Az életben mindig lesznek, akiknek bejön a siker, másoknak soha. A kérdés csak az, hogy lehet-e a népszerűséget tisztességesen, egyenlő feltételekkel elérni? Verestói Gézával, a Missió együttes énekesével néztük át a lehetőségeket.

Verestói Géza énekes
(balról a második bőrkabátban, hosszú hajjal)

Kortársaihoz hasonlóan, 14/15 évesen ő is iskolazenekarral kezdte az 1960-as évek végén. Már elegük volt a slágerzenéből, amikor az amerikai Grand Funk Railroad hard rock számait kezdték begyakorolni, ami rengeteg munkát igényelt. Hiába. Szomorúan kellett tapasztalniuk, hogy a bulikban inkább a Carolina és a Sugar Baby Love című szirupos nótákra volt igény. Életében az igazi változást az jelentette, amikor barátja, Vikidál Gyula elvitte az egykori, akkor már tanárként dolgozó énekesnőhöz, Ákos Stefihez, aki megtanította, hogyan kell háttérzenekar döngetése nélkül pusztán egyetlen zongorakísérettel énekelni. (Egy ideig Vikidál is oda járt hangképzésre.) Bár kiváló hangadottságánál fogva mindent megtanult a bluestól a rockig és vendéglátós műfajig, mégsem tudott egyről a kettőre lépni.

- Ennek egyik oka, hogy csak olyan zenekarral szerettem volna játszani, amelyik igényes szövegeket írt, márpedig ilyet csak nagyítóval lehetett találni. Ha mégis összejött a megfelelő csapat, azt a "külső beavatkozók" nem hagyták beérni, hanem azonnal szétszedték és a gitárost az egyik, a dobost a másik zenekarba vitték. Újból és újból együtteseket kellett alapítanom, még harmadik emeleti lakásomat is próbahellyé alakítottam, oda hívtam zenésztársaimat. Ők ezt azzal hálálták meg, hogy az első, csalinak bedobott kedvező ajánlat hatására faképnél hagytak, amiből persze nem lett semmi - emlékezik Verestói Géza. Ehhez még hozzátehetjük, hogy ő viszont továbbra sem jelenthetett veszélyt a hazai pop/rock mesterségesen kézben tartott világára. A másik gondot az okozta, hogy akikkel zenekart akart alakítani, bár még műsoruk sem volt, máris azzal kezdték, mikor lesz buli és mennyi lesz a pénz.

Az első csapat, amiben igazán jól érezte magát, a Missió (Küldetés) nevet viselte, a kilátástalanság miatt szétesett, majd az 1980-as évek közepén a kislemezfelvételig eljutott Rockwell következett, ahonnan megint elvitték a zenészeket. Ilyen helyzetben állandó zenekar híján vendégként lépett fel a Mr. Basáry Groupban (polgári nevén Babári József jelenleg a Kormorán énekese), amikor annak gitárosával, Tihanyi "Tánci" Gáborral - ős Missió - 2009 tavaszán arra az álláspontra jutottak, hogy újra kéne alakítani a Missió-t, mert annak számait egykori barátaik továbbra is igénylik.

- Azóta Gönci György basszusgitárossal és Marton Sándor dobossal kiegészülve együtt zenélünk, közben írom az új dalokat - más csapatoknak is -, mivel jelenleg még azokat éneklem, amelyeket az előző énekessel vettek lemezre. Hogy ezek mikor jelenhetnek meg? A kiadók első kérdése, hogy mennyivel tudok hozzájárulni a költségekhez, illetve hozok-e támogatókat? Márpedig jelenlegi keresetemből csak annyira futja, hogy kifizessem csekkjeimet, hiszen még plakátjainkat is én ragasztom éjjelente, hogy ne kelljen ezért fizetnem - vázolja a jelenlegi helyzetet az énekes.

Most tehát a pénz hiányzik, a kommunista időszakban viszont a jó szándékból volt kevés. Verestói Géza feketelistára került, mert a teljhatalmú Magyar Nóta, Népdal és Sanzonbizottság szerint szövegeivel demoralizálta az ifjúságot. Ez magyarul azt jelentette, hogy nem a felhőtlen boldogságról, móka-kacagásról írta szövegeit. Vérlázítónak tartja, hogy a Csillag születik műsor ifjú hősei félórás tátogásért (playback) 180 000 forintot is eltesznek, míg előfordul, hogy az élőben játszó Missió a buli végén csupán háromezer forintot oszt négyfelé. Sokat olvas, főleg Ady Endre, Babits Mihály verseit, József Attila, szerinte egyik legszebbnek tartott Nincsen apám, se anyám című megzenésített versét, amikor teheti, el is énekli. Közben az idő könyörtelenül múlik felettük, nem csoda, hogy a kérdésre, mit tanácsol egy kezdő zenésznek, egyszerű választ ad: Ne kezdje el, mert megalázó helyzeteket kell átélnie! Valószínűleg minden sikertelen zenész ugyanezt mondaná, csak miközben hanganyaggal és éneklési képességgel nem rendelkező dalnokok felejthető számai dőlnek a rádiókból, addig Ronnie James Dio (Rainbow, Black Sabbath) hangmagasságát eredetiben kiéneklő, több évtizede pályán lévő Verestói Géza és a Missió együttes kemény, ám dallamos zenéje mindeddig lehetőséget sem kapott a megjelenésre a kiadóktól. Nem ártana, ha a nosztalgiára hajlamos és az 1960/80-as évek, hazai, többségében gagyi sikereire elérzékenyülő, öregedő korosztály azt is szem előtt tartaná, hogy egykori kedvencei kizárólag a társadalmi rendszerre ártalmatlan kiválasztottak közül kerültek ki.

Szakács Gábor

Aranytarsoly 2010 május