A hétköznapi ember
|
|
|
A hétköznapi ember
|
|
|
A hétköznapi ember |
Vannak zenészek, akik sem szépségükkel, sem hangjukkal nem tudnának sikert elérni, mégis népszerűek. Titkuk egyéniségükben rejlik, ahogy Joe Cocker esetében, aki június 5-én lesz a budapesti Papp László Sportaréna vendége.
A német bombázások idején,
1944. május 20-án született a brit iparvárosban, Sheffieldben. Tizenéves korában
a korabeli hírességek, mint Lonnie Donegan és Ray Charles hatására kezdett énekelni.
Iskoláit abbahagyva nappal gáz- és vízvezeték szerelőként, éjjelente zenészként
dolgozott, 1963-ban az akkor feltörekvő a Rolling Stones előzenekaraként is
fellépett zenésztársaival. Viselkedése meglehetősen rapszódikus, lelkesedését
egyik pillanatról a másikra az érdektelenség váltotta fel. Nem volt ez másként
a zenével sem, 1967-ben egy álló esztendeig meg sem jelent a színpadon.
Csak a rákövetkező évben
lépte át ismét a stúdió küszöbét, amikor pedig meghallotta a Beatles szerzette
With A Little Help From My Friends átdolgozását egy zenekartól, elhatározta,
hogy ő is elkészíti a magáét. Fülébe csengett a Procol Harum együttes óriási
sikerű, Bach szerű orgonafutammal készült Whiter Shade Of Pale felvétele, ezért
valami hasonlót kért saját zenészétől. Tommy Eyre készített is vagy tizennyolc
változatot, míg az egyik rákerült a lemezre. Nem volt egyszerűbb szülés a dal
többi része sem, a harmincötödik próbálkozás után az első napon le is álltak
a kísérletezéssel. Másnap Jimmy Page, a későbbi Led Zeppelin tagja vette kezébe
a gitárt és vele rövidesen mesterszalagra került a felvétel. Kirobbanó sikert
aratott, a listák élére került, és ettől kezdve mind a mai napig nem hiányozhat
fellépéseiről.
Mivel a pénz nem érdekelte,
a woodstocki fellépést mindössze 1375 dollárért vállalta. Zenészeivel egész
éjjel rótták a kilométereket az előző koncertjük után és csupán néhány órányi
alvást követően a fesztivál kiváltotta óriási forgalom miatt, végül katonai
helikopterrel jutottak a helyszínre. Éppen sikerdaluk befejező pillanatit játszották,
amikor kitört a vihar és ömleni kezdett az eső. Ez azonban már mit sem változtatott
azon, hogy a fesztivál egyik hőseként kilenc hónapos, folyamatos koncertezésbe
kezdett. Óriási árat fizetett érte, végül teljesen kimerülve feloszlatta zenekarát.
A fekete leves azonban csak
ezután jött, amikor újabb zenei körutat szerveztek neki, miközben zenészei sem
voltak. Az Amerikában híres zongorista, Leon Russel trombitált össze egy csapatot,
amelybe mindenkit beválasztott, akit csak el tudott érni. Az eredmény: negyvenhárom
személy (feleségek, gyerekek, muzsikusok) Mad Dogs And Englishmen néven kelt
útra és csak ötvenhét nap múlva, negyvennyolc város és hatvanöt koncert után
fejezte be a műveletet. Ami közben történt, azt lemezen, filmen örökítették
meg. Mivel az elképesztően népes társulat felélte a fellépések bevételét és
a film költségeit Cockernek kellett fizetnie, még másfél évtized múlva is az
abból keletkezett adósságait törlesztette. A teljesen összezuhant énekes az
italba, kábítószerekbe menekült, két esztendeig hallani sem lehetett róla. Csak
1972-ben jelentkezett ismét, visszatérése azonban nem sikerült valami fényesen.
Egyre lejjebb csúszott, életében a mélypontot az 1974-tól 1978-ig tartó időszak
jelentette, ám éppen ebből a szomorú korszakból származik Billy Preston zongorista
Joe számára írt, keserédes hangvételű You Are So Beautiful című szerzeménye.
Az egyre csökkenő lemezeladást azonban ez sem tudta megállítani és nyolcszázezer
dolláros adósságot halmozott fel kiadójánál.
A sötét napoknak végül 1982-ben
lett vége, amikor a Jennifer Warnes-el énekelt és listavezető Up Where We Belong
filmdalt Grammy díjjal jutalmazták. Azóta énekesi pályája töretlen. Minden albumára
jut legalább egy olyan emlékezetes pillanat, amely a Best of Joe Cocker életművet
gazdagítja, így a Civilized Man, Shelter Me, Unchain My Heart. Huszonkettedik
stúdióalbuma, a tavaly ősszel megjelent rockos hangvételű Hard Knocks.
1989 februárjában Bush elnök
beavatási ünnepségére hívták meg, akárcsak barátaival készített lemezére Pavarotti,
fellépett szabadtéri, hó borította tájon és több ezer embert befogadó koncerttermekben,
meghívták Woodstockba, a fesztivál negyedszázados évfordulójára, zenéért tett
szolgálataiért megkapta Brit Birdalom érdemrendjét.
Öltözködésével sem az utcán, sem a színpadon nem kelt feltűnést, hétköznapi ember, ahogy egyik dalának címe is mutatja (Ordinary Man). Gyakran szinte munkaruhának tűnő ingben lép a mikrofon elé, mintha csak arra készülne, hogy valaki eredeti szakmájnak megfelelően egy meghibásodás javításához szólítsa. Ha ez a képtelenség meg is történne, Joe Cocker dolga végeztével gond nélkül folytatná félbehagyott dalát.
Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2011/19.
 |
|
A hétköznapi ember
|
|
|