Keressük...
|
|
|
Keressük...
|
|
|
Kijevi szíjvég rovásírásos hun imával |
Honlapunkon
közzétett kérésünkre, hogy jelentkezzen, aki látta a kijevi szíjvég rovásírásos
hun imáját Tóth Gyula Atilla az alábbi levelet írta.
"Tisztelt Szakacs úr!
...Az 1960-as évek derekán Kijevben, az ottani nemzeti múzeumban járva, rátaláltam egy ismeretlen írásra, amely egy ezüst szijvégre volt vésve. Leírtam magamnak, mert érdekesnek találtam. Akkor még nem tudtam, hogy mit írok le. Elvittem a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahonnan a fenti forditást kaptam azzal a megjegyzéssel, hogy K.u. 400 év körüli. A forditást majd 40 évig hordoztam a tárcámban. Hosszas vándorlásaim után, 2005-ben a Hajógyári szigeti sámántalálkozón kérésemre Heffner Attila, a lobogó tűzzel a háta mögött több ezer embernek felolvasta. Az örömnyilvánítás után sokan kérték, hogy mondjam tollba az imát. Megtettem.....
| Szkíta - Hun imádság | egy másik körlevél szerint |
| Miatyánk, Istenünk, bennünk van országod, | |
| Előttünk szent neved, s törvényakaratod | ....neved törvény akaratod |
| Mindennapunk gondját magadon viseled, | |
| S bűneinket, mint mi es másnak, nekünk elengeded. | .... mint másnak.... |
| Te kezed vezet kisértéseken át, s lefejti rólunk a gonosz járomát. | ...s lefejted rólunk gonosz jármát. |
| Tiéd e nagyvilág, összhatalma, üdve | ... összes hatalma, üdve |
| Mindöröktől kezdve legyen mindörökre. |
Toth Gyula Atilla
A két vers között rövidsége ellenére több eltérés is tapasztalható. Amikor Tóth
urat felhívtam, megköszöntem jelentkezését, aki írásos válasza előtt még pontosabb
tájékoztatást adott. Kaminosként járt Kijevben, ahol az ottani Nemzeti Múzeum
egyik tárlójában olyan, általa ismeretlen feliratos ezüst szíjvéget pillantott
meg, amelynek a hátoldalán az oda helyezett tükör segítségével egy tulipánt
azonosított. Az írást nem ismerte, viszont a magyaros jelkép felkeltette érdeklődését,
ezért le is másolta a szöveget. Idehaza elvitte a budapesti Nemzeti Múzeumba,
hogy próbálják megmondani, mi a jelentése az írásos szövegnek. Az átadott írást
már nem kapta vissza és választ sem, hogy milyen jellegű írásról volt szó, csupán
jóval később - ahogy ő mondta - egy fordítást. A szövegnek nem volt címe, bár
így is megnyerte tetszését és naponta mormolta hosszú, kamionos útjai során,
de már az szöveg sem olvasható, annyira elhalványodott, ezért emlékezetből írta
le.
A Tóth úr által elmondottakból és leírtakból tehát nem tudtuk meg, hogy milyen
eredeti írásról volt szó - azt viszont igen, hogy nem volt címe -, hogy a fordítást
ki vetette össze az eredetivel, és hogy milyen néptől származik. Mivel ezen
adatok hiányában nem jutottunk sokkal közelebb az igazsághoz, továbbra is kérjük
a segítőkész érdeklődőket, hogy esetleg a magyar Nemzeti Múzeumban próbálják
megtudni, mi lett az eredeti szöveg sorsa, valamint látható-e még a szíjvég
valamelyik kijevi múzeumban, mivel ott Nemzeti Múzeum nevű nem létezik!
Ezt Kiszely István
is mondta, aki járt Kijevben.
Azóta a Hun ima újabb szakasszal gyarapodott, ami aztán már teljesen kizárja, hogy ráférjen egy szíjvégre, még ha erős összerovásokkal is karcolták volna bele. Egyúttal az új küldésben néhány további szó is megváltozott, ez pedig a fémbe vésett szövegekre nem jellemző. Tiszteljük meg hun elődeinket azzal, hogy hiteles források alapján említjük Őket, bár el kell ismerni, hogy az ima eddigi sorai nem tartalmaznak semmi elítélendőt a hunokról. Mégis közelebb állna az igazsághoz, ha X.Y vállalná saját költeményét, melyet nem kell szégyellenie...
Szakács Gábor - Friedrich Klára
Lukács Ágnes tanártól, műfordítótól kaptuk néhány éve az itt következő alapos kiegészítést, melyet köszönünk:
A 'Hun imá'-ról a következőket tudom elmondani: Ahogy először (már jó pár éve) megkaptam a hírt, rögtön az ütött szöget a fejembe, hogy ez egy túl hosszú szöveg, hogyan tudott ez elférni egy szíjvégen? Nem hasonlítható azokra a régi tárgyakra, amelyek szinte csak kulcsszavakat közöltek és a többit a kor ismeretei-tudása alapján mindenki 'hozzágondolta'. Gyanús volt és mindjárt kaptam magam, nosza kikutattam két szakembert. Az egyikük Magyar István, aki 25 éven keresztül volt a Kijevi Hadtörténeti Múzeum restaurátora, a másikuk Vas Zoltán, aki akkor a Lavra Kolostor Múzeumának volt igazgatója (lehet, hogy most is az, azóta nem beszéltünk). Mindkét szakember állította, hogy még csak nem is hallottak ilyen tárgyról, pedig évtizedek óta foglalkoznak műveltségünk fennmaradt tárgyainak vizsgálatával. Tehát a 'Hun ima' fennkölt gondolatisága, mely igen tetszetős, mai hun termés! Bárki használhatja, mert kedves a tartalma, de fölösleges azzal rontani, hogy mindenáron régiséget akarunk ráaggatni.
 |
|
Keressük...
|
|
|