Zárt
E és "mély" TY
|
|
|
Zárt
E és "mély" TY
|
|
Zárt E és "mély" TY
I. Van-e "zárt
e" hangot jelző betű a magyar rovásírásban?
II. Van-e "mély hangrendű" TY hangot jelző
betű a magyar rovásírásban?
I. Van-e "zárt e" hangot jelző betű a magyar rovásírásban?
Ősi írásunknak több tisztázatlan
kérdése van. Ezekre a kérdésekre a rovásemlékek segítségével kaphatunk választ.
Egyik ilyen kérdés, jelölték-e külön a zárt e hangot a régi rovók? Először
tisztázzuk, mi is ez a zárt e hang! A Kárpát-medence tájegységeinek nyelvhasználatában
meglévő különbségeket, jellegzetességeket tájnyelvi ejtésnek, vagy nyelvjárásnak
nevezzük. Napjainkban 10 nyelvjárást különböztetünk meg, amelyek a köznyelvtől
eltérő kiejtési sajátosságokat őriznek. Ilyen sajátosság többek között a palóc
á vagy a zárt e.
A zárt e "zártsága"
hangtani szempontból az állkapocsszög helyzetéből adódik, a nyílt e és a féligzárt
é között helyezkedik el. Széles ajaknyílással ejtett (illabiális), magas hangrendű
(palatális) magánhangzónk. Tájnyelvi szempontból főként a dunántúli, tiszai
és palóc nyelvterületen fordul elő, de a köznyelvben is találkozhatunk vele.
Aki nem a fenti nyelvterületeken született, az csak komoly erőfeszítések árán
tudja megtanulni. Mivel szépen színesíti leggyakoribb magánhangzónk, az e
kiejtésbeli egyhangúságát, használja és őrizze meg, akinek ez a képesség megadatott.
Helyesírásunk nem jelöli külön betűvel azon gyakorlati szempontból, hogy akkor
más nyelvjárási sajátosságokat is külön betűvel kéne jelölni, ez pedig kezelhetetlen
zavart eredményezne. Nyelvészeti tárgyú írásokban az e betűre tett két
ponttal jelölik.
A jelen írást megelőző szakirodalmi
kutakodásaimnak egyik tanulsága, hogy ha a nyelvészek figyelembe vették volna
rovásírásunkat, bizonyára életszerűbb, valósabb megállapításokat olvashatnánk
tőlük. Laziczius Gyula pl. Melich Jánosra hivatkozva megállapította, hogy a
honfoglalás korában és még utána is több évszázadon át két fő nyelvjárás volt
a magyar nyelvben, az I-ző és az Ü-ző. Pl. a szem szót szim-nek vagy
szüm-nek ejtették. (1936/21)
Hivatkozik továbbá arra, hogy a Halotti Beszédben is gimilc-et írtak
gyümölcs helyett. Ha az említett nyelvész urak figyelembe vették volna a rovásírást,
akkor tudták volna, hogy a gyümölcs szót azért írták gimilcnek, mert a ránk
kényszerített latin betűs írásban 11 vagy 13 hangunkra nem volt jel, szemben
a rovásírással, amely nyelvünkkel együtt fejlődött, így minden magyar hangunk
lejegyezhető vele. Bizonyítja ezt, hogy míg a latin betűs Halotti Beszédben
a gimilc olvasható, addig a megközelítőleg egykorú, de legfeljebb 50-60
évvel későbbi rovás Botnaptáron a 4. oldal másolatai között a GYÜMÖLCS szó rovásírással
megtalálható.
Voltak tehát betűink a magyar hangokra, csak nem használhattuk!
Molnár József - Simon Györgyi Magyar nyelvemlékek című könyvét átnézve nem találkoztam olyan szövegekkel, amelyekben a különféle ékezetek (mellékjelek) teljes bizonyossággal a zárt e jelölését jelentették volna.
A 15. századi Müncheni Kódexben
az e betűk fölött négyféle ékezet jelenik meg: balra hajló ferde vessző,
jobbra hajló ferde vessző, vízszintes vonal és pont. A vízszintes vonal látható
az o, a, m betűk fölött is, a pont az n és t
betűk fölött is, a jobbra hajló ferde vessző pedig az i, z,
c betűk fölött is, tehát nem a zárt e-t jelölik ezek az ékezetek.
A balra hajló ferde
vessző csak az e fölött látható, viszont következetlen az alkalmazása, így nem
tudhatjuk a zárt e-t jelölték-e vele. Például az olyan többször előforduló
szavakban, mint kezdetben, Isten, Őtet, szeretlek
nem ugyanazon e betűk felett vannak a vesszők a következő alkalommal.
Dévai Bíró Mátyás (16. sz.) Ortographia Vngarica című magyar nyelvű munkájában bemutatja a latin nyomtatott nagy és kisbetűs ábécét, meghatározza a "Vocalisok, Diphtongusok, Consonansok fogalmát (magánhangzók, kettőshangzók, mássalhangzók) példák bemutatásával. Az e hang eltérő ejtését kétféleképpen jelzi, egyrészt az e betű alatt egy farkincával, másrészt fölötte egy vonalkával. A farkincás e - ről ezt írja: "Jól meg kell vonni, mintha kettős volna, mint itt: "e:les ke:s". (Ma éles késnek ejtenénk) Ha az e felett vonal van, "az i helyett vagyon." Eszerint Dévainál nem a zárt e jelöléséről van szó.
Tehát nem találtam biztos
adatot a zárt e valamilyen formában történő kiemeléséről a régi latin
betűs irodalomban. Viszont bőségesen jelenik meg a zárt e jelölése Kriza
János unitárius püspök (1811-1865) Vadrózsák című székely népköltészeti és népmesei
gyűjteményében. Az 1863-as első kiadásban Kriza János még egy ponttal jelölte
a zárt e-t, az 1975-ös bukaresti kiadásban pedig az e betűk fölé tett
két ponttal emelték ki. Aki meg szeretné tanulni a zárt e ejtését, annak a Vadrózsák
kitűnő példatár irodalmi és néprajzi értékei mellett.
A nyelvészek szerint a régiségben a magánhangzók zártabb ejtése volt jellemző,
a nyíltabbá válás folyamata pedig a 14. sz. táján fejeződött be. (Magyar Nyelvemlékek,
1980/50)
Jelen írásomat az teszi szükségszerűvé, hogy a rovásírásos gyakorlatban, oktatásban, levelezésben, versenyeken megjelennek olyan téves vélemények, hogy a hajlított H-t nem lehet a H hangérték lejegyzésére használni, mert az a zárt e jelölésére szolgál.
Írásomban az itt következő, a rovásírók között terjedő, a zárt e -vel kapcsolatos kijelentéseket vitatom:
1. Egyes vélemények szerint a magyar rovásírás külön betűvel, a hajlított H-val jelölte a zárt e hangot, ezzel kapcsolatban a 13. századi Botnaptárra és Thelegdi János tankönyvére történik hivatkozás. A rovásírás Hosszú Gábor által összeállított szabványtervezetében (2008 október) a Botnaptárt jelölték meg forrásként.
2. A hajlított rovás H betűvel kapcsolatban olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy ez magas hangrendű. A hangrenddel kapcsolatos téves meghatározást is szeretném a jelen tanulmányban tisztázni.
3. További vélemény Thelegdi tankönyvére való hivatkozással, hogy a hajlított H szóvégi fonémaként is előfordul, amely visszavezethető a szóvégi "hehezésre", valamint a hajlított H-t Thelegdi e és é hang jelölésére is használta.
Ellenérvek, bizonyítékok
Véleményem szerint rovásemlékeink
között nincs példa a zárt e külön betűvel történő jelölésére. A rovás
E betűk helyén megjelenő hajlított rovás H jelek csupán elkapkodott,
gyorsan írt E változatok, amikor is a hajlított vonalra tett két mellékvonal
a bal oldalon összeér. Ezt saját, kézzel írt levelezési gyakorlatom és az oktatási
tapasztalataim is alátámasztják.
A másolatoknál, mint pl. a Botnaptár vagy Thelegdi tankönyve a Rudimenta, ez
tovább romlott és a másolók már nem a hajlított vonalra helyeztek két mellékvonalat,
hanem két hajlított vonalból hozták létre az E betűt.
1.
Elsősorban azért vitatható hogy a Botnaptáron előfordul a zárt e hang
lejegyzése hajlított rovás H betűvel, mert ez nem szerepel a Botnaptár
ábécéjében. Az ábécében a hajlított H betűnél az eh hangérték
jelenik meg és nem a zárt e.
A Botnaptáron az Ince,
Úrszine, Emre, Máté, (a 3 Máté közül
egyben!) szavakban fordul elő rontott E írásból adódó H betű. Megjelenik még
a városa szó végén, azonban ezt, mint hibát át is húzta a másoló
s alá írta tisztázva, H nélkül. (Ellenőrizhető a botnaptárról készült fényképmásolatokon,
többek között Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei: VI. melléklet
és Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig: 229. oldal.)
További bizonyíték, hogy a botnaptáron a 3 Mátéból kettőnél rendesen írt a szóvégi
E, csak a harmadiknál van a H forma.
A rovás H betű saját szilárd h hangértékét alátámasztja a BÖTLEHEN és
a HÁLÁT szóban való alkalmazása.
Thelegdi János tankönyvére szoktak még hivatkozni a zárt e-vel kapcsolatban, nézzük akkor a Rudimenta két példa szövegét. Olyan szavakkal bizonyítok, amelyek többször fordulnak elő a szövegeken belül, mert ha szabályszerűségről lenne szó, akkor ezekben az ismétlődő szavakban egyformán kéne megjelenni az állítólagos zárt e-nek.
A Miatyánk giesseni másolata,
Sebestyén: Rovás és rovásírás, 217 oldal
menyegben 1. sor: 1 H forma E betű, menyegben 4.
sor: 2 H forma E betű
miképen 3. sor: 2 H forma E betű, miképen 7. sor:
nincs H forma E betű
meg 2. sor: nem H forma E betű, meg 6. sor: nem
H forma E betű, meg 7. sor: H forma E betű
Tehát a két menyegben, a két miképen, a három meg szóban nem ugyanott jelenik
meg a H forma rontott E.
A példákat lásd a mellékletben, a sorokat számoztam, a szavakat aláhúztam.
 |
A Miatyánk Hamburgi másolata
(222. oldal)
menyegben 1. sor: 1 H forma E betű, menyegben 5.
sor: 2 H forma E betű
miképen 5. sor: 2 H forma E betű, miképen 9. sor:
nincs H forma E betű, de torzult az első E.
meg 2. sor nem H forma E betű, meg 8. sor: közelít
a H forma E betűhöz, meg: 10. sor: H forma E betű
 |
A hamburgi másolat Miatyánkjában a menyegben szóban ugyanúgy fordulnak elő a H forma E betűk, mint a giesseniben, bár világos, hogy más kéz írta, a sorok tördelése is eltérő. A jel a 9. sor miképen szavában és a 8. sor meg szavában változik a giessenihez képest. A három meg szóban pedig háromféleképpen írták az E-t!
A Hiszekegy giesseni másolata
(218. oldal)
Hiszek 1. sor: H forma E betű, hiszek 11. sor: nem
H forma E betű. (itt eiszek-et írt tévesen a másoló)
 |
A Hiszekegy hamburgi másolata
(222-223. oldal)
Hiszek 1. sor: H forma E betű hiszek 15. sor: H
forma E betű, bár alig ér össze a két mellékvonal.
A Szentlélektül (6. sor) és Szentlélekben (15. sor)
nem egyformán írja a harmadik E betűt.
 |
A hamburgi Hiszekegy 15. sorában, a SZENTLÉLEKBEN szóban világosan látszik, szépen követhető hogyan alakul át az E betű H-vá.
 |
A szópéldák igazolják hogy az E írásánál semmiféle olyan szabályszerűség nem tapasztalható, amely azt jelentené, hogy külön jelölést kapott a zárt e.
Láthatjuk, hogy a zárt e nem fordul elő a két rovásemlékben, amelyekre hivatkozni szoktak. A rovásemlékek segítségével tehát cáfolható, hogy a hajlított H a zárt e jele lett volna. Nem csak a fenti szövegekben, de sem hiteles történelmi ábécékben, sem más eddig előkerült rovásemlékben sem szerepel a zárt e jelölése.
Bizonyításomat alátámasztják
Sebestyén Gyula és Forrai Sándor itt következő megjegyzései:
Sebestyén Gyula írja a Rovás és rovásírás-ban a Rudimenta másolóinak hibáival
kapcsolatban: "E hibák közt leggyakrabban az e betűnek a h
betűvel való torzítása fordul elő." Ugyanezen oldalon írja, hogy a
giesseni másolat német ember munkája. (1909, 2002/219)
Igazat kell adnunk neki akkor is, amikor a Csíkszentmártoni Felirat egyik szaváról
is ezt írja: "a vitás ESZTENDŐBEH végső H betűje csakis egy végső E
betű elromlásából támadhatott." (1909, 2002/196) (MTF füzetek, 7./31)
Forrai Sándor is hasonló véleményen van: "annak ellenére, hogy a másolaton Inceh szerepel, Marsigli megfejtésében H helyett E van - mint látjuk - mert a rovásboton is így rótták, de az E jegyét csak másolás alkalmával tévesztették össze H-val, mivel az E felső és alsó metszésvonala erre lehetőséget adhatott." (1994/163-164)
A székely-magyar rovás nemzetközi (Unicode) szabványtervezetében (2008/október/2. oldal) a zárt e is képviselteti magát, hajlított H betűformában megjelenítve, forrásként a 13. századi botnaptárt megjelölve. E szabványtervezetet magam is jóváhagytam, annak reményében, hogy általa rovásírásunk rövid időn belül bekerül a Unicode rendszerbe, valamint Hosszú Gábor szerint a tervezet beadásának határideje nem engedte meg a további módosításokat. A tervezetet azonban nem fogadták el, így a módosítás lehetséges és szükségszerű lenne, mivel sem a botnaptáron, sem más rovásemlékünkben nincsen zárt e. Hangsúlyozom, hogy nem a zárt e-t szeretném kipöckölni a tervezetből, viszont nagyon zavaró, hogy egyes rovásírásos szövegekben a zárt e hajlított H -ként jelenik meg, vagyis lefoglalja magának ezt a jelet. Mivel a Szabványtervezet amúgy is új jeleket alkotott a történelmi rovás emlékekben nem szereplő latin X, Y, W, Q betűkre, javaslatom, hogy a zárt e-re is történjen meg egy új jelforma alkotása és a hajlított H szabaduljon fel eredeti hangértéke számára. Bár az új jelek beemelésével a betűsorba sem Szakács Gábor, sem én nem értünk egyet és nem is használjuk őket - mert régi írásunk eredetiségét, ősiségét veszélyezteti - de a szabványtervezet így kevésbé lenne támadható, mint ha a rovás botnaptárnak tulajdonítunk egy, a valóságban ott nem létező hangérték jelölést, mert ez az ismételt visszautasítás forrása lehet.
2.
A rovásemlékek szöveg és szópéldái azt sem igazolják, hogy a H betűk hajlított
vagy szögletes formája hangrendre utalna. Pl. a hivatkozott Botnaptáron is,
amelyen csak hajlított H-t használt a rovó, ez előfordul magas és mély hangrendű
szóban is. A szó, a benne lévő magánhangzóktól függően lehet magas, mély és
vegyes hangrendű de mássalhangzók esetében nem beszélhetünk hangrendről. Hangrend
szerint csak a magánhangzókat osztályozzuk. Forrai Sándor ugyan szintén a hangrenddel
magyarázott egyes jelenségeket a rovásírásban, de mint tanárember helyesen és
világosan használta írásaiban ezt a fogalmat: mély vagy magas hangrendű magánhangzókhoz
kapcsolódó mássalhangzókról beszélt.
Mivel az előzőekben bizonyítottam, hogy a botnaptáron az INCE, EMRE, MÁTÉ, ÚRSZINE szavakban nincs H betű, csupán H betű formájúra torzított E, így a botnaptáron két szavunk maradt, amelyek valódi H-t tartalmaznak: magas hangrendű szóként a BÖTLEHEN, mély hangrendű szóként a HÁLÁT. Ez ellentmond annak, hogy a hajlított H-t csak magas hangrendű szavakban használták volna. A Botnaptár betűsorában ugyan az eh hangértéket olvashatjuk a H fölött, de kivétel nélkül minden mássalhangzóhoz e magánhangzóval kapcsolták a hangértéket: pl: eb, ec, ecs, ed stb. ebből következik, hogy a H is ezért kapott eh hangértéket.
Szintén csak hajlított H-t
használt Thelegdi János a Rudimentában, a két példaszövegben, a Miatyánkban
és Hiszekegyben is, mély és vegyes hangrendű szavakban is, például: HARMADNAPON,
HOLTAKAT, HATALOM, MINDENHATÓ, MEGHALA, HALOTTAIBÚL. Betűsorában a hajlított
H betűnek az ah hangértéket adta, mind a giesseni, mind a hamburgi másolatban,
tehát éppen ellenkezőleg, mint ahogyan a vitatott véleményben megjelent.
(A véleményalkotók vitatott írásaiban a giesseni és/vagy a hamburgi másolat
képei láthatók)
További rovásemlékek, amelyek cáfolják, hogy a hajlított H magas hangrendhez
kötődne, mivel mély vagy vegyes hangrendű szavakban is megjelenik: Miskolczi
Csujak Gáspár emléksorában a vegyes hangrendű HALÁLIGLAN szóban, 1654-ben. (Forrai,
1994/328)
A Gyulafehérvári Betűsorban, 1655-ből ah hangértékkel, tehát mély hangrendű
magánhangzóhoz kapcsolva jelenik meg. (Forrai, 1994/329)
Páter Halas Ágoston 1730 körül a mély hangrendű HALAS szóban hajlított H-t használt.
(Forrai, 1994/346)
Bél Mátyás 1718-ban Miatyánkjában a mély hangrendű HATALOM szóban hajlított
H-t írt. (Sebestyén, 1909, 2002/254)
Rovásemlékeink között nincs olyan, amelyben egy szövegen belül a szó hangrendje szerint váltogatták volna a hajlított és szögletes H betűt.
3.
A harmadik véleménycsoportot, vagyis azt, hogy a H jel szóvégi E
fonémaként is előfordul és visszavezethető a szóvégi hehezésre, továbbá, hogy
a rovás H betűt egyes feliratokban E hangértékkel is használták, cáfolják a
már bemutatott szópéldák. Itt most e véleménycsoportnak azt a részét vitatom,
mely azt állítja, hogy Thelegdinél a hajlított H az É hang jelölésére
szolgált volna.
Thelegdi Miatyánkjában a
SZENTELTESSÉK, MIKÉPEN (2X), AZONKÉPEN, ÉS (2X), VÉTETEKNEK (vétőknek), és ÖRÖKÉ
szavakban van É betű. Ez 8 szó. Az É helyén a hajlított H-vá rontott E ötször
jelenik meg, háromszor pedig a "rendes" E betű. Szintén megtekinthetők
a mellékletekben.
A Hiszekegyben az ÉS (3X), FOGANTATÉK, SZENTLÉLEKTÜL, SZÜLETETÉK, KÍNZATÉK,
FESZÍTETÉK, ÍTÉLNI, SZENTLÉLEKBEN, KÖZÖNSÉGES, KERESZTYÉN, EGYESSÉGÉT, ÉLETET
szavakban van É betű. Ez 14 szó. Az É helyén a hajlított H-vá
rontott E csupán ötször jelenik meg, kilencszer pedig a "rendes"
E betű. 22 É betűs szóból tehát csak tízben van az É helyén
hajlított H, kevesebb, mint a felében.
Az EGYESSÉGÉT szóban (Hiszekegy)
például csak a második É hajlított H forma, az első "rendes"
E. Az ÉLETET szóban pedig a giesseni másolatban az É hang helyén
"rendes" E van, az első E helyén H forma, a második E
helyén "rendes" E. Ugyanezen szónál pedig a néhány évvel később
készült hamburgi másolatban mindhárom helyen a H forma látható. Az azonos szavaknál,
például a két imában összesen öt darab ÉS szócskánál kettőben H forma, háromban
"rendes" E látható.
Számbelileg a hajlított H formává rontott E sokkal többször jelenik meg
az E betű helyén, mint az É betűén. Továbbá Thelegdi ábécéjében
sem található É hangértékkel a H betű. A hajlított H forma jel tehát
nem az É hangot jelenti Thelegdi példaszövegeiben.
Nem helyes egy rovásszöveg egyetlen szavára elméletet felépíteni, minden elméletet
a tárgyalt rovásemlék összes vonatkozó elemével vagy a hiteles rovásemlékek
összességével kell megalapozni.
A hajlított H jelet tehát nyugodtan lehet a H hang jelöléséra használni, mert
erre szolgál, rovásemlékeink ezt bizonyítják.
Mindezek a téves értelmezések
elkerülhetők, ha alaposan átnézzük az emlékeket és gyakran használjuk a gyakorlatban
is a rovásírást. Engem a gyakorlati alkalmazás vezetett rá az E betű
H-vá torzulásának észrevételére, előbb a rovásírásos levelezésben, majd
később az oktatásiban.
Példának hozom egy rovásírás versenyző feladatát, és egy képeslap részletét,
melyek világosan mutatják, hogy nincs külön zárt e jelölés, egyszerű
íráshibáról van szó.
 |
 |
 |
 |
Létrejön ez a hiba akkor is, ha rovásírást nem ismerő személy újít fel rovásírás feliratot, erre két példát mutatok két székelyföldi temetőből, az egyiket Kézdivásárhelyről, a másikat Gyergyószentmiklósról.
A kézdivásárhelyi református temetőben a Zs. Kátai Éva által észrevett és általam 2010-ben fényképezett hatalmas kőemlékbe több feliratos lapot helyeztek. Ezek egyikéből megtudjuk, hogy ez a márkosfalvi Orbán családé és megismerünk egy évszámot is: 1607. Ez alatt helyezkedik el a rovásfeliratos kőlap, amelyen vagy felújításkor javították át az E betűt H-ra, vagy pedig a Telegdi féle Ö betűt használták az Ö-ző nyelvjárás következtében. Ez az Ö betű annyiban különbözik a hajlított H- tól, hogy a két hajlított vonal, nem metszi, csak érinti egymást. Legalábbis az eredeti formában nem metszi, de a másolók nem nagyon törődtek azzal, hogy az elkövetkezendő évszázadok rovásírás kutatóinak dolgát megkönnyítsék és néha hanyagul bántak a vonalakkal. (Thelegdin kívül többek között Szentiványi Dániel betűsorában, a Dr. Esze Tamás által gyűjtött két betűsorban, és a Gyulafehérvári Betűsorban látható ez az Ö betű forma) A magyar nyelvjárások című füzetből megtudhatjuk, hogy a Kárpát-medencében négy egymástól független területen van Ö-zés, ezek egyike a székely nyelvjárásterület.
 |
A felirat megfejtése a szellemes
sírvers:
Voltunk mük es, mint tük
Lesztek tük es, mint mük
(F.K.2010)
A gyergyószentmiklósi sírkő képét Charles Réthy-től, azaz Réthy Árpádtól kaptam, aki a rovásversenyek támogatója is egyúttal. A sírkő egyik részletén látható felirat valószínű megfejtése: Legyen néki béke. (F.K., 2010) A béke szó E betűjét festette át a felújító H betűvé.
 |
II. Van-e "mély" hangrendű TY hangot jelző betű a magyar rovásírásban?
Az előző tanulmány utóirataként
szeretném még cáfolni azokat a véleményeket, amelyek szerint rovásírásunkban
van külön "mély hangrendű" TY betű. Ismétlem, amit a
hajlított H esetében: mássalhangzó nem lehet mély vagy magas hangrendű, csak
a hozzá kapcsolt magánhangzó vagy a szó, amelyben elhelyezkedik és amelynek
hangrendjét a magánhangzók adják.
A tévesen mély hangrendűnek nevezett TY forma a Nikolsburgi ábécében is látható.
Az ábécében található betűk hangértékét először Jakubovich Emil, a Nemzeti Múzeum
könyvtárigazgatója határozta meg, akinek ezen értékes emlékünk megvásárlását
köszönhetjük. Néhány jel hangértéke bizonytalan olvasatú, itt csak az egyik
TY betűre térek ki. Jakubovich szerint az első sor balról nézve harmadik jelének
hangértéke: athy (az y-on két pont), azaz ty, aty.
 |
20. századi rovás ábécében is látható két TY, a Nikolsburgi ábécéből aty hangértékkel és a Botnaptár TY betűje ty hangértékkel. Helyesebb lett volna, ha ez utóbbinál a ty elé teszi az e magánhangzót a betűsor alkotója, mert a Botnaptáron szereplő hangérték: ETI. (Akkoriban még nem volt meg a ty változat a latin betűs ábécében) Lehetséges azonban, hogy ezen betűsor alkotója nem a Botnaptár, hanem a Székelyudvarhelyi Református Tanítóképző ábécéjének TY-jét használta fel, mert itt ugyanaz a betű ty hangértékkel látható. (Az ábécé megtekinthető: Forrai, 1994/317)
Ugyanígy került bele a Szabványtervezetbe is a két TY betű, vagyis a nikolsburgi Ty-nél figyelembe vették és megjelenítették a mély hangrendű a magánhangzót és aty hangértékkel látható, ellenben a Botnaptár TY-jénél nem jelenítették meg a magas hangrendű e-t és nem ety, hanem ty hangértéket kapott. Azt a téves benyomást kelti ez, hogy van egy külön mély hangrendhez kapcsolódó TY betűnk is. Pedig a nikolsburgi aty hangértéknek semmivel sincs nagyobb jelentősége, mint a Botnaptár ety hangértékének.
De fő kérdésünk az, hogy
minden esetben aty-e a hangértéke a nikolsburgival formailag azonos TY-
nek? A rovásemlékek alapján a kérdésre a válasz: nem.
Ugyanis Szentiványi
Dániel 1679-es és Rettegi István 1743-as betűsorában pontosan ugyanez a TY változat
ety hangértékkel látható. (Megtekinthető: Forrai, 1985/192, Sebestyén, 1909,
2002/259) És még nagyvonalúak is vagyunk, ha nem számítjuk ide Dobai István
betűsorából a Ty hangértékű jelet, melynek két mellékvonala talán tizedmilliméternyi
eltérést sem mutat a nikolsburgi aty-tól! (Megtekinthető: Forrai, 1985/194)
Ezen rovásemlékeink alapján a nikolsburgi aty jel csupán egyike a sok
TY változatnak és nem helyes külön grafémaként, mély hangrendű magánhangzóhoz
kapcsolódó TY-ként feltüntetni. Tehát nincs külön "mély hangrendű"
TY hangot jelző betű a magyar rovásírásban.
Itt most nem tértem ki a
Nikolsburgi ábécé másik 'Ty' betűjére, amely fölé Jakubovich szerint "echech,
(hh?, cscs?, eheh? ecsecs?)" van írva, Forrai
szerint pedig: "etheth". (Jakubovich, 1935/5, Forrai, 1994/292)
Ty jelváltozatból egyébként van választék bőven, hiszen rovásemlékeinkben legalább
tízféle, egymástól némileg eltérő TY forma található. Lásd többek között a Marosvásárhelyi
9 betűsornak (Forrai, 1994/348) vagy Fischer 12 betűsorának Ty betűit. (Fischer,1889,
2006/63,64) Thelegdi tankönyvében lévő betűsor fogarasi változatának TY-je is
eltér a giesseni és hamburgi változattól.
Összegzés
A rovásemlékeket alaposan
tanulmányozva megállapíthatjuk, nincs zárt e, nincs mély vagy magas hangrendű
magánhangzókhoz kizárólagosan kapcsolt rovás H vagy TY, mint ahogyan
nincs mély vagy magas hangrendű magánhangzókhoz kizárólagosan kapcsolt rovás
K, S, R betű sem rovásemlékeinkben. Ezeket a betűket csak
jelváltozatként szabad értékelni és nem külön grafémaként. Mert ha a nikolsburgi
aty jelet külön grafémaként értékelik egyes kutatók, akkor más kutatók
pedig jogosan követelhetik, hogy Szentiványi Dániel és Rettegi István pontosan
ugyanilyen formájú ety hangértékű jelét is külön betűként tüntessék fel
a betűsorokban, vagy a Szabványtervezetben. Ráadásul Rettegi betűsora Szamosközi
István betűsorára megy vissza, aki magyar történetíró és egyúttal rovásíró is
volt, nem pedig magyarul nem tudó másoló.
Ugyanez a helyzet a hajlított H-val, amelynek hangértéke a Botnaptár betűsorában
eh, Thelegdinél és a Gyulafehérvári betűsorban pedig ah. Az előbbiekben
vitatott elmélet alapján, melyben a hajlított H "magas hangrendűnek"
neveztetett, más kutatók ugyanezt a hajlított H-t mély hangrendhez köthetnék,
Thelegdire és a Gyulafehérvári betűsorra jogosan hivatkozva.
A megoldás és egyben ez
áll legközelebb a valósághoz is, ha ezeket a betűket nem hangrendhez kötött
önálló grafémaként, hanem jelváltozatként értékeljük, mint ahogyan a rovásemlékek
lejegyzői és levelezőtársaim valamint a versenyzők stílusában is egyéni jellegzetességek
vannak, amelyek apróságokban eltérnek, ezáltal egyedivé, a személyre jellemzővé
teszik az írást, de az alapforma nem torzul és felismerhető.
A magyar rovásírás jelváltozatait Németh Gyula (1934/VI, VII. melléklet) és
Csallány Dezső (1963/127-135) összegyűjtötte és közölte.
A négyszög és a kapocs alakú K betűkkel kapcsolatban 1999-ben tettem közzé első áttekintésemet, majd az újonnan felbukkanó rovásemlékekkel kapcsolatos elemzést folyamatosan csatoltam az újabb kiadványokhoz. Utoljára 2008-ban végeztem egy összegzést, olvasható honlapunkon, www.rovasirasforrai.hu és az Ősök és írások című, Szakács Gáborral közösen írt könyvünk 140. oldalán.
A rovás S és R-el kapcsolatban 2003-ban megjelent, Szakács Gáborral közösen írt Kárpát-medencei biroklevelünk a rovásírás című könyv 59-60. oldalán igazoltam példákkal, hogy téves a némileg eltérő formákat hangrendhez kötni.
Már sokszor leírtam, hogy
ősi írásunkat a régiségben mindenki használta, a parasztgyerekektől a fejedelmekig.
Egyszerűségében is tökéletes. Ám ha rovásemlékekkel alá nem támasztható elméleteket
gyártunk s ezek számát további nyakatekert magyarázatokkal szaporítjuk, egyre
jobban távolodunk attól az Ősi Alkotótól, aki úgy alkotta meg, hogy kunyhóban,
palotában egyaránt használható legyen, hogy a juhász a bojtárgyereknek minden
tudálékos fennhéjázás, fontoskodás nélkül át tudja adni és a körülményektől
függően mindenfajta íráshordozóra, a kőtől a számítógépig felvihető legyen.
Bizonyára ezen egyszerűsége és tökéletessége miatt van az, hogy a cserkészek
versenyein és a Szakács Gábor által 2000-2010-ig szervezett Kárpát-medencei
Rovásírás Versenyeken még az általános iskola 4. osztályos tanulóinak többsége
is hibátlanul oldotta meg az átírási, összerovási, rovásírás történeti feladatokat.
Végül a hangrenddel kapcsolatos
elméletek egyik eredőjére szeretnék rávilágítani.
Mindig vissza kell térnünk ugyanoda, szkíta-hun-avar-magyar nemzetünket mélységesen
sértő finnugor eredet és nyelvrokonság elmélethez. Igen, eredetet is próbáltak
ránk bélyegezni, mert rokonokról és nem csak nyelvrokonokról írtak "tudományos"
és államilag bőkezűen támogatott műveikben, bármennyire mosakodnak mostanában
a finnugrista tudósok, hogy csak a nyelvrokonságról esett szó.
Mivel a finnugoroknak nem volt írása, így a mi rovásírásunk kilógott a sorból.
Ezért el akarták tüntetni, Hunfalvi 1881-ben kijelentette németül, hogy nem
volt a magyaroknak írása a kereszténységre térítés előtt, punktum. De a rovásemlékek
előjöttek a vakolatok alól, a kövek meg kijöttek a földből, juhászaink meg írtak,
Tar Mihály is írt, így Hunfalvi bebukott, mai szóhasználattal élve.
Ekkor a nyelvünket a türköktől származtatók, akiket a finnugristák előzőleg
legázoltak, gyorsan kaptak a mentőövön, ide nekünk a rovásírást! Így alakult,
hogy hivatalosan a türköktől tanultuk el ősi írásunkat. Forrai Sándor több alkalommal
is cáfolta ezt a nézetet. (többek között: 1985/ 23, 1994/66)
Mivel a magyar és türk rovásírás
között alakilag kevés, hangértékben pedig még csekélyebb az azonosság - ne feledjük,
két betű csak akkor azonos, ha hangértékük is azonos - ezért a hangrendi dogma
célja, hogy legalább ebben tudjanak hasonlóságot felmutatni. Csak meg kell nézni
a türk betűsort, 25 hangot 53 betűvel jelölnek. Így mire a türkök megtanulták
volna a sok hangrendi kapcsolatot, mire kibogarászták volna, hogy melyik magánhangzóhoz
illeszkedő mássalhangzót véshetik a sziklára, vége is lett a türk birodalomnak.
Mostanában próbálják egyesek itt Magyarországon feléleszteni a kazár birodalommal
együtt és ezt a felélesztést igyekeznek ősi írásunk minden alap nélküli kazár,
szogd, arámi eredetével alátámasztani. A zárt e sem azért fontos a hivatalos
álláspontot képviselő nyelvészek számára, mert magyar nyelvjárási kincs, hanem
mert többek között Gombocz Zoltán és Németh Gyula ezzel bizonyították "bolgár-török
jövevényszavaink sokaságát".
Természetesen nem tételezem fel, hogy minden rovásírás kutató, aki hangrendre,
zárt e-re, türk rokonságra hivatkozik, el szeretné vitatni tőlünk őseink
írásának létrehozását és elődeinket pusztán átvevő, másoló szerepre ítélni.
Erre legjobb példa a nagyszerű régész, Csallány Dezső személye, aki ugyan a
türk iskola követője volt, de a magyar rovásírás területén komoly érdemeket
szerzett. Vagy említhetném Fehérné Walter Annát, aki Csallány Dezső követőjeként
alkotta meg Az ékírástól a rovásírásig című kétkötetes áttekintő, gyűjteményes
művet, amelynek sajnos 1975 óta nincs újrakiadása.
Azonban vegyük észre, hogy a türk - kazár - szogd kapcsolatokkal az arámi eredet
felé terelgetnek minket. Ezeket a kapcsolatokat csakis úgy fogadhatjuk el, mint
a finnugor nyelvrokonságot, ha határozottan leszögezzük, hogy a magyarok elődei,
a szkíták-hunok- avarok voltak a nyelv és az írás alkotói és átadói.
2011/január-február
Friedrich Klára
Szakirodalom
Thelegdi
János: Rudimenta, Priscae hunnorum linguae…(1598, In: Sebestyén Gyula: Rovás
és rovásírás, 1909, 2002/201-234)
Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás emlékei (Nyíregyháza, 1963)
Forrai Sándor: Küskarácsontól Sülvester estig (Múzsák Kiadó,1985)
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia
Kiadó, 1994)
Friedrich Klára: Dilettánsként tudományos könyvekről (www. rovasirasforrai.hu,
2010)
Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás
(2003)
Friedrich Klára - Szakács Gábor: Ősök és írások (2008)
Hosszú Gábor: A székely-magyar rovás nemzetközi (Unicode) szabványtervezetének
összefoglalója (2008/október)
Jakubovich Emil: A székely rovásírás legrégibb ábécéi (Budapest, 1935)
Laziczius Gyula: A magyar nyelvjárások (A magyar nyelvtudomány kézikönyve,
1936)
Libisch Győző: Tanuljunk róni (Ó.M.T., 1998)
Magyar írás (Magyarságtudományi Füzetek, 7., 2010)
Mandics György: Róvott múltunk, I, II (Irodalmi Jelen Kiadó, 2010, 2011)
Molnár József-Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek (Tankönyvkiadó, 1980)
Németh Gyula: A magyar rovásírás (In: A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve,
1934)
Németh Gyula: A zárt e bolgár-török jövevényszavainkban (In: Magyar Nyelv,
1942/1)
Rácz Endre - Takács Etel: Kis magyar nyelvtan (Gondolat Kiadó, 1978)
Ráduly János: A rovásírás vonzásában (Korond, 1998)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó: 2002)
Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei (M.T.A., 1915)
Szakács Gábor: Tájékoztató füzetek a Kárpát-medencei rovásírás versenyekről
(2000-2010)
 |
|
Zárt
E és "mély" TY
|
|
|