Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

Tíz kérdés W. Barna Erika grafológushoz

Mottó:

"Amikor írsz, egyedi léted csodájával szembesülhetsz.
Amikor írsz, emberi életed legmagasabb rendű alkotófolyamatát élheted át." (W. Barna Erika)

Az írások története mindig nagyon érdekelt, különösen a székely-magyarnak nevezett rovásírásé. Igyekeztem ennek a tudományágnak olyan területeit feldolgozni, amelyekkel eddig nem foglakoztak, például tanulmányt írtam a rovásírás és diszlexia, valamint a rovásírás és balkezesség kapcsolatáról. Tankönyvet, gyakorló füzeteket készítettem gyermekek számára, felhasználva fejlesztő tanári tapasztalataimat.

Régóta foglakoztat az is, vizsgálható-e a rovásírás a grafológia módszereivel? Rovásírásos levelezésem során sok egyéni jellegzetességet veszek észre. Az elmúlt évek folyamán több grafológust kerestem meg, anyagokat adtam nekik a rovásírásról, írásmintákat különböző korokból, de sajnos nem vállalkoztak kérdéseim megválaszolására.

Szerencsére egy általam tartott rovásírás tanfolyamon az egyik hallgató, Csizmadia Márta a neves grafológust, W. Barna Erikát ajánlotta, aki tanára volt a Mantra Szabadegyetemen. Ő a szerzője a Beszél az írás - kézírásunk rejtett üzenetei c. nagysikerű könyvnek. Ebben többek között örömmel olvastam A kézírás csodája című meditációt, mivel jómagam is a rovásírás területén a kézírás híve vagyok. Arra bíztatom a rovásírást tanulót, gyakorlót, hogy kézzel írjon. Az írásmozgás testünk legfinomabb, legösszetettebb mozgásformái közé tartozik, mely-oda-vissza hat. A számítógép billentyűinek nyomkodása nem közvetíti ezt a hatást, bár nem vonom kétségbe a gyors továbbításból eredő előnyeit.

W. Barna Erika személyes találkozásunk során vállalta a feladatot. A rovásírást ismertető kiadványokon kívül átadtam Thelegdi János 1598-ban írott kis tankönyvében található Miatyánk két másolatának és a Bél Mátyás által lejegyzett Miatyánknak fénymásolatát, valamint tíz rovásíró ismerősöm és jómagam által leírt Miatyánkot. Ez utóbbi W. Barna Erika ötlete volt, hogy a szöveg egységes legyen. Kérése szerint mind a tizenegyen latin betűvel és rovásírással is leírtuk az ima szövegét. Az írásminták elkészítői között vannak minden korosztályból nők, férfiak (egyikük balkezes), és egy gyermek is. A kutatásban részt vevő személyek a gyakorlottság különböző fokán állnak.

W. Barna Erikának tíz kérdést tettem fel és megkértem, ha ezeken kívül bármilyen észrevétele van, gazdagítsa vele ismereteinket.

1. Mi a véleményed az íráskép egészéről, mi az első benyomásod, mint grafológusnak, ha a rovásírásos szöveget tanulmányozod?

A kérdést több apró részletre bontva érdemes megközelíteni. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen íráshordozók állnak a háttérben. Jelentős különbség van, ha a tanulmányozott rovásírásos szöveget fába rótták, kőbe vésték, selyemre festették vagy pl. golyóstollal vagy töltőtollal egy papírra írták. A legtermészetesebb vizsgálati anyag jelenleg a papírra vetett szöveg. Az sem mindegy, hogy aki írta, az már magas szinten ismeri a rovásírást, vagy éppen nemrég kezdte el tanulmányozni. A legmagasabb minőséget a teljes automatizmussal megszületett rovásírásos íráskép jelenti, a leggyengébbet természetesen az, aki még éppen tanulja a rovásírásjeleket.

Ha egy optimális helyzetet veszünk, pl. azt, hogy papírra írta valaki a jelenleg szokásos íróhelyzetben, magas rutinszintre jutott az írása, akkor azt lehet mondani, hogy ugyanazzal a grafológiai módszerrel elemezhető, mint a világon bármelyik kézírás. Ugyanúgy egyéni tempóban fog írni, egyéni betűméretei lesznek, egyéni módon díszíti vagy egyszerűsíti a formákat és így tovább.

Fontos azt szem előtt tartani, hogy a latinbetűs íráshoz szokott szemünknek szokatlan maga az írás iránya is, de a jelformálás szaggatottsága is, vagyis a rovásírásban minden jel önmagában áll, az eredeti ábécé alapján hiányzik a jelek összekötöttsége. Ez természetes, mivel fába rótták eredetileg, ezért a gördülékeny írásmozgás lehetetlen volt. A papírra tollal írt rovásírás létrehozása azonban új helyzetet teremt, mert létre tudhat jönni egy olyan folyamatos írómozgás, melynek során spontán módon megszülethetnek a kötővonalak. Ez a jelenség a gyakorlatban is megfigyelhető, de kizárólag csak olyan személyeknél, akik teljes automatizmusra tettek szert a rovásírásos szöveg írásában.

Fontos azt szem előtt tartanunk, hogy a rovásírásban is minden grafikus jel létrehozása egyéni módon nyilvánul meg. A legkülönbözőbb variációk születhetnek: egy rovásírásos szöveg is lehet kötöttebb és kötetlenebb, az egyes jelek állhatnak egymástól távolabb vagy egészen közel. A grafológiai elemzés szempontjából a legfontosabb az a finom mozgás vagy rezgés, ami az egyéni írástempót rögzíti. Az eddigi tapasztalatom alapján csak néhány olyan rovásírásos szöveget láttam még, amelyet teljes automatizmussal írtak. Több olyan mintát láttam, amit magasabb szintű rovásírás-tudással készítettek, és igen közel állt már a teljes automatizmushoz, de tömegesen inkább közepes vagy alacsonyabb gyakorlottsággal rendelkező személyek kézírásával találkozhatunk. Én magam is csak alacsonyabb rutinszinten rovom a rovásjeleket, alkalmi író vagyok, jelről jelre haladva formálgatom az írást, nagyon messze vagyok a "szótestekben író" gyakorlattól. Hogy szemléletes legyen a példa, lépjünk ki egy pillanatra a rovásírásból és nézzünk példákat a kínai kézírásra, ami a mozgás- és formaalakítási tendenciákat tekintve sok hasonlóságot mutat a rovásírással (legalábbis jóval nagyobb hasonlóságot, mint a latinbetűs kézírásmód).

A fenti képek alapján látható, hogy a két legfelső mintát gondosan jelről jelre haladva írták, míg az alatta lévőket gyors tempóban, magas automatizáltsági szinten, amelyben már eltűnik a kézmozdulatok szaggatottsága és a jelek "egymásbaolvadtak" : szótesteket formáltak. Ez utóbbihoz hasonlíthatjuk azokat a rovásírásokat is, amelyeket ilyen magas gyakorlottsági szinten hozott létre az írója. Mindehhez arra van szükség, hogy a rovásírást a latinbetűs helyett, napi szinten használja valaki, vagyis ez legyen az információközlő csatornája. A teljes automatizmus kialakulásához több évre van szükség, az kevés, ha valaki jól ismeri a betűket és alkalmanként használja ezt is a szokásos latinbetűs írásmód mellett.

Ha egy rovásírásos szövegre rátekintünk, legszembetűnőbb a rovásírásjelek mérete, a térkitöltés mértéke, a jelek dőlésiránya, ezeket bárki azonnal láthatja. Egyéni jellemző, hogy kis vagy nagy méretű jeleket alkalmaz valaki, de tudni kell, hogy a rovásírás tanulás kezdetén mindenki nagyobb méretű jeleket ír, s csökkennek a jelméretek, ha már magasabb írásgyakorlottságra tesz szert valaki. Ugyanakkor a betűméretben a dominanciaigény is tükröződik, ezért meglehetősen bonyolult elemzési folyamatról van szó. Hasonlóan a térkitöltés is árulkodó: van, aki teleírja a rendelkezésére álló lapfelületet, van, aki visszafogottan, mértéktartóan ír. A méretek látványos jellemzők, de grafológiai szempontból mégis a vonal tanulmányozása vezethet el bennünket a mélyebb információkhoz. A vonalminőségeket már csak a beavatott szem látja kellő árnyaltsággal, s csak egy jól felkészült grafológus képes a mikroszkópos vonalvizsgálat során tapasztalt jellemzőket értelmezni a személyiségre vonatkozóan. A vonal az írás szövete, a legegyénibb grafikus jellemző, ezért nagyobb jelentősége van az elemzés szempontjából, mint a méretnek vagy a térkitöltésnek. A vonal lehet energikus, "egészséges", lehet erőtlen, "beteg", vagyis a személyiségre vonatkozó legmeghatározóbb tulajdonságokat a vonalképzésből olvashatjuk le. A vonalelemzés az origo, innen kell elindulni, ide kell visszatérni, a vonaljellemzők ismeretében lehet a betűméretet, a térkitöltést és az összes többi grafikus jellemzőt helyesen értelmezni.

2. A rovásírásban nincsenek ékezetek, nincs alsó és felső zóna, mint a latin betűs folyóírásnál, a betűk nem kapcsolódnak egymáshoz. Mennyiben nehezíti ez a grafológus elemző munkáját?

Valóban egy másféle megközelítési formát jelent, de túl nagy jelentősége nincs, mivel az elsődleges szempont a vonalképzés, továbbá az egyéni mozgásmintázat és a formaalakítás vizsgálata, amit zónák nélkül is nagyszerűen lehet tanulmányozni. A kézíráselemzés lényegi meghatározója a már említett vonalvizsgálat. Itt egy pillanatra meg is kell állnunk, ugyanis a legkomplexebb vonalvizsgálatot kizárólag csak töltőtollal készített írásmintákon tudunk elvégezni. A golyóstollal írt szövegen is jól látható, hogy mennyire energikusan vagy milyen erős nyomatékkal hozta létre az írásmintát, látható, a vékonyabb és vastagabb vonalak ritmusa - esetleg annak a hiánya, szaknyelven fogalmazva: látható az, hogy a vonalritmusban megjelenik-e a relief: a hajszál és árnyékvonalak ritmikus váltakozása. Ez mind nagyon beszédes jellemző, de még ennél is fontosabb a mikroszkopikusan vizsgálható vonalminőség és vonalszél. A vitalitás, az ösztöntendenciák, a szociabilitás csakis a vonalvizsgálat alapján tárul fel, és ez a rovásírás-vizsgálatban különösen nagy hangsúllyal bír, mivel hiányoznak a kötésmódok is, a kötöttségi jellemzők is.

A zónák bár hiányoznak, de a vonalminőségen kívül a betűméretben jól látható, hogy felfelé vagy lefelé irányul a mozgás, amiben a felső vagy alsózónás törekvések is megjelenhetnek. A felfelé nyúló vonalaknál "felső zóna" hangsúlyra, az alapvonal alá eső jeleknél "alsó zónás" tendenciákra következtethetünk. A hangsúlyok a méretben is megmutatkoznak. Az biztos, hogy sokkal finomabb vizsgálati módszerre van szükség, mint a háromzónás betűk esetén. A rovásírásos szöveg esetén nagyobb jelentősége van néhány milliméternyi eltérésnek, méretnövelésnek, mint a latinbetűs írásban.

Fontos azt is látnunk, hogy bár a rovásírásban hiányoznak az ékezetek és a zónák, ugyanakkor a központozás itt is jelen van. Vesszők, pontok, kettőspont, pontos vessző itt is létezik, ami szintén sokféle információt hordoz, különösen azért, mert ezt a latinbetűs írásból "hozzuk át", vagyis az írásjelek kitétele teljes automatizmussal történik. Igen nagy jelentősége van a vesszők méretének, formájának, energetikai jellemzőinek, mert ezekből feltárulnak a személyiség gátlásjegyei, önmagához és a másik emberhez való viszonyulása, szorongása vagy pozitív beállítottsága. Csak pusztán az írásjelek alapján belátható, hogy valaki siker-vagy kudarcorientált típushoz tartozik-e, ill. külső vagy belső kontrollos személyiség.

A kínai jelekkel való hasonlóság jelen van annyiban is, hogy ott sincs meg a háromzónás tagoltság, nincsenek ékezetek, mégis magas szintű grafológiai kultúra alakult ki, méghozzá a francia grafológia alapján. Egészen egyértelműen fogalmazva: a francia grafológiai tudásra, a francia kutatási eredményekre alapozva alakult ki a kínai grafológiai kultúra. Egy francia grafológusnő: Therese Menasse-Cremers kezdeményezésével indult el a kínai grafológia megteremtése az 1960-es évektől.

3. Melyek azok a mutatók, amelyek a rovásírás elemzésénél a grafológus számára rendelkezésre állnak? Pl. vonalvastagság, nyomaték, térrel való gazdálkodás, betűnagyság, dőlés, stb. ?

Igen, ezek a grafikus jelek megfigyelhetők minden kézírásban vagy firkában, bármely ábécét használja valaki. Az előzőekben elmondottak alapján a vonalvizsgálat elsődlegessége után legfontosabb a ritmus vizsgálata, amely a három ritmusfajtát jelöli: mozgásritmust, formaritmust és térritmust. Az mondhatjuk, hogy éppen úgy nagyszámú grafikus jellemzőt vizsgálhatunk, mint a latinbetűs kézírásokban, de hozzáigazítva azokat a rovásírás jellemzőkhöz.

Nagyon fontos a rovásírás-elemzés során is az összbenyomás, ami az írásminőséget rejti. Vizsgálhatjuk az eredetiséget, gyorsaságot, varabilitást, homogenitást, gördülékenységet és a mozdulatok gazdagságát ill. differenciáltságát, valamint a formaalakítás árnyaltságát, de nyilván a kilengések, a betűméretek is "beszélnek". Önmagában már a vonalvizsgálatból és az összbenyomás jellemzőiből feltárul az író ember személyiségének a "minősége": érettsége, intellektusa, szellemi horizontja, értékrendje, erkölcsi szintje, önértékelése - a legfontosabb karakterjellezőket említve. A rugalmasság, a merevség, az alkalmazkodási készség vagy annak hiánya is viszonylag könnyen kiolvasható az összbenyomásból.

Az alacsonyabb rovásírás-gyakorlottsággal megformált szövegekben kizárólag csak a vonaljellemzőkre szabad alapozni az elemzést, amelyből a mélyebb energetikai tendenciákra, az egyéni mozgásszokásokra, mozgásmintázatra tudunk következtetni. A formaalakítási jellemzők szintén feltárulnak, de mivel az írásgyakorlottság alacsonyabb, ezért annak nincs akkora súlya, mint pl. a latinbetűs írásokban. Egészen konkrét példát említve: a Friedrich Klára által átadott írásminták ún. kettős minták, mivel ugyanaz a személy írta le a Miatyánkat latinbetűs és rovásírásos szövegformában. Pl. az egyik személy esetében a latinbetűs, magas automatizáltságú kézírásában szívproblémákat jelez a kézírás, míg a rovásírás betűkben ez csak nagyon áttételesen jelenik meg, mert mozgásfolytonosság hiánya gátolja az energiák pontos leképeződését.

Ugyanakkor a dominanciaigény, az expanziós törekvések, az ambíciók rendkívüli pontossággal megjelennek a rovásírásos szövegben éppúgy, ahogyan a latinbetűs szövegben. Ilyen értelemben a térritmus, a tér kitöltése, a betűméretek, a mozdulatok kilengése és a nyomaték együttesen minden nehézség nélkül leolvasható a rovásírásos szöveg alapján is, de a legmélyebb személyiségrétegeket érintő információk már nem tudnak átjönni.

Fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy a rovásírás sajnos hosszú ideig "parlagon hevert", így még nem tudott kialakulni az a szintje, ami a latinbetűs írásunk esetében létrejött. Ha egészen korán gyermekkorban az írástanulással egybekötve latinbetűs és rovásírás jelekkel tanul meg valaki írni, akkor elérhető az, hogy mindkét írásfajtát teljes automatizáltsággal tudhatja működtetni minden magyar ember. Nagy fordulatot hozhatna, ha már az általános iskola negyedik osztályától kezdve bevezetésre kerülhetne ez az írásmód is. Nagy jelentősége van annak, hogy a rovásírás archaikus, őrzi a magyar múltat, így aki ezt írja, folytonosan tudatosulhat benne, hogy a magyar történelem, a magyar kultúra többezer éves alapokra épül. Egy új identitást, pontosabban a valódi identitást adhatja vissza, fogalmazhatjuk úgyis: egy új öntudatot, a hagyományaink ereje általi önbecsülést adhatja, az elszakadozott lelki gyökerek újra kinőhetnének. Azért is lenne nagy értéke a 9-10 éves korban elkezdett rovásírás-tanulásnak, mert eben az életkorban a gyermekek szeretik a rejtélyes dolgokat, a "titkos"-írásokat, és a rovásjeleket intenzív szellemi élményként, játékosan sajátíthatnák el. Biológiai hatásmechanizmusát tekintve pedig gyógyító, személyiségfejlesző hatású, mivel a rovásírás napi gyakorlása a jobb és bal agyféltekék magasabb koordinációját, koherenciáját alakítja ki.

Tehát, ha összesítem az eddigi kutatásaim alapján a rovásírás grafológiai elemzése során alkalmazható elemzési szempontokat, akkor a fontossági sorrend a következő :

1. vonalvizsgálat (min. 30-szoros mikroszkopikus vizsgálat alapján)
a. vonalminőség,
b. vonalfeszültség
c. vonalritmus
d. vonalszélek
e. vonalvastagság
f. vonalvezetési sajátosságok, nyomás

2. térritmus (beírt-beíratlan felületek arányai, margók, bekezdések, sorvezetés, sortávolságok, szótávolságok, jeltávolságok,)

3. mozgásritmus (gyors-lassú tempó, mozgástípus, dőlés, rugalmasság-merevség, kilengések, szabályosság, szabálytalanságok, )

4. formaritmus (betűméretek, egyenes és ívelt vonalak arányai, illesztések, dőlés, betűformák variabilitása, ligatúrák)

Az általad átadott írásminták közül a legspontánabb minőséget a 13 éves fiúgyermek rovásírásos szövege képviseli, nála már jól láthatóan magas a variabilitás, és megjelenik az a gördülékenység és mozdulati könnyedség, ami lehetővé teszi a mélyebb személyiségvizsgálatot is. A többi írásminta esetében ennél gyengébb a spontaneitás, ami bizonyos információk takarását is jelenti.

4. A rovásírás hagyományosan jobbról-balra halad, ezért a balkezes rovásírók arról számolnak be, hogy így könnyebb írniuk, mivel nem takarják a betűket. Milyen új helyzet elé állítja a jobbról-balra haladás a grafológust és nehezíti-e az elemzést?

Az elemzést nem nehezíti, lényegében csak meg kell fordítani az irányokat, a rovásírás mozgásirányára rávetítve a hagyományos grafológiai vizsgálati szempontokat. Nyilvánvalóan, aki bal kézzel ír, az könnyebben boldogul ezzel az írásiránnyal, de ettől még nem változik meg jelentősen a kézírás. Vagyis nem létezik "jobbkezes" vagy "balkezes" grafológia, mert a lényege ugyanaz marad, akármelyik kézzel írja valaki. Sőt ugyanaz a helyzet, ha nem kézzel, hanem lábbal vagy szájjal ír valaki. A kézírás, mint "agyírás", magasabb mechanizmusok által irányított pszichomotorikus jelenség, így nincs túl nagy jelentősége, hogy melyik kézzel hozzuk létre. Az agyi központok által vezérelt izom-ideg koordináció egyaránt létrehozható jobb és balkézzel. Sőt, ha még magasabb szintre lépünk, akkor valójában még az agynál is magasabb síkon zajlik a vezérlés: a magasabb rendű Én által irányított, rendkívülien bonyolult folyamatról van szó, amit teljes egészében a mai agykutatás sem tud még értelmezni. De ez csak idő kérdése, a tudomány fejlődése hatalmas léptékben zajlik, hiszen már a "bozon" létét is felfedezte, bevezette a tudomány. Innen már csak egy lépés a látható és láthatatlan világ kapcsolatának megfejtéséhez.

5. Könyvednek 207. oldalán olvasható, hogy folyóírásnál a domináns kéz nem állapítható meg. Mivel az általam küldött mintában van egy balkezes, ugyanez vonatkozik-e a rovásírásra is?

Igen, természetesen, mindig minden esetben 3 információt kötelezően meg kell adni: milyen nemű az író személy, hány éves, jobb vagy balkezes. Ugyanez érvényes ebben az esetben is. Nyilvánvalóan, aki bal kézzel ír, az könnyebben boldogul ezzel az írásiránnyal. Mindent összevetve azt lehet mondani, hogy a jobb vagy balkéz használat ismerete fontos a grafológusnak, de magát az elemzési szempontokat ez nem módosítja lényegesen, ahogyan ez már az előzőekben elmondottakból is kiderül.

6. A rovásírók gyakran túl közel írják egymáshoz a szavakat. A tagolásnak és a térkihasználásnak milyen jellegzetességeit látod a mellékelt anyagokban?

Egyénileg változó ez is, van, akinél a beírt felület kerül túlsúlyba, és van, aki igényli a beírt és beíratlan felület arányos beosztását. Ahogyan már elhangzott: sokkal finomabb érzékelésre és vizsgálati éberségre van szükség a rovásírásos szövegek esetén, nagyobb súlya van a millimétereknek, mint a latin betűs írásoknál. Nemcsak a szavak, hanem az egyes jelek távolsága is egyéni, de a rovásírásos szövegekben általában, s az általad átadottakban is jellemző a jelek közötti távolság megnövelése és a szótávolságok csökkenése. Ez fakadhat abból is, hogy megfordított írásirány miatt kevésbé érzékelhetők a szótávolságok, s egy jobbkezes embernél a jobbtendencia természetes. A csökkent szótávolságok jobbtendenciának felelnek meg a rovásírásban, ezért szinte magától értetődő jelenségként kezelhetjük.

Ugyanakkor tovább boncolgatva a témát a következőkre jutunk. A személyiség érzékenysége megjelenik a vonalminőségben, a vonal nyomásában vagy a betűformák kecsességében, de még a tagolásban is megmutatkozik. Az emocionális, sensibilis személyek esetében csökkenhetnek a szóközök, ha a kötődési igénye magas, vagyis ha erősen szociábilis karakter. Ugyanakkor, ha gyenge a szociabilitása, akkor megnőnek a szó és sorközök a sensibilitás ellenére. Rendkívül bonyolult rendszerről van szó, ahogyan ezt minden könyvemben hangsúlyozom: minden ember egyszeri, egyedi személyiség, így a kézírása is az. Igaz ez a rovásírásos mintákra is, mindenkinél másféle ritmusjellemzők alakítják az írómozgást.

A mellékelt anyagokban a betűméret és a szótávolság összehangoltságát látjuk. Azt viszont újra és újra szem előtt kell tartani, hogy a mellékelt anyagok közül egyetlen egy sem éri el a legmagasabb automatizáltsági szintet. Ezt abból is láthatjuk, hogy a latinbetűs szöveg betűméreteihez képest a rovásírással írt szövegek betűi megnövekedtek. Pl. az egyik esetben többszörös betűméret növekedésről is szó van. Amikor a rovásírás-készség eléri a legmagasabb automatizáltsági szintet, akkor nem fognak lényegileg különbözni a betűméretek sem.

7. A rovásbetűk között melyek a kedvenceid? Van-e olyan, amelyik különösen tetszik? Milyen hatással vannak ezek a nagyon régi betűk a grafológusra?

Számomra az a lenyűgöző a rovásírásban, hogy rendkívüli kreativitásra ad lehetőséget, az összevonások sokféle egyéni megoldásokban mutatkozhatnak meg. Minden jel kedves számomra, s a rovásírásos szöveg ad egy olyan többletet számomra, ami az ősi titkokhoz, a legvégsőkig letisztult formákig vezet. Ha kozmikus léptékben fogalmazok, akkor a Teremtés kezdeti stációjához vezet el, amikor még átláthatók a teremtett világ emberi élményei és az élményekről rögzített írásjelek összefüggései. A latinbetűs írás oly mértékben absztrakt, hogy nem ismerhetők fel benne azok a mögöttes létsíkok, amelyeket még a képírásokból is, a rovásírásból is felismerhetünk. Azt fogalmaztam meg magamban, hogy a rovásírásos szövegeknek nagyobb közlési ereje van, mint a latinbetűs írásnak. A konkrét képi sík és az elvonatkoztatás még átlátható, ez adja a rovásírás többletüzenetét. Formáját és közlésmódját tekintve archaikus, így a látványa maga is visszaemel évezredek távolába. A rovásírás gyakorlás a nagy rohanáshoz szokott, a logikát túlhangsúlyozó mai embernek lehetőséget nyújt a nyugalomra, a tempó lassítására, szemlélődésre, a meditációra, a jobb agyfélteke aktivitásának erősítésére. A rovásírás: meditatív írásmód. Rajzolva írunk, a geometrikus formák kozmikus formák, energetikai szempontból többféle finommotorikus mozgásmódot aktivizál, mint a latinbetűs írásmód.

Visszatérve a kérdésedre: ha lehet "kedvenc" jelemről beszélni, akkor az egyik az "I" betű, amely az egység betűje, amelyben a világmindenség, Isten is rejtve van. De mindegyik betűben megtalálom azt a szellemi gyönyört, amit egy régész találhat meg az egymásra rakódott, de a régi időket megőrzött földkérgek feltárása során.

8. Először vállalkoztál arra a grafológusok közül, hogy feltárd a magyarok kézírásának jellegzetességeit, sőt ezek hátterét. Mennyiben egyeznek meg az eredmények a tizenegy rovásíró által készített rovásírásos szöveg jellemzőivel?

Jelen esetben az általad átadott írásminták elemzésének alapproblémáját már említettem: egyikre sem jellemző a teljes automatizáltsági szint. Három írásmintán látható a nagyobb gyakorlottság, a többi hét esetében ezeknél alacsonyabb gyakorlottsági szint állapítható meg.

Egyébként a rendelkezésemre adott 11 írásban még meglehetősen nagy eltérések vannak a kétféle íráskép között spontaneitásban is, mozgásritmusban is, formaalakításban is. A vonalak vizsgálata lehetséges, a kézírásnak ezt a jellemzőjét tekintve minden esetben mindkét írás hasonló tendenciákat mutat.

Így is sok dolog feltárul természetesen, azonban komolytalan lenne e 11 írásminta alapján mély következtetéseket levonni. A vonalvizsgálatok alapján nincs lényegi különbség a latinbetűkkel és a rovásjelekkel készített írásmintákból levonható grafológiai következtetések között. A kreativitás az egyik fontos jellemző, ami igen markánsan feltárult az általam vizsgált 5000 (latinbetűs) írásminta alapján. Ennek bizonyítéka lehet önmagában az is, hogy egyre többen tanulják a rovásírást, sőt egyre több falu vagy város határában jelennek meg a rovásírásos táblák, sőt egyre több helyen írják ki az utcaneveket is. A kreatív ember kedveli a változatosságot, az újdonságot, a játékot, a rejtélyes dolgokat, így a rovásírás tanulása is egy rendkívül kreatív alkotómunka. Ezek az ősi jelek egyszerre szokatlanok és ismerősek, egyszerre újak és régiek, mert a zsigereinkben hordozzuk a tudást, ha már el is felejtettük a tudat szintjén. Valójában csak visszahozzuk az emlékezetünkből ezeket a formákat. Nem véletlen, hogy aki rászánja magát, nagyon gyorsan meg tudja tanulni a rovásírást, elég egy-két óra és máris tudja alkalmazni. (A tudást persze sok-sok gyakorlással lehet fenntartani.) Visszatérve a kérdésedhez és a kutatáshoz: a rovásírás megadja azt a többletet, ami egy kreatív ember számára intellektuális örömöt jelent.

Az 5000 kézírást érintő kutatásom másik fontos felismerése a magyarok önbizalmának, önértékelésének a bizonytalansága. Ez szintén megmutatkozik a rovásírásos minták vonalvizsgálatai alapján is. Pontosan ebben kellene gyógyulnunk tömegesen, nemzeti szinten, egy új egészséges öntudatnak a kifejlesztése hozhat számunkra egy minőségében új, boldogabb korszakot. A belső súlypont kiépítése, az erős identitástudat, a lelki-szellemi gyökerek kifejlesztése által erősödhetünk, ami izmosítja az önvállalást, de az együttműködés hatékonyabb formáit is. Az önmagában bizonytalan ember mindig bizonyítani akar, első akar lenni, így az összefogás, vagy az együttműködés sem tud magas szinten létrejönni. Nem véletlen, hogy a magyar tehetségek gyorsabban befutottak külföldön, mint itthon, ugyanis ez pontosan ebből a tömeges belső bizonytalanságból következik. Mindennek a helyére kell kerülni, így a rovásírásnak is, vissza kell hoznunk a köztudatba, sőt a mindennapi gyakorlatba! - ezért is van nagy értéke annak az értékmentő munkának, amit Forrai Sándor is végzett, és követői végeznek évtizedek óta. Szerencsére egyre többen érzik ennek a felelősségét és egyre több gyermek is bekapcsolódik ebbe a folyamatba.

A lényeg abban áll, hogy ha magas rutinszinten ír valaki, teljesen mindegy, hogy milyen nyelven ír, mindig ugyanazok a grafikus jellemzők fognak feltárulni. Ha egy magyar ember, aki 20 nyelvet magas szinten beszél, úgy mint pl. Kőrösi Csoma Sándor, akkor mind a 20 féle nyelven írt kézírásában ugyanaz a mozgásmintázat és formaalakító tendencia jelenik meg, mivel ugyanaz az ember írta. Ezzel kapcsolatban voltak már nemzetközi kutatások is, a több nyelvet magas szinten beszélők kézírásával kapcsolatban akkor tárultak fel az általam is elmondottak.

9. Mindezek alapján tehát vizsgálható a rovásírás a grafológia módszereivel?

Teljességgel. De hozzá kell tenni azt, hogy a legtökéletesebben vizsgálható írásmintákat töltőtollal kell készíteni, amelyben elvégezhetők a mikroszkopikus vonalelemzések is. Továbbra is azt javaslom, hogy a jelenlegi helyzetben kettős minta alapján vizsgáljunk: ugyanattól a személytől latinbetűs és rovásjelekkel írt szöveg is álljon a rendelkezésre, mert a tapasztalatom alapján csak úgy juthatunk el valóban hiteles és mély elemzéshez. A jeleket létrehozó mikromozdulatoknak igen nagy súlya van, akár az illesztéseket, akár a szöges és ívelt vonalszakaszok tanulmányozását tekintjük, ezért rendkívüli pontossággal végezhetők el a grafológiai elemzések. A rovásírás-gyakorlottsági szintet viszonylag könnyen mérhetjük: a gyorsaságot kell ellenőrizni. Minél gyorsabban le tudja írni valaki ugyanazt a szöveget, annál magasabb szinten áll.

Összegezve kimondható a kedvező hír: mindazokat a szempontokat és kritériumokat megfontolva: a rovásírásokból éppúgy feltárható a személyiség grafológiai módszerrel, mint bármely más kézírás alapján.

10. Rövid időn belül a legizgalmasabb kérdésre is választ kapunk W. Barna Erikától, a három történelmi rovásemlékkel kapcsolatban: A három régi Miatyánk közül a legrégibbet 1709-ben másolta Johannes Henrik Mai kéziratgyűjtő a németországi Giessenben. Ezen kívül semmit nem tudunk róla. 1714-ből származik a hamburgi másolat, ennél még a másoló nevét sem ismerjük egyelőre. Mit tud hozzátenni a grafológia tudománya e kevés ismerethez?

A harmadik Miatyánk Bél Mátyás evangélikus püspöktől (1684-1749) származik. Élete jól ismert, de ez bizonyára a grafológia eszközeivel tovább gazdagítható, kiegészíthető.

A választ is közzétesszük honlapunkon.

Végezetül köszönöm, hogy W. Barna Erika vállalkozott erre az úttörő feladatra. Egyúttal szeretettel ajánlom az eddig legnagyobb példányszámban eladott könyvét (18 000 pld), melynek negyedik, 2008-as kiadásában (Könyvfakasztó Kiadó) egy nagyszerű grafológiai elemzés olvasható József Attila életútjáról, A hétszer született költő címmel.

Elérhetősége:
W. Barna Erika
grafológus szakértő
grafotud@inext.hu
CEREG-Grafológiai Akadémia
www.grafologiaiakademia.hu

Ugyancsak köszönöm a következő rovásíróknak, hogy részt vettek ebben az úttörő munkában: Csizmadia Márta, Fábián Evelyn Vivien, ifj. Forrai Márton, Hegyi Mária, Hegyi Károly, ifj. Hegyi Károly, Hódos László, Koprivanacz Istvánné Tünde, Szakács Gábor, Tamási Krisztina Éva.

Irodalom:
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia Kiadó, 1994)
Mandics György: Róvott múltunk I, II, III. (Irodalmi Jelen Kiadó, 2010-2011)
Thelegdi János: "Rudimenta, Priscae hunnorum linguae..." azaz a hunok régi nyelvének elemei... (1598, Ars Libri kiadó, 1994)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó, 2002)
W. Barna Erika: Beszél az írás - Kézírásunk rejtett üzenetei (4. kiadás - Könyvfakasztó Kiadó, 2008)
W. Barna Erika - Demeter Anikó: Kozmikus lüktetés (Útjelző Kiadó 1996)
W. Barna Erika - Demeter Anikó: A grafoterápia alapjai (FÜPI, 2008)
W. Barna Erika: Kézírás és karrier - Szellemi tőkénk a kézírásban (Complex Kiadó, 2011)
Friedrich Klára: Rovásírás és diszlexia (In: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták, 2005)
Friedrich Klára: Rovásírás és balkezesség (In: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Ősök és írások, 2008)

Thelegdi János: Miatyánk-Giesseni másolat

Thelegdi János: Miatyánk-Hamburgi másolat

Bél Mátyás: Miatyánk

Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

Tíz kérdés W. Barna Erika grafológushoz

Oldal tetejére