Az ómagyar írás győzött
|
|
|
Az ómagyar írás győzött
|
|
|
Az ómagyar írás győzött |
Az itt következő írásban a magyar rovásírás helyett Unicode-beli nevének, az Old Hungarian-nek fordítása szerepel, mivel a cikk eredetileg angolul készült. Az angol kifejezéssel egyet értünk, de magyar változatát, az ómagyar írás-t nem kötelező használni, mi magunk, ahogy eddig tettük Forrai Sándort követve, továbbra is magyar rovásírásnak fogjuk nevezni. (Sz. G. - F. K.)
"Az angol név "old" szava az írás régiségére, a magyar nyelv írása kapcsán a latin betűkkel szemben elvezett történelmi elsőbbségére utal. Mivel ezt az írást ma is egy számottevő közösség használja, ezért kortárs írásnak minősül."
ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 N4268R - A keresőbe másolva ezen az elérhetőségen olvasható a győztes beadvány a világhálón ---> Megtekintés
Az ómagyar írás 2015 júniusában jelenik meg a Unicode rendszerben, a fejlesztési munka azonban már megkezdődhet, magam pedig a betűtípusokon dolgozom - mondta a Magyar DemokratánakMichael Everson, a világ írásrendszereinek szakértője.
Köszönjük a segítségét,
melynek következtében másfél évtizedig tartó egyeztetés után az úgynevezett
rovásírást "Old Hungarian" néven elfogadta a Unicode Technikai Bizottság
és az ISO/IEC JTC1/SC2/Working Group2nemzetközi szabványosítási munkacsoport,
ami azt jelenti, hogy a világ hivatalosan bejegyzett írásai közé került.Volt
már feladatai között olyan, ami ilyen sokáig tartott?
Eddigi munkám nagyobbrészt a történelmi és modernkori kisebbségi írások támogatása
volt. Némelyiket könnyebb, másokat nehezebb volt kódoltatni, olykor a technikai
nehézségek jelentettek akadályt, máskor az azt használó közösség egy részének
vagy egészének hozzáállása. Az ómagyar írás elfogadtatása bizony sokáig tartott,
ahogyan a tangut-é, nusu-é, föníciai, sőt az egyiptomi hieroglifáké is.
Hány beadvány érkezett
Magyarországról?
Tizennégy előterjesztés a kódolási tárgyalás magyar résztvevőitől érkezett,
továbbá kilencet én adtam be Szelp Szabolccsal, kettőt Deborah Anderson, a Script
Encoding Initiative (Iráskódolási Kezdeményezés) munkatársa, míg két rögtönzött
ad hoc bejelentést az ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 csoport.
Ezeket hogyan fogadták
a döntnökök?
A két technikai bizottság, az Unicode Technical Committee és az ISO/IEC JTC1/SC2
Working Group 2 alaposan megvizsgálta az összes beadványt, hiszen ez a feladata.
Az ad hoc bejelentések azt mutatják, hogy a két fő rivalizáló javaslatot azonos
körültekintéssel vették szemügyre. Ezek egyikéről kiderült, hogy a másodikat
is magában foglalja, ezért a mindkettőben megtalálható karaktereket ítélték
kódolásra érettebbnek. A két technikai bizottság végül a Szelp Szabolcs munkatársammal
közösen beadott, egyesített javaslatot választotta.
Ha jól tudjuk, ellenvetés
nélkül. Mivel sikerült meggyőzniük a bizottságot?
Javaslatunkban hangsúlyoztuk, hogy a kódolás alapja három elsődleges forrásanyag
lenne, ezek alapján állítanánk össze a neveket, jeleket és a karakterek sorrendjét.
A másik javaslatban voltak olyan karakterek is, amelyeket nemrég találtak ki,
és senki nem használja őket, megint más karakterek mellett pedig nem volt meggyőző
tudományos érv. A mi javaslatunkban mindennek szilárd történelmi alapja van,
a kisbetűket kivéve. Ezek, bár egyértelműen a XX. században találták ki, napjainkban
nagyonis használatosak.
Kellett változtatniaa
beadványon, mielőtt elfogadták?
Olykor a karakterneveken és sorrendiségen javasoltunk némi változtatást azért,
hogy konszenzusra jussunk. A 2012-es javaslat valóban különbözik a 2008-as közös
beadványunkétól és az én igen régi, 1998-as javaslatomtól.
Mikor lesz használható
a szabvány?
Mivel az összes technikai szavazás lezajlott, a kódrendszer már végleges. Nem
tudom biztosan, hogy mikor lesz a Nemzetközi Szabványügyi Testület szavazásának
végső, hivatalos időpontja, de rövidesen. Az ómagyar írás 2015 júniusában jelenik
meg a unicode rendszerben, a fejlesztési munka azonban már megkezdődhet, magam
pedig a betűtípusokon dolgozom.
Mi történik, ha valaki
a nem elfogadott alakot használja és terjeszti a jövőben?
Senki nem szankcionálhatja a szabványtól való eltérést. Az ómagyar írás használóinak
érdekében jött létre, és ha alkalmazása nem igazodik a szabványhoz, nem szolgálja
a szélesebb közösség érdekét sem.
Bár magyarok kérték fel,
a Szondi Miklós által összehívott solti értekezleten mégis megtámadta egy csoport
az ön által készített szabványt, mondván, hogy ön amerikai, ezért megoldása
"idegen".
Az általam írt javaslatok a legerősebb és legfontosabb forrásokon alapulnak.
Ezek: a Nikolsburgi Ábécé, a Marsigli-féle Rovásnaptár és Telegdi János Rudimentája.
Melléjük vettünk néhány XX. századi kiterjesztést, amelyeket Forrai Sándor népszerűsített
és széles körben használatos. Volt egy amatőr csoport Magyarországon, amely
sok új betűt szeretett volna feltalálni, de érveik nem voltak meggyőzőek. Azok
egy részét is olvastam, amit a világhálón rólam írtak, többségük azonban ostobaság.
Tény, hogy Amerikában születtem, és 26 éves koromban települtem át Írországba,
de nem gondolom, hogy ez okot adhat a támadásokra. Az írásrendszerek szakértőjeként
sok írás kódolásában vettem már részt, és mivel ez a jártasság értékes, örülök,
hogy éppen ezzel járulhattam hozzá az ómagyar írás befogadásához. Sajnos a Szondi
Miklós által szervezett tanácskozáson nem tudtam részt venni.
Sokak véleménye szerint
az igazi magyar szabvány igazolja Friedrich Klára feltevését, mely szerint az
alaki hasonlóság alapján feltételezhető a Tordos-Vinca időszak jelei és a magyar
rovásírás folytonossága.
Dolgoztam Marija Gimbutassal, akit nagyon érdekeltek a kárpát-medencei jelek.
Ezeket mindig "elő-írásnak" nevezte, és tudta, hogy ha nyelvi tartalmuk
volt is, azt lehetetlen megismerni. A Tordos-Vinca időszakban beszélt nyelv
nem volt sem indoeurópai, sem uráli, és lehetetlen megmondani, hová tartozott.
Ha egy írást nem fejtettek meg és nem ismert, akkor nem lehet tudományos alapon
kapcsolatot feltételezni a Krisztus előtti évezredek és a kora középkor között
pusztán a jelek felületes hasonlóságai alapján. Eddigi kutatásaim során nem
találtam arra utaló jelet, hogy az ómagyar írás a Kárpát-medencében született
volna. Mind a jelek szerkezetéből, mind a fonetikai kapcsolatokból világosan
látszik, hogy az ótörökkel áll kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy a nagy arámi
íráscsalád tagja.
Miért kezdett el foglalkozni
a magyar rovásírás Unicode-kódolásával? Kedveli a magyar írásműveltséget?
Az ómagyar írás már akkor bámulatba ejtett, amikor először találkoztam vele.
A rovásírása germán rúnákra hasonlít, a kettő fejlődéstörténete azonban nagyon
is eltérő. Fontos számomra, hogy a világ írásait kódolják, beleértve az Európában
történelmileg jelentőseket, ezért segítettem az ogham, a runaírás, az óitaliai,
ópermi és most az ómagyar írás esetében. Úgy vélem, hogy a kódolt írások legfontosabb
haszna a nyelv és a történelmi dokumentumok tanulmányozása. Nagyon izgalmas
és bátorító ugyanakkor az ómagyar írás megújult használata napjaink Magyarországán,
valamint az a munka, amit Friedrich Klára a fiatalok körében végez.
Egyesek azt állították,
hogy az Old Hungarian kifejezés magyar fordítása a kihalt, miközben a "my
old lady" az angolban sem elhunytat, hanem egy korábbi barátnőt jelent,
aki még él. Az említett híres archeológus, Marija Gimbutas szintén az Old Europe,
azaz "régi Európa", míg a XVII. században élt magyar tudós, Bél Mátyás
az "alt ungarisch" kifejezést használta.
Attól tartok, hogy bizonyos, az ómagyar írás beemelésével kapcsolatos tevékenységek
nem technikaiak vagy tudományosak voltak, inkább túlzottan nemzeti és politikai
szempontokon alapultak. Ezeknek semmi közük egy történelmi írásrendszerhez,
a "régi" tehát sok esetben inkább ideológiai, mint tudományos célokat
szolgált. Angolul az Old Hungarian olyan írás, amelyet valaha emberek használtak,
jóllehet nem tudjuk, hogy mennyien, azt viszont igen, hogy Európa ezen időszakában
a legtöbben nem voltak írástudók. A New Hungarian írást a latinból vették át
a magyarok, míg az Old Hungarian rovásírást Közép-Ázsiából hozták a Kárpát-medencébe,
és elég nyilvánvalóan az ótörökkel állt közeli kapcsolatban. Az "elég nyilvánvaló"
kifejezést szó szerint értem, mivel a nyelvtudománynak köszönhetően képesek
vagyunk meghatározni az írásrendszerek közötti kapcsolatot, márpedig az ótörök
és ómagyar között sok a hasonlóság. Különösen izgalmasak az ómagyar prenazális
mássalhangzó-újítások, amelyek rendszeres fonémikus analízist mutatnak, ami
igen kifinomult, és a magyarok büszkék lehetnek rájuk. Csak önökön múlik, hogy
minek nevezik ezt az írást angolul, aminek a nemzetközi szabványban elfogadott
neve: Old Hungarian.
Magyarországon néhány
órában már taníthatják az iskolák az ómagyar vagy másképpen rovásírást, a UNICODE
döntése óta pedig még inkább tehetik. Nemzetközi elfogadása valódi sikerének
tekinthető.
Ennek nagyon örülök. Ehhez kapcsolódik, hogy kiadtam Lewis Carroll Alice's
Adventures in Wonderland című könyvét Szilágyi Anikó nagyszerű magyar fordításában
(Aliz kalandjai Csodaországban). Tervezem, hogy megjelentetem ómagyar
írással is.
Szakács Gábor
Michael Everson fényképe a www.evertype.com honlapról származik
Michael Everson
Született:1963-ban Philadelphiában, 1989-ben Írországba települt, 12 évig Dublinban élt, egy ideje Nyugat-Írországban
Iskolái: University of Arizona, University of California, University College Dublin
Képesítése: az írásrendszerek kódolási szakértője
Nyelvismerete: angol, német, dán, spanyol, francia, ír
Célja: a világ összes írásrendszerének begyűjtése az Egyetemes Karakterkészletbe
Magyar Demokrata 2014.
október 15. (42. szám)
 |
|
Az ómagyar írás győzött
|
|
|