Nyitólap
NÉVADÓNK
Bakonyi Gábor támadása Forrai Sándor ellen

Bakonyi Gábor támadása Forrai Sándor ellen

Szakács Gábor válasza
Onody Gyula válasza
Zomoráné Cseh Márta válasza
Rumi Tamás válasza
Bakonyi Gábor írása

Oldal tetejére

Tisztelt rovásírók!

Vannak esetek, hogy az ember nem válaszol minden gyalázkodásra, de előfordul, hogy valamit nem lehet szó nélkül hagyni. Forrai Sándor személye, szakmai tudása, embersége megköveteli, hogy azt őt ért jellemtelen támadás ne maradjon válasz nélkül. Ime:

2008 júliusban Budapesten járt Michael Everson, hogy néhány emberrel megvitassa a UNICODE-ba beadandó rovásírás szakanyagot. A találkozót Hosszú Gábor, számítógépes szakember, egyetemi tanár szervezte és minket is meghívott Klárival. Ott volt Bakonyi Gábor is, aki még magyarul is alig tudta kifejezni magát, majd a későbbiekben tökéletes angolsággal kezdett levelezni. Ezt a jártasságát helyszíni gyatra megszólalásai nem igazolták. Angol nyelvű leveleit tehát nem ő írta.

Mostani gyalázkodását, ami Varga Géza honlapján jelent meg, a megtámadottak válaszra sem méltatnák, mivel Bakonyi Gábor rovásírással kapcsolatos szakmai előéletéről, kiadványairól tudomásuk nincs. Forrai Sándort ért, gyűlölettől és irigységtől izzó sorai azonban arra késztetnek, hogy felkérjem mindazokat, akik becsülik ezt a 2007-ben, 94 éves korában elhunyt nagyszerű embert, a jelenkori rovásírás atyját, hogy honlapunkra, vagy a szakács.gabor@interware.hu címre küldjék el rövid, néhány mondatos kiállásukat a megtámadott mellett. Bakonyi Gáborral bakonyi.gabor@freemail.hu vitába szállni nem érdemes, mert úgysem fogja fel a mondatok értelmét.

2009. augusztus
Szakács Gábor

Oldal tetejére

Kedves Bakonyi Gábor!

Meglepett az Ön által írt tanulmány tartalma hiszen mint a témában csak kevéssé jártas személy, mondhatni amatőr, eddig Magyar Adorjánról, Forrai Sándorról azt hittem, igen alaposan tanulmányozták a rovásírás történetét, s annak megfelelően írtak, tanítottak,adtak ki könyveket.

A rovásírás számítógépre vitelében sem vagyok professzor, itt meg Michael Everson, Szakács Gábor, Libisch Győző és Hosszú Gábor tudásában , jóakaratában és a hagyományokhoz való ragaszkodásában, de általuk egyúttal a jelen kor követelményeinek szem előtt tarásában bíztam.

Most látom, az Ön írása alapján, inkább az Ön nagybecsű tanulmányaira, kutatásaira kellene laikusként támaszkodnom. Kérem, közölje, hol találom az Ön műveit, hogy elmélyedhessek tanulmányozásukban.

Üdvözlettel
Onody Gyula

Oldal tetejére

Zomoráné Cseh Márta válasza

Tisztelt rovásírók!

Az olyanokkal, mint az állítolagos Bakonyi, nem kell foglalkozni. Azért űzik aljas tetteiket, hogy eltereljék időnket és figyelmünket fontos feladatainktól. De mikor már oda vetemednek, hogy halott naggyainkat mocskolják, Forrai Sanyi bácsit és Magyar Adorjánt, meg kell védjük az emléküket. Az a népi szójárás "Halottról vagy jót, vagy semmit." Mert nem védheti már meg magát. Aki halottnak a becsületét be akarja mocskolni az gazember, nem igaz ember, mert istentelen. Forrai Sándor önzetlen, áldozatos úttörő munkával tette le az igazi, a rövidítéses rendszerű rovásírás alapjait, gyorsírás tudásával, újjáélesztve a rovásírás rövidítéses rendszerét, megfejtve olyan emlékeket, amelyek addig még nem voltak megfejthetők. Ezáltal rámutatva anyanyelvünk olyan tulajdonságaira is, amelyekkel a mai nyelvészek nem is foglalkoznak. Magyar Adorján is olyan értékeket mentett meg számunkra áldozatos munkájával, amelyek pótolhatatlanok. Legyen áldott az emlékük. Kövessük példájukat.

Zomoráné Cseh Márta
rovásírás oktató, kutató, Erdély

Oldal tetejére

Rumi Tamás válasza

Bakonyi Gábor részére:

Levele pökhendiségről, tökéletes tájékozatlanságról és a mások iránti tisztelenségről szól. Teljesen felesleges Bakonyi Gábornak bármiféle észrevételét, rovással kapcsolatos írását komolyan venni, mert a magyar nyelv mellett sem áll ki. Ennek bizonyítására elegendő a 2008. július 8-ai találkozó eseményeit felidézni, ahol javaslatomra egy Nyilatkozatot fogadtunk el. A Nyilatkozat támogatására felkértük Bakonyi urat is, aki nem kívánta/akarta aláírni.

"A jelen nyilatkozatot aláírt szakértők kijelentik, hogy a magyar rovásírás Unicode szabványában ragaszkodnak az összes magyar rövid és hosszú magánhangzók szerepeltetésére, mivel ez a jövendő rovásírásos szabvány használatának alapvető feltétele, továbbá indokoltnak tartják a kis és nagybetűk megkülönböztetését és a két betűs ligatúráknak külön kódok lefoglalását"

A Nyilatkozat lényege szerint az aláírók mindössze azt fogalmazták meg, hogy az Unicode elé bejutó bármiféle szabványjavaslat vegye figyelembe az összes magyar magánhangzót. Igen, jól látják: az akkori helyzet szerint kétségesnek látszott, hogy a mai magánhangzóinkra kapunk-e betűhelyeket. Ezért kellett a nyilatkozat, amelyet Bakonyi nem támogatott, azaz nem kívánta, hogy a magánhangzóink helyet kapjanak a rovás betűkészletben.

Ismételten: teljesen mindegy, milyenek a magánhangzókhoz rendelt rovásjelek, ha nincs magánhangzónk, tehát a probléma nem az, hogy nézzen ki a betű, hanem hogy van-e egyáltalán a betűnek hely... Az tesz kárt tesz a rovás műveltségünkben, aki nem tudja, hogy vannak magánhangzók a nyelvünkben. Továbbra is várjuk aláírását ahhoz, ha szeretné a magánhangzókat is viszontlátni a rovás(írás)unkban.

Végezetül idézve tőle: "A reformerek latinosítják a rovásírást. Ezt úgy lenne illendő megtenniük, hogy közben nem barmolják szét az eredeti rovásírást, hanem csak kiegészítik azt, a saját újításaikkal, de nem teszik azokat kötelezőekké. Sajnos a reformerekben nincs efféle tapintat; mintha csak egymás munkájának és az eredeti rovásírásnak az ellehetetlenítése lenne a fő cél... " A szabványtervezet éppen erről szól: mindenkinek a munkájának segítése és az eredeti rovásírásunk megőrzése a cél. Semmi nem kötelező, semmit nem kényszerít senki. Hasonlattal élve: mindenki úgy ül az asztalnál, ahogy akar, úgy eszik, ahogy akar, de ehhez kell egy asztal, szék, tányér, villa, kés, kanál, szalvéta, abrosz. A szabvány(tervezet) ezt az infrastruktúrát adja az evéshez. Az ebéd meg a rovásírás, amit mindenki úgy fogyaszt, ahogy akar - pontosabban, ahogy illik. Mi csak azt szeretnénk, ha minél többen használnák a rovást. Vegye már észre: minden rovással kapcsolatos igényt tartalmaz a szabvány, amelyet nem kell használni, ha nem kívánja.

Bakonyi Úr, itt Ön az, aki ellehetetleníti a rovásírásunkat, kérjük, hogy tegyen mást. Ha mégse, akkor kezdje el olvasni Forrai Sándor műveit, úgy, hogy hozzáképzeli a kort, amikor élt.

Rumi Tamás
a rovás 500-as támogatója

Oldal tetejére

Tisztelt Érdeklődők!

A Unicode bizottság elé egy meglehetősen suta megoldást terjesztett elő Michael Everson.

Megkíséreltem nagy vonalakban érzékeltetni a gondot. A reform-rovásírások, Magyar Adorján és Forrai Sándor nyomdokain haladva, igyekeznek lerombolni a rovásírás hagyományos rendszerét, hogy a romokon egy latinosított mesterséges írást hozzanak létre. A rovásírás betűknek akárcsak más írásrendszerek betüjeinek rengeteg alakváltozata volt. A reform-rovásírások a különféle korok, helyek és stílusok magánhangzó alakváltozataiból kiválasztottak néhányat, és új jelentéssel ruházták föl őket. A többféle stílusból önlényesen összeollózott jelkészletnek azonban alapvető bajai vannak. Az olvashatóságot pl. nagymértékben rontja, valamint a hagyományos írásmóddal összeférhetetlenné válik a betűkészlete. Ezen felül a két kiválasztott betűalak közé eső átmeneti és egyéb alakváltozatok olvasata határozatlanná válik, a hagyományos betűalakok így használhatatlanná és tiltottá válnak. Gyakran jelentéktelen kis különbségek is gyökeresen más értelmet adhatnak a betüknek. Így hát ez a különféle stílusok használatát jelentősen beszűkíti. A különféle stílusok iránti igény viszont kikényszeríti, hogy az önkényes összeollózást újra meg újra elvégezzék minden új stílus megalkotásakor.

Ez a Forrai Sándor által meghonosított gyökeresen hibás gyakorlat vezetett a jelenlegi káoszhoz. Amit Michael Everson, Szakács Gábor, Libisch Győző és Hosszú Gábor László művel, az azt jeleni, hogy a rovásírást önkényesen átalakítják, azaz latinosítják, és erőszakkal igyekeznek kierőszakolni egy szűk látókörű változatot a káoszban, aminek a létrejöttéért ők maguk is felelősek. Egy új írás van születőben, amely egyre kevésbé magyar, ám egyre latinosabb, és hagyományőrzés helyett egyre inkább azoknak az agyszüleménye, akik képtelenek voltak a rovásírást összeegyeztetni félműveltségükkel, így hát megreformálták azt. Miközben a hagyományos rovásírást gyakorlatilag kivégzik, koholt bizonyítékokkal iparkodnak alátámasztani agyszüleményeiknek a múltját. Ehhez nagy segítségükre van a rengeteg elírás, másolási hiba, kétértelműség, helyesírási hiba, amelyeket a régi iratokban bőségesen lehet találni...

A reform-rovásírók ezekhez az önkényesen kimazsolázott hibákhoz igazítják a túlbonyolított szabályrendszerüket. Megkezdődtek az indokolatlan, önkényes újítások, és képtelenek abbahagyni... Az ötletparádé folytatódik, a kis/nagybetűk, Q, X, Y, W, dzs, Dz, stb. bevezetésén törik a fejüket... Ez az ötletparádé nem csillapszik, de a UNICODE szabványosítást egy befejezetlen írásrendszerre nem lehet elkészíteni. Az Unicode bizottság tíz évet várt. Időt adott az újítóknak, de még ez a tíz év is kevés volt! Az újítók nem közelebb, hanem távolabb kerültek egy jól működő, hagyományőrző írástól.

Egy mesterséges múlt megalkotása folyamatban van... (Pl. ha nem a nyomdászok, akkor feltehetően Forrai manipulálta a könyvében a bolognai abc-t, és a más ábécékkel való összehasonlító táblázatot...) Úgy tűnik kismértékben Magyar Adorján de főként Forrai Sándor a felelős a rovásírás zűrzavarba taszításáért, a hagyományok szétveréséért, de a sok pecsovics birkának is felelőssége van, akik vakon követik őket. Egyszer szóba került, hogy nekünk, magyaroknak rugalmasabbaknak kellene lennünk. Így igaz. A rugó erő hatására megváltozik, de emlékszik eredeti alakjára, és törekszik visszatérni, ellentétben a gyurmával, amely úgy marad, vagy az üveggel, amely szilánkokra hasad, stb...

Nekem úgy tűnik, rovásírás ügyben sokan gyurma-emberként viselkednek, egy mesterségesen gyúrt hagyományt ápolnak... A reformerek latinosítják a rovásírást. Ezt úgy lenne illendő megtenniük, hogy közben nem barmolják szét az eredeti rovásírást, hanem csak kiegészítik azt, a saját újításaikkal, de nem teszik azokat kötelezőekké. Sajnos a reformerekben nincs efféle tapintat; mintha csak egymás munkájának és az eredeti rovásírásnak az ellehetetlenítése lenne a fő cél...

Tisztelettel: Bakonyi Gábor

Megjelent: http://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=74321 (Varga Géza honlapja)


Nyitólap
NÉVADÓNK
Bakonyi Gábor támadása Forrai Sándor ellen
Oldal tetejére