Székelyföld múltja eltűnőben?
|
|
|
Székelyföld múltja eltűnőben?
|
|
|
Székelyföld múltja eltűnőben? |
Írta: Friedrich Klára
Alcím: "Érted haragszom,
nem ellened..."
Székelyföld számomra szent
helyeit (ahol rovásemlékek vannak) ismételten felkeresve egyre nő bennem az
aggodalom ezek állapota láttán. S nem csak bennem, útitársaimban is. Csitítjuk
egymást, önmagunkat, s kérdezzük, van-e jogunk a trianoni döntés által sújtott
területeken bármit számon kérni?
Van-e jogunk megkérdezni,
hogy kik tapogatták le a krétával írt bögözi rovásemléket a Krisztust ábrázoló
freskóról, kik robbantották fel a Tászok-tetőn az írásos köveket, kik vakolták
le a csíkszeredai Vécsey Gyula által felfedezett rovásjeleket a csíkrákosi Bogát
kápolna faláról, hogyan tűntek el az ugyancsak Vécsey által felfedezett rovásjelek
a csíksomlyói Passió kápolna keleti faláról, miért nincs intézkedés az évről
évre egyre rosszabb állapotú Énlakai Felirat ügyében, miért nincs védve a Kilyéni
Felirat, miért kopnak, tünedeznek el a rovásírásos helységnévtáblák (Székelypálfalva,
Firtosváralja), hogy a kézdivásárhelyi régi temető dolgozói miért nem tudják,
hol van Szentkatolnai Bálint Gábor sírja, ...s kiknek a döntése folytán nincsenek
már kiállítva a székely néprajz gyönyörű emlékei a székelyudvarhelyi Haáz Rezső
Múzeumban? Végül is ez utóbbi miatt ragadtam tollat...
Sajnos idén (2013) csalódások sorozata ért minket, amikor az udvarhelyi rovásírás versenyre érkeztünk kilenc gyermekkel. Nem a verseny miatt! Még az érkezés késő délutánján meg szerettük volna mutatni a közeli Szejkefürdőn Orbán Balázs sírját és a tiszteletére állított székelykapukat. Azonban a megszokott, lefordulást jelző nagy felirat eltűnt, így Farkaslaka felől érkezvén, a forgalom szorításában elmentünk a hely mellett. Másnap reggel visszatérve láttuk, hogy a nagy feliratot egy kicsi, lombok takarta múzeumi táblára cserélték. A legnagyobb székely megérdemelné, hogy jobban felhívják a látogatók figyelmét nyughelyére.
Következő utunk a Haáz Rezső
Múzeumba vezetett. Már otthon felkészítettük a gyermekeket a székely néprajzi
kiállításra. S mit is láttunk e helyett? A Bogyó és Babóca bábkiállítást,
a sokatmondó című A pénz beszél kiállítást és a Gutenberg galaxis
kiállítást. A bábkiállítás kedves és ötletes volt, de nem a Haáz Rezső Múzeumba,
hanem egy óvodába vagy művelődési házba való. A könyveket nagyon értékeltük,
azonban mindhárom kiállítás kevesebb helyen is elfért volna, tehát a felső termekben
megmaradhatott volna a néprajzi gyűjtemény.
Vajon miért nincs kiállítva az Orbán Balázsról készült nagyméretű festmény,
az ásványok, a madarak, a viseletek, a porszaruk, a legrégibb székely kapu,
az erdőfülei csoda láda (erről bővebben olvashatnak itt a honlapunkon a Rovásírás
Rovatban a Megfejtések között), s mindaz, ami a látogatókat eddig, mint cseppben
a tengert, megismertette Székelyfölddel?
A hiányzó
festmény Orbán Balázsról
A múzeumban nem kaptunk
felvilágosítást, hogy mikor lesznek újra kiállítva a rács mögé, raktárba száműzött
tárgyak, melyek nemzeti jelleget adtak régen a múzeumnak. Tájékoztató feliratot
sem találtunk.
A városban "azt beszélik", hogy a Csonkavárban kap majd valamikor! helyet a néprajzi kiállítás. Értelmetlen volt akkor hosszabb idővel előtte lebontani a székely csodákat, megfosztani tőlük a látogatókat és az Orbán Balázst ábrázoló nagy festmény helyett Bogyót és Babócát mutogatni. Sófalvi András, a múzeum régésze írja: "A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum önálló intézmény, munkatársainak feladata a Székelyföld és a székelység történelmének feltárása, ápolása, megőrzése." (2012/19) Egy lényeges szó maradt csak ki: ...és bemutatása.
Rács mögött a néprajzi kiállítás anyaga
A múzeumban ezt megelőzően
is évek óta hiába kerestük Szakács Gáborral a Ferenczi Géza által ismertetett
és a 715-ös leltári szám alatt nyilvántartott rovásjeleket is hordozó Szovátai
szegtartót, valamint a dr. Molnár István - Ughy István Csontkarcolatok. Porszaruk
rajzai c. nagyszerű kiadványából megismert Udvarhely környéki porszarut,
melynek a forrás szerint szintén itt kellett volna lennie s az eredeti alapján
szerettem volna eldönteni, rovásjelek vagy "csak" díszítés látható-e
rajta.
Ehhez a csalódáshoz járult
még a Jézus kápolna. No nem maga a varázslatos hely, hanem a róla átalakult
régészeti felfogás. Az nagyon jó, hogy a kápolna állandó nyitvatartási időt
kapott, így kiszámítható, tervezhető a látogatása, a belépő díj pedig csekély.
Ami azonban kevéssé örvendetes, hogy a kápolna építési idejét a köztudatban
lévőtől eltérően az 1973-as és a 2011-es ásatások alapján a XVI. századba helyezik
a régészek. A köztudatban Orbán Balázs XIII. századi keltezése él.
Mint Sófalvi András régész
A székelyudvarhelyi Jézus kápolna c. tartalmas, tudományos, 2012-ben megjelent
füzetéből megtudjuk, az 1973-as feltárás bukaresti szakmai irányítással történt.
Az új időpontot főként egy 1561-es érmére alapozzák, mely 1973-ban került elő,
amikor középiskolás diákok végezték az ásást a kápolnánál, akik az érme rétegtani
helyzetét természetesen nem tudták meghatározni. Némelyek szerint az 1561-es
érme ki is eshetett valaki arrajárónak a zsebéből s véletlenül pont a feltárt
részbe. Sajnálatos, hogy ugyanebben a füzetben a megbontott vakolat alól előkerült
rovásjelekről, mint falfirkákról történik említés.
Mi az utóbbi években a kápolna
belső falán Pomjánek Bélának, a Hargita megye c. útikönyv egyik szerzőjének
ismertetőjét olvastuk, mely szerint: "A kápolna építési ideje ismeretlen,
de karéjos alaprajza szerint építési idejét a XII. századra teszik, a biztosan
datált hasonló alaprajzó kápolnák alapján, mint például a háromszéki Perkő kápolnája."
Bizonyára egy útikönyv írónak is megvannak a maga komoly forrásai, miért kételkednénk
benne?
Bár Szakács Gáborral nem
vagyunk régészek, történészek, a foglakozásunk újságíró, tanár, rovásírás kutató,
mégis inkább a hagyománynak és Orbán Balázsnak adunk hitelt. Ehhez érveink többek
között a kőkerítés országút felé néző kapuján lévő, patakkövekből álló kereszt,
valamint a kápolna bejárata feletti ablak, ezek bizonyára nem kerültek volna
egy 16. században készült építményre.
A kápolnáról tudományos
igényű ismertetést tartó fiatalember említette, hogy az épület külső falait
bevakolják, így felhívtam figyelmét a rovás karcolatokra az utolsó meszelés
alatti rétegben. Remélhetőleg nem jutnak arra a sorsra, mint a Bogát kápolna
jelei. Ezt meg kéne előzni s a Kovászna megyei Gelencén is szigorúan venni,
hogy senki ne tapogathassa a rovásfeliratot.
Rovásjel
a Jézus kápolna külső falán, felfedezte: Onody Gyula
Oda kéne figyelni a Görgénynádasi
Fatemplom egyik ablaka feletti ács karcolatokra, mert nem cirill betűk, hanem
székely rovásjelek. Párhuzamaik megtalálhatók Kémenes Antal 1914-es, gyergyói
temetőkből származó jelgyűjteményében.
Hála Istennek vannak jó
tapasztalatok is, többek között szépen védett, helyreállított a Székelyderzsi
Tégla, a Vargyasi Keresztelőmedence valamint Dálya, Homoródkarácsonyfalva, Rugonfalva
rovásemlékei.
A múzeumoknak végváraknak
kéne lenni, ahol megőrzik, a látogatókkal pedig megismertetik a szülőföld értékes
emlékeit. Sokszor azonban a pénz hiánya miatt ez nem sikerül. Pedig pénz van,
de nem ott, ahol lennie kéne. Csak egy példa a sok közül: 2012-ben a Magyar
Pen Club magyarországi ítészei egy Ferlinghetti nevű amerikai beat költőnek
50.000 eurós díjat ítéltek meg, ezt viszont ő nem fogadta el, lévén teljesen
tájékozatlan, pontosabban félretájékoztatott a magyarországi demokráciáról.
Az 50.000 euró kb. 13 millió 500 ezer forint. Nekem, aki csaknem 40 éven át
tanítottam, 11 évi nyugdíjam! Írtam a Magyar PEN Klub magyar ítészeinek ajánlott
levelet, (küldeményazonosító: RL 12520017791074, 2012/10/24-én), hogy a megmaradt
összeg jó szolgálatot tenne, ha az énlakai templom kazettás mennyezetének javítására
fordítanák. Válaszra sem érdemesítettek.
Vajon ki a felelős a felsorolt
és egyéb rovásemlékek pusztulásáért? Elsősorban a hivatalos tudomány régész,
történész, muzeológus, nyelvész végzettségű szakembereinek lenne feladata a
mentés. A rovásírás története azonban annak története is, hogy a fenti szakemberek
által dilettánsnak, amatőrnek laikusnak bélyegzett tanárok, papok és egyéb foglalkozású
hagyományőrzők mentették és mentik ma is ezeket a fontos művelődéstörténeti
kincseket. (Haáz Rezső, a székelyudvarhelyi múzeum névadója, gyűjteményének
megalapozója, például rajztanár volt). S nem csak Székelyföldön van ez így,
hanem csonka Magyarországon is. A nyelvészek nem hajlandók a rovásemlékekkel
nyelvemlékként foglakozni, nem is ismerik őket, pedig ezekben magyar nyelvünk
minden hangjára van jel, míg a latin betűs írás átvételekor 11 vagy 13 hangunkra
nem volt jel. Rovásemlékeink, főként a Bolognai Botnaptár tehát egy sokkal eredetibb
magyar nyelvállapotot őriznek, mint latin betűs nyelvemlékeink.
A rovásemlékek történetének
megismerése, őseink írásának használata a hagyományőrzés legnemesebb formája.
Nem falfirkák, nem graffitik ezek, hanem magyar nyelvű művelődéstörténeti kincsek!
Vajon jelzés értékű-e, vagy
csak véletlen egybeesés, hogy napjainkban az Orbán Balázst ábrázoló festmény
már nincs kiállítva az udvarhelyi múzeumban, sírja felé vezető lejárót nem mutatja
észrevehető jelzőtábla, az általa XIII. századinak meghatározott Jézus kápolna
építési idejét pedig XVI. századra módosították?
Várjuk és figyelemmel kísérjük,
mikor tekinthető meg újra Udvarhelyen a székely néprajzi gyűjtemény.
Hasonló gondolatokat fogalmaz
meg Balázs Árpád egy homoródszentmártoni épület kapcsán a Székely Újság 2012/9/21-
i számában.
Ha valaki úgy érezné, olyasmibe
avatkoztam, olyasmit kértem számon, amihez semmi közöm, annak József Attila
szavaival üzenem:
"Érted haragszom
én, nem ellened..."
2013 augusztus
Fényképek: Friedrich
Klára
Az írás
megjelent az Átalvető című negyedévenként megjelenő folyóiratban
- mely az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna
Megyei Egyesületének negyedéves lapja - 2014 márciusában, valamint az Onody
Gyula által szerkesztett Balatonszabadi Polgár Info-ban.
 |
|
Székelyföld múltja eltűnőben?
|
|
|