Nyitólap

ÉLŐ ROVÁS

Ősi ereklyénk, a rovásírás

Nincs nemes magyar kezdeményezés, amelyet ne lehetne a pártpolitikával elrontani. Ez a szemlélet az utóbbi hetekben a rovásfeliratos településtábla állításokat igyekezett bedarálni, ám az alábbi esetek kívül maradtak a rontáson.

Március 15-e oly becses ünnepünk, amelyhez minden nemzeti kezdeményezést szívesen időzítenek. Így gondolhatta az a három magyar település is, amely az 1848-as szabadságharcos hősök előtti főhajtás mellett rovásfeliratos településtábla avatással emelte a megemlékezés bensőséges hangulatát. Az események jelentőségét fokozta, hogy három különböző szervezet a csíkszeredai kezdeményezést felvállaló Forrai Sándor Rovásíró Kör hagyományőrző szellemiségének megfelelően nem pártpolitikai szólamokkal szított feszültséget az ünneplők között.

Számukra a nap a kunok alapította Szabadszálláson kezdődött Pócs Balázs, a Magyarok Szövetsége helyi elnökének kezdeményezésére. A kettéhasított fatörzsekre a rovásvéset mellett Isten Hozott Petőfi Otthonába felirat emlékeztetett arra, hogy a költő szívesen nevezte születése helyéül a községet. Ezt hangsúlyozta beszédében Dr. Báldy Zoltán polgármester és Székely Gábor - Székely Mózes erdélyi fejedelem leszármazottja - helytörténész, Petőfi kutató is. Nemzeti kiválóságaink méltatását Ruttkay József folytatta Arany János Emlények című versével. Nem érhette váratlanul a helybelieket a néhány nappal korábban Munkácsy-díjjal kitüntetett festőművész, Kis-Tóth Ferenc a Kun Miatyánkot hagyományos és jelenkori kiejtéssel elmondott imája sem. Az egymás iránt érzett vallási tiszteletre jellemző, hogy ezt követően Máté Sándor református lelkipásztor áldotta meg a Pusztai Árpád készítette rovásfeliratos táblát.

A néhány kilométerre lévő, alig kétszáz lakosú Újsolt rendezvényére már Pócs Balázs, valamint a mozgalomhoz 2007 szeptemberében elsőként csatlakozott magyarországi szervezet, a Kunszentmiklósi Megmaradás elnöke, Halász László is elkísért, ahol a kezdeményező Mészáros Attila, a Jobbik települési alelnöke fogadott bennünket. Itt magam ismertettem az eredetileg pártpolitikától mentes táblaállító mozgalom történetét, míg Halasi László evangélikus lelkész tökéletes rovásírói ismereteiről is tanúskodó beszéde után áldotta meg Horváth László asztalosmester alkotását. A székely nemzeti lobogót Mészáros Attila és Pintér Sándor János polgármester vette át, Vesztergám Miklós tárogatózott. Az ünnepségre felsorakozott a Szebb Jövőért Polgárőrség és Csendőrség feliratos trikót viselő személyek is megjelentek, a rendőrség mégis csak tisztes távolságból szemlélte a békés, hatósági beavatkozásra okot nem adó eseményt.

Ugyanebben az órában a dunántúli Sárszentmihály is ünnepségre készülődött a Hősök emlékművénél. Az Imre Sándor műhelyében készített és minden eddigitől eltérően, Krausz József Nap-korongjára véste a feliratot Bálint József fafaragó. A táblaavatások egyidejűsége miatt kérésemre a rovásírás történeti emlékezést a móri Nimród Gyermekei Rovásíró Kör vezetője, az idei Kárpát-medencei Rovásírásverseny elődöntőinek főszervezője, Tisza András mondotta, a székely zászlót Kalmár Tibor polgármester és a helybeli kezdeményező Dér Csaba, a Fejér Szövetség sárszentmihályi tizedese vette át. A tábla felszentelését Szabó Virág református lelkipásztor és Majer László katolikus atya végezte. A mozgalom szép hagyományként itt is megjelentek a korábbi táblaavatások kezdeményezői, a vácrátóti Baksza házaspár, valamint a sződi alpolgármester Puskás Szilveszter és neje.

Kalmár Tibor polgármester

Tisza András, a Forrai S.R.Kört képviselő móri rovásíró

Dér Csaba, Fejér Szövetség sárszentmihályi tizedese, helyi kezdeményező

Májer László katolikus plébános

Szabó Virág református lelkipásztor

A három településen történtek példaértékűek lehetnek a rovásfeliratos táblaállítások történetében. Bebizonyosodott, hogy a Forrai Sándor Rovásíró Kör által felvállalt csíkszeredai kezdeményezést különböző szervezetek és a helybeli önkormányzatok együttműködésével is lehetséges méltósággal, de pártpolitikától mentesen folytatni. Ha veszély fenyegeti a rovásírás jövőbeni elfogadtatását, az éppen pártpolitikai szintű hangoztatása, nem véletlen, hogy ahol a táblaavatások ez utóbbi szempontból történtek, ott azokat néhány napon belül ellopták. Ez természetesen gyalázat és a hatóságnak mindent meg kell tennie a tolvajok kézre kerítésére! A magyarság ősi írása ugyanis eszmei értékét tekintve egyenrangú bármely más nemzeti ereklyénkkel. Aki ez ellen vét, a magyarságot gyalázza, ez pedig büntetendő cselekedet.

Az ilyen esetek elkerülése végett kérek ismételten minden tisztességes magyart, hogy a jövőben a fentieknek megfelelően kezelje a rovásírást!

Arany Tarsoly 2011/április-május
Szakács Gábor

Nyitólap

ÉLŐ ROVÁS

Ősi ereklyénk, a rovásírás

Oldal tetejére