Rovásfeliratos tábla Kosdon
|
|
|
Rovásfeliratos tábla Kosdon
|
|
|
Rovásfeliratos tábla Kosdon |
Egyre gyarapodik csonka Magyarország azon településeinek száma, amelyek a 2003. évi csíkszeredai tanácskozás zárónyilatkozatához csatlakozva őseink rovásbetűivel is feltüntetik nevüket a helységtáblákon. 2008. november 9-én a Vác melletti Kosd ötödikként írta be nevét e mozgalom emlékkönyvébe.
A Váctól alig öt kilométerre, a Naszály hegység tövében fekvő, 2240 lakosú községet dúlta a tatár, égette a török. Első okleveles előfordulásai a XV. század elejére tehetők, amikor is a források még nem kifejezetten a faluról szólnak, hanem olyan személyeket említenek, akik a településről kaphatták a nevüket. Ezek tartozik az a bejegyzés, amikor 1402. április 8-án Kosdy István, halála esetére az óbudai apácáknak adja békásmegyeri szőlőjét.
Belencsák Ferenc és Urbán Ferecné polgármster a székely zászlóval,
közöttük Őzné Ági a szigetszentmiklósi és Farkas Éva a gödi,
mögöttük a nemzeti színű zászlóval Halász László,
a kunszentmiklósi avató. Balról Friedrich Klára.
Napjainkban
a község neve akkor került ismét az érdeklődés középpontjába, amikor a kosdi
Magyar Út Körök elnökét, Szárnyasi Lajost, a képviselőtestület Kulturális Bizottságának
külső tagját gödi ismerőse, Farkas Éva meghívta a város június 4-i rovásfeliratos
helységtábla avatására. Az esemény bensőséges hangulata, a székely- magyarság
és őseink írása iránti elkötelezett üzenete olyan mély nyomokat hagyott benne,
hogy amikor Farkas Éva megkérdezte, nem gondol-e Kosdon is hasonló rendezvényre,
egy percig sem habozott a válasszal. Először a Kulturális Bizottsághoz fordult
javaslatával, amely saját támogatásával kiegészítve azt a képviselőkhöz továbbította,
ahol szintén szabad utat kapott.
Elérkezett
november 9-e, amikor délután 15 órakor lelkes kis csoport gyülekezett a Vác
felől Kosdot elérő országút mentén. Feltűntek közöttük a kunszentmiklósi, szigetszentmiklósi
és gödi táblaállítók küldöttségei, akik nem is leplezett boldogsággal vállaltak
eszmei és szellemi közösséget Kosd lakosaival. Már felkerült a váci Juhász András
fafaragó által falábazatból és zsindelytetőből álló településjelző táblára szegezett
véset, igaz, egyelőre letakarva.
Nemzeti színű, Árpádsávos és székely nemzeti lobogók jelezték az ünnepet, ami a Himnusz eléneklésével vette kezdetét. A műsorvezető szerepét Szárnyasi Lajos vállalta, aki rövid bevezetője után Friedrich Klárát kérte fel történelmi ismertetőre. Megemlékezése túlmutatott rovásíró elődeink méltatásán, hiszen 52 évvel ezelőtt, 1956. november 9-én a magyar karhatalom és a szovjet hadsereg e napon véres leszámolással torolta meg az októberben kitört forradalmat. És hogy ne feledjük Trianon gyalázatát sem, Tóth Ferenc, akinek szüleit a felvidéki Korponáról telepítették ki, a történelmi határról, a gyimesi szorosból, a 30-as őrház mellől hozott földdel vette körül a településtáblát. Ezt követően Urbán Ferencné polgármester asszony és Belencsák Ferenc, a helybéli Magyar Útkörök másik tagja felavatta a rovásjeles településtáblát.
Szakács Gábor
jelképeink, így az Árpádsáv hagyomány hű használatára hívta fel a figyelmet,
majd II. Rákóczi Ferenc imáját énekelte el zenésztársával, Hegyi Károllyal.
Az igazi meglepetés azonban csak azután jött, hogy Sajó Sándor örök bánat című,
megzenésített versét befejezte. Műsoron kívül ugyanis előlépett Szarka János
(Vitéz-Lovag, 1956-os Nemzetőr ezredes) és elszavalta Sajó Sándor csodálatos
Magyar énekét. A hatás leírhatatlan volt. Az idős ember egyetlen nyelvbotlás,
tévesztés nélkül, igazi átéléssel mondta el a bizony nem rövid verset. A jó
Isten úgy akarta, hogy a palócföldi Ipolyságon született költő jelképesen is
részese legyen a szétszakított Kárpát-haza szintén jelképes, ám mindenképp előremutató,
rovásírással történő egyesítésének.
Ezt követően
Szakács Gábor átadta a Székely Nemzeti Tanács ajándékát, a székely nemzeti lobogót
Urbán Ferencnének és Belencsák Ferencnek. A polgármesterasszony köszönete után
a Magyar és Székely Himnusz eléneklésével fejeződött be a megható rendezvény.
Székelyföld határa ismét kiljebb tolódott.
Tudósítónktól
Arany Tarsoly 2008. december
 |
|
Rovásfeliratos tábla Kosdon
|
|
|