Nyitólap

KÖRÜNKRŐL

In memoriam Dr. Pákh Sándor Csaba

Dr. Pákh Sándor barátunkra, a Forrai Rovásíró Kör tagjára, versenyeink támogatójára Szekeres Lukács Sándor írásával emlékezünk szeretettel és tisztelettel: Friedrich Klára-Szakács Gábor.

Negyven évnyi barátság után nagyon nehéz búcsúzni a legjobb baráttól, de a szívszorító érzelmeket nem feledve, mégiscsak emlékeznem kell Dr. Pákh Sándor Csabáról, hogy ne csak az én szívemben maradjon meg az emléke, hanem a tágabban vett családi, baráti és ismeretségi kör is emlékezhessen róla.

Pákh Sándor Csaba a második világháború vérzivataros befejezése után született 1945. október 8-án Wolfsburgban és 2018. május 29-én halt meg Budapesten. Tanulmányait a Debreceni Füvészkert Általános Iskola, Kossuth Lajos Gimnázium és a Debreceni Orvostudományi Egyetemen (DOTE) végezte summa cum laude-val. A debreceni évek után Budapesten helyezkedett el orvosként.

A Ceausescu-rendszer kellős közepén volt szerencsém megismerkedni Pákh Sándor Csabával, aki Erdélyt szerető és a magyarság iránt elkötelezett emberként nem törődve a magyarellenes kommunista diktatúra fenyegetésével, Székelyfölddel, annak magyar népével akart közelebbről megismerkedni. Felmenőinek ugocsai és szatmári gyökereit számon tartva, mindig az egységes magyarságban gondolkodott, s ezért is érdeklődött a magyar értékek, hagyományok és történelem iránt. Nem csak érdeklődött a magyar történelem iránt, hanem igyekezett a magyarság őstörténetétől a napjainkig minél több ismeretet elsajátítani. Ebbe az érdeklődési körébe tartozott az is, hogy azon túl, hogy elsajátította a székely-magyar rovásírást, gyűjtötte, kereste, fényképezte és közzé is tette a rovásírásos leleteket, melyről a Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja tanúskodik: Csíkkozmás-Sóskútfürdő, Zágon, Dálnok, Bögöz, Énlaka, illetve Székely Mózes Erdély székely fejedelem című könyv borítója. Friedrich Klára-Szakács Gábor 2008-ban kiadott Ősök és Írások című könyvében említi Pákh Sándort a Dálnoki templom rovásfeliratáról szóló szép fotójával. Részt vett a Szakács Gábor vezette feltáró úton, ahol a boszniai, Visoko piramisokat vizsgálták meg tüzetesen. Ő is támogatta, hogy a rovásírás kerüljön bele a Nemzeti Alaptantervbe a Nemzeti alaptanterv kerettantervébe - melyet Dr. Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár állított össze. Ugocsa non coronat szellemisége lobogott a halk szavú, mosolygó, embereket segítő-gyógyító orvosban, aki a magyar nemzeti ügyek tekintetében soha nem volt megalkuvó, s ezért is lobogott a feleségével együtt épített hajdúszoboszlói házán a címeres magyar trikolor és a székely zászló. Örökre feledhetetlenek lesznek azok a hosszas beszélgetések, amikor az erdélyi fejedelemség főszakácsa által 1580-ban írt Szakács Tudományt részletesen elemeztük, s azzal biztatott, hogy amennyiben nem sikerül kiadni pályázat útján ezt az értékes könyvet, akkor saját és barátai összefogásával segíteni fog ennek kiadásában.

Budapest XV. kerületének alpolgármestere, Németh Angéla az alábbi méltató gondolatokkal emlékezett meg Dr. Pákh Sándor Csabáról: "Négy évtizeden át dolgozott háziorvosként a XV. kerületben. Ez idő alatt két munkahelye volt, a Hősök úti rendelőben kezdte meg gyógyító tevékenységét, majd ezt követően egészen haláláig az Opál utcai rendelőben látta el hivatását. Dr. Pákh Sándor a betegei körében nagy tiszteletnek örvendő, megbecsült háziorvos volt, akinek élete középpontjában a gyógyítás és a betegek szolgálata állt. Munkáját elkötelezetten, kiváló szakértelemmel végezte, jellemző minderre, hogy még betegsége alatt is lelkiismeretesen, fáradtságot nem ismerve igyekezett megszervezni betegei teljes körű ellátását. A fiatal kollégák tanítását is mindig szívügyének tekintette, fontosnak tartotta, hogy hosszú évtizedes tudását, tapasztalatát továbbadja. Háziorvosi hivatása - nem túlzás ezt állítani- egyben a hobbija is volt, de neki köszönhető az Opál utcai rendelő kertjébe ültetett gyümölcsfák látványa is, hiszen másik hobbija a kertészkedés volt. Körzetéhez több mint 2000 lakos ellátása tartozott, akiket mindig segítőkészen, odaadással látott el. Fájdalmas távozásával a XV. kerület egy kiváló Embert és háziorvost veszített el."

Azért is megrendítő korai távozása, mert rendszeresen sportoló alkat lévén, - aki közös úszásaink alkalmával mindig lehagyott az úszásban,- vigyázott testi és lelki egészségére. A gyógyíthatatlan betegsége, azonban ezt az erős embert is legyőzte. Csak családja tudja igazán átérezni tragikus távozását, felesége, két fia, lánya és három fiúunokája mellett a család, a baráti kör, illetve betegei gyászolják ezt a remek embert. Amióta tudom, hogy nem tudunk beszélgetni egymással, naponta több alkalommal csak állok házam teraszán és nézem az általa ültetett életerős szőlőtőkét, amelyek tele vannak szőlőfürtökkel, mintegy jelezve az élet gazdaságát. Temetése óta gyakran gondolok rá, egyetemista éveimre és a Házsongárdi temetőben olvasott Dsida Jenő versre, de mégis egy másik erdélyi költővel fejezem be Sándor barátomra való emlékezést, hiszen Erdélyt és ezen belül Székelyföldet nagyon szerette:

"Ott túl a rengeteg homályon
egy szép országot ismerek,
partján habverte sziklaszálon
botot cifráz egy kisgyerek.
Haj, elvesztettem s nem találom,
szekér az útján nem zörög,
nincs arra jel, nincs arra lábnyom,
eltüntették az ördögök.
Kutatom kéz-árnyalta szemmel
s a szemem köddel lesz tele -
fölötte átcsapott a tenger,
tajtékos évek tengere.
Útromboló fekete ördög,
lásd, engem is megátkozott -
Rapsonné asszonyom, könyörgök:
még egyszer add a táltosod!

(Áprily Lajos: Álom a vár alatt)

Nyitólap

KÖRÜNKRŐL

In memoriam Dr. Pákh Sándor Csaba

Oldal tetejére