Nyitólap

ÉLŐ ROVÁS

Lukács Ágnes...

Szeretettel ajánlom az olvasóknak Lukács Ágnes tanár és műfordító gyűjteményét a rovással / rovásírással kapcsolatban és alatta érdekes Adó és rovás című írását. Egyúttal ő a szerzője honlapunk Kiadványok rovatában található Mikekarácsonyfai szó-kincsek, avagy pillantás "Göcsej hangkutaiba" című gyűjtésnek.

Friedrich Klára

Lukács Ágnes: Kulcsszavak

A "Kulcsszavak"-hoz a képen látható, valóban meglévő és régi kulcsot ajánlom a figyelembe. Ezt a vilniuszi vár középkor leletanyagában lehet megtekinteni. Látható, hogy a kulcsban a toll rovásjeleket tartalmaz, ezek adják a nyitját a zárszerkezetnek. Ez hiteles. Tömör, rövid, kivitelezhető és jellemző a történelmi kor gondolkodásmódjára. Valamint nekünk is megadja a nyitját 'kulcsszó' kifejezésünknek!

A litvánok egy csokoládés dobozon, több kép között ezt is közreadják, hadd lássa a világ és ámuljon, milyen veretes az ő műveltségük. Igazuk van.

A fényképen egy észt runa naptár látható, mely napjainkban is forgalomban van, Lukács Ágnes hozta Észtországból. Az eredetieket fára rótták.

1554. évi II. Törvénycikk

a király megtiltja, hogy a ki nem fizetett katonák, a jobbágyoktól valamit erőszakkal elvegyenek, avagy eleséget rovásra vegyenek

A szent felségnek megköszönik azt is, hogy ő felsége az ő hiveinek, ugy személyesen, mint irásban kegyelmesen kijelenteni méltóztatott, hogy mindazok a károk, erőszakoskodások és gonoszságok, a melyeket az ország több helyén, ebben az évben ő felségének ugy a belföldi, mint az idegen katonái, a karok és rendek jószágain okoztak és elkövettek és a melyekről az ő közös fölterjesztésükből értesült: tetszése ellenére voltak és vannak.

2. § És nem fogja megengedni, hogy jövőre akár az ő, akár a más katonái, mégha fizetve nincsenek is rovásra, vagy bármely elszámolás mellett (a miképen ez évben több helyen történt) a jobbágyoktól vagy bármely más embertől, eleséget vagy egyéb dolgot kaphassanak és büntetlenül elvehessenek.

(NETJOGTÁR. A CompLex Kiadó Kft. CompLex jogi adatbázisából.)

Pázmándi Horvát Endre: Árpád c. hőskölteményének szószedete 1831-ből

Ostoradó = hadiadó, kivetett,büntetésbéli adó, sarcz
Ostorrovás = A hadi sarcznak kivetése fölrovása
Rovás = metszett jel - parasztos számvetés. Innen megrovni e.h. adót kivetni. Rótalan: ki adó, vagy számvétel alá nem jő, - szabados. 2.) Valaminek összefoglalása p.o. gerendának s a t

Arany János: Buda halála

"Ez a világ sorja. De te, bölcsebb mint az,
Te a dolgok rendén egyet csavarintasz;
Neked irott könyv is hazudik rovásra,[1]
Hiú mesemondó az üdők tanácsa.

[1] Maig élő mondás, annyi mint sokat és folyvást hazudni, mintha csak írva volna. Azért mertem a hún írásmóddal (mely rovásra történt) kapcsolatba hozni, dacára mai tréfás színezetének. A. J.

Jókai Mór: A Hargita

"Ezek az egyszerü vonalak voltak a régi magyarok betüi, mielőtt a latin betüket megismerték, még azon időkben a székely irástudók ilyformán közlötték egymással izeneteiket, felvésvén azokat mogyorófa vesszőkre, és papirosnak, tintának még akkor hire sem volt köztük."

Jókai Mór: És mégis mozog a föld

"Barkó Pálnak azóta mindig az zúg az agyában: milyen derék volna ezeket az ősrokonokat valahol felkeresni a világ pusztaságaiban. Most éppen az ősmagyar betűket mutatja be társainak. Még a tizenkettedik században a papok is ezzel írtak, egyszerű vonalakból vannak azok összetéve, miket könnyű volt késsel egy négyszögű pálca négy oldalára vágni, úgy olvasták a sort felülről lefelé. A magyar hitrege, a régi pogány dalok ilyen botokra voltak felróva. A keresztyén hitbuzgalom elégette azokat, ahol találta. A Székelyföldön maradt meg egy templomon még ilyen írás."

Benedek Elek: A kincses bojtár

Haja, hop, hajda!
Ki-ki mint rójja,*
Engem Örzsóka
Minden azt mondja!

* Értendő: válaszsz, rójj. T. K.
Thaly Kálmán gyűjtéséből - Mátray codex

Pais Dezső A Magyar Ősvallás Nyelvi Emlékeiből c. tanulmánykötetében...

...a 175. oldalon Melichre és Zolnai Gyulára Nyr. XXVIII. 365 - hivatkozik, ahol ez áll: "Caesuratim: Rövideden, Vagdalva, Ródalva." PPB. 1767., 1801. azonban Ródolva alakot tüntet fel."

Tehát ami a mai "irdalás, irdalva" művelet, a konyhaművészetben vagy egyebütt, ahol ilyen mozdulatra van szükség, a korábbiakban "ródalás, ródalva" megnevezést viselte.

Ehhez Lukács Ágnes megjegyzése

Végül is az ir-dal = ró-dal -ból való levezetése nekem nem egyszerű hangtani módosulás, hanem tudati váltás jele. Ugyanis, a ródal-nak az az értelme, hogy a különböző alakú, formájú (összetett) bemetszések ejtésével olvasnivaló készült. Tehát még szerves egységet mutat a szó eredeti jelentésével. Az irdal művelettel egyszerű, egyenes vonalú bevágás, mélyedés(-sorozat) előállítása történik, ez eredetileg nem írásmód. A nyomozáshoz azonban bizonyító erejű, mert rásegít visszavezetni a régihez, és mivel a rovás után következett az irás - az akkori újítók talán nem akartak túlzottan elrugaszkodni, mert az emberek még nyomon tudták követni az eltérést! Érződik, hogy már a korszerű lejegyzési módnak semmi köze a korábbihoz.

Továbbá különbséget kellene tenni az irás és az írás között.

Sokan, főleg az idősebb nemzedék tagjai közül még 'irás'-t írnak, tehát rövid i-vel.
Igen ám, de a szakácsok is még mindig 'irdalják' a húst, mikor bemetszéseket tesznek rajta a sütés-főzés előkészületeként. Még ez is egy köztes állapot, hiszen - irdalni - több egyforma bemetszést ejteni, éppen a 'd' a gyakorítást érzékelteti. Tehát az irni még egy hasonló - hasonlítható régi fogalom maradéka, bár már eltávolodás az eredetitől. A mostani öregek még így tanulták és használják, és egy újabb ötlettel valaki valamikor kitorzította (nyelvújította) hosszú í-re, aminek már végképp semmi köze sincs az eredeti fogalomhoz, már a levegőben lóg, művi előállításúnak tűnik. Új szó.
Az irodalom is még rövid i-vel helyes, és még a gyakorító d-t sem veszítette el.
Iroda= ahol sok bejegyzés készül
Még az irdatlan szó jelentése körül is érdemes lenne körülnézni.
Értelmező szótár
Irdal - Párhuzamos bemetszésekkel lát el, rovátkol. "A szalonnát, a halat irdalni" szokás, hogy jobban átsüljön. Néhol a kukoricacsövet is irdalják: hegyes tárggyal egy sor szemet lefaragnak róla, hogy könnyebb legyen morzsolni. Tájszó.
Irdalás - Húsok bevagdalása.

HERMAN OTTÓ
A MAGYAR PÁSZTOROK NYELVKINCSE

BUDAPEST, 1914.
KIADJA A K.M.TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

Rovás

Általánosan véve a rovás az analfabetizmus idejében az egész közéletre kiható elszámolás, nyilvántartás, ellenőrzés eszköze volt, melynek gyakorlata abban állott, hogy a rovókéssel bizonyos konvencziónális jegyeket róttak alkalmas pálczákra. Az adás-vevésben, a hitelben, ellenrzésben, közérvényben állott a rovásfa és számos találó szólásmódban érvényesült. Valakinek sok "bűne van a rováson", innen "rovott multú", megróni valakit, felróni valakinek valamit, leróni a tartozást, mind a rovástól és műveletétől erednek. A duhaj nóta így mondja:

Korcsmárosné bort ide a kupámba,
Hadd igyék a szegény legény bújában;
Róvja fel a rézfokosom nyelére:
Hány itcze bor fogyott el már kedvembe.

Kiváló értékkel és jelentőséggel bírt a rovás a pásztoréletben, hol a nyáj és szolgálmánya s minden járandóság rováson tartatott nyilván és számoltatott el.
A számrendszer ötös = quinárius volt s a kéz öt ujján alapult.

A rovás rendszere legmagasabb fejlődését a magyarság állattartásában érte el, hol az állatállomány faj, nem és kor szerint - részben igen elmésen és mindég pontosan volt - és részben még ma is van kimutatva és ellenőrizve; kifejlesztette a nagy anyagi érték, mely az állatállományban összpontosult, a gyakorló a pontosság volt.

Bárányrovás: (Alföld és Dunántúl, Zala, Somogy) fából faragott páros, apró szerszámok, házieszközök, de a párban az egyik mindig nagyobb. Elléskor a nagyobb felet az anya, a kisebbet a bárány nyakára kötötték, hogy az anyajuh és a bárány összeadhatók legyenek. A jó juhász az volt, a ki harmadnapon már rovás nélkül is összeadta az anyajuhot bárányával.

Bemérés: a juhbíróság azután megvizsgálja, megállapítja s rovásba szedi az illetéket.

Beróni - XVII. század, Kassa város artikulusaiban 1688-ban - írásban megállapította, hogy "annak berótt régi módja és szokása szerint."

Bilét: (Hortobágy) ellés után az anyabirka és bárány nyakába akasztott egyforma számjegy; mostkori formája a régi bárányrovásnak. L. azt.

Billeg - Szeged-Csöngöle - a rováson az a jegy, mely a juhfalka gazdáját jelenti. Újabban már tintával írva, monogrammszerű. (u.ez a Dunántúlon: billog - Lukács Ágnes megjegyzése)

Birgerovás: (Dobos Sándor) "elöl van az öreg birge, a másik oldalon elől a bárány, utána az ürü, legutolsók a kosok.

Czinkus: ( Erdélyi részek, XVIII. sz. vége) a hasított rovásnak az adósánál maradt része; a pásztoroknál is a gazdának adott, ellenőrző rész.

Disznórovás: ( Dobos Sándor) elől vannak a kanok, ezek után az öreg disznók, ezek után az ártányok, ezek után a süldők, legvégül a malaczok. A süldők rendszerint két csoportot alkotnak ú. m. a választási, a melyek tenyésztésre vannak szánva s az eladók.

Dögrovás: (Kecskemét) a melyre a pásztor az esett jószág számát felrótta.

Figurafa: (Bihar-Ilye) 1. Bárányrovás. A juhász helyesen jegyezte meg, hogy "a lumerust a sitét akolban nem látom, de a figurafát kitapogatom". Akkor t.i. már ráfestették a számot a juhra és a bárányra.

Gérézdelni: ( Háromszék m.) bemélyült rovátkákat húzni valamin.

Gulyarovás: (Bugacz) a főrovás, a melyre a gulya egész állománya, az állatok neme, kora és a tulajdonos szerint fel van róva ; a nemet és illetőleg a kort az egymásután tünteti fel. így a baromrovásnál első helyen áll a bika, azután következik a tehén stb.

Füljegy: (Hatod, Háromszék m.) a juh jobb- v. bal-, néha mindkét fülén levő rovás, jegyzőkönyv, melynél fogva minden gazda meg tudja különböztetni a maga juhait, ill. bárányait a másokétól, sőt a melynél fogva még a csávába került bőrt is felismeri. Minden gazda más-más jegyet alkalmaz a maga állatainak fülére. Egyik a juhainak jobb- a másik a balfülére alkalmazza a jegyet,a mely állhat a fül hegyének egyenes v. ferde csonkításából,kicsípéséből v. hasításából, a fül szélének kicsípéséből v. a fül átlyukasztásából.

Hajók: (Hétfalu) farováskor kihullott forgács.

Harog: (Pinka-Mindszent) hosszú rúdon kapaalakú fa, kirovással, melybe a vödör füle szolgál; a kútból való vízmérésre, szénahúzó is.

Hasított rovás: ( Bugacz-Monostor) külön minden gazda számára ; rajta van a számadó rovásának illető része, a gazda jegyével együtt s akkor ketté van hasítva; az egyik fele a gazda, a másik fele a számadó kezén marad mint ellenőrzés és elszámolás is.

Hasított rovás: 1469 , Rouas, Soproni Rovás Oki. n. 456. 1544: Attam szenaert kit rauasra hortak eé hétig. Az mészáros rauasra hordott húst.

Hasított rovás behozatala: ( H. A. Rovás, 1799) : A Gubernium felterjesztése Ö Felségéhez.
"Parem controlleriam proponit praefectus de Huttern in protocollo suo diurnalo, quod pagum Jelenbach in eo, ut loco longarum unilateralium et penes judices asservari solitarum incisuram simpliciores et quoad quemlibet contribuentem distinctare fissaeque quorum una pars apud judicem et altéra apud contribuentem ipsum asservatur vulgo Czinkus dictae incisurae introducantur, et in his compositis incisuris quaelibet administratio comotetur.
1800 : Körrendelet a magyar és székely törvényhatóságokhoz: "az kétfelé hasított rovásoknak is azon helységekben, a hol a lakosok írástudatlanok, behozása elrendeltetik."

1801: Pasztóhi szolgabíró. Nagy Cserged, felterjesztése a főbíróhoz.
A hasított rovások ellenőre nyilatkozik, mert a bírák nehezen tudják összeszerkeszteni s ha a kötő elszakad, egy idő múlva senki sem tud a rovásokon eligazodni, holott az uzusban volt hosszú rováson 50-60, sőt 100 esztendő múlva is biztos volt az eligazodás.

Hopmoringon szurkolás: a rovással való elszámolásról azt mondta a juhász: "akkor a pásztorok még hopmóringon szurkoltak". A szurkolás abban állott, hogy drótalakzatokat olvasztott szurokba mártották s a juhok orrára vagy pofájára nyomták.

Hosszú rovás: (Erdélyi részek) a XVIII. század végén és XIX. század legelején, azoka rovások, a melyeken a községek adója négy oldalra felróva szedetett ; de a pásztorrovás is, a melyen a gazdák, juhaik és illetményeik fel voltak róva.

Bárányrovás: már betűkkel és számokkal ellátott, lyukasztott fakoczkák, a juhok és bárányok nyakára kötve.

Kapurováspénz: (Oklsz.1573) Hozót kapu rauas pénzt het kaputol (a kapu használatáért; a nyilvántartás rováson történt).

Kút: (Pusztaszentmiklós) Van Ágasa, Gémje, Ostora, Gargya, Állása, Rovása, Feneke. A kút alapja a koszorúfa, erre jön a tégla: ez a rovás.

Kútródolás: (Sárköz ) kútkánva összerovása. Tolna megye: kútgerendák összerovása.

Lerovás: a pásztor a mikor beszámolt, a rovás számait a kés keresztmetszésével látja el, a mi a beszámolást jelenti, a művelet gulyás nyelven a számok "elhúzása".
"Le is kéne már faragni a rovást."

Mereglye: a cserény sövényén azok az ujjnyi fűzvesszők, a melyek közé a szövésre való vesszők fonatnak, szövetnek; a kiálló végekre van az apró tárgy, rovás és egyéb akasztva.

Mikó Ferencz mondja: "Megverték a (Mihály) vajdát Szt. Mihály havának 10-ik napján hétfőn délben, azután halomba hányták a testeket. Enyedi ember vette rovásban, kilenezezer fekszik az öregebbik halomban, a kisebbikben kétezer, kiket közel tájban összehordottanak".

Népdal:
"Rójja fel a rézfokosom nyelére.
Hány icce bort ittam meg már hitelbe".

Németül: einem etwas ankerben, bei jemand auf dem Kerbholze stehen.
Maga a "Buchstabe" = "bet" jelentése is eredetileg bükk pálczika volt. Nyr. 25 :

Nyugtató: (Bereg) valamely rovásnak a másolata, melyet
a pásztor vagy a pénzkölcsönadó az adósnak ad.

Korjelezés: a juhnál. Ennek a módnak egyszersített változatai Rajkon. Zala megyében,a Rollerek birtokán is éltek. A magyar néprajzi irodalomban ezek a fülrovások is végtelen "számsorokra" magyaráztattak, holott teljesen gyakorlati gazdasági czélra szolgáltak és némely ponton még ma is szolgálnak.

Ökörrovás: (Bugacz) a melyre az ökörgulya állománya van felróva.

Ökör sor: "Az lakosok rendi egész helyre, fél helyre és ökör sorra osztatott. Egy ökör sorra nyolcz rovás imputáltatott s ez után egy kötél föld adatott ki."

Páros rovás: (Kecskemét), melynek mind a két felére egy vágással róvtak s azután az egyik fél a pásztornál maradt, a másik a gazdának jutott, így keletkezett a hasított rovás is.

Pütye-lótya: ( Kemenesalja) a nyáj alja, hitványa,kimustrált, dögrováson levő vagy levágásra szánt része.

Ravó [rovó]: "A nagyságos személyek szégyenlik a számtartó írások megvizsgálását, mintha gyalázatot tennének magokon, ha nyomozzák a rofwí, a viczegazdát."

Ró: ált. Czuczornál: "Éles eszközzel bizonyos kemény testen metszést tegyen, hézagot, vonalat vés; betűket, számjegyeket róni fába, botra".

Roó, rovó - moldvai csángókés; már csak ritkán hallani. A rovás, mint az írás helyettesítője még járja az írásnemtudóknál.

Rováncs: (Dalnok, Háromszék m.) használják, mikor egy ellenőrző közeg vagy felsbb hatóság megvizsgál valamely közpénztárt.

Rovás: általánosan - bacillus incisus = a számokkal való nyilvántartás régi módja. A magyar rovás a quinárius számrendszeren alapult s a kéz öt ujjára volt alapítva. L. előbb! - Rovás - általánosan - alkalmas fa, a melyre a pásztor - de más is - a számszerinti nyilvántartást alkalmas jegyekkel felrótta, vagy metszette.

Rovás: magyar elem a tótban: Má mnoho na róvási = Rovásba venni

Rováson van: nem az állítólagos hun székely írásra ' mutat vissza, hanem arra a középkori szokásra, mely szerint az adófizetést pálczára rovott vonallal jelezték. Innen az accisa szó is = ad cisa (rovásra).

Rováson van - felróni vkinek vmit (leróni, megróni). Régi igen sok népnél elterjedt módja a feljegyzésnek, fapálczikákra való bevágásokkal, kivált a pogányvilágban, de még ma is. Rovásfa

Rovásosföld: (Századok XIV r 682.) Nyr. 17:576. - Túrkevén egy rovásosföld váltsága 22 frt volt ; egy rovásosföld szántóban = nyolcz hold.

Rovat: minálunk: kétfelé hasított pálczika, melyen haránt bevágásokat : rovásokat tesznek, úgy, hogy mind a két felén meglegyenek. A bevágások jelzik po. a mészárosnál a vett húst, korcsmában az iczczéket,a fuvarok számát, szüretnél a lehordott csöbröket stb. ; a rovások szerint jár azután a fizetés. A rovásfa egyik felét rendesen a munkaadó, hitelező, másikát a munkás, adós tartja meg; ellenrzésül a két felet összeteszik s akkor a rovásoknak egyezniök kell.

Rovat: újkori értelemben, po. gazdasági, törvényszéki stb. rovat.

Rovatal: (Csík m.) a pótadó, a mit kirónak.

Ehhez Lukács Ágnes megjegyzése (2009)

Látható, hogy a rovás, ravás változatok egyaránt használatosak. Tehát, ahogy létezik rovatal kifejezés (pótadó értelmezésben), a ravatal szóra irányul a figyelem.

Mi is a ravatal?

'A maga házában siratásra és búcsúvételre kiterített halott "hidegágya". A ravatalnak vannak állandó elemei és olyanok, amelyek vidékek s a halott neme, kora, társadalmi helyzete szerint változnak. A halott életkorát jelzi a ravatal lepedőin, párnáin, kendőin a szőttes és hímzett dísz színe, stb.' (Néprajzi Lexikon)

Búcsúvételkor is számadás történik. Összegzik, hogy az élők sorából távozott tag mire jutott, mit végzett életében. De, ilyenkor, búcsúzásnál kellett mindenkinek az elhunyttal kapcsolatos "elintézetlen" dolgokat is lezárni, elengedni, esetleg megbocsátani neki, vagy netán bocsánatot kérni tőle. Tehát a végső számadás, számla lezárása = ravatal. Itt nem arról van szó, mint mostanság, hogy még egyszer utoljára megnézni az elhunytat, hanem mindenkinek, aki elejbe állt, el kellett rendeznie az elhunyttal a 'számlát' - akármi is volt az. Így indulhatott azután az útjára, az útilapujával. Szerintem ebbe megint nem gondolt még bele senki, csak használjuk ezt a kifejezést (Hál'Istennek), de az alapjelentését már rég nem figyeltük, pedig ez történik. Ma talán a legtöbb, amit tesznek az az, hogy valakinek a ravatalánál állva visszaidézik az ott állók a közös emlékeket, és esetleg ezt meg is beszélik a többiekkel.

Rovátka: egyenes bevágás, innen: rovátkol, rovátkolat, rovátkos, rovatik, rovátkos, rovatékos, rovátkolás.

Rovatolás: rovat szerint való elrendezés, ellenőrzés stb.

Rovó: ált. az eszköz, a mivel rónak; de a személy is aki gyakorolja; a régiségben királyi, országos, rovó gyakran ravó alakban. Már 1541-ben "Mathias János, őfelsége ravója".

Rovó, ravó: praefectus tributorum = adórovó, innen: rováspénz=bizonyos kulcs szerint kivetett adó, melyet az illetőre rárónak.

Számadó rovás: ( Bugacz- Monostor) négy, hat, ritkán nyolczszegletes méternél is hoszszabb, gyalult, két ujjnyi vastagságú fa, a melyre a számadó gulyás stb. a kezére bízott egész állatállományt, gazdák szerint felróvja. A felrovás a kéztől ered quinarius számrendszeren alapul. A gazdák jegye az írás elterjedése óta "monogrammszerű". Vö. gulyarovás.

Szer: (Székelyf., Tsz. 345) - rend, sor. "Se szere, se száma" = rendetlenül és sokszor. "Rétad van a szer" = rajtad van a sor,te következel. A szer sokértelmű; de alapjában sorrendet jelent és egymásutánt is, járt vele a szerrovás, mely kimutatta, ki rótta le a reáeső részt, így, ha nem volt pásztor, a gazdák szerre őrizték a csordát, csürhét, lovat, vagyis megállapodtak, mikor és ki, s milyen sorrendben végzi az őrzést: ez volt a szerre őrzés.

Szólások: ( Fischer K.) fel vagy róva, rovásod van, rovásom van ellened, majd rovásra veszlek, felrólak, lerovom tartozásomat, Ródd az orrodra, sok van a rováson, rovott ember, rovott múltú, rovott életű ember, már megtelt a rovásod.

Tinórovás: ( Bugacz) rendszerint külön mutatja ki a tinókat, a melyek ökröknek vannak szánva.

Tőkerovás: (Bugacz) az, amelyet a számadó gulyás a tulajdonosnak ad nyugtatóul, hogy jószágát szám- és kor szerint átvette. A tőkerovás hosszában kettéhasítva, tehát páros, az egyik fele a pásztor kezében marad, a másik fele a gazdának jut. A felrovás, a két felet összeillesztve történik.
A tőkerovások mind a főrovásra átmásoltatnak.

Idézet kiemelve Noéh Ferenc BME adjunktus tanulmányából
A XIV. századtól kezdve vált szokássá, hogy a nemesség a királyi kincstár számára időnként rendkívüli adót szavazott meg, amelyet természetesen újra csak a jobbágyoknak kellett megfizetniük, mégpedig portánként, vagyis egész jobbágytelkenként. Ilyenkor az adózók összeírására 'róvókat' küldtek ki a falvakba, akik az adóköteleseket számba vették. Ez úgy történt, hogy egy fadarabra felrótták az adó alá eső portákat.

Ehhez persze végig kellett járniuk az egész falut, végig kellett menniük minden utcán. Innen ered a "rója a falut" és a "rója az utcát" kifejezés ami tehát annyit tesz, mint 'házról-házra jár' és 'a faluban kóborol'. Ha valakinek "sok van a rovásán", az nem csak azt jelentette, hogy nagy kocsmai tartozása gyűlt össze; arra is értették, hogy régen fizetett adót. Az olyan községet, amelyben a királyi róvó egyetlen olyan vagyonos jobbágyat se talált, akinek teljes, azaz adóköteles telke lett volna, "rovatlan falunak" nevezték.

A XX. század elején az Alföld néhány vidékén még "egy rovásos föld"-nek mondták a körülbelül nyolc hold kiterjedésű szántóföldet. Ez az elnevezés is a rovással összeírt egykori adó emlékét őrizte; ennyi volt az a terület, amely után már adót kellett fizetni.

Halis István 1913-ban Nagykanizsán megjelent Karbunkulus című szép regényében olvashatjuk a következő rovásfeliratot, jelentése: Isten örökön él

Lukács Ágnes: Mikekarácsonyfai szó-kincsek
avagy Pillantás 'Göcsej hangkutaiba'* (2009)

Szócikk:
Mellejë/mellettë farag = pártját fogja (az adózás rovással történő jegyzésének egyértelmű utóda a kifejezés; eredetileg az összeíró, aki a rovásbotra 'faragta' a járandóságot, helyenként csak úgy tett, mintha jelet rótt volna. Magyarán a boton csak kevesebb adózni való mutatkozott, mint ami tényszerűen járt volna a szabályok szerint; így titkos előnyhöz jutott az adóalany)

Lukács Ágnes: ADÓ és ROVÁS

Az adóztatás a közgazdaságtannak egy igen sajátságos szakterülete. Valószínűleg oly korban keletkezett, amikor még közmegegyezéses alapon egy adott közösség hasznosnak és követendőnek állapította meg saját magát mintegy közösségnek meghatározva ezúton is, hogy összeadva egy adott tételt olyan tevékenységekre keletkeztessen fedezetet, amely kívánatos a közösség fennmaradásának biztosítására. Amikor adunk, akkor önkéntesen elhatározzuk, hogy valakinek kedvezünk; amikor ez ajándék formáját ölti, akkor az összeget is és az alkalmat is mi határozzuk meg. Azonban egy közösség fenntarthatóságához biztosíték kell. Tehát az adó olyan jószág, amelyet ugyan adunk, viszont a feltételei kötöttek. A kötelmeket pedig a közösség (képviselői útján) határozza meg, és aki ahhoz a közösséghez kíván tartozni, vállalnia kell ezt. Viszont az élet nem mindig biztosítja zavartalanul a kereteket, amelyek között az egyén eleget tudjon tenni az adott esetben akár nyomasztóvá, teherré váló feltételeknek, és ettől a ponttól kezdve egy igen érdekes viszonyrendszer valósulhat meg. Az egyén esetlegesen könnyíteni kíván a megállapított kötelezettségén, viszont a szerveződésnek szüksége van továbbra is a kialakított működés folyamatosságára, tehát olyan módszereket kell kidolgoznia és alkalmaznia, amelyek segítségével tervezhető módon számíthat tevékenységi fedezetére. Módszereket alkalmaz - és igen erősen alkalmazkodni igyekszik a legkézenfekvőbb adottságok kiaknázására, a meglévő leghatékonyabb tudás bevetésére. Ugyanis megegyezésre kell jutnia a közösség tagjaival, hiszen minden ember mellé egy őrt állítani képtelenség volna. Erre ragyogó példa a rovás-jelrendszeren alapuló adóztatás fenntartása egészen a múlt századig,(!) holott írásbeliségünkben már századokkal korábban elsorvaszttatták a rovás-alapú adatrögzítést.

Mindezt azért tartottam szükségesnek bevezetőként összefoglalni, mert rovási szokásainkkal kapcsolatos eddigi adataim zöme - erre a területre vonatozik, s első megállapításom fölötti meglepetésemet követően ki is rajzolódott egy logikus kép.

Rovásunk a mi ősi jelrendszerünk, amely egyre számosabb módokon nyer újfent bizonyítást. Azonban a számszerűség jelen esetben nem kellően meggyőző, hiszen adataink elsődlegesen csak azt látszanak alátámasztani, hogy mennyire támadták, sikeresen irtották a történelmi időkben mindezt, s itt első sorban szöveges feljegyzéseink sokaságát kell értenünk (illetve a fennmaradt nyomok szörnyű kevés mivoltát). Szellemi örökségünk tényanyagismeretét valóban befagyasztották ezek az erőszakos hódító természetű magatartások; azt, hogy kik hajttatták ezt végre, nem kívánom részletezni itt. Igen ám, de a társadalom működőképességének fenntartásában nem lehet mindent egy tollvonással átalakítani. Vannak olyan területek is, ahol bizony alkalmazkodni kell a jelen lévő tudásszinthez, mert másképp nem lehet a kívánt célt megvalósítani. A pénznek, mint tudjuk, nincsen szaga, és ha olyan áron lehet csak beszedni olyan emberektől, akiknek az átképzésére ráadásul nem különösebben 'óhajtunk' áldozni (általánosságban véve), hogy az általuk használt tudást kell az egyeztetés alapjául venni, akkor a jelrendszert azzal az eszközzel kell megvalósítani, amilyennel ők rendelkeznek! Ennél makacsabb tényezőt el sem tudok képzelni rovás-műveltségünk bizonyítására! Tehát, azoknak az adószedőknek, akik a számadó jószágtartókkal, gazdákkal kellett tudni megegyezni (és akik gyakorlatilag a beszedhető adó meghatározó tételét szolgáltatták), bizony meg kellett tanulni a számrovást, ha eredményt akartak, és ezzel a módszerrel tudták lekövetni az életet (pénzügyi vonatkozásban), ami az adószedő feladata. Mind a mai napig hemzsegnek nyelvünkben azok a kifejezések (minden különösebb előkészület nélkül mindannyian tudunk jó párat felsorolni), amelyek az elszámoltatás, számonkérés formaiságát a 'ró' kifejezésből képzett szóval határozzák meg.

Még két érv, melyek megállapításomat támasztják alá:
A számok nem tűntek talán veszélyesnek, hiszen minden urat szolgálhatnak, viszont jól tudjuk, hogy a számolás módszere az, ami a kezdetektől olyan mélyen ivódik agyunkba, hogy onnan azt kitörölni illetve új/más módszerrel behelyettesíteni nem érdemes, mert biztonsággal "gondolkodni" változatlanul az eredetileg megtanult módszerrel fogunk.

Magyarul, már a gyerekekkel is ezen a módon tanították a számolást a családokban!
A másik meglepő fordulat az, hogy a körülöttünk élő szláv nyelvet használó népek is használják a rovással történő adózás (magyar) kifejezéseit. Ugyan az ő nyelvükön nem értelmezhető alapú maga szó, de a kifejezés fogalomértéke működik. Ebből is látható, hogy a történelmi Magyarországon magyar nyelvű volt az adóztatási tevékenység, amihez alkalmazkodtak a nemzetiségek.

Ezek után mindössze néhány alapfogalom és történelmi segédlet a példák elé:

Az adó magán- vagy jogi személyek által felettes hatalomnak kötelezően fizetett rendszeres (esetenként rendkívüli) anyagi - leginkább pénzbeli - juttatás.

Az adófizetőknek befizetésükért cserébe nincs joguk ellenszolgáltatást kérni. Az adózás kötelező jellegét napjainkban törvények biztosítják.

A tulajdonképpeni országos adónak első nyomával törvénykönyvünkben csak Károly Róbert dekretumában (1342. XIX.) találkozunk, amely az elterjedt pénzhamisításból származó veszteségek pótlása végett kamara haszna ("lucrum camerae" vagy kapuadó) név alatt minden parasztportára, vagyis olyan kapura, amelyen egy szénával vagy gabonával terhelt szekér átmehetett, évenként 18 dénár adót vetett ki. Ez az adó azonban már korábban is létezett, mert ugyanez a törvény azt rendeli, hogy azokon a vidékeken, ahol fa hiánya miatt kapuk nincsenek, a kamarai nyereség a régi szokás szerint hajtandó be.

Az egyes községekre eső adó kulcsául a rovások, az úgynevezett dikák szolgáltak. A vármegye maga határozta meg dikáinak számát, valamint azt, hogy mennyi adótárgy alkot egy dikát. A vármegyére kirótt adókötelezettséget annyi részre osztották, amennyi dikája volt a vármegyének, és ahány dikája volt valamely községnek, annyiszor kellett az egy dikára eső összeget megfizetnie. A régi időben történt hasonló összeírások módjára nézve nincs biztos adatunk. 1715 óta rendesen 90 rovat szerepelt, amelyekben fel voltak jegyezve az adókötelesek 18-60 éves korukig, továbbá a marhák, lovak, juhok, sertések, méhkasok száma, a vetésekből várható haszon, fáizási, kocsmai, malomi haszonvételek, és így tovább.

Adóáthárítás: "Adófizetőre rótt adónak másra való áthárítása." (ma is használt fogalom)

Lukács Ágnes: Példák a rovás szó használatára

Jókai Mór: Láthatatlan ember

Egy percre elhallgattak, aztán a vízhordó szólalt meg először, akinek mindíg tréfára állt a bajusza:
Olyan urasan beszélsz, mint valami gyiák. Te talán a rovást is érted?

...Délben rovást hozott egy komor testőr, hogy akinek a neve azon van, ne hagyják el a szobájukat temetésig. Valami negyven név volt a vesszőn. Az enyén is. A három velem lakó rab ravóé is.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Duray Miklós Szerelmes földrajz

...c. filmjében a tájszólásról beszélve a ravás szót kerítés értelemben használta. Példamondata: ne mászkájj a raváson apám, mert meghível a leves!

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Magyar példa beszédek és jeles mondások

A Google Könyvek találata
szerző: Dugonics András 1820: A tulajdonos ritkaságok

Könyv hiba nélkül,
Leány szerelem nélkül.
Koldus bot nélkül.
Magyar bajúsz élkül.
Júhász rovás nélkül.

Dugonics András: Magyar példa beszédek és jeles mondások

Ritka bocskor ták nélkűl.
Ritka juhász rovás nélkűl.
Ritka juhász bunda nélkűl.
Ritka Csikós suba néllkűl.
Ritka kémény korom nélkűl.
Ritka pityere szag nélkűl.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Full text of "Magyar közmondások és közmondásszerü szólások"

www.archive.org/stream/.../magyarkzmond00marguoft_djvu.txt

Ne mutasd a rovást, nem vagy nekem adós.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Kút - Magyar Néprajzi Lexikon

mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1060.html

Vízszerzés céljából földbe mélyített, kerek, négyzet vagy téglalap alakú, béleletlen (sírkút, kopolyakút), fával, náddal vagy sövénnyel bélelt (bödön-, ládás-, nád-, rovásos-kút), zsombékkal, téglával vagy kővel falazott (kőkút) gödör, amelyből a vizet különböző emelő szerkezetekkel (gém, csiga, kerekes henger) emelik ki...

Az ásás során a fával, náddal, sövénnyel bélelt kútgödröt a vízig lemélyítik, a bélelő bodont, rovást, ládát, a sövény- vagy nádkerítést lesüllyesztve a kiemelt földdel a kútnyílást körültöltik.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Építészet

www.sulinet.hu/.../data/.../005_b_epiteszet.htm

Az újjátelepülés után a rovásos kút, a fenyőfakút vált általánossá.21 Ezt nagy gödörre ásták; a lefelé szűkülő gödör oldalán padkákat képeztek ki, és a földet...

Olykor értékét is föltüntették: "Egy rovásos kút ágassal, gémmel és vasvederrel 25 forint" (1808).23

Azt, hogy ebben az időszakban nem csak rováskutak voltak azt a közeli Nyársapáton feltárt kút bizonyítja, amelynek alját és oldalát terméskövekkel rakták ki.[37]

A deszkakutaknak két fajtájuk van a bélelés technikájától függően, így megkülönböztetünk rovás és rámás kutakat.

A rováskutak csapolásos módszerrel készültek, fészkelt vagy lapolt borona technikával.

Ekkor elő vették a fából ácsolt keretet, amelyet járomfának, ászoknak, kalickának, bodonnak, árkusnak, vagy rovásnak mondtak.

Nyitólap

ÉLŐ ROVÁS

Lukács Ágnes...

Oldal tetejére