A rovásfeliratos helységtáblák avatása újabb meglepetést hozott. Megtörtént, amire senki nem számított: a trianoni határokon kívül és belül csaknem ugyanaznap nyilvánította ki két település az összetartozását.

Rugonfalva

2009 szeptember 17-én nagy napra virradt a székelyföldi Rugonfalva alig néhány száz lakosa, de maradjunk az előzményeknél. Idén májusban, amikor feleségemmel, Friedrich Klárával és mikrobusznyi barátunkkal székelyföldi rovásemlékek felkeresésére indultunk, ezen a településen béreltünk szállást. Mivel a rugonfalvi református templom belső falán is rovásbetűs karcolat található, a házigazda Vári család pedig élénk érdeklődést mutatott ősi írásműveltségünk iránt, elmondtuk nekik a magyarországi rovásfeliratos helységtáblák a székelyföldiek avatásától eltérő gyakorlatát. Ott ugyanis nem terjedt el a nálunk megszokott egymást tájékoztatás, Bögözön például idén augusztusban úgy állítottak táblát - ami önmagában örvendetes -, hogy arról még a kezdeményező Székely Nemzeti Tanácsot sem értesítették.

Szakács Gábor és Friedrich Klára a rugonfalvai táblaavatáson

Borsos Géza a székely zászlóval

A családfő Vári Dénes elhatározta, hogy maga elkészíti, az engedélyt pedig megkéri a helyi önkormányzattól. Miután sikerrel járt, levélváltás útján megegyeztünk, hogy az avatást akkorra időzítik, amikor szeptemberben ismét Székelyföldön járunk barátainkkal. Így történt, hogy 17-én már majd egy órával korábban összegyűlt a falu határában a település apraja-nagyja és izgatottan várta a fejleményeket, ami azzal kezdődött, hogy népviseletbe öltözött fiatalok és népzenészek kísérték a lovaskocsit, ami a helyszínre szállította a faragott ácsolatot. Ezt szintén népviseletbe öltözött ifjú székely legények állították fel. Az egybegyűlteket Bokor Imre költő, műsorvezető verssel köszöntötte és adózott elismeréssel a Forrai Sándor Rovásíró Kör jelenlévő tagjainak a rovásírás terjesztéséért. Mivel Rugonfalvának nincs önálló önkormányzata, a szomszédos Siménfalva alpolgármestere, Andrási Gyula adott hangot örömének, hogy a kis település újabb kulturális "létesítménnyel" gazdagodott.

Táncosok a műsorban	A táblaavatók

	Vári Dénes gyermekével, mellette Borsos Géza	Balról Farkas Ferenc tiszteletes, jobbról Andrási Gyula, Siménfalva alpolgármestere

E sorok írója röviden tájékoztatta a jelenlévőket a rovásfeliratos helységtábla állítás Székelyföldön kívüli terjedéséről, Friedrich Klára
pedig történelmi nagyjainkat említve ősi írásműveltségünk jelentőségére hívta fel a figyelmet. A bátorító, bíztató ünnepi beszédet Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke tartotta, majd átadta Székelyföld zászlaját Bokor Imrének, míg a leleplezett táblát és a település lakosságát Farkas Ferenc református tiszteletes áldotta meg.

A rendezvényt a helybéli Forgó Rózsák tánccsoport ifjainak szívderítő éneke, tánca, valamint a címéhez méltóan néhány napja már hivatalosnak is tekintett Székely himnusz zárta. Fontos megemlíteni, hogy a zavartalanságot román rendőr biztosította, ami jelzi, hogy a hatóság nem emelt kifogást a rovásfeliratos tábla ellen.

Tiszakécske

Szeptember 19-én a Kécskei szüret elnevezésű, hagyományápoló kulturális napon Tiszakécskén folytatódott a táblaállítás, ezúttal három székelykapuval. A kezdeményező Varga Károly vállalkozó megbízásából ezek a majd négy méter magas alkotások két évig készültek Erdélyben az ottani fafaragó mesterek munkáját dicsérve.

Hun-rock együttes, jobbról Zsigó Viktor	Háttal Varga Károly, szemben Kovács Ernő

A kapukat örömmel fogadta be Tiszakécske Önkormányzata, melyet az ünnepségen Kovács Ernő polgármester erősített meg. Mivel Friedrich Klárával ekkor még Rugonfalván tartózkodtunk, a kécskeiekhez intézett írásos üzenetünket, valamint Borsos Géza köszöntőjét kérésünkre Zsigó Viktor, a lajosmizsei rovásfeliratos tábla kezdeményezője olvasta fel, a székely lobogót is ő adta át a helybelieknek.

Az ünnepi műsorban a Hun-Rock nemzeti rock trió Szőke István Atilla két megzenésített versét adta elő, a városi egyházakat Jávorka Lajos katolikus plébános, érseki tanácsos, valamint Kókai Géza református segédlelkész képviselték. A hagyományokhoz híven, az első magyarországi táblaállítást kezdeményező Kunszentmiklósi Megmaradás nevében Halász László elnök és társai tették tiszteletüket. A táblaavatást hintókkal, fogatokkal színesített szüreti felvonulás követte.

Jobbról Jávorka Lajos plébános

Az avatók a Kunszentmiklósi Megmaradás tagjaival	Ünnepi hintókázás

Az örömteli beszámoló végére csupán egyetlen gondolat kívánkozik.Kérjük a mozgalomhoz jövőben csatlakozókat, hogy az eddigiekhez hasonlóan kizárólag a jobbról balra haladó és lényegében a Rovásbizottság által is támogatott Magyar Adorján és Forrai Sándor rovás ábécék betűit használják! Az ettől eltérő egyéni elképzelések olyanok, mintha nem fogadnánk el a latin betűs írás helyesírási szabályait.

Szakács Gábor

Arany Tarsoly 2009. október