Nyitólap

NÉVADÓNK

Forrai Sanyi bácsira emlékezve

Megdöbbenve vettük tudomásul, hogy Forrai Sanyi bácsi, mindannyiunk Sanyi bácsija, amint a cserkészeknél szokás nevezni, már nincs közöttünk. Halhatatlan lelke már a Teremtő Atyánknál van.

Ő teljesítette földi küldetését népünkért, nemzetünkért. Megmutatta nekünk mindannyiunknak az utat a rovásírás oktatás és kutatás terén, hogy tiszta őszinteséggel, hazaszeretettel és népünk iránti szeretettel, hitelesen terjesszük felbecsülhetetlen értékű ősi írásunkat, önzetlenül vállalva az ezzel járó áldozatokat. A "rovásírás atyjának" nevezzük, mert ő élesztette újjá hamvaiból a rovásírás rövidítési rendszerét, az igazi rovásírást. A mesterünknek tekintjük, mert az ő könyveiből tanultunk és tanítunk.

Személyes levelezéseink által is tanított. Felejthetetlen élmény volt számunkra, amikor 1997-ben találkozhattunk Vele budapesti rovásversenyen. Azutáni években is mindíg visszavárt minket és atyai szeretettel gyermekeiként, unokáiként fogadott. Megsímogatta a fejünket, áldását adta a munkánkra. Ő egyesített mindannyiunkat, határokon belül és kívül, akik a rovásírás oktatásával és terjesztésével foglalkozunk a rovásversenyek által. Örökre köztünk él, amikor a könyveiből tanítunk és amikor az Ő tanításaira alapozzuk további kutatásainkat.

Emléke legyen áldott.

Búcsúzunk Tőle:
Zomoráné Cseh Márta, az erdélyi rovásírók, az 51. Czetz János cs. cs., az országos rovásverseny, oktatóképzés és mesterképzés szervezői és a Romániai Magyar Csekészszövetség.

2007. június 2.

Nyitólap

NÉVADÓNK

Forrai Sanyi bácsira emlékezve

Oldal tetejére