Kinek az írása?
|
|
|
Kinek az írása?
|
|
|
Kinek az írása? |
A Jobbik látványos külsőségekkel tette emlékezetessé országházi belépőjét, amikor a párt képviselői esküt tettek a Szent Koronára. Hogy ez mennyire volt őszinte vagy hamis, a Demokrata utánajárt egy sajátos eset kapcsán.
 |
 |
A magyarság őseinek írásműveltsége
a rovásírás. Bizonyítékait, emlékeit, hagyományait évszázadok óta kutatják papok,
írástudók, tudósok, de használta a hétköznapok embere is. Egyik legnagyobb szobrászunk,
Fadrusz János már az XIX. század végén szavakba öntötte vágyait, álmait: "Látom,
jönnek az idők, amikor iskoláinkban tanítani fogják gyermekeinket őseink betűrendszerére...
Az idegen látja őseink legsajátosabb kezeírását. És minden magyar büszkén, fönndobogó
szívvel fogja az idegennek mutatni a rovott felírást és magyarázni, hogy őseink
évezredeken át ezekkel a betűkkel írtak!"
Az álom beteljesülésének
pillanata 2003. június 21-én jött el, amikor a Csíkszeredán megalakult Székely
Nemzeti Tanács zárónyilatkozatában kérte fel a székely településeket rovásfeliratos
helységtáblák állítására. Szándékaik szerint ezzel kinyilvánítják, egyben nyomatékosítják
önrendelkezés iránti igényüket. A felhívás nyomán sorra jelentek meg Székelyföldön
a települési rovásfeliratos táblák, amelyek terjesztését a többi Kárpát-medencei
területen a Forrai Sándor Rovásíró Kör vállalta. Megkeresésére elsőként a Kunszentmiklósi
Megmaradás nevű csoport csatlakozott, a székely nemzeti lobogó átadásával járó
2007. szeptember 9-i táblaavatásról a Magyar Demokrata is tudósított. Azóta
34 magyarországi, felvidéki, sőt még erdélyi település is, fogadta el a kialakított
műsortervet, ami a helyi kezdeményező politikai hovatartozásától függetlenül,
pártpolitikai szólamoktól mentesen a rovásírás fontosságára és a székelységgel
való közösségvállalásra helyezte a hangsúlyt. Igen fontos szempont még, hogy
úgy a táblához és a lábazathoz szükséges faanyag, mint a felirat és a díszítés
lehetőleg ingyenes helybeli felajánlás legyen, ami nem terheli az önkormányzat
költségvetését. Az avatást műsoros ünnepség teszi bensőségessé, a táblákat egyházi
emberek áldják meg. Szép hagyomány, hogy a soron következő táblaavató meghívja
a korábbiakat, hogy együtt örvendezzenek és erősítsék egymással és a székelységgel
való összetartozásukat.
Aztán 2010 nyarán történt
valami. A Rovás Alapítvány nevű szervezet tájékoztatást tett közzé, melyben
a szerinte jogilag kétséges és költséges táblaállítások helyett gazdaságosabbat
ajánl. A fém tartóoszlopok és reá szerelhető horganyzott acéllemezek anyag-,
valamint rovásbetűnkénti szabott árért fel is írják rá a település nevét. Ez
a tábla méretétől függően tizenöt-huszonötezer forint, amihez táblaállítás költség,
valamint kedvezményes, hatezerötszáz forintos műszaki felügyeleti díj is járul.
A szakmai felügyeletet a Magyar Közút (MK) Nonprofit Zrt és a Közlekedésfejlesztési
Koordinációs Központ (KKK) látja el, a formai egységességet a Rovás Alapítvány
biztosítja a tájékoztató szerint.
A hír olvastán a gyanútlan
polgár arra gondolhat, talán még jó is, hogy a települések választási lehetőséget
kapnak a rovástábla anyagával és feliratával kapcsolatban. A valóság azonban
egészen másként fest. Több kezdeményező, pl. Bonyhádvarasdon és Dunakeszin az
MK Nonprofit Zrt-től olyan írásos tájékoztatót kapott, amely a fémtábla állítás
feltételeit tizenöt(!) oldalon sorolja. Ez tartalmazza a meghatalmazandó ügyintézőt,
táblaállítót, jelzi, hogy a rovásfelirat szakmai ellenőrzését a Rovás Alapítvány
gyakorolja, miközben tagadja, hogy az önkormányzatnak bármily engedélyezési
joga lenne. Bár eddig senki nem törvényesítette, mégis kijelenti, hogy a rovásfeliratos
tábla a tájékoztató- és reklámtáblák közé tartozik, így velük kapcsolatban ugyanazok
a szabályok érvényesek, felállításhoz szervezőbizottság létrehozását, míg a
Rovás Alapítvány honlapján feltüntetettek közül a gyártót is javasolja.
Ennél is cifrább, hogy az
MK Nonprofit Zrt. a Dunakeszin benyújtott műszaki rajzot nem műszakilag utasította
el, hanem azért mert nem a Rovás Alapítvány ügymeneti ajánlása szerint történt.
Ebből az következik, hogy a Rovás Alapítvány hatóságként jár el, jóllehet ilyen
jogosítványt senkitől nem kapott. Hivatkozik ugyan a 2008-ban Gödöllőn megtartott
rovásírás tanácskozásra, ám az ott elfogadott határozatot a nemzetközi UNICODE
bizottság nem fogadta el, Magyarországon pedig senki nem törvényesítette. A
történethez tartozik, hogy a Rovás Alapítvány tag Rumi Tamás - Sípos László
Rovás alapismeretek című könyvében, a szintén tag Hosszú Gábor táblázata szerint
a székely-magyar rovásírás az arámiból részben türk, részben cirill közvetítéssel
került a magyarsághoz a IX. században.
Ez még akár a rovásírók belső ügye lehetne, azonban 2010 novemberében belépett a képbe a pártpolitika. Mint láttuk, addig a hagyománytisztelő táblaállításokat senki sem pártja, szervezete sikereként állította be. Ezzel szemben a Jobbik országgyűlési képviselője, Farkas Gergely a párt települési vezetőihez írt körlevelében a Rovás Alapítvány "gazdaságos ügymenetét" javasolva megdöbbentő cinizmusra sarkall. A jobbikosok addig járjanak az önkormányzatok nyakára, amíg meg nem kapják a táblaállítás engedélyét, ám az avatásnál már "... hangsúlyos legyen, hogy a Jobbik missziójáról és nem pedig a város önkormányzatának nemzeti együttműködéséről van szó...". Hogy ennek a felhívásnak van-e köze a Csíkszeredából indult mozgalomhoz és a rovásírás őszinte népszerűsítéséhez, mindenki maga döntse el!
A folytatás 2011 februárjában
következett, amikor is Vona Gábor avatott rovásfeliratos táblát Gyöngyöshalásziban.
Ezt azonban a Barikád tv-ben látható felvételen nem nemzetiszínű vagy székely-,
hanem kizárólag jobbikos zászlóval avatták fel. Szó sincs a csíkszeredai kezdeményezésről,
mivel azt a párt gyöngyöshalászi elnöke, Pichler Gábor György szavai szerint
2010. november 16-án Szegedi Csanád, a párt alelnöke, EP-képviselő indította
el, a felvételen megszólaló Vona Gábor is erre hivatkozik. A pártelnök a következő
táblát Miskolcon avatta, amelynek február 25-i időpontját Szegedi Csanád azzal
magyarázta, hogy szándékosan egybeesett a kommunizmus áldozatainak emléknapjával,
hiszen "...a rovásírás is a sötétség erőinek esett áldozatul..."
A rovásírás és kommunizmus összemosása sajátos párhuzam, ami nem csoda, hiszen
Szegedi Csanád ősi írásunknak nemhogy történelmével, de még a betűivel sincs
tisztában. Ezt az általa alapított, Bors vezér Népe című lapnak össze-vissza
írt és értelmezhetetlen rovásbetűs lapszélfelirata bizonyítja. Mint szerkesztőbizottsági
tag erre azért odafigyelhetne - ha tudna.
Ugyanez a hebehurgyaság
köszönt vissza Ferenczi Gábor országgyűlési hozzászólásában, amikor a rovásírás
érdekében igyekezett szakmai érveket felhozni. A céllal még egyet is lehetne
érteni, azzal már kevésbé, hogy forrásmegjelölés nélkül idézett szó szerint
mondatokat Friedrich Klára Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás című könyvéből.
Ugyanez az emlékezetkihagyás tapasztalható Markó Elemér István zuglói önkormányzati
képviselőnél is. Bár közvetítő útján a Forrai Sándor Rovásíró Körhöz fordult
a táblaállítás történelmi indoklásáért, a testülethez benyújtott határozati
javaslatában azt már saját szavaiként tolmácsolta. Amikor kiderült, hogy a táblaavatáson
Szegedi Csanád nem tarthat pártpolitikai szónoklatot, a XIV. kerület jobbikosai
bejelentették, tiltakozó táblás feliratokkal fogják megzavarni a rendezvény
tervezett műsorát. A botrány elkerülése végett elmaradt a hagyományos ünnepség,
benne a székely zászlóátadás és csupán Papcsák Ferenc polgármester tarthatott
rövid beszédet.
A fentiekből látszik, hogy
a Jobbik saját pártpolitikai kezdeményezésének tekinti a 2003-ban Csíkszeredán
indított rovásfeliratos táblaállítást, azaz ráült egy már jól működő mozgalomra,
amelyet kisajátít. Ehhez összejátszik a Rovás Alapítvánnyal, amely szabványosítani
akarja az eredetileg településre szabott önálló elképzeléseket és ehhez az üzlethez,
mert arról van szó, megnyerte a MK Nonprofit Zrt-t. Áttételesen ugyanarról van
szó, mint ami a Magyar Demokrata 2011/16. számának Meló és áldozat cikkében
olvasható: "Egy intézmény éppen önállósága miatt intézmény. Személyisége
van. Az egy kaptafára épült kereskedelmi láncoknál ugyanez nem lehetséges. Ott
egy standard minőség szolgáltatása van. De nincs semmi, ami folytán önálló lélekkel
bírna. Létüket a láncolat léte tartja fenn, az úgymond "menedzsment".
Az intézményt a rovásfeliratos
településtábla állítási mozgalommal helyettesítve az egésznek csak akkor van
lelke, ha a táblákat helybeli mesterek készítik, helybeli anyagból, egyéni módon.
Ezek után lehetett-e őszinte
az eskü a jobbikos képviselők szájából, akik elhallgatva az évek óta létező
mozgalmat, annak indítását pártpolitikai alapon maguknak tulajdonítják? Lehetett-e
őszinte az eskü azok szájából, akik a más által megfogalmazott határozati javaslat
és országházi felszólalás szó szerinti idézetét, maguknak tulajdonítják? Végül
mit érezhet az a több tucat település, amelyik csatlakozva a csíkszeredai kezdeményezéshez
és a Forrai Sándor Rovásíró Kör felhívásához már a Jobbik bejelentése előtt
évekkel közösséget vállalt a székelységgel? A párt szerint az ő kiállásuk a
székelység és a rovásírás mellett említésre sem méltó. A hamisság terjesztése
minden bizonnyal folytatódni fog, mert az említett szólamokkal a Jobbik saját
pártpolitikai céljai érdekében, a Rovás Alapítvánnyal karöltve további száz,
majd ezer tábla felállítását tervezi. Persze üzleti alapon.
Szakács Gábor
Magyar Demokrata
2011/18.
 |
|
Kinek az írása?
|
|
|