Nyitólap
ROVÁSÍRÁS
A Kárpát-medence legrégibb rovásírásos emléke

A Kárpát-medence legrégibb rovásírásos emléke

A Pilisben került elő hazánk eddigi legrégebbi rovásírásos emléke, a bajóti pálcavég. Képét Lambrecht Kálmán Az ősember c. könyvében (Dante Kiadás, 1931) fedeztem fel és a Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig c. , Szakács Gáborral közösen írt könyvünk 115. , valamint a Botos László által szerkesztett Magyarságtudományi tanulmányok c. könyv 283. oldalán is közöltem.

Lambrecht Kálmán nagyszerű könyvében a pálcavégről csak ennyi olvasható:
"A magyarországi ősember művészetének nyomai. Zeg-zugosan díszített pálcika
a bajóti Jankovich barlang magdaléni típusú kultúrrétegéből. Természetes nagyság."

Lambrecht Kálmán tehát csupán díszítményként határozza meg a jeleket, véleményem szerint azonban ősi írásunk jól azonosítható betűit láthatjuk. Igyekeztem minél többet megtudni a leletről. Vértes László Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon című könyvében ( Akadémiai Kiadó, 1965) ezt írja: "A Duna vonalától nyugat felé a Jankovich barlang leletei alkotják az egyetlen statisztikusan vizsgálható szeletai együttest. A barlangot, amely Bajót határában, az Öregkő csúcsa alatt nyílik és észak felé néz, Hillebrand tárta fel 1913-tól 1925-ig,..."

A feltáró személyéről szintén Vértes Lászlótól juthatunk ismeretekhez: Hillebrand Jenő (1884-1950) ősrégész " pallérozott logikája, szaktudása és nem utolsó sorban szakmaszeretete építette föl a magyar őskori leletek rendszerét és tette világszerte ismertté értékes anyagukat." Hillebrand a Magyarország őskora című könyvében (Budapest, 1935) nem közöl leírást a leletről, fényképei között azonban szerepel.

Az irodalomban a Jankovich barlang leleteinek korát a szeletai és a korai magdaléni kor közé helyezik, azaz 41.000 és 15.000 év közé. Pálcavégünk kora tehát e két időpont között helyezkedik el. Nem esik szó a pálcavég anyagáról, korából következően azonban csontból, agancsból csiszolt leletről lehet szó. A lelet korát és anyagát illető megállapítást alátámasztják az istállóskői barlang szintén csontból, agancsból csiszolt hasonló, bár írás nélküli dárdahegyei, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumban megtekinthetünk, ezek 30-35 ezer évesek.

Lambrecht Kálmán a könyvében szereplő rajzot természetes nagyságúnak nevezi, ez alapján a letört pálcavég 38 milliméter hosszú, legszélesebb részén 8 milliméter széles. Rendeltetése valószínűleg dárdahegy volt.

Az "A" oldal (fent) jelei jobbról balra: ötletes SK összerovás, G vagy BG összerovás, ötletes BSO összerovás, valamint K és V, vagy két ötös számjegy és egy K .

A "B" oldal (lent) jelei jobbról balra: V, L összerovás, S, V és két S összerovás ("vess ?, véss"?) , majd BR összerovás a törés előtt.

A fenti betűazonosítások természetesen csak akkor érvényesek, ha pontos a rajz. Valószínűleg a letört hiányzó részen is voltak jelek. Véleményem szerint az írás a pálca "A" oldalán kezdődött a hegyes vége felé haladva, majd a "B" oldalon folytatódott a pálca hegyén kezdve.

A lelet jelentőségét az adja, hogy ez legrégibb Kárpát-medencei írásos emlékünk, amelyen a ma is használt, jelenleg székely- magyarnak nevezett rovásírás betűi, sőt talán egy szó is felismerhető. Mindebből a következő, őstörténetünk szempontjából fontos ismeretek származnak:

- egyrészt a tatárlakai korongnál jelentősen idősebb írásemlékkel támaszthatjuk alá igen korai Kárpát-medencei jelenlétünket,

- másrészt a magyarok már ebben az időszakban a betűírást, mint legkorszerűbb írásmódot használták, ahol minden hangot egy külön betű jelöl, s így a mondanivaló könnyedén lejegyezhető, nem úgy , mint a nehézkes képírással, fogalomírással és szótagírással.

Friedrich Klára
Budapest, 2007, október

Nyitólap
ROVÁSÍRÁS
A Kárpát-medence legrégibb rovásírásos emléke
Oldal tetejére