Nekünk is lehetne ilyen
|
|
|
Nekünk is lehetne ilyen
|
|
|
Nekünk is lehetne ilyen... |
Elherdált magyar kincsekről egy angliai dolmen ürügyén
írta: Friedrich Klára
Kedves barátunk, a magyar és az egyetemes történelemben nagy olvasottsággal
rendelkező Daróczi Béla Wales-ben él családjával. Egyszer Herefordshire grófságban
járván egy érdekes emlékhelyet fényképezett le a Dorstone és Bredwardine falvak
közt található Arany Völgyben.
1. kép: Arthur köve
A képen látható dolmen elnevezése:
Arthur's stone: Arthur köve. A legendás Arthur királyról nevezték
el.
A dolmenek a megalit műveltség
jellegzetes építményei. A megalit görög összetett szó, nagy követ jelent, így
legfőbb jellemzője a kőemlék hatalmas mérete. A megalit műveltség kőemlékei
az egész Földön mindenütt előfordulnak. Bretagne, Skócia, Anglia, Németország,
Libanon, Afrika, Peru, Bolívia... A Kárpát-medencében is... De erről később.
A dolmenek asztal vagy kőkamra
formára összerakott sziklalapok. elnevezésük breton vagy kelta eredetű, a daul-asztal
és a moen-kő összetételből származik. Bővebben írtam erről a Megalitok a Tászok-tetőn
című tanulmányomban. (2007)
A szépen kialakított emlékhelyen két ismertető táblát is találunk, ezeknek szövegét részben Daróczi Béla, részben jómagam fordítottam.
2. kép: A három részes fekete tábla
A három részes fekete
tábla szövege:
Középső felirat
Tájékoztatás a látogatóknak
Üdvözöljük Arthur kövénél.
Késő újkőkori kamrás sírhely.
Kutyát csak pórázon lehet behozni.
Angol örökség
Bal oldali felirat
Ezek a kövek egy késő újkőkori kamrás sír maradványai a Kr. előtti 3700-2700 közötti időszakból. A boltozatos bejáratú alagút, mely hatalmas földmennyiség alatt volt, mára elpusztult. A sírt feltehetően egy család vagy közösség használta többszáz évig temetkezési helyként.
A jobb oldali feliratból két figyelmeztetést emeltem ki:
Tilos a kereskedelmi
célú fényképezés és a fémdetektoros kutatás.
Az emlék megrongálása bűncselekmény.
3. kép: Fényképes tájékoztató tábla
Az Arthur köve feliratú fényképes tájékoztató tábla fordítása
Ez az újkőkori kamrás
sír több mint 5000 éves. Mára már csak a belső kamra nagy kövei maradtak fenn,
ezeket valaha hosszúkás földhalom borította. A kamrát kilenc függőlegesen elhelyezett
kő alkotta, rajtuk egy óriási, több mint 25 tonnás borítókővel.
Elérhető volt (a sír)a
befedő földhalom oldalán át a derékszögű átjárón keresztül. A külön álló kő
az Ön jobb oldalán (a fényképen a bal oldalon látható)valószínüleg egy hamis
bejárat része volt, esetleg "vizuális fókuszt" nyújtott a szertartásokhoz.
Ezt a sírt nem tárták
fel, de az ezen a területen talált hasonlók tartalmaznak hiányos emberi csontvázakat,
tűzköveket, nyílhegyeket, cserépedényeket.
Valószínűtlennek tűnik, hogy ezt a sírhelyet kizárólag csak temetkezésre használták.
Az adott területhez csatlakozókat befogadó ősök szertartásai itt történhettek.
Nyári legeltetőhelyre épült, az újkőkor embereinek évszakonkénti központi gyülekezőhelye
is lehetett.
A terület nagyon gazdag
őskori régészeti anyagokban. Találtak továbbá hosszú tumuluszokat(ha a dolment
földhalom borítja, tumulusznak nevezik), állóköveket, elszórt tűzkő darabokat,
kőbaltákat, ez fokozott használatot mutat a felső Arany völgy újkőkori időszakában.
Hasonlóan sok őskori
emlékhez, ez is Arthur királyhoz kapcsolódik a 13. század óta. A legenda szerint
Arthur itt mészárolt le egy óriást, akinek elestekor a könyöke vájatot hagyott
az egyik kövön.
Az Arthur kövéről készült
légi felvétel tisztán mutatja az eredeti földhalom alakját, melyet most részben
megcsonkít a műút.
Amire az ismertető táblákon
nem található utalás, viszont Daróczi Béla észrevette, megjegyezte ezt a lényeges
dolgot, hogy a fedőkövön jelek (betűk? jelképek?) vannak. Díszítésnél mindenképpen
többek, mert nem ugyanaz a minta ismétlődik. Felismerhetők a cikk-cakk vonalak,
melyek a leggyakoribb kőkori jelek közé tartoznak. Ezeket több helyen vízszintes,
függőleges vésetek szakítják meg. Ezek a jelformák mindenütt megtalálhatók az
újkőkoriTordos-Vincaműveltségben (a Kárpát-medence déli, délkeleti területén).
A jelek elemzése, értelmezése is következik, amennyiben Daróczi Béla rajzban
rögzíti őket, mert a fényképeken nagyon elmosódottak.
S miért adtam a címet, hogy
nekünk is lehetne ilyen? Mert a Tászok-tetői nagy kövekkel kapcsolatos könyvtári
és helyszíni kutatásaim alapján azt szűrtem le, hogy ez a hely a világon mindenütt
megtalálható megalit műveltség része, vagy kiindulópontja. Miért nem tudunk
erről? Mert míg másutt ezeket a hatalmas kőemlékeket megbecsülik, turisták és
kutatók sokasága keresi fel őket, lásd többek között Angliában Stonehenge, Avebury;
Bretagne-ban a carnaci kősor; dolmenek, menhirek szerte a világban, addig nálunk
felelőtlen vagy tudatos pusztítás a sorsuk. Pedig a mi kőemlékeinken található
a legtöbb jel!
A Tászok nevű hegygerinc a Csík vármegyei Ditró községtől északra, mintegy 14-15 km-re emelkedik. Az első leírások alapján nagy számú, jelekkel ellátott kő volt a fennsíkon és környékén. A kövek egyre fogytak, a leírások szerint románok, kincskeresők robbantották fel őket, a terület változó gazdái is igyekeztek kitakarítani őket földterületükről. Senki nem világosította fel őket a köveken lévő írások fontosságáról, vagy nagyon is tisztában voltak vele. S a kövekkel együtt a rajtuk lévő ősi írásjelek, jelképek is pusztultak A végső pusztítást a távvezeték építők és az átjátszó állomás készítői végezték. 2007-2008-ban aTászok-tetőn már csak összetört, többségében ötven-hatvan centiméteres darabokra robbantott köveket találtunk. A szétrobbantott darabok többsége egy távvezeték oszlop tövében hever, de az úton és a fennsík többi részén is találhatók szanaszét. Még ezeken a töredékeken is feltűnik egy-egy jel. Útitársainkkal többet fényképen rögzítettünk közülük.
4. kép: Összetört kövek a Tászok-tetőn
Helybeli vezetőnk, Farkas
Aladár borszéki tanár és helytörténész egy több napig aTászok-tetőn táborozó
csoport létrehozását javasolta, esetleg régész irányításásával, hogy a kövek
maradványain még meglévő jeleket alaposan fel lehessen gyűjteni. A gyergyószentmiklósi
Tarisznyás Márton Múzeumból ígéretet is kapott néhány éve, hogy szakember is
feljön a fennsíkra. Sajnos ez nem valósult meg. A múzeumban kettő látható a
jelekkel sűrűn borított nagy kövekből, ezeket még Tarisznyás Márton néprajzkutató
(1927-1980) vitette be.
Jómagam is javasoltam 2007-2008-ban,
hogy gyűjtsék be a még fenn található rovásos kő töredékeket és a múzeum udvarán
alakítsanak ki egy fedett tárhelyet, magyarázó szöveggel.
Véleményem szerint a Tászok-tetőn
is egy olyan csillagászati, vallási, őstiszteleti, szertartási, találkozási
központ volt, mint amelyről az Artur köve magyarázó tábláján olvashattunk.
Jelzett tászok-tetői tanulmányomban
és másutt is többször kitértem a Kárpát-medence nagy kövein található jelekre
és párhuzamaikra. Közülük itt csak egy követ említenék, mely szintén csaknem
megsemmisült.
Laczkovics András építészmérnök a kilencvenes évek elején rovásjeleket fedezett fel a Margit-szigeten a Palatinus fürdő főbejáratával szemben a parkba vezető sétányon lévő kövön. Értesítette Erdélyi Istvánt (régész, történész, egyetemi tanár, akadémikus) aki lefényképezte. A képeket 1992 decemberében Harmatta Jánosnak (nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus, 2004-ben elhunyt) átadta, aki azt állapította meg, hogy ez nem hamisítvány, de nem is a magyar(székely) rovásírással íródott, hanem türk rovásírással, türk nyelven. Szerinte ez egy sírkő, Kümüstuduné, aki avar fejedelem lehetett. Harmatta János 2002-ben tér vissza kőhöz és megállapítja, hogy állapota sokat romlott.
Szakács Gáborral a kő megtekintéséhez a cikket magunkkal vittük, a jelzett rajzolatok egy részét megtaláltuk. Ezeket nem türk betűknek, hanem a Tászok-tetői köveken lévő jelekhez hasonlónak tartom, különösen a kettős vonalú karcolatokat. Jellemző, hogy az eléggé mállékony követ mintha kéreg fedte volna, ezen voltak a jelek. Sajnos az idők folyamán ez a kéreg egyre jobban lepattogzott a jelekkel együtt. A bevésések sok helyen kitöredeztek, más helyen olyan anyagkiesések keletkeztek, melyek vésetek benyomását keltik. A követ nem védte semmiféle tetőzet, ismertető felirata sem volt. Lemértük, 120x75 cm nagyjából a mérete, szabálytalan alakja miatt ettől vannak eltérések. Formájára nézve, olyan, mint egy hatalmas kavics.
2013 májusában a szokásos állapot ellenőrző látogatásomat szerettem volna tenni a kőnél, azonban a Margit-szigeten ijesztő látvány tárult elém, a kő szempontjából értve, mert egyébként a Rózsakert felújítása folyt. A parkrészletet, bár szépítési szándékkal, de teljesen feltúrták, markoló gépek jártak a területen. A kő nagyjából a helyén volt, de felfordítva hevert, nem lehetett látni a jeleket. Beszéltem a dolgozókkal, akiket senki nem figyelmeztetett a kő fontosságára. Így Tarlós István Főpolgármesternek és a Budapesti Történeti Múzeum igazgatójának, Dr. Bodó Sándornak még aznap levelet küldtem. Az igazgató úr megígérte, hogy a kő az Aquincumi Múzeumba kerül. Közben egy árvíz is volt a Dunán, a Margit-sziget nem volt látogatható. Mikor az ár levonult, ismét kimentem a Szigetre. A követ visszafordították, de sajnos a markoló fogai nagy részeket távolítottak el az amúgy is porlékony kéregből. Erről a Főkert dolgozói nem tehetnek, senki nem figyelmeztette őket, inkább elismerést érdemelnek, hogy a követ nem dobták a Dunába. Az igazgató úr betartotta ígéretét, a kő az Aquincumi Múzeumban van. Egy törött raklapon és felirat nélkül, de legalább fedett helyen. (2014 szeptemberében tekintettük meg ismét Szakács Gáborral.)
5. kép: A Laczkovics András féle írásos kő
A megfelelő képzettséggel és tudományos fokozatokkal rendelkező tudósoknak, tekintélyüknél fogva már Laczkovics felfedezésének idején szorgalmazniuk kellett volna a kő beszállítását a Budapesti Történeti Múzeumba. Nem nekem, akit a hivatalosságok amatőrnek, laikusnak, dilettánsnak neveznek. Egyébként a rovásírásos emlékek 90 %-át "amatőrök, dilettánsok, laikusok" fedezik fel, rajzolják, írják, fényképezik le és mentik meg a pusztulástól.
"Angol örökség" büszkélkedik Arthur kövének táblájána felirat, pedig ugyan hol voltak még az angolok az újkőkorban? A mi magyar örökségünk pedig összetörve, elpusztítva hever szanaszét, a történelmi Magyarország trianoni határokon kívüli régészeti emlékeiről pedig a külföldi "szakemberek" mint román, szlovák, bolgár jugoszláv leletekről írnak.
Szóval nekünk is lehetne ilyen... De nekünk nem lehet...
6. kép:Oltárkő a Hargitán-Orbán Balázs könyvéből
Fényképek:
Daróczi Béla (1, 2,
3.), Friedrich Klára (4, 5.)
A rajz Orbán Balázs: A Székelyföld leírása c. könyvéből származik (1868,
Európa Kiadó, 1982)
A Tászok- tetőről bővebben a Szakács Gáborral közösen írt: Tászok tetőtől
a boszniai piramisokig c. könyvben olvashatnak, bőséges forrásanyaggal a
témáról. (2007) Papírkönyv, de a MEK-ben is olvasható. http://mek.oszk.hu/05400/05403
Kiegészítése: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Ősök és írások c. könyvében
Papírkönyv (2008) http://mek.oszk.hu/12300/12329
A Margit-szigeti kövekről bővebben írtam a Megfejtések könyve c. kiadványomban,
ez papírkönyv, a világhálón még nem elérhető.
2014/9/18
 |
|
Nekünk is lehetne ilyen
|
|
|