Nyitólap
ROVÁSÍRÁS
Van-e Q, X, Y a siménfalvi rovásbejegyzésekben?

Van-e Q, X, Y a siménfalvi rovásbejegyzésekben?

Írta: Friedrich Klára

A székely-magyar rovásírás magyar nyelvünk hangjainak lejegyzésére tökéletesen alkalmas. Van azonban néhány hang, amely nem tartozik a magyar hangkészletbe, ezért nincs is rá rovásjelünk, rovásemlékeinkben nem fordulnak elő. Ezek a Q, X, Y és a W.

Egy 2013-ban megjelent kiadvány, a Rovásatlasz szerzője, Hosszú Gábor azonban kijelenti, de nem bizonyítja, hogy a 17. században keletkezett siménfalvi rovásbejegyzésekben van Q, X és Y.

Ennek a bizonyítatlan kijelentésnek cáfolata az írásom tárgya.

Itt most a Siménfalvi rovásemlékek között nem tárgyalom a 20. században keletkezett Siménfalvi madárrovást. Itt most csak Bonyhai Moga Mihály 17. századi bejegyzéseiről esik szó.

Ezekről Benkő Elek régész tanulmánya alapján adok tájékoztatást. (Benkő Elek: A siménfalvi rovásemlék és köre, Turán, 2005/márc.-jún.)

1991-ben Muckenhaupt Erzsébet, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum kutatója a csiksomlyói ferences kolostor egyik 16. sz.-ban egybekötött, több szerzőtől származó kötetében rovásírásos bejegyzéseket vett észre. A bejegyző Bonyhai Moga Mihály, aki valószínüleg román származású katolikus jószágigazgató és könyvgyűjtő ifjabb Székely Mózes siménfalvi birtokán. A bejegyzések, amelyek rövid szövegekből és egy rovás ábécéből állnak, 1627 és 1629 között történtek, a székelyföldi Siménfalván. 4 feljegyzés történt. Hosszú Gábor csak az első két beírást közölte. Itt mindegyiket bemutatom.


1. kép: Bonyhai Mihály 1. bejegyzése


2. kép: Bonyhai Mihály 2. bejegyzése


3. kép: Bonyhai Mihály 3. bejegyzése


4. kép: Bonyhai Mihály 4. bejegyzése


Hosszú Gábor könyvében az 52. oldalon lévő táblázatában azt mutatja, hogy e bejegyzésekben az X, Y, Q megtalálható rovásjelekkel. Mint említettem, bizonyítást nem olvashatunk, csak állítást, kijelentést. Zölddel jeleztem a rovásemlék Hosszú Gábor által számítógéppel átalakított betűit.


5. kép: Hosszú G. táblázata

A történelmi rovásemléknek nevezhetőség felső határa az 1803-as év. Az ennél későbbi rovásleletekkel való érvelés tudománytalan, ha az a cél, hogy új betűket építsen be valaki a magyar rovásírás betűsorába. A Rovásatlasz táblázatának többi eleme pedig jóval 1803 utáni. Ezeket nem lehet alapként felhasználni új rovásbetűk alkotására, hiszen nem alkothatunk összevissza új rovásbetűket, mert ez a hiteles magyar rovásírás teljes széteséséhez vezetne. Tisztelni kell annyira őseink írását, hogy megvédjük ettől.


6. kép: Részlet Hosszú G. táblázatából

Így számunkra e táblázatból csupán a Bonyhai névvel jelzett betűk érdekesek, ezeket kiemeltem a 6. képen.

Hosszú Gábor a 7/1. kép jobb szélén látható jelről azt állítja, hogy ez a rovás Q betű.


7/1. kép: Kiemelés az 1. bejegyzésből

A 7/2. képen látjuk, hogy az eredeti betű és számítógépes megjelenítése eltér egymástól. Az A az eredeti, a B a számítógépes. Tudományos igényű bizonyításnál nem megengedhető az eredeti rovásemlék átalakítása. Amennyiben van eredeti emlékünk és/vagy erről készült jó rajz vagy fénykép, akkor ezt kell használni, nem a tanulmányíró szándéka szerint átalakított, megváltoztatott rovásjelet.


7/2. kép: Az eredeti és a számítógépes változat

Az eredetin világosan látszik, hogy ez U betű, Benkő Elek régész is ezzel a hangértékkel jelzi táblázatában. Miután Hosszú Gábor Benkő Elek tanulmányát használta, az lett volna korrekt, ha megemlíti, hogy az eredeti szerző szerint ez nem Q, hanem U betű.


8. kép: Benkő Elek táblázata az általa meghatározott hangértékekkel

Szerintem is U betű és az általam megkérdezett gyakorlott rovásírók szerint is. Alátámasztom ezt a 9. képen látható 1680-as ábécével, melyet Csallány Dezső is bemutatott, de Forrai Sándor: Küskarácsontól Sülvester estig c. kötetében a 193. oldalon könnyebben megtalálható. A hangérték itt is U és nem Q.


9. kép: Ábécé és írásmutatvány 1680 tájáról

Egy másik ábécében is megtaláljuk ezt a jelváltozatot, 1753-ból, Dobai Istvántól. A hangértéke itt V, mivel a latinban a nagy nyomtatott U betűt a V-vel jelezték, innen a hangérték csere. De semmi esetre sem Q!


10. kép: Dobai István betűsora

Vissza a 7/1 képhez. Hosszú Gábor táblázatában Bonyhai Mihály SK összerovását X-nek értékeli, hogy miért, ezt a könyvből sajnos nem tudjuk meg. Balról a 3. azonban határozottan egy rovás S betű, csupán arról lehetne vitát nyitni, hogy K van-e ráírva, vagy egy tollhiba eredményét látjuk.

Hosszú Gábor szerint Bonyhai az Y-t is megalkotta már Siménfalván a 17. sz.-ban. A 7/1-es képen balról a 2. betű szerinte Y. Itt sem utal arra, hogy az eredeti szerző, Benkő Elek szerint ez I betű. Ha megtekintjük az írásmutatványokat, látjuk, hogy minden I hangot-és néha a J-t is ugyanazzal a betűvel írt le, melyet napjainkban hosszú Í-nek nevezünk. Természetesen a kézírásból adódóan egészen kis eltérések vannak. Tehát ezek I betűk, nem Y-ok.

Hosszú Gábor csak az első két beírást közölte, de az itt általam bemutatott további két bejegyzés is igazolja, hogy a XVII. századi Siménfalvi Rovásemlékekben nincsen Q, X, Y.

Reméljük, Hosszú Gábor az X, Y, W, Q-ra vonatkozó állításait ugyanúgy visszavonja, mint néhány éve a pálos rovásírásra vonatkozó "tudományos" dolgozatait.

Egyébként ugyanígy, bizonyítás nélkül, alaptalanul hozták be a rovásbetűk közé a hajlított H jelét, elfoglalva a zárt E-t más szerzők az 1990-es években.

A magyar nyelvnek olyan nagy jelentőségű 19. századi szótáraiban, mint Czuczor Gergely - Fogarasi János, Ballagi Mór, Kriza János, Szily Kálmán művei a Q, X, Y, W még nem fordul elő.

Kis magyar nyelvtan című kiadványban ezt olvashatjuk: "A magyar nyelv hangjait a következő betűkel jelöljük:..." itt a Q, X, Y, W nélkül elősorolja betűinket, majd ezt olvashatjuk: "A betűknek ezt a sorát magyar ábécének nevezzük." (Rácz Endre - Takács Etel, Gondolat Kiadó, 1978, 25. oldal)

A magyar helyesírás szabályai című 2002-es kiadvány a magyar ábécét szintén a Q, W, Y, W nélkül közli, majd bemutatja, hogy "a magyar írásgyakorlatban gyakran előforduló" Q, W, X, Y-t hogyan soroljuk ábécénkbe. (Akadémiai Kiadó, 2002, 12. oldal)

Nem hagyható figyelmen kívül az, melyet már a 2008-as Rovás bizottsági levelezések és viták során jeleztem, hogy a DZ is két külön hang és a DZS is, továbbá külön mindegyik szerepel a történelmi betűsorokban, tehát teljesen értelmetlen ezekre új jelet alkotni.

A Czuczor-Fogarasi szótárban is ez áll: "a DS ... (kiejtve dsé) hetedik bötü a magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók között ötödik. Az elegyült bötük, illetőleg egymással öszveforrt hangok egyike, mivel d és s vagy zs bötükből és hangokból vegyült".

Végül egy idézet Forrai Sándortól:

"...a magyar nyelvet latinbetűs írással jegyezni csak nagy
torzítás árán, vagy egyáltalán nem volt lehetséges. Az Olvasó
minduntalan tanúja lesz annak a harcnak, ahogy nyelvünk
küzdött a 'betolakodó' idegen betűkkel szemben."

(Küskarácsontól Sülvester estig, 1985)

2014 január

Írásom megjelenését követően a Rovás Alapítvány honlapján megjelent rövid válaszában Hosszú Gábor fenntartja állításait, bizonyítékokat azonban továbbra sem olvashatunk tőle.

F. K. 2014/10

Nyitólap
ROVÁSÍRÁS
Van-e Q, X, Y a siménfalvi rovásbejegyzésekben?
Oldal tetejére