkutatására. Bizonyos, hogy e tekintélyes személyiség hatására sok anyag
érkezett, ezeknek sorsáról semmit nem tudunk. A nyolc könyv 1645 és 1723 között
jelent meg, így 1749-ig megtörténhettek a beírások és bekerülhettek Bél Mátyás
gyűjteményébe, majd innen szétszóródva végül Somogyi Antalnál kötöttek ki.
Ő a csaló, hamisító jelzők
helyett inkább elismerést érdemel, mert fontos művelődéstörténeti értékeinket
összegyűjtötte, népszerűsítette, végül pedig egy könyvtárnak ajándékozva megmentette
az utókor számára.
Nem kisebb köszönet illeti
Mandics Györgyöt, aki nem csak leporolgatja a köteteket, mielőtt átnyújtja az
olvasónak, hanem rendet tesz, kibogozza a Somogyi hagyatékot behálózó másfél
százados félreértések, félremagyarázások, politikai cselszövések szövedékét.
Megjegyzéseim következtetéseim, feltételezéseim 2011 július-augusztusában készültek
a megfejtéssel együtt, s részletesebben olvashatók Mandics György könyvében.
Irodalom:
Anonymus: Gesta Hungarorum (Pais D. ford., Magyar Helikon Kiadó, 1977)
Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (Pest, 1873, Nap Kiadó, 1998)
Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (Pest, 1862)
Fischer Károly Antal: A hún- magyar írás és annak fennmaradt emlékei
(1889, Hun-idea Kiadó, 2005)
Forrai Sándor: Küskarácsontól Sülvester estig (Múzsák Kiadó, 1985)
Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kőbe vésték fába rótták (2005)
Heltai Gáspár: Krónika az magyarok dolgairól (Magvető Kiadó, 1970)
Ipolyi Arnold: Magyar mythológia (1854, Európa Kiadó, 1987)
Kriza János: Vadrózsák (Kriterion Kiadó, 1975)
Mandics György: Róvott múltunk, I-III.(Irodalmi Jelen Kiadó, 2010, 2011)
Sántha Attila: Székely szótár (Havas Kiadó, 2004)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó, 2002)
Thúróczy János: (1486, Helikon Kiadó, 1978, 18-19. oldal)
Tóth Béla: Magyar ritkaságok (Athenaeum 1899, Reprint: Anno kiadó)
 |
|
Megfejtői megjegyzések Somogyi Antal rovásírásos gyűjteményéhez
|
|
|