Nyitólap

NYITÓLAP

Magyar Karácsony

A Karácsony a Kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja. A lexikonok szerint a 4. században, I. Gyula pápasága alatt kezdték ünnepelni. Rómában az 5. században már az állam is elismerte, december 25-én még a cirkuszi játékokat is betiltották. Ezen a napon azelőtt az Újjászülető Napot ünnepelték, Aurelianus császár 275-ben hozott rendelete szerint. A Csíksomlyói kegyszobor is a Napba Öltözött Asszonyt, Babba Máriát ábrázolja, aki a Holdon áll, feje körül pedig a 12 nyolcágú csillag. A nyolcágú csillag az eddig megtalált rovásemlékeken legnagyobb értékű rovásszámjegyünk, az ezres, a sumer nyelvben pedig a tündérek, a "dingirek" jele.

Badiny Jós Ferenc a Jézus király, pártus herceg című könyvében adatok sorával bizonyítja, hogy Jézus születésnapját a 358-as év előtt augusztus 11-én tisztelték. A Magyar Demokrata 2002/ 51-52. számában Hankó Ildikó történelmi és csillagászati események egybevetése után arra a következtetésre jut, hogy Jézus születésének napja az i. e. 7. év tavaszára esett. Dionysius Exiguus római apát volt az, aki javaslatot tett jelenlegi időszámításunk bevezetésére.

Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi történész, később emigrációban élő író, az általa lefordított 12-13. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek szerint őseink hitvilágában is legnagyobb ünnep a karácsony volt, már jóval Jézus születése előtt és ennek az ünnepnek e jellegére a karácsony szó utal, amely kerecsensólymot jelent. A hivatalos tudomány történészei, nyelvészei nagy igyekezettel bizonygatják, hogy minden szavunkat másoktól vettünk át, a karácsony szót ismeretlen vagy szláv eredetűnek határozzák meg, sőt van, aki a bolgár Kracsun isten-ből magyarázza, megtagadva ezzel a sokkal korábban keletkezett szkíta-hun hagyományainkat.

A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a fiatal kerecsensólymokat. Ekkor röptették fel őket először a levegőbe, a táltosok áldása után. Ezt nevezték kerecseny ünnepnek, amelyet később betiltottak a táltos vallással együtt.

Néprajzi és történelmi könyvekben keresgélve hasonló adatra sokáig nem találtam, olyan sikeresen tüntették el a hagyományokból ősvallásunkat. De a nép emlékezete megőrizte őseit, akik évezredek távolából szólnak az őket kereső és tisztelő utódokhoz. Így rábukkantam Tarisznyás Márton néprajzkutató Gyergyó történeti néprajza című könyvében a kerecseny ünnep töredékeire, maradványaira a Ditrói madáreresztés című fejezetében. A népszokás szerint a gyerekek Karácsony előtt sok verebet fognak, majd az éjféli misén a templomban szabadon eresztik őket. Ez a szokás még 1912-ben, az új templom felszentelése idején is élt. Madármise elnevezéssel Székelyszentkirályon is fennmaradt.

Bár e szép hagyományt sikerült elsorvasztani és kerecsensólymok helyett verebek szállnak fel, teljesen elpusztítani azért mégsem lehetett, Karácsony szavunk pedig megtartja emlékét. Ezért az éjféli misén, vagy bárhol legyünk is ezekben az órákban, röptessünk fel lelkünkben sólyomként egy imát őseinkért, Magyarországért, önmagunkért...

Ez az írásom 2002. december 20.-án jelent meg a Magyar Világ nevű hetilapban. Azóta kedves ismerősünk Csernitzky Károly, akinek kislánya Csilla, rovásírásversenyeink sikeres résztvevője volt, egy újabb adattal örvendeztetett meg, bizonyítva, hogy a palócok is megőrizték ezt a hagyományt. Az idézetet Mikszáth Kálmánnak Az én pohárom című elbeszélésében olvashatjuk: "Istenem, milyen szép egy éjféli mise falun; dermedt szárnyú verebeket eresztenek ki a templomban. Lucaszéket hoznak az emberek..."

Tomory Zsuzsa is említi Karácsony c. könyvében, hogy hazánk nyugati határainál máig fennmaradt a karácsonyi kerecsenreptetés. (2004/10. oldal)

Dúcz László írta: "Ennek a szokásnak pogány, de kereszténnyé alakult változatával még ma is találkozhatunk, például Mátraverebélyen, ahol az éjféli misén karácsonykor a templomban énekesmadarakat engednek el." (Turán, 2005/júl-okt.)

Bálint Sándor a pünkösdi ünnepkörnél is említ hasonló szokást: "Néhol a Szent Lelket jelképező galambokat eresztettek széjjel a templomban." (Sacra Hungaria, 1943/284)
Érdekes összefüggést találtam a következő adatok alapján szent sólymunk és Jézus születési helye között:

A kerecsensólyom latin neve: Hierofalco Cherrug. (Tolnai Világlexikona, 1929) A hier/hiero görög szó jelentése: szent, papi, vallási. Falco: sólyom, cherrug: a sólymok családján belül a kerecsen neve. Hierosolyma: a Jeruzsálem név változata (Latin-magyar szótár: Akadémia Kiadó 1970). Jeruzsálem jelentése tehát: Szent Sólyom. Jeruzsálem Palesztina fővárosa, jelentős város és erőd volt már az Ókorban, Dél-Kánaánban. Betlehem falu Jeruzsálemtől 7 kilométerre délre fekszik. (Bibliai Kislexikon, Kossuth 1979)

Nyitólap

NYITÓLAP

Magyar Karácsony

Oldal tetejére