Nyitólap

NÉVADÓNK

Akkor döbbentem rá, hogy bár Sanyi bácsi...

Bolya István tanár, aki feleségével Pannival a "Bolyafészek"-ben tanulságos és érdekes előadások szervezője, így emlékszik Forrai Sándorra:

"Sanyi bácsival valószínű egy előadáson ismerkedhettünk meg. Azonnal megkerestem, s Ő szokása szerint rögtön segítségünkre volt. Többször adott elő nálunk is a Bolyafészekben, és néhányszor meghívhattam akkori iskolánkba a Tótfalusi Kiss Miklós Nyomdaipari Iskolába (Akkor még nem ez volt a neve, s talán pontatlanul írom most is, így emlékezetből).

A lényeg a lényeg, eljött közénk és kérésemre többször is órát tartott. A hivatalos tanmenetben nem volt "tananyag" a róvásírás, de mert mindig is érdekelt, hosszan elidőztünk e témánál. Ami ennél is fontosabb, ez a téma annak idején jó ürügy volt beszélgetni a diákokkal valós múltunkról, hitbeli tartalmakról. Egyáltalán ezt a hatalmas témakört a maga hold-udvarával legalább érinteni tudtuk. Nem csupán írástörténeti alkalom volt, hanem olyan forrás, amelyből folytonosan lehet emberségünkhöz meríteni.

Ebben tudott Sanyi bácsi segíteni. Az egymás segítése -- ha nem is arányos, de -- kölcsönös volt. Épp akkor -- a nyolcvanas évek vége felé -- írta első könyvét. Ehhez készítettek a diákok rajzokat (pld.: Vass Nóra) és olvastak fel Sanyi bácsinak. Emlékezetem szerint minden találkozás maradandó élményt adott.

Az iskolában tartott legutolsó előadás számomra megdöbbentő volt. Sanyi bácsi ekkor már nem látott. Ott állt a tábla előtt és a vetített ábrák sorba-sorbakövetkeztek. Minden képnél a legapróbb részletekre is kiterjedt mondani valója ...Aki tudta is állapotát, nem hihette ezt a csodát.
Egy vak ember vetített-képes előadást tart, sőt pontosban rámutat arra a részletekre, amiről beszél. Akkor döbbentem rá, hogy bár Sanyi bácsi élettanilag vak volt, de tudása-hite alapján mégis Látó Ember. Ritkán adódik ilyen tanulságos élmény az ember életében..."

Bolya István

Nyitólap

NÉVADÓNK

Akkor döbbentem rá, hogy bár Sanyi bácsi...

Oldal tetejére