Nyitólap

NÉVADÓNK

Kedves Marika...

"Exegi monumentum aere perennius."
(Ércnél maradandóbb emléket emeltem magamnak)

Nincs nagyobb fájdalom, mint az, amit akkor érzünk, ha valaki a családból örökre eltávozik. Őszinte együttérzéssel osztozom Önökkel eme mélységes fájdalmukban a magam és családom nevében is. Ilyenkor, midőn végső búcsút veszünk valakitől, akit nagyon tiszteltünk és szerettünk, felszoktuk tenni a kérdést, valójában ki is volt ő, aki most távozott el örökre tőlünk? Ki volt Forrai Sándor? Milyen maradandó emléket, drága örökséget hagyott reánk, csüggedésre hajlamos magyarokra?

"Kőbe vésték, fába rótták" nevét és róla sok mindent elmondtak, leírtak könyveikben leghűségesebb tanítványai, barátai Friedrich Klára és Szakács Gábor. Én pedig most nem kőbe vésem, fába rovom, hanem valamilyen belső kényszernek engedve papírra írom nevét gyönyörű magyar betűink írott változatával - a kozmikus törvényekkel összhangban jobbról balra haladva ekképpen:

Nézem e betűket és hagyom, hogy azok a maguk "rejteki" nyelvén beszéljenek, hiszen táltos őseink írásjegyei nemcsak mértani alakzatok, hanem sokat mondó képjelek és jelképek is. A magyar rovás/írás kutatójának nevében a nagykezdőbetűk, íme megszólalnak:

(F) = a küllős kerék képjele és a Fényt s Életet adó Napatyánk jelképe... Forrai Sándor a magyar írásnak nemcsak tudósa, de fáradhatatlan tanítója és terjesztője is volt, és őseink tiltott/üldözött írásának népszerűsítésével olyan fényt hozott a Kárpát-medencébe, mely hathatósan segített eloszlatni a finnugorizmus vastag, fekete felhőinek bénító, gonosz sötétségét. Van saját ősi írásunk, amire éppoly büszkék lehetünk, mint nyelvünkre!

(S) = a piramis képjele és az Ég felé törekvés, az ön- és nemzettökélesítés jelképe a "Legyetek tökéletesek" jézusi parancs értelmében. Forrai Sándor szóval és írással fáradhatatlanul buzdított, lelkesített arra, hogy tanuljuk és tanítsuk a magyar rovás/írást és a tőle elválaszthatatlan őstörténetünket, így erősítsük nemzettudatunkat, így váljunk az Úrtól kapott küldetésünk teljesítésére képes "égig magyarokká", legyünk "minden nemzetek között az első, az áldott!"

Forrai tanár úr nehéz, szép küldetését teljesítette: "Ama nemes harcot megharcolta." Harcolt azért, hogy a hun-magyar rovás/írás tantárgy legyen a magyar iskolákban, és harcolt azért is, hogy írásunk, mint az emberiség legrégibb írása Világörökség legyen. Ám ennek a nemes harcnak folytatása és befejezése tanítványaira váló szép feladat... Mintha ő üzenne most nekünk és első sorban a fiataloknak Pál apostol szavaival a következőképpen: "Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással."

Tanár úr, vettük üzenetedet... Béke legyen Veled!

A gyászoló Családnak megnyugvást, vigaszt-adó emlékezést kívánok a szép ősi köszöntéssel: Áldás, Békesség!

Együttérző magyar baráti szeretettel:

Gyenes József
Bp. Máriaremete, 2007. 06.06.

Nyitólap

NÉVADÓNK

Kedves Marika...

Oldal tetejére