Elvis az én olvasatomban a magyar forradalom és szabadságharc tiszteletbeli hőse - nyilatkozta a Demokratának Komár László énekes, a budapesti Elvis Presley térelnevezés ötletgazdája.

Hogyan kezdődött a kapcsolatod Elvis zenéjével?
Mivel mindig nálam idősebbekkel barátkoztam, már tizennégy évesen ott voltam az általuk szervezett házibulikon és amíg ők táncoltak, én kezeltem a Terta magnót. Ekkor hallottam először a dalait. Azonnal megfogott, nem véletlenül mondta róla John Lennon, hogy Elvis előtt nem volt semmi. Attól kezdve az életem a rock and roll, mint életérzés körül forgott. Mivel folyamatosan jártattam a számat a közismert "magyar vagyok, hazafi vagyok, fradista vagyok" mondás szerint, és ezek közül egy is elég, hogy az ember ne vihesse semmire az életben, nagy összegű fogadásom van rá, hogy senkitől semmiféle állami kitüntetésben nem fogok részesülni, hiszen látom, hogy idehaza még a különböző politikai szellemiségű kormányok is mindig ugyanazokat díjazzák. Amikor 1981-ben megalakult a Magyarországi Elvis Presley Barátok Klubja a Villanyszerelő Vállalat KISZ szervezetének égisze alatt, enyém lett a 2. számú tagkönyv. Engem akartak tiszteletbeli elnöknek is, de ezt a tisztséget átadtam Faragó Judy gitárosnak, mert nyolc nappal idősebb volt nálam. A klubban lemezeket cserélgettünk, videókat nézegettünk, előkerült több Elvissel készült Ed Sullivan show felvétele is. 1983/84 lehetett, amikor az egyikben láttuk a Peace in the Valley című dalt, előtte Sullivan kéri az amerikai népet, hogy segítsen a magyaroknak, akik élet-halál harcukat vívják a vörös ördög ellen. Ezt követően szólalt meg Elvis és jelentette be, hogy a következő dalt a magyar forradalomnak ajánlja. Megnyilvánulása a vérzivataros időkben nagyon szép és nemes cselekedet volt, hiszen a később Grammy díjjal is kitüntetett gospel elhangzása nyomán komoly adakozás indult el Amerikában. Ennek eredményeként 270 millió svájci franknak megfelelő összeg gyűlt össze.

Hogyan került Magyarországra az adományból vett élelmiszer?
1957-ben a magyar híradóban is látni lehetett, amint Bécsből indult a hatalmas, ponyvás teherautós gépkocsioszlop. A forradalomnak már vége volt, amikor a szállítmány a Köztáraság térre érkezett. A magukat ott beásott orosz katonák csak néztek, hogy a magyarok nem tülekedtek a beállt teherautók mögött, hanem sorba álltak. Vörös kereszttel, valamint angol és magyar Az amerikai nép ajándéka felirattal díszített fényes dobozokat kaptak, amibe sajtot, tejport, csokoládét, kakaóport és egy doboz Chesterfield cigit csomagoltak. Azt már nem mutatta a film, hogy a küldemény nem közvetlenül Amerikából érkezett, hanem óvatosságból Svájcon keresztül. Arról meg pláne nem szóltak a híradások, hogy az adományok egy részét a Kádár-kormány pénzért árulta.

Mint említetted, az Elvis klubban ti már az 1980-as évek közepén láttátok ezt a filmet, de miért csak néhány éve került be a köztudatba?
Magyarországon nem lehetet beszélni róla. Akkoriban nem értettem, hogy Komjáthy György miért nem játszotta a rádióban, miközben Paul Anka, Little Richard felvételei rendszeresen műsorba kerültek. Csak később döbbentünk rá, hogy e dala miatt Elvist letiltották, ahogyan Németh Lehelt is, amikor az akkori törvények értelmében törvényellenesen nem tért vissza az országba. A Peace In The Valley csak hét évvel ezelőtt került be a köztudatba, amikor Andrew Solt megvette az Ed Sulliven műsorok jogát és azokat közétette.

Egy amerikai fiatalember honnan tudhatott a magyarországi eseményekről?
Azt beszélik, hogy a menedzsmentje hívta fel rá a figyelmét, de nyilván az amerikai magyaroktól is tudott valamit, hiszen az ő köreiben nagyon sok magyar származású ember megfordult. Egyébként lelkületénél fogva is jó szívű ember volt, köztudott, hogy amikor az első Cadillac autóját megvette, már a bolt előtt csodájára jártak az emberek. Egy ötven körüli hölgy nagyon siránkozott, hogy bárcsak neki lenne ilyen! Az énekes ekkor gondolkodás nélkül átnyújtotta neki az indítókulcsot. Elvis az én olvasatomban a magyar forradalom és szabadságharc tiszteletbeli hőse. Lehet, hogy 1956-ban még nem volt teljesen tisztában mindazzal, ami akkor nálunk zajlott, de lépése egyértelműen jelezte, hogy tudta, miért teszi. Amikor idén januárban egykori kísérőzenekara, a TCB Band és benne Joe Esposito, James Burton, Jerry Scheff, Nick Kershow Budapesten koncertezett, az Elvis Klub fogadást adott számukra. A zenészek elmondták, hogy az énekes nagyon szerette a magyarokat, és hogy halála előtt európai körutat tervezett, amelynek során Magyarországon is fellépett volna. A TCB is ennek kései pótlására jött el Budapestre, jóllehet ezúttal kihagyhatta volna európai koncertkörútjából.

Jól megfontoltad javaslatodat, hogy teret nevezzenek el az énekesről?
Annyi jellemtelen ember nevét viselik Budapesten utcák és terek, ha Sztálinnak díszpolgári cím járt, miért éppen annak a neve hiányozzék, akinek viszont nagyon nagy szerepe volt az amerikai nép adománygyűjtésének elindításában? Ezt megelőzően, magam már léptem is. Amikor 1992-ben másodszor jártam Amerikában az énekes sírhelyénél, megvettem az utcanév tábláját, majd megbeszéltem a szomszédaimmal és az Elvis klubosokkal, hogy a házam melletti szolgalmi utat, ami magánterület, nevezzük el Elvis Boulevardnak és helyezzük el ott. Amikor az elmúlt decemberben a két ünnep között rendezgettem a fiókomat, rátaláltam az elfeledett filmre és mivel végre Tarlós úr lett a főpolgármester, másoltam belőle neki is egy példányt. Már készültem hozzá, amikor az egyik hírműsorban örömmel hallottam, hogy bejelentette térelnevezési szándékát. Amikor megkérdezték, hogy mit szólok hozzá, csak azt válaszolhattam, hogy én ezt már az említett utcatábla avatásnál javasoltam az akkori alkalomra meghívott képcsatorna tudósítójának. A Tarlós úrral tervezett találkozóm egyelőre elmaradt, de remélem, hogy a téravatásra meghívnak és esetleg néhány fellépővel én is énekelhetek Elvis dalokat.

Milyen személyes emlékeid vannak 1956-ról?
Köztársaság téri gyerek vagyok, tehát emlékszem a pártház ostromára, amit az Erkel színház művészbejárójával szemben lévő szakszervezeti székház erkélyéről láttam. Megjegyzem, pár évre rá, ugyanezen a művészbejárón mentem be a koncertjeimre nem akármilyen érzéssel. Szemem előtt akasztották fel Asztalos és Papp elvtársak holttestét, akik viszont nagybátyámat végeztették ki 1953-ban. Rendőr ruhában hozták elő őket, zsebük tele volt százforintos bankjegyekkel, ezeket kidobálták, de az emberek hozzá sem nyúltak a pénzhez. Agyonlőtték őket, tehát lincselés nem történt. Október 23-án egy ideig én is ott voltam a Magyar Rádió előtt, ahonnan csak késő este kerültem haza. Anyám persze jól elvert és szobafogságra ítélt. Olyannyira bennem élt a forradalom emléke, hogy akárhányszor utaztunk is a fellépésekre a rozzant Volkswagen busszal, amiben rendszeresen elaludtam, hogy mindig az 56-os kilométerkőnél ébredtem fel vagy oda vagy vissza. Véletlenek nincsenek, még a lottószámaim közé is betettem az 56-ot.

Ezzel a kezdettől fogva nyíltan vallott 1956-os szellemiséggel hogyan tudtál boldogulni a kommunizmus évtizedei alatt?
Már 14 évesen tudtam azt, amit most és valóban soha nem rejtettem véka alá a kommunizmus iránt érzett ellenszenvemet. De nem is tehettem, hiszen apámat kuláknak minősítették, anyám középparasztnak számított, testvéremet megölték, nagypapa mindkét háborút megélte. Megdöbbenve figyelem a vitát a Szabadság téri szovjet emlékművel kapcsolatban, holott már rég a szoborparkban lenne a helye az elvtársai között. Úgy gondolom, hogy hatvanhat évesen ezeket már kimondhatom. Annak idején természetesen nekem is alá kellett vetnem magam az éppen időszerű törvényeknek, de nem voltam úttörő. Az iskolából kijövet barátaimmal azonnal levettük a kötelező jelleggel viselt vörös nyakkendőt és mentünk ministrálni. KISZ tag sem voltam, pedig fociztam, kulturális műsorokban vettem részt, miközben a KISZ fennhatósága nélkül egyikre sem lett volna lehetőség. Egyetlen kitételem volt, amitől nem tágítottam, semmiféle politikai reklámszöveget nem hirdethettek a nevemmel. De volt még valami az életemben, ami nem engedte, hogy odaálljak a kommunizmus mellé; ötéves koromtól érzem Istent és nagyon szeretem, ami olyan jó érzés, hogy el nem tudom mondani. A házamat pappal felszenteltettem, azóta Assisi Szent Ferenc a védőszentje.

Mi a véleményed az Erzsébet téri Gödörnek nevezett terület esetleges átnevezéséről, hiszen a dal címében a Völgy szó is egyfajta mélyedést jelent?
Nem lenne jó megoldás, mert rossz a hely kisugárzása, hiszen rossz emberek találták ki. SZDSZ-hez kötődő épület, ahol számomra elfogadhatatlan alternatív zene szól. Fertőzött terület, ez a helyes kifejezés. A Corvin köz is megfelelne, de az meg másról híres, ezért hozzám a XII. kerületi Gesztenyéskert állna legközelebb, hiszen ott még egy kis amerikai stílus is megtalálható a szomszédos lakóparkban, a fák között pedig rendezvényeket lehetne tartani. Még arra is gondoltam, hogy mi lenne, ha az Amerikai követség előtti teret neveznék el Elvisről? Akárhogy is lesz, lényeg, hogy ne sikkadjon el a dolog, mint sok más hasznos kezdeményezés, ami eljutott egy pontig, aztán nem lett belőle semmi.

Szakács Gábor
Fénykép: Somfai Sándor

Magyar Demokrata 2011/14.