Őstörténeti párhuzamok a Kárpát-medence és Dél- Afrika között
Friedrich
Klára: Őstörténeti párhuzamok a Kárpát-medence és Dél- Afrika között
2011-ben kaptam meg Tomory
Zsuzsa magyarság és őstörténet kutatótól azt a nagyszerű könyvet, melynek szerzői
Michael Tellinger és Johan Heine, címe: Temples of the African Gods, magyarul:
Az afrikai istenek templomai.
Tomory Zsuzsa egy lélekhez
szóló könyvismertetőt is küldött számomra, melynek már a címe is elragadó: Ahol
a gólyáink telelnek. Zsuzsa személyesen is hallotta Tellinger előadását
az Észak Illinois Egyetemen. Az előadás hatására "hazai gondolatok ébredtek
benne... történelem, jelképek, szótövek, egy jellegzetes földrajzi alakulat
s a gólya röpte mind egy valahai ősi kapcsolatot idéznek, melyek a Föld erővonalait
követik."
Mindkét szerző hazája Dél-Afrika.
Tellinger 1983-ban fejezte be egyetemi tanulmányait gyógyszerész szakon. Érdeklődési
köre a világűr, a genetika, az emberiség története, de zenész is, több lemezt
adott ki. S a legfontosabb, amit Tomory Zsuzsától tudhattunk meg: Édesapja
magyar!
Johan Heine repülési szakember,
aki ősi romok légi fényképezésével és ezek asztrológiai vonatkozásaival foglakozik.
2003-ban fedezte fel az Ádám naptárának nevezett kő együttest, amelynek kutatásából
néhány év múlva az Adam's Calendar című, Tellingerrel közösen írt könyvük keletkezett.
Ebben, Az afrikai Istenek
templomai c. könyvükben fejtik ki azt a nézetüket, hogy Dél-Afrikában volt egy
ősi műveltség sok millió emberrel, itt volt az emberiség bölcsője. Ez megelőzte
a sumer birodalmat, így feltételezik, hogy a sumerek sok tudást örököltek ezektől
az elődöktől.
Rendkívül megörültem a könyvnek,
mert már a fényképek átnézése alkalmával is gyorsan sorjáztak gondolataimban
néhány kivételtől eltekintve a Kárpát-medencei párhuzamok. Ez indított arra,
hogy főként fényképekkel és rövid ismertetőkkel bemutassam ezeket a hasonlóságokat.
A képeket sorszámoztam,
ezek a számok vannak elől. A p-vel jelzett
számok Tellinger és Heine könyvének oldalszámai. Az A
betűvel jelzett képek, szövegek is ebből a könyvből származnak. Ezeket követik
a B,
C, D,
E, F
betűkkel jelzett, párhuzamokat bemutató képeim, magyarázataim. A könyvből származó
szövegeket dőlt betűvel jeleztem.
1.
p5 A kép: Tellinger-Heine: Sumer kereszt, mely ezrével található
Driekopseiland-nál, Dél Afrikában, a legkeményebb kőzetek egyikébe, andezitbe
vésve. Ugyanez a szimbólum az egész világon megtalálható.
Erre három példa a
Kárpát-medencéből:
2.
p5 B kép:
Torma Zsófia a világ legelső régésznője (1831-1899) által talált égetett
agyag korongok az újkőkorból. Átmérőjük 6-7 centiméter.
3.
p5 C kép: Szentkatolnai
Kovács László Székelyföldön élő tanár ismerteti tanulmányában az újkőkori
lelőhelyen előkerült égetett agyagkorongot, melynek átmérője 7,3-7,4 cm.,
vastagsága 1,3-1, 4 cm. Kovács László feltételezése, hogy naptárként szolgált.
A fénykép a tanulmányából származik.
4.
p5 D kép:
A Tatárlakai korong lelőhelye Erdély. 1961-ben került elő, kora 7200-8200
év közötti, égetett agyag. Átmérője 6 cm. A magyar rovásírással alakilag
azonos betűk és a Jemdet Nasr korból (Kr. e. 3000) származó sumer képírás
jelei láthatók rajta. A korong helyi, erdélyi agyagból készült s jóval korábban,
mint a Jemdet Nasr táblák. (A fényképet Víg Sándor készítette)
A tatárlakai leletek ismertetése
angol nyelven is elérhető: Friedrich Klára: The mistery of Tatárlaka, a Forrai
Sándor Rovásíró Kör és a Magyarságtudományi Intézet szakirodalom végén jelzett
honlapján.
5.
p5 E kép:
Agyagtábla a Jemdet Nasr műveltségből, Kr. e. 3000-ből. Mivel a jelek itt
később tűntek fel, mint a Kárpát-medencében, arra utalhat ez, hogy az írás
nem Mezopotámiából, hanem a Kárpát-medencéből indult ki.
Tellinger és Heine véleménye is az, hogy a sumerek egy náluk korábbi műveltségtől
vették át tudásukat.
6.
p6 A kép:
Tellinger-Heine: Sziklavéset Dreikopseilandnál, benne az Ankh, az egyiptomi
kereszt, mint a Fény Isten (Lord) jelképe, amely kulcs az örök élethez.
7.
p6 B kép:
A 6. képen nem csak az egyiptomi Ankh-ot látom, hanem egy kitárt
karú alakot, a Napistent, aki mindenkit szeretettel hív magához. A Napisten
jelenik meg a 18. századi, homoródalmási (Székelyföld, Kárpát-medence)
lőporszaru rajzolatán is. Három szerzőt idézek, akik a magyarok és elődeik
Nap tiszteletéről írnak, amely a lőporszarú tanúsága szerint még a 18.
sz.-ban is létezett:
Magyar Adorján:
"Ezért őseink felfogása szerint testünk, amely tehát anyag, a Földből,
azaz anyánktól származik, de lelkünk, amely anyagtalan erő: a Napból,
azaz atyánktól." (Az Aranymadár -Zsarátnok folyóirat, 12. szám, 7.
oldal)
Grandpierre K.
Endre A magyarok Istenének elrablása című könyvéből idézek: "A szabad régi magyarok ugyanis a világ népei közül talán a legtovább
őrizték meg a maga tisztaságában a Napisten-hitet, melynek igaz és tudományos
hitelességgel ma is igazolható lényege a legegyszerűbb módon abban foglalható
össze: a Nap a földi élet forrása, a földi élet megtermékenyítője, éltetője
és bearanyozója, tehát minden áldás, minden jó, minden öröm forrása...pártfogó
égi atya, aki jótéteményeivel árasztja el a földi világot..."
Aradi Éva az
Egy szkíta nép: a kusánok című könyvében írja: "A Napistent a szakák, indoszkíták, valamint az Aral-tótól nyugatra
már szkítának nevezett egyes népeik, például a masszagéták is imádták.
A kusánok utódainak, a heftalitáknak is főistenük volt, ezért emeltek
ők is, elsősorban északon, és leszármazottaik, a rádzsputok Nyugat-Indiában
gyönyörű naptemplomokat".
8.
p23 A kép:
Tellinger-Heine: Példák a nagy kövek felhasználására, szilárd, másfél
méternél szélesebb falak építéséhez.
9.
p23 B kép:
A kő építkezés emlékei a Kárpát-medencében is-mint az egész bolygónkon-nagyon
sok helyen megmaradtak. Legtöbb esetben egy még régibb épület köveit építették
be az újba. A székelydályai templom fala, 14. század.
10.
p23 C kép:
A segesvári vár fala, 14. század. (9, 10. fénykép: Friedrich Klára)
11.
p38 A kép:Johan Heine 2003-ban fedezte fel a megalitokból álló kő együttest, az
őslakosság által régóta ismert szent helyet, a kő kalendáriumot. Ő nevezte
el Ádám kalendáriumának.
12.
p38 A kép:
részlet a 11. p38 A képből.
13.
p38 B kép:
Faragott kőmaradvány a Tászok-tetőn, hasonló a 12.képen látható dél-afrikai
kőhöz. (Fénykép: Friedrich Klára, 2008)
A Tászok-tető a Kárpát-medencében,
Erdélyben található. Az 1013 méter magas fennsíkon és környékén a leírások szerint
több száz írásos kőtömb volt található. Átlagos méretük: 180x 140 centiméter
volt. Anyaguk: andezit, hasonlóan az 1. képnél említett dél-afrikai lelőhelyhez.
Mára ezekből csupán kettő látható épségben a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás
Márton Múzeumban (Erdély, Székelyföld) és néhány összetörve a fennsíkon. A köveken
jelképek és írásjelek vannak, a párhuzamok alapján már az újkőkorból. véleményem
szerint a Tászok-tetői kősorok bolygónk megalit műveltségének részei voltak
s egyes kövei naptárként is működtek. (Részletesebben: Friedrich Klára: Megalitok
a Tászok -tetőn c. tanulmány)
A köveket a pogány vallás
áldozóhelyeinek tartották s a nyugati kereszténység felvétele óta igyekeztek
eltüntetni. Sebestyén Gyula néprajzkutató, akadémikus írta: "Nem a régi
krónikákból, hanem törvénykönyveinkből tudjuk, hogy András a következő, 1047-i
esztendőben már rendeletet adott ki arra nézve, hogy a folyton ápolt szkítiai
vallás hamis Isteneit megtagadják s köveit lerombolják."
14.
p39 A kép: Tellinger
és Heine a követ a Hórusz Sólyom első ábrázolásának tartja, amely ugyan
az egyiptológia által vált ismertté, de ők csak örökölték Dél-Afrika első
lakóitól. 200 ezer évesre becsülik a korát.
15.
p39 B kép:
Faragott kő a Tászok-tetőről. Madár formája csak Tellinger és Heine könyvének
olvasása után tűnt fel. Méreteit sajnos nem jegyeztem fel, emlékezetem szerint
0,5 métermagas lehet. (Fénykép: Habedank Marianna, 2009)
16.
p39 C kép:
Az utolsó, a fennsíkon megmaradt köveket a 2000-es években a távvezeték
és a rádió adóállomás építésekor törték össze, robbantották fel. A képen
a kövektől megtisztított fennsík látható. (Fénykép: Friedrich Klára, 2008)
17.
p39 D kép:
Az összetört köveknél Farkas Aladár és Szakács Gábor keresnek véseteket,
jeleket. A magyar rovásírással alakilag azonos Tászok-tetői jelek a 31.
p123 B táblázatban megtekinthetők. (Fénykép: Friedrich Klára, 2009)
18.
p44 A kép:Tellinger és Heine 2008-ban felfedeztek két piramist a 11.képen bemutatott
Ádám naptára elnevezésű kőcsoport közelében. Megállapították, hogy teljesen
egyenes vonallal összeköthetők a gizai nagy piramissal a 31. hosszúsági
fok mentén, tehát Afrika legészakibb és legdélibb piramisai egy egyenes
vonal mentén fekszenek. Régészeti feltárás eddig nem történt a két piramis
formájú hegynél.
19.
p44 B kép: A
boszniai Visoko-ban, Szarajevotól 30 kilométerre kezdte meg ásatásait 2005-ben
Semir Osmanagic piramiskutató. A Visocica hegy piramis alakjára Senad J.
Hodovic múzeumigazgató hívta fel figyelmét. Ezen kívül még négy közeli,
fákkal és egyéb növényekkel benőtt dombról feltételezik, hogy piramist rejt
magában. Ásatások főként a Nap (eredeti nevén Visocica) és Hold (eredeti
nevén Pljesevica) piramisnak nevezett építmények területén folynak, s már
az eddigi feltárások is bizonyították, hogy mesterséges, ember által készített
alkotások. A Nap piramis mérete és kora meghaladja a Gizai-ét, amelyet Kheopsz
fáraó építtetett 4600 évvel ezelőtt. Szakács Gábor, aki 2006 júniusában
járt először a helyszínen, azzal a felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramishoz
vezető alagútban és a környékén lévő nagy köveken az ősi magyar rovásírásnak
alakilag megfelelő jeleket talált, melyek ebből következően a Tordos-Vinca
műveltség jeleihez is hasonlítanak. 2007-ben és 2008-ban a helyszínre látogató
csoportunk több tagjával együtt erről jómagam is meggyőződtem.A fényképet
Víg Sándor készítette. További ismeretek szerezhetők a bosnyák piramisokról
a www.piramidasunca.ba weblapon.
20.
p44 C kép:
A Piramis alakú hegyek a történelmi Magyarország területén is szép számmal
találhatók. Ilyen a Disznós-hegy a Pilis hegységben. (Fénykép: Vetráb József
Kadocsa)
20.
p44 D kép: A
Prépost hegy a Pilis hegységben szintén piramis alakú. A "Kerecset-madár
(Turul) fő fészkelési helyeként tartják számon, ezért szent hegye a magyaroknak"
mondja Vetráb József Kadocsa Pilis kutató, aki a fényképet készítette.
21.
p44 E kép:
Molnár Attila küldte Erdélyből ezt a nagyszerű piramis felvételt, amelyet
ő készített. A helyszín Kolozsvár környéke.
22.
p44 F kép: Vörös Attila felvidéki, rimaszombati kutató és filmes
Divénynél fedezett fel piramis alakú hegyet. (Fénykép: Friedrich Klára)
23.
p75 Akép:
Tellinger és Heine a legrégibb mezőgazdasági létesítményeknek tartják
ezeket a teraszokat, amelyeket az ősi lakosság kövek millióiból alakított
ki. Ezek többezer négyzetkilométeren húzódnak. Hasonló teraszok Peruban
és Egyiptomban is találhatók.
24.
p75 B kép:
Czimbalmas Tivadar fényképe, aki Székelyföldön a teraszok, vagy ahogyan
ő nevezi, a pallagok kutatásával foglalkozik és DVD filmet is készített
róluk.
25.
p75 C kép:
Czimbalmas Tivadar fényképe, aki szerint a pallagépítés kora 52 000 évvel
ezelőtt kezdődött és 28 000 évvel ezelőtt fejeződött be. Ez az időszak volt
a székely nép életében az aranykor.
26.
p111 A kép:A képen Michael Tellingert látjuk egy bánya alagútjában, körülötte gömbök,
amelyekről felteszi a kérdést: a halott bányászok lelkei vagy kíváncsi lények
táplálkoznak a múlt energiáiból? (feeding on the energy of the past)
27.
p111 B kép: Az utóbbi években sok fényképet gyűjtöttem, amelyeken
gömbök voltak láthatók, nem csak alagutakban, hanem templomban, udvaron,
huszártalálkozón, iskolában, stb. Ez a kép a boszniai Nap piramishoz vezető
alagútban készült 2007-ben, Szakács Gábor egyik útitársunkkal szemléli az
egyik nagy követ, jobb keze fölött látható a gömb.(Fénykép: Serflek Zsolt)
28.
p113 A kép:Egy bánya járat látható sok gömbbel, amelyeket Tellinger így határoz
meg: Ezek nem - fizikai energiák (non-physical energies), gömb formában
és sok különböző méretben. Vannak akik nem fizikai formában megjelenő lelkeknek
tartják őket. Szabad szemmel nem láthatók, de a digitális kamerák képesek
"elkapni" őket, mert meg tudják ragadni a fény infra-vörös és
ultra ibolya tartományát. Néhány gyermek és felnőtt szabad szemmel is látja
őket.
29.
p113 B kép:
Gömbök a boszniai Nap piramishoz vezető alagútban. (Fénykép: Szentgyörgyi
Dezső , 2009)
30.
p123 A kép: Tellinger-Heine:
Az angolszász runák szintén nagy hasonlatosságot mutatnak a Dél-Afrikai
sziklakarcolatokhoz és az Indus völgyi íráshoz.
31.
p123 B táblázat: Az
angolszász runák ősforrása a Kárpát-medencei Tordos-Vinca műveltség. Ennek
virágkora a Kr. előtti 4-5. évezredben volt. A tordosi műveltséget a már
említett Torma Zsófia régésznő tárta fel, sok jelet gyűjtött cserépedények
aljáról, agyagkorongokról. Ezeket a jeleket a szakirodalomban említett Winn
könyvében tanulmányozhatjuk. A Tordos-Vinca műveltség jelei a szkíta-hun-avar-magyar
rovás írásban élnek tovább, tőlük vették át a germánok, kb. a Kr. e. 2.
században. Az Indus völgyi írás több jele is alaki egyezést mutat a magyar
rovásírás betűivel. A táblázaton összevethető mai magyar rovásírásunk és
a Tordos -Vinca műveltség jelkészlete is.
A 32.
p123 C táblázaton a Kárpát-medencei jelek párhuzamait látjuk
néhány őskori és ókori műveltség jeleivel.
33.
p123 D ábra:
Válogatás a tászok-tetői andezit kövekbe vésett jelekből.
A 34.
p123 E ábrán az 1483 előtt
lejegyzett Nikolsburgi ábécé látható a magyar rovásírás betűivel.
35.
p126 A kép, bal oldali jel:
Tellinger-Heine: Az öt ágú csillag forma jel az egyiptomi királyság jelképrendszeréhez
és Baal istenhez kapcsolódik.
36,
37, 38. p126 B, C, D kép:
a jel a magyar rovásírásban a Ty hang egyik betűváltozata, megjelenik
a 17. és a 20. században is.
39.
p126 A: Tellinger-Heine:
Ovális alakú ábra félbe osztva, Carolina környékéről, Dél-Afrikából.
Párhuzama a 34. p123 E ábrán látható, a Nikolsburgi ábécé betűi között
zölddel jelölve.
40.
p127 A kép:
Tellinger-Heine: Összetett karcolat, a kígyó a rezgést jelenti. Továbbá
hasonlít az Omega betűre is, itt ezen belül ötágú csillag forma van. Hasonlít
a lópatkóra is. A lópatkó alakú jelekből több is található a romok között.
Párhuzama a 37. p126 C ábrán az Ü hangértéknél látható.
41.
p128 A kép: Tellinger-Heine: Karcolatok a Limpopo vidék
egyik barlangjában, melyhez hasonló számos sumer pecséthengeren található.
42,
43. p128 B, p128 C kép:
Ez a magyar számrovásban az 1000 jele, ugyanez a sumerban a dingir
jele, amely az isteni minőséget jelzi.
44.
p129 A kép: Tellinger-Heine: Lambda szimbólumok szerte Dél-
Afrikában, hasonlóak az angolszász runákhoz és az indus völgyi íráshoz.
Nagy területen való megjelenésük azt jelzi, hogy fontos jelentést hordoznak.
45.
p129 B kép: A boszniai Nap piramishoz vezető alagút egyik kövén
található jelek. (Fényképezte : Víg Sándor)
46.
p129 A kép, bal oldali jel: Tellinger-Heine:
Lambda szimbólum
47.
p129 B kép:
Az ógörög és görög lambdával alakilag azonos jelek a Tordos-Vinca műveltségben
és a Tászok-tetőn is megtalálhatók, ez a magyar rovásírásban az S
betű. Lásd ezen kívül a 34, 36, 37.ábrán is.
48.
p129 A kép:
a 46. kép megfordított változata. Ebben az esetben a rovás T
betűt látjuk, lásd a 37.ábrán.
49.
Rovás T betűvel alakilag egyező jel a Tászok-tetőről, andezitbe vésve.
(Fénykép: Friedrich Klára) Igen elterjedt jelkép és betű volt a kőkorban,
látható például a Lausell-i Vénusz jobb csípőjén is.
50.
p130 A kép: Tellinger-Heine:
Hullám formák a víz, az élet, a rezgés, a Napból és a Föld anyától nyert
energiák jelképes ábrázolása.
51.
p130 A kép:
A 130 A kép megfordítva a magyar rovásírás V betűjét mutatja,
lásd a 37. p126 C ábrán. A Tászok-tetői andezit kövekbe vésve is
megjelenik.
52.
p139 A kép: Tellinger
és Heine könyvének nagyon érdekes részeiazok, amelyek kör alakú építmények
maradványait mutatják be nagyszerű légi felvételek segítségével. Szerintük
ezekben az építményekben energia képződött és áramlott, amelyet hang segítségével
indítottak el. A kőhálózatok több ezer négyzetkilométeren folytatódnak,
még hegy tetején is, bár itt kevésbé láthatók. A hegy tetején hal fossziliák
(a földtörténet ókorában megkövesedett ősmaradványok) találhatók a körökön
belül nagy számban. Tellinger és Heine feltételezik, hogy az özönvíz pusztította
el a kőfal körökkel energiát nyerő műveltséget és létrehozóit. (A szöveg
a könyv 140, 147, 154. oldalán található ismertek tömörítése.)
53.
p139 A kép:Tellinger mutatja az egyik fal nagyságát, ennél alacsonyabbak, romosabbak
is láthatók a könyvben. Tomory
Zsuzsa írja Kezdeteink című könyvében a magyarság elődeiről: "Építményei
gyakran kör alakú alaprajz szerint épültek s ezen építkezési jelleg ezeréveken
át folyamatos hazánkban."
54.
p139 B kép:
Ezt a véleményt alátámasztják a Magyarország újkőkorára jellemző, tehát
6-7000 éves körárkok. Ezeket főként repülőgépről lehet észrevenni, méreteik
az 50 méterestől az 500 méteres átmérőig terjednek. Csillagászati megfigyelésekre,
naptárként vagy a közösségi élet helyszíneiként használhatták őket. A képen
a belvárdgyulai körárok látható.
55.
p139 C kép:
Stuart Piggott könyvéből: Kőből rakott kör alakú házak maradványai a Kr.
e. 8-6. századból, a Szardínia szigetén fekvő Barumini mellett található
Su Nurexi nevű nuraga körül. (Nuragha: toronyszerű főnöki erőd)
56.
p139 D kép:
Az őskűi kerektemplom a 11. századból. Ős kű = ős kő (Képeslap fénykép:
Horváth Zoltán György)
57.
p139 E kép:
Jeszenő vára a Felvidéken, a történelmi Magyarország területén. 1277-ben
már állt. Ha a vár, a bástyák falmaradványai csak két méter magasak lennének,
felülnézetük hasonló lenne a dél-afrikai kör alakú építményekéhez.
58.
p139 F kép: Torna
vára a Felvidéken, a történelmi Magyarország területén. A 14. században
épült.
Ultrahangot kibocsátó megalitokról,
a gondolat mozgató erejéről nem csak fantasztikus, hanem tudományos könyvekben
is olvashatunk. Sashegyi Sándor említ egy "Csengő kő" nevű helyet
a Pilisben. Itt erre most bővebben nem térek ki, a Tászok-tető tanulmányomban
írtam néhány hasonló jelenségről. Az előző 3 képet a kör alakú kőépítmények
párhuzamaiként mutattam, bár nincs forrásom arra nézve, hogy ezekben energiát
nyertek volna. Mégis eszembe jutott, hogy a várakat legtöbb esetben kör alakú
bástyák erősítik meg. Erősíteni pedig az energiával, Magyar Adorján szóhasználatával
az "erőny"-nyel lehet.
Tellinger és Heine az 5.
oldalon említik Nicola Teslát, aki a szabad energia felhasználásának úttörője
volt. Itt jegyzem meg, hogy ő valójában Tesla Miklós (1856-1943), akit csak
az újabb lexikonok neveznek horvát származású amerikai fizikusnak. Az 1930-ban
megjelent, igen alapos Tolnai Lexikon nem nevezhető "magyarkodónak",
mégis ezt olvashatjuk benne: "Tesla Miklós elektromérnök ... Felfedezései
világhírűvé tették a magyar zsenit, mind elméleti, mind gyakorlati téren."
59.
p162 A kép:A Tellinger és Heine által ismertetett dél-afrikai műveltség jellegzetes
termékei a madár alakú kövek, a legkülönbözőbb méretekben.
60.
p162 B kép: Hasonlót eddig a Kárpát medencében csak egészen kis
méretben találtam. Méretei: Hosszúsága: 10, 5 cm., legszélesebb részén:
3 cm., vastagsága: 2, 5 cm. Lelőhelye: Nagy-Küküllő patak partján, Fenyéd
településnél, Székelyföld.
61.
p162 C kép: A
C képen látható egyéb kövek (kőszerszámok?) szintén erdélyi patakokból vagy
a Pilis hegység területéről származnak.
62.
p169 A kép:
Tellinger-Heine: 5 méter magas madár alakú kő Dullstroom-nál, Dél-Afrikában.
63.
p169 B kép:
Egy európai párhuzam: A 4,2 méter magas Björkethorp runafeliratos kő Svédországban.
A kép forrása: Wikipédia
64.
p171 A kép: Tellinger-Heine:
kőszerszám, egyelőre bizonytalan, hogy milyen célra készítették.
65.
p171 B kép: A Fehér Nyikó patakban, Rugonfalva településnél találtam
ezt a hasonló kőszerszámot.
A képes és szöveges párhuzamokat
még tovább folytathatnánk. Reméljük Tellinger és Heine könyvének lesz magyar
kiadása, ahol az érdeklődők megismerhetik a teljes könyvet. Még egy hasonlóságra
azonban hadd hívjam fel a figyelmet. Ez pedig az a sajnálatos tény, hogy a Kárpát-medence
korai, kőkori művelődési értékei ugyanúgy ismeretlenek a világ előtt, mint Dél-
Afrikáé. De hogyan is tudnának a magyarokról többet, hiszen a hivatalos, akadémiai
tudomány szerint rokonaink és nyelvrokonaink a finnugorok és 896-ban üldöztek
be minket a besenyők a Kárpát-medencébe. Ezt tanulják gyermekeink az iskolában,
ez jelenik meg rólunk külföldön, a magyarok adójából lefordított, kiadott művekben.
Az a felfogás, hogy a magyarság őshonos a Kárpát-medencében, hogy szkíták-hunok,
avarok utóda és több más érték mellett az írás megalkotója, csak szűk körben
terjedhet és igyekeznek nevetségessé tenni, rendezvényekről kitiltani.
Neves európai (! ) régészek
és történészek annyira tudatlanok Magyarországot illetően, hogy fogalmuk sincs
arról, hogy Magyarország jelenlegi határai csak 1920 óta léteznek, hogy az általuk
románnak, szlováknak, szerbnek nevezett igen jelentős régészeti lelőhelyek az
1920 előtti történelmi Magyarország területén helyezkednek el.
Foglaljuk végül össze, mit
is mutatnak ezek a párhuzamok? Közös gyökereket a Dél-Afrikában és a Kárpát-medencében
anyagi és szellemi értékeket létrehozó műveltségek között.
Közös gyökerekre utalnak
a kövek, a teraszok (pallagok), a Nap tisztelet, a betűk, a jelképek, az épületmaradványok.
És még a gólyák is, ahogyan Tomory Zsuzsa gyönyörűen megfogalmazta.
Hogy egy közös tőről fakadtak
vagy az egyik átadó volt, a másik átvevő? Ennek eldöntése még sok kutatást igényel.
Egyelőre örüljünk a megtalált régi kapcsolatnak!
Az
idézetek a következő könyvekből származnak:
Aradi
Éva: Egy szkíta nép: a kusánok (Hun-idea, 2008)
Grandpierre K. Endre: A magyarok Istenének elrablása (Titokfejtő Kiadó, 1993)
Magyar Adorján: Ős magyar rovásírás (Warren, USA, 1970)
Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái (1904, Magyar Ház, 2001)
TolnaiÚj Világlexikona (1930)
Fényképek,
ábrák forrásai:
Tellinger,
Michael-Heine, Johan: Temples of the African Gods (Zulu Planet Publishers,
2009)
Bertók Gábor - Gáti Csilla: Újkőkori körárkok és körülárkolt területek kutatása
Baranyában http: //sirasok.blog.hu/2010/07/07/ujkokori_korarkok_es_korularkolt_teruletek_kutatasa_baranyaban
Csontkarcolatok. Porszaruk rajzai. (Szerk: Kovács Dénes, szöveg: Dr. Molnár
István, rajz: Ughi István, Hargita megye, 1975)
Dénes J.-Jászai B.- László J: Felvidék. Várak madártávlatból (Anno Kiadó,
évszám nélkül)
Fehérné Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig II. kötet (Buenos Aires, 1975)
Kovács László: A sepsiszentgyörgyi kőkorszaki zsebnaptár (Tanulmány, 2007)
Mandics György: Róvott múltunk I. kötet (Irodalmi Jelen Kiadó, 2010)
Oates, David és Joan: A civilizáció hajnala (Helikon kiadó, 1983)
Piggott, Stuart: Az európai civilizáció kezdetei (Gondolat, 1987)
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Tinta Kiadó, 2002)
Irodalom:
Tellinger,
Michael-Heine, Johan: Temples of the African Gods (Zulu Planet Publishers,
2009)
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia Kiadó,
1994)
Friedrich Klára : Megalitok a Tászok -tetőn (in: Friedrich Klára-Szakács Gábor:
Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig, 2007)
Friedrich Klára: Tatárlaka titka (in: Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kőbe
vésték, fába rótták, 2005)
Gimbutas, Marija: The gods and goddesses of old Europe (Berkeley,1974)
Kovács László: A sepsiszentgyörgyi kőkorszaki zsebnaptár (Tanulmány, 2007)
Magyar Adorján: Ős magyar rovásírás (Warren, USA, 1970)
Radics Géza: Mi és a Kárpát-medence (Chicago, 2008)
Szakács Gábor: Tudósítások a bosnyák piramisokról (Magyar Demokrata, 2006/26,
45, 48)
Szakács Gábor: Tatárlakától a bosnyák piramisokig (DVD, 2009)
Tomory Zsuzsa: Kezdeteink (Miskolci Bölcsész Egyesület, 1995)
Tomory Zsuzsa: A Kárpát-medence, mint a magyarság bölcsője (Magyarságtudományi
füzetek, 13. rész, 2003)
Winn, Shan, M.M: Pre writing in south-eastern Europe (Western Publishers,
1981)
