Nyitólap

ÉLŐ ROVÁS

Oláh Imre Jenő rovásírás megfejtőre emlékezve

A kommunizmus 1919 és 1989 közötti rémtettei elől sok magyar ember távozott külföldre, hogy életét, családját mentse. Új lakóhelyükön szorgalmukkal, tehetségükkel gyarapították a befogadó országok értékeit és növelték a magyarság megbecsülését. Eközben nem felejtették el az édes hazát és a szép magyar nyelvet. Még évtizedek múlva is szebben és kevesebb idegen szóval beszéltek, beszélnek magyarul, mint az itthoni kereskedelmi rádiók hebegő-habogó, hadaró bemondói vagy a dilettánsozó tudományosságok. Sajnálatos, hogy ezeket a magyarokat egyesek az utóbbi évek bevándorlóival veszik egy kalap alá, pl. Tamás Gáspár Miklós filozófus vagy Bakó Krisztina PM-es (ez mi lehet?) politikus.

Ilyen, magyarságát megtartó és a magyarságnak megbecsülést szerző személyiség volt Oláh Imre Jenő mérnök (1937-2017). Nevével először 1986-ban találkoztam, amikor a Buenos Aires-ben megjelenő, Badiny Jós Ferenc által szerkesztett Ősi Gyökér c. folyóirat címlapján szerepelt megfejtése és rajza a Szarvasi Tűtartó rovásfeliratáról. Akkor még nem gondoltam, hogy 24 év múlva levelet is kapok tőle Tomory Zsuzsának köszönhetően, akivel a magyarságtudomány területén együttműködtek és jó barátságban voltak. Zsuzsával együtt ő is a Kárpát-medencét tartotta a magyarok őshazájának.

Néhány idézet ebből az első levélből (2010. márc. 21.):

"Oláh Imre J. (Jenő) vagyok. Amerikában, Chicago környékén élő 56-os magyar. 1983-óta foglalkozom rovásírással, röviddel később rovásírás kutatással. Többször bemutattam megfejtéseimet a Clevelandi Nagy Szittya Történelmi Világkongresszusokon az évek folyamán. Az olvasóközönség elé először Badiny Feri bácsi Ősi Gyökér c. folyóiratában került pár megfejtésem és olvasatom. Később a Szittyakürt hozott le egy párat egy cikksorozatban… Érdekes dologra jöttem rá. Egy rossz megfejtésnél mindég szaporodnak a kérdések. Az írásról nem tudunk meg semmit, minden csak komplikáltabb lesz. A jó megfejtésnél az írás szinte hálából, maga ontja magából az érdekesebbnél érdekesebb dolgokat, nem is sejtett információkat… Gondolom, amikor Tomory Zsuzsa Önöknél járt, adott a Magyarságtudományi Értesítő-ből, ennek az aranyszínű füzetecskének a fedőlapját és rajta a rovásírást én terveztem. A belső fedő oldalon ott is van a nevem. A nevem után azért írom ki mindig a J. betűt mert már nagyon sokan összetévesztettek a kaliforniai Oláh Imrével aki a NIMRÓD HAGYOMÁNY-t írta… Vannak olvasataim is, de ezeket nem nevezném megfejtésnek, mert nem tudom megvédeni hihetően... Most búcsúzom, talán bemutatkozásnak ez egy kicsit hosszúra sikerült. Mély tisztelettel üdvözlöm Önt és Szakács Gábort: Oláh Imre J."

2010. március 28-án érkezett leveléből:

"Jól esett olvasni, hogy tetszett Önnek az Értesítő borítólapja. Diszítései, bár leegyszerűsítve, nagyon gazdagok az ősműveltségi motívumokban. Főleg Magyar Adorján, másodsorban Tomory Zsuzsától tanultak alapján...

Megfejtési kísérleteim során, természetesen először különböző olvasatok is születhetnek. Amikor meggyőződöm, hogy az írásminta magyar, akkor már nagyon komolyra szoktam venni a dolgot. Rászoktatom magam, hogy az írást grafológiailag 100%-ig utánozva, úgy megtanuljam leírni az egész szöveget, hogy az írásminta és a gyakorló szöveg között ne legyen észrevehető különbség. Mint ahogy az ember egész énje visszatükröződik egy írásban, szerintem, úgy egy végtelenségig ismételten leírt szöveg visszahatni képes az énemre kisebb-nagyobb mértékben. Egy kicsit megtanul az ember úgy gondolkodni, mint az írnok. Ez nagyon áldásos viszont a későbbi helyes megfejtésre. Nem azt mondom, hogy így kell megfejteni, de kimondhatatlanul segít. A Szarvasi Tűtartót évekig gyakoroltam Több dologra ennyi nem ment el, bár az Isszik-kul-i ezüstcsanakot is sokat gyakoroltam. Ez azért volt jóval könnyebb, mert legalább a jelek fele azonos a Tűtartóéval, és nagyon jó minőségű írás, nincs benne károsodás. Mindkettő publikálva is lett a Szittyakürtben, de a Clevelandi Nagy Szittya Világkongresszuson is előadtam két különböző alkalommal..."

Oláh Imre Jenő igazi úriember volt, leveleivel, rovásírásról való megállapításaival soha nem volt tolakodó. Néha csak sokára tudtam válaszolni a tanári munka, háztartás, rovásírás kutatás-oktatás-terjesztés-szervezés-könyvírás mellett. 2010. májusában még meg is dicsérte szabadkozásomat: "Nagyon szépen kérem, soha ne érezze úgy, hogy sürgősen válaszolnia kellene bármely levelemre. Ön nagyon gyönyörűen fejezte ki magát ezzel: ...de így a főzés és sürgős levelek intézése közben nem szeretnék belekapni a szent témákba... Ezzel teljesen egyet értek. Valahogy én is így vagyok vele."

Több megfejtését elküldte nekem. Megfejtéseink gyakran különböztek, de ez nem ment a kölcsönös megbecsülés kárára. Például küldött egy kiegészítést a Csepregi Ferenc tulajdonában lévő járom feliratához, ez olvasható a Megfejtések könyve I. című kiadványomban (25. oldal).

Az Isszik-i szkíta csésze feliratán sokat dolgozott, az 1986-os Szittyakürt - beli megjelenés óta is. Az újabb változatokhoz nagyon szép, színes ábrákat készített. Olvasata belekerült a Megfejtések könyve c. kiadványom 2. kötetébe (107. oldal). A feliratot egy 2600 évvel ezelőtti vérszerződés emlékiratának tartja. Bosszantotta, hogy a Krym Altynbekov professzor által készített másolat néhány részletben eltér a Forrai Sándor könyvében látható rajztól. Ezt a Kis gubanc az Isszyk csésze körül c. írásában tette közzé. Felvetése jogos, mert az eredetin egy betűkép látható, amely a megfejtés fontos része, a másolaton viszont csak egyszerű rácsozat. Meggyőző megfejtést és ábrákat készített a Szügy-i rováshoz.

Nagyon tájékozott volt a rovásírás magyarországi eseményeivel kapcsolatban. Szabványosítás ügyben a hagyományos betűhasználat mellett foglalt állást és elvetette a magyar rovásírás arámi-kazár-török eredetének téveszméjét.

2014-ben támadta meg a betegség. November 8-án írta:

"Kedden voltam intravénás kezelésen 4 óra hosszat. Ott rámkötöttek egy kis intravénás pumpát ami csütörtökig adagolt intravénásan, két percenként. Tegnap levették, ma kezdődtek a mellékhatások, többek között nagy fáradtság. Egész délután aludnom kellett, Most estére magamhoz tértem, így tudok írni."

Úgy tűnt, meggyógyult. Egy Facebook csoportot hozott létre Róvoda néven, ennek sikeres működéséről örömmel számolt be 2016 január 1-én írt levelében: "Boldog Újévet, sok szerencsét , jó egészséget és a Jóisten minden áldását Kívánom Önnek és Gábornak. Az újévi jókívánságok, melyek a ROVÓDA nevében lettek megfogalmazva, mint rokon csoportra önökre is vonatkozik ezért most itt bemutatom: Itt a "CSAPAT" négy moderátorom és én vagyunk. A négy; Hum Attiláné Angerer Lídia, Androsovics Jóska (ANDRO), Dezső Lőrinc, és Albrecht Lajos. Kitűnően szerencsés választás volt nagyszerűen működnek közre..."

Sajnos 2017 július 13-án a magyar nemzet elvesztette egy értékes fiát, a magyar rovásírók pedig egy olyan társukat, aki nem tért le ősi írásunk nemes hagyományainak ösvényéről.

Ahogyan Arany János írta:

"Halnak, halnak, egyre halnak,
Színe, lángja a magyarnak
Itt is egy név, ott is egy név
Hányat elvisz minden egy év..."

Nyitólap

ÉLŐ ROVÁS

Oláh Imre Jenő rovásírás megfejtőre emlékezve

Oldal tetejére