|
Lapunk munkatársai
között vannak aktívan zenélo, alkotó munkatársak is. Azonban úgy tunik,
hiába vannak "közel a tuzhöz", nekik inkább hátrányt jelent
ez lapunkban történo megjelenés szempontjából. Most megtörjük ezt az "átkot"
és lapunk egyik rangidosét faggatja a másik. Nemes Nagy Péter Szakács
Gábort kérdezte legújabb albumának, a "Pogány imák - történelmi zenemu"
megjelenése alkalmából
A 2004 nyarán megjelent
Nagy Rock´n´Roll könyved megjelenése után számomra úgy tunik, hogy szinte
teljesen kivonultál a rock szakmából. Elozoleg 2002-ben elkészítetted
az "Attila ifjúsága" címu történelmi zenemuvedet, most pedig
egy hasonlóval rukkoltál elo. Mi indított erre?
Gitáros, énekesként
a hagyományos értelemben vett rock zenével azért hagytam fel, mert az
elmúlt ötven év történéseit tanulmányozva tényszerűen bebizonyosodott
számomra, hogy ez a műfaj is csak olyan, mint minden korábbi. Semmivel
nem jobb, nem őszintébb - pedig ezt hangoztatta -, üzleti és politikai
szempontok vezérlik. Sablonos beszólások hangzanak el a színpadról ("Mindenki
jól érzi magát?", "Nem látom a kezeket!", stb.) és a beszélgetések
során ("Sokkal keményebbek vagyunk, mint eddig"), kevés kivétellel
az éppen divatos irányzatnak akarnak megfelelni a zenészek, zenekarok.
Az említett kötetben jót, s rosszat összefoglaltam, de a terjesztő boltok
dugdossák a vásárlók elől. Az Attila ifjúsága és a 2005 decemberében megjelent
Pogány imák CD rock-régizene műfaja tartalommal helyettesíti a puszta
szórakoztatást, nincs szüksége az említett üres szólamokra sem koncerten,
sem azon kívül.
A magyar történelmet nem a hivatalos, akadémia által elfogadott szemlélet
szerint mutatod be. Mi késztetett erre a szemben állásra és honnan vetted
a hozzávaló ismereteket?
Az alapvető segítséget feleségem, Friedrich Klára rovásíráskutató/oktató,
a dalszövegek írója jelenti számomra. Igaz őstörténetünk iránti közös
érdeklődésünk azonban jóval régebbi keletű, mint az én zenei irányváltásom,
legalább 25 évvel ezelőtt kezdődött. Azóta az akkor még csak hellyel-közzel
hozzáférhető, a hivatalos történelem szemlélettel ellentétes kiadványok
száma megsokszorozódott, jelenleg inkább az eligazodás jelent gondot.
Ehhez bizony számtalan könyvet kell elolvasni, igazságait, illetve ellentmondásait
átgondolni, mielőtt az ember saját szemléletét kialakítja. Itt most csak
egy alapvető műre és néhány szerzőre hívnám fel a figyelmet, akik számunkra
meghatározóak: Forrai Sándor- "A rovásírás az ókortól napjainkig",
továbbá Grandpierre K. Endre, Zakar András, Götz László, Kiszely István,
Fehér Mátyás Jenő, Badiny Jós Ferenc, Bakay Kornél könyvei.
Egészen meglepett
pl. hogy a besenyőket, akirol azt tanították és tanítják, hogy ők üldözték
a magyarokat keletről nyugat felé, ti szinte barátainkként jellemzitek.
A hivatalos történetírás már ott sántít, hogy amennyiben a besenyők üldöztek
bennünket a Kárpát-medencei 'újhazába', akkor miért a magyarság maradt
meg az állítólag nagyobb létszámú besenyőkkel ellentétben? Arról persze
szemérmesen hallgatnak a történelemkönyvek, hogy Tonuzóba besenyő király
István apjának, Gézának csapatát erősítette katonáival, Árpád unokája,
Taksony vezér pedig besenyő feleséget választott. Ha Tonuzóba a bizánci
kereszténységét felcserélte volna az István erőltette rómaira (vatikánira),
akkor
most dicshimnuszokat zengenének róla. Mivel nem ezt tette, ellenség lett
és a "szentéletű" István élve eltemettette feleségével és lovaikkal
együtt.
Ha már Istvánról
beszélünk, az ő személyét is meglehetosen kedvezőtlen színben állítjátok
be, aki tuzzel-vassal üldözte népe hagyományos
vallását, idegeneket hívott be az évszázaddal korábban elfoglalt hazába.
A magyarságot Bizánc és Róma vallási szembenállása állította válaszút
elé, amelynek során mindkét fél a másikat vádolta pogánysággal. Kicsiben
ugyanez folytatódott később, amikor a középkorban a falvak népének a birtokos
vallását kellett követnie, akár tetszett neki, akár nem. Mindeközben a
magyarság, ha nem is nyíltan, megtartotta egy Isten hívő, Boldogasszony
hitét, szent helyének pedig Csíksomlyót. István király idegeneket hívott
ezen magyar ősvallás hívei és a hagyományőrzők ellen, a legyőzöttek birtokait
olasz, bajor, sváb zsoldosok közt osztotta szét, ősi rovásírásunk helyébe
kötelezővé tette a latin betűket. Ráadásul a Kárpát-medencei hazát sem
ő szerezte, hanem elődei, a szkíták, hunok, avarok, akik eltérő nevük
ellenére ugyanaz a nép voltak, amelynek legfőbb bizonyítéka a közös rovásírásos
kultúra.
Nem gondoljátok, hogy ha nem Szent István nézetei gyozedelmeskednek,
akkor már rég nem létezik a magyar nép, a magyar nemzet? Ugyanúgy szétszóródunk,
megsemmisülünk mint pl. az hunok, az avarok?
A győztes mindig megindokolja (gaz)tetteit. A szkíták, hunok, avarok nem
tűntek el, csak másképp nevezték és nevezik őket, hiszen Magyarország
most is Hungary, Hongrois, Ungarn, Hungaria. A korabeli bizánci, görög
és nyugati források gyakran írták azt, hogy 'az avarok, azaz hunok'. A
magyarságot nem a nyugati kereszténység mentette meg, ez sosem nyújtott
segítséget nekünk a tatár és török ellen - sőt már 1030-ban a keresztény
II. Konrád, majd 1041-ben III. Henrik német császár támadt az országra
-, hanem a magyarokban ősidők óta élő elszánt ragaszkodás őshazájukhoz,
a Kárpát-medencéhez.
A szöveghez készített
zene mennyiben alapul régi, magyar zenei (tán szándékosan nem írok népzeneit)
elemeken? Te voltál egyedül a zeneszerző?
Valóban szó nincs népzenei adalékokról, ezeket a dalokat minden irányzat
figyelembe vétele nélkül egyedül írtam úgy, hogy egy gitárkísérettel is
elénekelhetők legyenek. Ha az ember sokat foglalkozik történelemmel, az
őseivel, akkor előbb-utóbb önkéntelenül ráhangolódik feltételezett zenei
világukra, amelynél - mint említettem - feleségem történelmi tárgyú versei
alapjaiban segítettek. Ezekhez nem lehet szándékosan 7/8-os és 11/8-os
ütemeket kitalálni, ahogyan végül is kialakult. A hangszereléshez és a
megszólalás kialakításához rajtam kívül már természetesen mind a 16 kiváló
zenész, Berkes Károly, Bóta Zsolt, Csanaki György, Horváth Boldizsár és
Menyhért, Papp Gyula, Sárdy Barbara, Sári Imre, Szász Ferenc, Szombati
Klára, Tumbász Márton, Kecskés András, Kecskés Péter, Bartha Anna és Lévay
Péter beleérző képességére is szükség volt. Annál is inkább, mert ez a
társulat egyetlen percet sem töltött el közösen, hanem az én elképzeléseim
és Horváth János hangmérnök zenei vázlatai alapján ki ebben, ki abban
a stúdióban játszotta fel az alapokra az érzéseit.
Ez a fajta zenélési
formád engem némiképp emlékeztet a Blackmore´s Night kettosre. Ok persze
inkább a kelta/brit népzenét veszik alapul, szövegeik világát nem ismerem.
Adott lökést Neked Ritchie Blackmore látványos hátat fordítása a rock
zenének?
Szövegeik nem adtak útmutatást, hiszen a történelmiség hiányát maga Candice
Night ismerte be, amikor a Rockinform számára beszélgettem vele telefonon.
Az első lökést nem is a páros, hanem Blackmore első, még Rainbow néven,
Dio énekével 1975-ben megjelent lemeze adta. A 3/4-es ütemű Self Portrait,
a 16th Century Greensleeves, a Catch The Rainbow mutattak az addig előttem
ismert rock műfajokhoz képest eltérő irányt. Ezt követően foglalkoztam
többet Mike Oldfield egyre színesebb hangszerelésével és Rick Wakemannal,
míelőtt elérkezett Ritchie szólólemezeinek időszaka. Nem lökést adott,
tehát nem miatta írok ilyen zenéket, hanem hangulatot kölcsönzött.
Élőben hogyan lehet
veled együtt 17 zenésszel színpadra állítani ezeket a zeneműveket ?
Ez a legnehezebb feladat, hiszen a Kecskés együttes akusztikus gitárját,
hárfáját, csellóját, gambáját, töröksípját kell egy szintre hoznunk a
rock zenészek elektromos hangszereivel. Ezt csak nagyon kiváló berendezéssel
lehetne tökéletesen megoldani, mégsem panaszkodom. Az Attila ifjúsága
koncertjei, és a most január 7-i, a Pogány imák néhány dalát is magába
foglaló fellépés a hallgatóságot korhatár nélkül magával tudta ragadni
őseink világába. Mindez még tökéletesebben sikerült, amikor történelmi
helyeken - pl. éjnek évadján a dömösi pálos kolostor romjainál, a zamárdi-i
erdőben, az ozorai várfal mellett az esti viharban cikázó villámok fényénél
- játszottunk.
Feleségeddel nem
érzitek néha úgy, hogy a világ nem az általatok választott irányba halad,
uram bocsá', szélmalomharcot folytattok?
Ha az ember elhivatottságot érez valami iránt, azt nem érdekből teszi.
Természetesen mi is szeretnénk zenésztársainkkal együtt tömegeknek játszani,
de nem mindegy, hogy milyen áron. Úgy Attila, mint most Koppány, Vata,
Ajtony, Tonuzóba, Kán László, Csák Mátyus (Máté), Zách Felicián esetében
tiszteletünket kellett kifejeznünk galádul pogánynak, lázadónak, kiskirálynak
nevezett elődeink iránt. Ugyanezért szervezzük évente feleségemmel a Kárpát-medencei
rovásírásversenyeket iskolásoknak, járjuk kettesben előadásainkkal tanítási
céllal Nagy-Magyarország településeit szinte hetente. Mert hazugságban
nem lehet élni, és ha ezt a rock társadalom is tudatosítja magában, akkor
a látványos látszat helyett a valóságban fog felvirradni az ő napja is.
Nemes Nagy Péter
Rockinform
2006. február-március
|
