Nyitólap

ÉLŐ ROVÁS

Rovásírásos hagyaték a kispadon

Éppen 16 éve, 2003 nyarán jelent meg egy beszélgetés a Magyar Demokratában Szamosvölgyi Péterrel, Sátoraljaújhely polgármesterével. Ő egy testületi ülésen - az uniós javaslattenger hatására - azt indítványozta, hogy "a felfokozott csatlakozási hevületben" kapjanak szerepet nemzeti értékeink, hagyományaink és ezen belül a rovásírás is.

A képviselő testület nem is fogadta rosszul az ügyet, a szavazás eredménye 10 igen, 8 nem és egy tartózkodás volt. A liberális sajtó azonban hozta a szokásos formáját, álságosan sajnálkozását fejezte ki, hogy az alkalmazottak most majd körmölhetik a több ezer éves jeleket a határozatok lejegyzésekor. Még az Európai Unió akkori nagykövete, Jürgen Köppen úr is, aki a berzsenyi Falumúzeumban ismerkedett a rovásírás betűivel, azt nyilatkozta: "Ezzel a páratlan kultúrával és hagyománnyal együtt kell nekünk Magyarország az Európai Unióban."

Más örömteli események is történtek akkoriban: egyre növekedett a Kárpát-medencei Rovásírás Versenyek létszáma, Burgenland kivételével minden elcsatolt terület csatlakozott. Már elődöntőket kellett szervezni. Ennek hatására beindultak az iskolai rovásírás szakkörök. Honlapok, könyvek jelentek meg a témában. Ez a virágzás körülbelül 10 évig tartott. Két nagy eredménye volt: az egyik, hogy Forrai Sándor rovásírásos munkássága Magyar Örökség Díjat kapott. A másik, hogy a székely-magyar rovásírás bekerült az írásrendszerek nemzetközi szabványába, világ egyetemes karakterkészletébe, a Unicode-ba.

A fejlődés azonban ezek után megtorpant. Ennek több oka van. Az egyik, hogy a Jobbik üzletemberei felfedezték maguknak a rovásírásban rejlő politikai és anyagi haszon lehetőségét. Addig a rovásírás eseményei pártokon felül álltak. A Jobbik azonban az erőszakos, harsány terjesztéssel provokált mindenkit a saját körein kívül. Erre egy példa: fáradságos előkészítő munkával, szervezéssel, székelyekkel való egyeztetéssel szépen megindult az egyedi, faragott, a helyiek által készített rovásírásos helységnévtábla mozgalom, melynek erős közösségépítő hatása is volt. A Jobbik rovásírás "szakértői" és üzletemberei ezzel szemben megindították az előre gyártott, drágán árult fémtábla akciót, melynek nem csak szellemisége, de még rovásbetűi sem voltak hagyományőrzők. Mintha csak a polgármesteri hivatalok rovásírás ellen hergelése lett volna a céljuk, mindenhová elküldték pénzügyi ajánlatukat, és azokat a településeket, amelyek nem vásároltak tőlük, virtuális szégyenpadra ültették honlapjukon.

Ezzel egyidőben a Jobbik rovásírás "szakértői" durva lejárató tevékenységbe kezdtek a versenyek szervezői, a hagyományőrző rovástábla állítók, a rovásírást a Unicode-ba segítők ellen. Hangoskodásuk folytán a kevésbé tájékozott tömegek a Jobbikhoz kezdték kötni a rovásírást. Sokan emiatt fordultak el régi magyar írásunktól, például nem engedték a versenyekre gyermekeiket. Az ilyen trükkös, kártékony bomlasztással a sziklát is össze lehet morzsolni.

A feltámadt rovásírás diadalmenetét a hivatalos tudomány dilettánsozó hozzáállása is megakasztotta. A Tudományos Akadémia 1903-ban már eltemette a rovásírást, erről egy többek által aláírt jegyzőkönyvet is összehozott november 30-án: "A rovott betűs szöveg-írás, közönségesen rovás-írás, a magyar nép között nem él." Szerencsére a "halott" a magyar hagyományőrzők segítségével kiásta magát az Akadémia által készített sírból.

A rovásemlékek kb. 90 %-át nem a dilettánsozó "tudósok" fedezték fel, írták le, mentették és fejtették meg, hanem mindenféle egyéb foglalkozású emberek. Az akadémiai szakértők csupán kiértékelik, megvitatják, végül a legtöbb esetben hamisítványnak nyilvánítják munkaidőben, pénzért, amit a "dilettánsok" munkaidejükön túl és ingyen megmentettek a pusztulástól.
Így járt Somogyi Antal rovás beírásos könyvgyűjteménye is. Somogyi a XIX. században élt nagy műveltségű országgyűlési képviselő volt, Deák Ferenc barátja, akit az 1848-49-es szabadságharc után halálra ítéltek és a Habsburgok a legveszélyesebb ellenállók közé sorolták. Az pedig már kegyeletsértés, hogy néhány hónapja Vásáry István nyelvész, akadémikus egy nagy olvasottságú napilap hasábjain hamisítónak nevezte. https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/rovott-mult-5336468 Somogyi gyűjteménye szerencsére megvan Szegeden, minden más nép büszke lenne a 17-18. századi könyvkincsekre, nálunk azonban a nemzet szégyenének, hamisítványnak nyilvánítják ezeket, ha már eltüntetni nem sikerült.

A rovásemlékek állapotával a hivatalos megmondóemberek nem törődnek. Többek között a felelőtlen látogatók védelem hiányában letapogatták a falról a Bögözi templom ötszáz éves rovásfeliratát. Hivatalos részről nem siratták meg.

A székelyföldi Tászok-tetőn a "dilettánsok és laikusok" minden figyelmeztetése ellenére megvárták a szakemberek, míg a reléállomás készítők és a távvezeték építők minden feliratos követ összetörnek, felrobbantanak és csak ezek után kezdtek kutatásba. Így az eredmény borítékolható: "Nincs ott semmi, csak dilettáns képzelődés."

A megtorpanás harmadik oka a kormány szintű támogatás és bátorítás hiánya. Vannak kiugró ellenpéldák, például a XVI. kerület, ahol a Kovács Péter polgármester vezette Önkormányzat állította Budapest első, hivatalos önkormányzati rovástábláját, és anyagilag is támogatták a versenyeket. Ugyanígy a XVII. kerület, ahol a szintén fideszes Riz Levente polgármester a Budapesti Rovásírás Versenyek támogatója, és itt állították fel a második önkormányzati rovástáblát.

Elismerjük, hogy a Fidesz-KDNP kormány segítsége nélkül nem történt volna meg az énlakai templom kazettás mennyezetének felújítása és a szú szétrágta volna legszebb rovásemlékünket. Elismerjük messzemenően kormányunk eredményeit, de legnagyobb művelődéstörténeti értékünk megmentéséhez is kérjük segítségét. Mert a továbblépés egyetlen lehetősége, ha bekerül az oktatásba.

Évek óta szorgalmazzuk, hogy legalább 10 órában tanítsák, a Magyar nyelv és irodalom tantárgy keretében, az 5. osztályban. Javaslatot küldtünk 2018-ban az új Nemzeti tantervet készítő bizottságnak. A CitizenGo petíciót is elindítottuk, többezer aláírás jött össze ennek érdekében. Ha a genderelméletről tanulhatnak a gyermekek, akkor a rovásírásról miért nem?

Reménykedünk, hogy Kásler Miklós Magyarságkutató Intézete majd kavicsot dob magyar őstörténet és rovásírás 1867 óta álló vizébe. Reményt ad az is, hogy a Várban lévő Miniszterelnöki Hivatal (volt karmelita kolostor) udvarán álló szép szobor talapzatán rovásírással olvasható:

MAGYAROK NAGYASSZONYA, BOLDOGSÁGOS SZŰZANYA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

2019. augusztus

Nyitólap

ÉLŐ ROVÁS

Rovásírásos hagyaték a kispadon

Oldal tetejére