Forrai
Sándor munkássága
|
|
|
Forrai
Sándor munkássága
|
|
|
Forrai Sándor munkássága |
Forrai Sándor tanár, írástörténész,
rovásírás kutató, református presbiter 2007 május 25.-én távozott közülünk.
Fájdalmas hiányát csak úgy enyhíthetjük, ha nem engedjük elfeledni tanításait
és idézzük gondolatait. Van miből merítenünk...
A "rovásírás atyja" 1913-ban született Munkácson. Innen a trianoni
békediktátum következtében menekülniük kellett, mert édesapja , aki az ottani
városi rendőrségen dolgozott és a Turán Szövetség tagja volt, egymaga negyvenezer
aláírást gyűjtött a visszacsatolás érdekében, amelyet vasutasok vittek Párizsba.A
kisfiú, akit szülei a zöldhatáron menekítettek át testvérével együtt, már a
családi otthonban megismerkedett a hazaszeretettel, magyar őstörténettel, cserkészettel,
rovásírással. Az elemi iskolát Diósgyőrben, a középiskolát a nyíregyházi Evangélikus
Gimnáziumban és Újpesten végezte. Kiváló rajzkészsége volt, ezért diákkorában
több kitüntetést kapott. A katonaság után , 1935-ben a rendőrségen irodai alkalmazott
lett, ahol megtanulta a gyors- és gépírást. Ekkor vette észre a hasonlóságokat
a Marsigli olasz hadmérnök által lemásolt botnaptár rövidítései és a gyorsírás
között. 1939-ben feleségével gyors-és gépíró iskolát alapított, amelyet 1952-ben
államosítottak. Felesége, Marika több gyors- és gépírásos tankönyvet írt, és
a kettejük által kidolgozott feltételes reflexológia segítségével kitűnő eredményeket
értek el. Sajnálatos módon a Tanár úr látása gyengült, így rokkant nyugdíjba
került
Ősi írásunkkal kapcsolatos cikkei 1974 -től jelennek meg , többek között a Gyorsírók
és Gépírók Lapjában, a Magyar Nemzetben, az Élet és Tudományban, a Reformátusok
Lapjában és a Turánban, amelynek szerkesztőségi tagja is. Mivel a finnugor származás
és nyelvrokonság elméletet nem fogadta el, hiszen éppen a rovásírás indokolja
legjobban ezen elmélet tarhatatlanságát, nem közölték írásait a Magyar Nemzetben,
s ez igen bántotta. Végül a Reformáció 1998. 1-2.számában jelent meg a "Meddig
sújtja még nemzetünket a Hunfalvy átok" c. korszaknyitó írása. Ez után
a kutatók és történészek közül többen kaptak bátorságot a finnugor elmélet bírálatára.
Első volt abban is, hogy őseink írását az elméletek rabságából kiszabadítva,
széles körben igyekezett közkinccsé tenni. Ehhez hatalmas gyűjtőmunkával létrehozott
egy 125 képből és magyarázó táblából álló rovásírás vándorkiállítást, ahol az
érdeklődők a szakmai vitacikkek helyett a rovásírás emlékeit időrendben és az
írástörténeti kapcsolatrendszerben elhelyezve ismerhették meg. Ebben a kiállítási
anyagban mutatta be a Fischer Károly Antal és Sebestyén Gyula közlései óta előkerült
újabb emlékeket is. A kiállítás 1975-ben a Református egyház XIII. kerületi,
Frangepán utcai gyülekezeti terméből indult ismeretterjesztő útjára.
1985-ben jelent meg a "Küskarácsonytól Sülvester estig" címet és "egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink" alcímet viselő könyve. Ebben írástörténeti áttekintést és ismereteket találunk a magyar rovásírás eredetéről, kialakulásáról kapcsolatairól , rövidítési rendszeréről és természetesen a rovásnaptárról. Itt már kifejti azt a szintén úttörő gondolatot , hogy nem mi vettük át türköktől az írást, hanem az átadók voltunk. Rámutat arra is , hogy a kutatók eddig nem vették figyelembe azt a tényt, hogy magyar anyanyelvünk lejegyzésére csak a rovásírás alkalmas, hiszen a latin betűírás átvételétől számítva csaknem ezer évre volt szükség, hogy az ebből hiányzó és hangjaink lejegyzéséhez szükséges 13 jelet pótolni tudjuk. "...a magyar nyelvet latinbetűs írással jegyezni csak nagy torzítás árán, vagy egyáltalán nem volt lehetséges. Az olvasó minduntalan tanúja lesz annak a harcnak, ahogy nyelvünk küzdött a betolakodó , idegen betűkkel szemben..." írja e művében.Hasonlóan bátorságra volt szükség a sumer kapcsolat felvetéséhez, hiszen számolnia kellett azzal, hogy Torma Zsófiához hasonlóan emiatt kizárja magát a "tudományos" életből.
1988-ban a gödöllői Petőfi
Sándor Művelődési Otthon adja ki "Az írás bölcsője és a magyar rovásírás"
című könyvét. Ebben már határozottan leszögezi, hogy ősi írásunk is része annak
az írásrendszernek , amely a mezopotámiai sumer és az egyiptomi képírásból fejlődött.
Az utóbbival való rokonságra az úgynevezett bogárjeleket hozza fel bizonyítékként.
Az ókrétai, mínoszi szótagírással és a négyezer évvel ezelőtti kínai írással
is talál kapcsolatot.
Fejezetet szentel a magyar rovásírás rövidítési rendszere és gyorsírás hasonlatosságainak
, megismertetve bennünket egyúttal a gyorsírás történetével és jeles személyiségeivel.
Hat évvel később , 1994-ben egy 420 oldalas műben összegzi eddigi közreadott tudásanyagát, kiegészítve újabb kutatási eredményeivel és Dr. Esze Tamás református presbiter képgyűjteményével. E mű, "Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig" minden kutató és érdeklődő bőséges, pontos forrásanyaga lehetne, ha lenne újabb kiadása. Sajnos csak az antikváriumok ajánlatainak folyamatos figyelésével lehet néha hozzájutni. Megéri a fáradtságot, ha a Széchényi Könyvtárban tanulmányozzák azok, akiknek fontosak a megbízható adatok.
1997-ben a Fekete Gyula író által alapított Magyar Szellemi Védegylet Széchenyi Díjjal tisztelte meg ősi írásunkat kutató, mentő és terjesztő tevékenységét.
"A hon visszafoglalásának 1100. évfordulója alkalmából" jelentette meg magánkiadásban "A magyar rovásírás elsajátítása" című tankönyvét. "A hon visszafoglalása" kifejezés és sok magánbeszélgetés bizonyítja azt , hogy nem fogadta el a "besenyő beüldözéses", 896-os honfoglalás elméletet. Torma Zsófia erdélyi leletei és a rovásírás emlékei számára is meggyőzőek voltak korai kárpát-medencei jelenlétünkről. Gyenge látása miatt nem ő, hanem felesége, Marika rótta a tankönyv szép rovásjegyeit. Bőségesen találunk benne átírási feladatokat, szabályokat. A két K betű használatával kapcsolatban a hangrendhez való illeszkedést tartotta helyesnek, azonban nyitottságára jellemző, hogy elfogadta és támogatta azt a felvetésemet , hogy kezdő rovásírók csupán négyszög alakú K rovásjelet használják. Ebben a műben elsőként foglalja össze tömören , közérthetően a rovásírás rövidítési szabályait. Sajnos e munkája is hiányzik a könyvesboltok polcairól.
Nem törekedett mindenáron
arra, hogy a még megfejtetlen emlékeknek olvasatot adjon. Bölcs véleménye az
volt, hogy inkább várjuk meg az időt, amíg megtaláljuk az értelmezést segítő
párhuzamokat, mert az elsietett, rossz olvasat hosszú időre félre vezetheti
a kutatókat.
A tanítást diavetítő és felolvasó segítségével akkor is folytatta , amikor már
elvesztette látását. Figyelemmel kísérte a rovásírás jelentős eseményeit, Szakács
Gáborral együtt ennek köszönhetjük személyes ismeretségünket, atyai barátságát.
Amikor 1985-ben a Tudományos Akadémián Róna Tas András előadást és diavetítést
tartott a szarvasi csont tűtartóról, még csak távolról tiszteltük Forrai tanár
urat. 1998-ban rendezett rovásírás versenyünk után azonban az a megtiszteltetés
ért, hogy Sanyi bácsi levélben keresett meg minket, és segítségünket kérte elképzeléseinek
megvalósításához, többek között egy rovásíró egyesület létrehozásához. Ez kezdetben
Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetsége néven, jelenleg Forrai Sándor
Rovásíró Körként működik. 2000-ben és 2001-ben kárpát-medencei versenyeinken
fővédnökként vett részt. A sajtóban megjelent , őstörténetünkkel kapcsolatos
írásokról felesége és felolvasó segítségével tájékozódott. 2003 tavaszán a Magyarok
Házában ünnepeltük 90. születésnapját, amelyen a Turán szerkesztőségének több
tagja is részt vett. Ekkor kiállításának még ép darabjai is bemutatásra kerültek.
A mindenkori kormányzatok
figyelmét igyekezett felhívni ősi írásunkra. Antall József és Orbán Viktor legalább
megköszönték könyvét, levelét. Sólyom László köztársasági elnöknek 2005-ben
Berg Károly volt tiszteletbeli csecsen nagykövet és Illés Zoltán környezetvédő
politikus közvetítésével juttatta el főműve utolsó példányainak egyikét és levelét.
Válasz még egy köszönőlevél formájában sem érkezett.
Barátságot ápolt Imaoka Juichiro japán tudóssal, akinek átadta Himnuszunkat
rovásírással, amely így bekerült az Imaoka által szerkesztett Magyar-japán szótár
15. oldalára.(Tokyo, 1973)
Részletes javaslattervet
dolgozott ki egy Ópusztaszeren felállítandó, a vérszerződést megörökítő emlékmű
létrehozására.
Magánéletével is példát mutatott. A Hunnia folyóirat 1998. évi negyedik számában
, a Magyar Nemzettudat Tízparancsolatában foglalja össze hazafiaknak ajánlott
és önmaga által is betartott életelveit. Forrásait mindig pontosan megnevezte
és jó tanárként a jót kereste tanítványaiban, kutatótársaiban, embertársaiban.
Amikor utolsó napjaiban meglátogattuk a kórházban , terjesztő munkája továbbvitelére
bíztatott.
Egy életen át tartó, műveltségünket
mentő munkájáért hivatalos, állami kitüntetést soha nem kapott. Ezért 2005 februárjában
az érdi, szegedi és móri rovásírók támogatásával javasoltuk személyét a Magyar
Örökség Díjra. Az akkor 92 éves Tanár úrral együtt reménykedtünk, de a Magyar
Örökség és Európa Egyesület nem tartotta életművét és legnagyobb műveltségi
kincsünket, a rovásírást méltónak a díjra. Ezért a Forrai Sándor Rovásíró Kör
megalapította a Szkita- Hun-Pártus-Avar-Magyar Nemzeti Örökség Díjat, amelyet
elsőként posztumusz Forrai Sándor kapott meg és Forrai Zsolt, a tanár úr fia
vette át a 2007-es Kárpát- medencei Rovásírás Versenyen.
Forrai Sándor érdemeit a következőkben foglalhatjuk össze:
- Alapos előtanulmányok után rendszerezte a rovásírásról való eddigi ismereteket.
- Cáfolta a helytelen, hamis elméleteket ősműveltségünket illetően.
- Az új szempontok szerint elhelyezte a rovásírást az egyetemes írástörténet rendszerében.
- Vállalta az ismeretterjesztés, oktatás szervezésének, gyakorlatának nehézségeit. Tankönyvet írt ősi írásunk terjedése és fennmaradása érdekében.
- Összegyűjtötte és közreadta a rovásírás újabban felfedezett emlékeit.
- Tántoríthatatlanul próbálkozott az egymást váltó kormányok figyelmét felhívni ősi műveltségünk íráskincsére.
- Folyamatosan figyelte a rovásírás eseményeit és támogatta a az előrevivő kezdeményezéseket.
Elmondhatjuk, hogy megmutatta
az irányt, kitaposta az ösvényt, járjunk hát rajta, mert ezen az úton egyetlen
lépésünk sem vész kárba...
Friedrich Klára
 |
|
Forrai
Sándor munkássága
|
|
|