Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

A magyar számrovásról - rövid összefoglaló

I. Rovás számjegyek írása
Műveletek rovás számjegyekkel

A rovás betűk és a rovás számjegyek alakja szépen illik egymáshoz, szinte formatervezett egységet alkotnak.
A számrovás jegyei szintén jobbról-balra haladnak.

1. ábra

A rovás számjegyeket úgy írjuk le sorban, ahogyan kiejtjük.
Például 2014: leírjuk KETTŐ - EZER - TÍZen - NÉGY

Nem írjuk le kétszer az ezrest, mert ha így folytatnánk, e helytelen észjárás következményeként akkor például a százezernél százszor kéne leírnunk az ezrest.

2. ábra

Még egy példa, 4452: leírjuk, hogy NÉGY - EZER - NÉGY- SZÁZ - ÖTVEN - KETTŐ
Nem írjuk le négyszer sem az ezrest, sem a százast, mert e helytelen észjárást követve igen hosszú számsorokat kéne körmölnünk.

3. ábra

Néhány példa a számírás használatára:

4. ábra

Vitatható az a felfogás, hogy rovás számjegyeinkkel a 999.999-nél nagyobb számok nem írhatók le, valamint a nulla hiánya miatt műveletek nem végezhetők velük. Hatalmas állatállománnyal rendelkező szkíta-hun-avar elődeinknek bizonyára jó módszerük volt erre. Talán abakusz vagy szorobán szerű eszközt használtak.

Néhány éve egyik rovásírás előadásunk utáni beszélgetésen Vér Csaba, pécsi fiatalember hasonlóságon alapuló ésszerű javaslatot tett milliós és nagyobb számok leírására. A javaslatot elfogadom és ajánlom, mivel hagyományos, történelmi rovásemlékünkön található ezres rovásjelünket használja, azonban régészeti lelettel ezt egyelőre nem tudom alátámasztani.

5. ábra

6. ábra

A rovás számokkal való műveletekre először és mindezidáig egyedül Barta József mérnök, grafikus dolgozott ki javaslatot, Meggyesfalvi István segítségével. Tanulmánya Rovásírás tankönyvemben és honalapunkon itt a Rovásírás rovatban is olvasható, Műveletek rovás számokkal címen.

Hum Attiláné Lídia szigethalmi rovásírás oktató pedig tanítja is ezt a módszert.

Aki ennél többet szeretne tudni a számrovásról, meg szeretné ismerni röviden a történetét, az olvassa el az itt következő tanulmányt is.

Egyúttal felhívom a figyelmet arra, hogy írásaim rajzai, adatai nem a világhálóról, hanem a szerzők eredeti, papíron megjelent tanulmányaiból származnak, melyeket nem néhány "egér" kattintással, hanem a nagy könyvtárakban, idő és pénz ráfordítással gyűjtöttem össze. Így kérem munkámnak hivatkozással történő megbecsülését, mint ahogyan én is hivatkozom azokra, akiknek ismereteit az olvasónak közvetítem.

II. Rovás számok, szám rovások - történeti áttekintő

A számrovással kapcsolatos anyag kevés. Átfogó, alapos helyszíni kutatást, gyűjtést utoljára Herman Ottó és Sebestyén Gyula végzett, hozzávetőlegesen 1900 és 1910 között. Itt említem még Madarassy László néprajzkutatót, kinek szorgalmáról a budapesti Néprajzi Múzeum leltárkönyvei tanúskodnak az 1920-as évekből.

Azóta a tárgyi bizonyítékok kis része múzeumba, nagy része tűzre került.*

Fontos feladat lenne Herman Ottó, Sebestyén Gyula, Madarassy László gyűjtéseinek alapján a rovásbotok tájegységek, adó és fizetség fajták, valamint az elszámolt jószágok és termények szerinti elemzése, értelmezése és a következtetések levonása.

A Néprajzi Múzeumban 10 darab számrovás botot láthatunk kiállítva. Magyar nyelvünk is őrzi a "sok van a rovásán" kifejezést, amely adósságot, tartozást jelentett, elvont értelemben pedig az erkölcsi adósságot, a kijavítani való hibákat értjük alatta, melyeket Teremtőnk ró fel égi rovásbotunkra.

Mint már sok helyütt leírtam, a rovásírás szó főfogalmat jelöl, ez alá tartozik a rovás fogalma, melyről akkor beszélünk, ha az írás faragással, véséssel, karcolással történik, tehát ennek során az íráshordozó felületébe mélyítjük a betűket.

Czuczor Gergely és Fogarasi János művében ezt olvashatjuk a Ró (=rov v. rav) szónál: "Éles eszközzel bizonyos kemény testen metszést teszen, hézagot, vonalat vés belé; különösen jegy gyanánt metsz be valamit. Betüket, számjegyeket róni a fa derekába. Nevét beróni a gyürübe. Botra felróni a gabonakeresztek számát..."

A latin "littera incisa" bevésett, bevágott betűket jelent.

A rovást bicskával (bicsak, bicsok) végezték. Nagyobb, kemény fából készült rovásbot esetén kisméretű fűrészt alkalmaztak. A ródaló fejszével fatörzseket, tönköket daraboltak.

A rovás helyes módját Herman Ottó rajzán szemlélhetjük. Főként a hosszú rovás botokat a rovó bal hóna alá vette, bal kézzel fogta s jobb kézzel rótta a jegyeket jobbról-balra.

7. ábra

Mint tanárt, a balkezesség jelensége erősen foglalkoztatott, egy tanulmányt is készítettem "Rovásírás és balkezesség" címmel. Jobbról balra haladó rovásírás esetén a balkezeseknek előnyük van, mert nem takarják a leírtakat. Rovásnál viszont a balkezes rovóknak a "hónuk alá fogás" móddal jobbról balra írni elég nagy írásfelület veszteséget jelentett, mivel nagyjából középen kezdhették. Tehát ha ezt el akarták kerülni, szükségük volt egy szilárd felületre, ahova lehelyezhették a botot. A másik lehetőség, hogy kettős ökörszántás (kettős busztrofedon) sorvezetést alkalmaztak a balkezes rovók.

Herman Ottó írja: "Tudásom és felfogásom szerint a legmagyarabbnak vehető számrovás jegyképét a kéztől kölcsönözte, ebben tehát az ősi eredetű számrendszereket, a melyek a kéz és láb ujjaira vannak alapítva, követi."

8. ábra

Valóban, jómagam is azt feltételezem, hogy a barlangrajzok között található tenyérlenyomatok ujjakkal való számolást, számokat jelentenek és nem értek egyet a megcsonkított ujjú kezekről szóló rémtörténetekkel.

9. ábra

Herman Ottó leírásai főként Hátszegen (Erdély, Hunyad megye) és Avas-Újfaluban (Erdély-Szatmár megye) gyűjtött emlékekre vonatkoznak. Megállapítja, hogy a rovás számok "összealkotása" mindig hozzáadással jön létre, nem elvonással, mint a római számoknál.

10. ábra

Az adózás, fizetség elszámolás céljából rendszeresített rovásfák mérete változó. Például az adó rovás Hátszegen: 2-3 méter hosszú, 3 cm. oldalszélességű négyszögletes bot. Avas-Újfaluban a pap rovása 1m. hosszú gömbölyű kérges bot, vastagsága 2.5 cm. Ugyanitt a kántortanító rovása: 75 cm. hosszú, két oldalán laposra lefaragott, két másik oldalán kérges bot, a kérges részre történt a kirovás.

11. ábra

Sebestyén Gyula is különböző méretű rovásfákról tájékoztat. A pusztabírók, aratógazdák olyan rovásfákat kedveltek, melyekkel a felmerülő peres ügyekben botozni, fenyíteni is lehetett. "...a háztartás körül viszont olyan pálczadarabok szerepeltek a melyeket a ládafiába, tarisznyába, csizmaszárba bedugni lehetett."

A capita dicarum, a "rovásfej" a páros rovásoknak azt a részét jelentette, amelyre az adózó, a pásztor, az adós névjele volt róva vagy égetve a későbbi azonosítás érdekében. Herman Ottó rajza mutat néhány változatot. Mátyás király 1478-ban 3 évre visszamenőleg bekérette a falusi bíráktól a páros rovások fejes részét.

12. ábra

Herman Ottó felhívja a figyelmet, hogy a számrovás, botrovás tájegységenként más és más képet mutat: "az Avas községeiben a rovásrendszer csak nagyjából egyező és minden községben akad, ha nem is lényeges, de mégis eltérés. Ez tehát élő dolog és óvás azok számára, kik hajlandóságot mutatnak egységes merev rendszert keresni, vagy kimagyarázni."

Ugyanezt állapította meg Sebestyén Gyula is, aki a tőle megszokott nagy alapossággal látott gyűjtéshez az egész Kárpát-medence területén: "A tizenkettedik órában megindított mentési munkálatnak még csak az elején vagyunk...".

Bemutatja a legrégibb ránk maradt adó rovást Vas megyéből, 1507-ből.

13. ábra

A rovás kifejezést a középkortól az adóra, adózásra is használták, az adószedőt pedig ravónak, rovónak, rollónak is nevezték. Az egyházi tizedet már az Árpád kortól kerületenként szedték, ezeket az adókerületeket "kés"-nek nevezték, mert az összeget késsel rótták fel a rovásfára. Volt például Gömör kés, Szolnok kés, stb. Mátyás király korában az ország hat adózási kerületre, hat "kés"-re volt felosztva. A rovás latinul a "dica, az adószedő pedig "dicator".

Így kezdődött tehát, az adózáshoz kapcsolva, a rovás szavunk lejáratása, mely eredetileg egy fontos műveltségi tevékenységet, az írást jelentette, a XX. századi nemzedékek gyermekkorában pedig már a legkeményebb iskolai írásbeli büntetést.

Sebestyén Gyula az eredeti magyar számsorokat Hódmezővásárhely, Gyula, Csorvás Kondoros vidékén találta meg. Cáfolja Herman Ottó magyarázatát, hogy a ferde vonal (mely a régi rovásokon az ötös számot jelöli) a hüvelykujjat jelentené "hiszen a nép mindig a hüvelyk ujján kezd számolni."

A rovások két fajtája az egy darabból álló egyszerű rovás és a páros vagy hasított rovás. Ez utóbbinál mindig két jogi személy van: adós és hitelező, gazda és alkalmazott, hivatali személy és adózó... A 10. ábrán látható 5 db. páros rovás Herman Ottó tanulmányából.

Ezeknek a páros rovásoknak használatáról Magyar Adorjánt idézem: "A rovást négyszögletűre vágott pálcákra, vagy pedig keskeny deszkácskákra rótták. Amikor pedig a rovás célja két ember közötti valamilyen elszámolás, feljegyzés volt, akkor a pálcát hosszában pontosan kétfelé hasították és az egyik fele az egyik félnél, a másik a másik félnél, (hitelezőnél és adósnál) maradt. Hogy pedig eltérés ne lehessen a kettő között, vagyis a hamisítás lehetetlen legyen: valahányszor újabb tartozást jegyeztek fel akár pénzben, akár ételben, italban, állatban, vagy bármi másban, akkor a két pálcát, vagy deszkácskát egymás mellé tették és úgy vágták rá a rovátkákat, hogy mindkettőn egy szerre mentek végig."

Egyes rovásbotokon rész (azaz részesedés-F.K.) rovások is láthatók, pl. arató rész, cséplő rész, kenyér rész... Ezt fél bemetszéssel vagy pontok beszúrásával jelezték, figyelte meg Sebestyén Gyula.

Az elhullott állatokat külön rovásfán, a "dögrováson" tartották nyilván. Napjainkban is használjuk ezt a kifejezést, ha nagyon betegek vagyunk.

*Az adós az utolsó törlesztés után a rovásfát visszakapta "s a rá nézve veszedelmes okmányt" a rossz emlékű adósság miatt többnyire megsemmisítette. Más rovásemlékeink többsége azonban az évszázadok folyamán a kellő megbecsülés hiánya miatt nem maradt fenn.

Madarassy László 1927-ben tanulmányt közölt a hajdúszoboszlói városgazdasági számrovás botokról, 1928-ban pedig közzétette és a Magyar Néprajzi Társaság ülésén felolvasta tanulmányát a kiskunhalasi rovásírásos fapálcákról. Ezekről szintén olvashatnak a honlapon, ugyanitt a Rovásírás rovatban.

A gyimesi csángó juhászok Sebestyén Gyula által bemutatott régi rovásán nem csak számjegyeket, hanem írásjegyeket is, összerovást is láthatunk. pl. IC,ÖR vagy ŐR, CS...

14. ábra

Téves az a felfogás, hogy ezek a földművesek, pásztorok írástudatlanok voltak s csak a számrovást ismerték. Cáfolja ezt a következő újsághír, még akkor is, ha a boton csak a gazdák névjelei szerepeltek.

A Debreczeni Ujság-ban 1916 október 5-én a következő hír volt olvasható (tömörítve): Marosvásárhelyen a főispáni hivatalban az udvarhelymegyei Siklód községi csorda állatait írták össze s jegyzékbe vették a gazdák nevét is. A siklódi öreg székely pásztor, Cziffra Márton, aki hatszáz állatot hajtott Marosvásárhelyre, jelentkezett a főispánnál, hogy mitévő legyen. Leültették egy gépírókisasszony mellé, hogy diktálja írásba a gazdák neveit. Erre ő egy mogyorópálcát vett elő s a pálcára faragott rovásírásból a nem éppen apró, de nagyon vegyes gazdájú csorda összes tulajdonosát folyékonyan diktálta úgy, hogy a gépírókisasszony négy ívet kopogtatott tele. Akadtak többen, kik szép összeget ígértek a rovásírásos botért, de Cziffra Márton semmi pénzért nem vált meg az irományától. (Cziffra Márton esetét közzétettem már a Honlevél újság 2011 májusi számában is. F.K.)

Az eddigi szakirodalom nem határozza meg, hogy a jelenleg használatos rovás számírás hogyan alakult ki. Véleményem szerint mindenképpen Sebestyén Gyula gyűjtése és a Rovás és rovásírás-ban megjelent tanulmánya volt az alapja, melynek példáiban minden rovás számjegyünk megtalálható.

15. ábra

16. ábra

Napjainkban Magyar Adorján és Forrai Sándor számrovással kapcsolatos könyv oldalait másolják, gyakran hivatkozás nélkül. Egyéb képekkel, írásokkal kapcsolatban is, főként a számítógépes világra jellemző ez.

17. ábra

Az etruszk és az etruszkból származó római számjegyek rokonságára Sebestyén Gyula és Magyar Adorján is felhívták a figyelmet, utóbbinak rajzát látjuk a 18. ábrán. Számrovásunk korát ennél még régebbinek tartom, újkőkori régészeti leleteken is megtalálhatók alakilag azonos jelek, például a Torma Zsófia régésznő által a XIX. században gyűjtött égetett agyag tárgyakon.

Látható, hogy sem az etruszkok, sem a rómaiak, de még a görögök sem ismerték, vagy nem használták a nulla számjegyet. Ez a magyar számrovásban sem fordul elő. Régi, római számjegyes faliórákon a 4-est gyakran négy vonallal jelezték, mint a magyar számrovásban.

18. ábra

Rovás számjegyeink formája bizonyára alig változott az ősidők óta, hiszen nagyon ésszerűen alakultak a könnyen róható egyenesből s még a legnagyobb értékű ezres is csupán négy vonalból áll.

A 19. ábrán látjuk, hogy Magyar Adorján szám írásában megfordul az ötös és ötvenes számjegy a Herman Ottó és Sebestyén Gyula által gyűjtött botokhoz képest. Talán mert az ötös és az S betű, valamint az 50-es és a ZS betű keveredését akarta elkerülni, vagy forrásai között volt erre példa.

19. ábra

A számrovás módja, alkalmazása szintén a magyar nép ésszerű, természetes gondolkodásmódjának bizonyítéka. Nem tudtak túljárni elődeink eszén, ha számrovás boton történt az elszámolás.
A Hortobágyon felelevenítették ezt a hagyományt, erről szól Szakács Gábor: A puszta télen c. cikke honlapunk Élő rovás rovatában.

Néhány gondolat a Czuczor-Fogarasi szótárból:
A ravatal szó "egy eredetü a ravás rovás, ravat, rovat szókkal, a ró gyökből, minthogy a ravatalt deszkákból, fából róvták öszve."

Helységnevek is őrzik ezt a tevékenységet, szintén Czuczor alapján:
Rava: falu Udvarhelyszékben
Rovás: erdélyi falu Fehér megyében

Végül egy népdal ugyanonnan:
"Rója fel a réz fokosom nyelére,
Hány itcze bort ittam én meg hitelbe."

2010/3

Szakirodalom:
A rovás-írás él-e a magyar nép között? (A Magyar Tudományos Akadémia jelentése, 1903)
Barta József: Műveletek rovásszámokkal (In: Friedrich Klára: Új rovásírás tankönyv és szakköri ötlettár, 2006)
Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (Pest, 1862)
Forrai Sándor: Pásztoraink számrovása (Élet és Tudomány, 1981/11/20)
Friedrich Klára: A számrovás (In: F.K: Új rovásírás tankönyv és szakköri ötlettár, 2006)
Herman Ottó: Az ősszám és az ősbetű viszonya irodalmunkban (Archaeologiai Értesítő, 1903)
Madarassy László: A rovással való fenyegetésnek egy XIX. századi emléke (A kiskunhalasi rovásírásos fapálcák, 1928)
Magyar Adorján: Ős magyar rovásírás (Warren, 1970)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909)
Szakács Gábor: A puszta télen (Magyar Demokrata, 2010/1, és honlapunk Élő rovás rovatában)
Az Ethnographia folyóirat, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője (1916)
A tenyérlenyomatok rajza, a 9. ábra Lambrecht Kálmán: Az ősember c. könyvéből származik (Dante kiadás, 1931)
A két tanulmányrészt elválasztó díszítést Magyar Adorján készítette.

Nyitólap

ROVÁSÍRÁS

A magyar számrovásról - rövid összefoglaló

Oldal tetejére