Nyitólap

KITEKINTŐ

A múlt üzenete

A boszniai piramis feltárások újabb fejleményei

Ha van a tudomány világát jelenleg megosztó híradás, akkor a boszniai Viszoko melletti hegypiramisok feltárása. Kételyeiknek és meggyőződésüknek sokan adtak már anélkül hangot, hogy egyáltalán a helyszín közelében jártak volna. A Demokrata tudósítói immáron háromszor keresték fel a rejtélyes vidéket, hogy személyes tapasztalataikat megosszák lapunk olvasóival.

Az előzményekről csupán annyit, hogy a helybeliek hívták fel a völgyet körbeölelő, piramis alakú hegyekre az USÁ-ban élő bosnyák üzletember és doktori címének megszerzéséig csak szabadidős történésznek tartott, Semir Osmanagic figyelmét, aki a világ más tájain végzett kutatási tapasztalatai alapján saját pénzén azonnal munkásokat fogadott és elindította a feltárást. Már az első kapavágások után olyan megdöbbentő látvány tárult eléjük, amelyet elképzelni sem tudtak. Erről tudósított a Demokrata 2006. június 29-én megjelent 26. száma írásban és filmen.

A ködben úszó Nap piramis

Mivel a jelenleg földtani, régészeti és történelmi tanulmányokat folytató Osmanagic anélkül jelentette ki, hogy a világ legősíbb piramisával van dolgunk, hogy előtte megosztotta volna tapasztalatait a "hivatásosokkal", sőt arról könyvet is kiadott, a szakmai féltékenység azonnal működésbe lépett. Először az Európai Régész Szövetség elnöke, Anthony Harding sietett kijelenteni, hogy a radar- és hőtérképek, valamint a fényképek nem bizonyítják az emberkéz munkáját, mivel a 12 ezer évesre tett "alkotás" idején Európa az őskőkor végét élte és akkortájt a legfejlettebb építménycsoport is csupán néhány összeeszkábált kunyhóból állt.

A Nap piramis alagútjában egy szellőzőjáratnál

Bruce Hitchner, az amerikai Tufts University professzora nem kevésbé ledorongoló stílusban fogalmazott körlevelét több hivatásos, a helyszínen szintén nem járt egyetemi tanár, tudós is aláírta, ezzel mintegy elfogadva annak fenntartásait. A körlevél többek között azt állítja, hogy megfelelő műszaki feltételek nélkül nem lehet megállapítani, hogy a Holdnak keresztelt lépcsős piramis köveit valóban ember alkotta-e? Ezután az ilyenkor szokásos gúnyolódással Osmanagic hiányos szakértelmére tesz sértő megjegyzéseket, majd szemére hányja, hogy előzetes vizsgálat helyett azonnal a bizonyosságot keresi, az igazi szakértőkkel való megbeszélés helyett a nyilvánossághoz fordul, végül utolsó érvként kijátssza az álmokat kergető, "bosnyák nacionalista" kártyát. Mások sokkal egyszerűbben fogalmaznak és azzal vádolják, hogy avatatlan beavatkozásával még azt is tönkre teszi, ami valóban értékes a leletekből.

A Nap piramis alagútjának egyik rovásírásos köve

A vádaskodókból süt az irigység, hogy nem ők bukkantak rá, nem az övék az első nyilatkozat dicsősége. Szerencsére nem mindenki ilyen elvakult. Egy 12 évig a neves Dr. Charles Borden keze alatt a kanadai Brit Columbia tartományban dolgozó levelező a bosnyák vállalkozót Heinrich Schliemanhoz hasonlítja, akit a "szakma" annak idején szintén kocaásatónak minősített, mert egy alaktalan domb alatt kezdte meg Trója feltárását. A 25 éves geológusi tapasztalattal rendelkező bosnyák Nadja Nukic már 2005-ben kijelentette, hogy a Visocica hegy nem lehet természetes képződmény, mert a természet nem hoz létre ilyen tökéletes mértani alakzatot. Az egyiptomi ásványszakértő, Ali Abdullah Barakat azt hangsúlyozta, hogy a viszokoi kőtömbök közötti homokrétegek ugyanolyan mesterséges "cement" kötőanyag szerepet töltöttek be, mint az egyiptomi piramisoknál. Szerinte a tömböket mesterségesen, "öntőformában",egyfajta betonszerű elegyből készítették. Ő figyelt fel a kőtömböket összekötő 5 milliméter széles fehér csíkokra is, amely módszer a később épült egyiptomi piramisoknál is megfigyelhető volt.

Ilyen és ehhez hasonló ellentmondások özönében a Demokrata úgy gondolta, legjobb, ha munkatársai ismét saját maguk győződnek meg a helyszínen az elmúlt hónapok fejleményeiről. Elsősorban a Nap piramisból kiinduló, több kilométeres alagútra voltunk kíváncsiak.

A szük és alacsony járatban csupán helyenként egyenesedhettünk fel, a 150 métert többnyire csak meggörnyedve, illetve csúszva-mászva tehettük meg. Erről élethűen azonban csak filmünk tud beszámolni, amelynek készítése során világelsőként forgattunk ennyire a hegy gyomrában.

Az alagút falait nedvességtől csöpögő, morzsolódó, ám mégis szilárd, agyagos kőelegy képezi, mennyezete hol homokkő, hol a hegy oldalát kivülről is fedő brecsa, azaz a levegővel kölcsönhatásba lépve megszilárdult agyagporból, kalcium karbonátból és kagylóhéjból álló kőzet. A járat szűkössége miatt kivájásához mai fogalmaink szerint nagy erejű, ám rendkívül kis emberekre, esetleg törpékre volt szükség. A www.piramidasunca.ba egyik híradása másutt keresi a magyarázatot. Egy ott olvasható vélemény szerint a terület egykoron víz alatt állt és a hegy északi oldalát borító törmelékes kőzet egy rendkívül gyorsan mozgó óriási, jégkorszaki árhullám eredménye lenne. Ennek ellentmondanak az alagút fővágatából kb. 30 métereként elágazó, rendszeres "szellőző" járatok és egy 90 fokban nyíló alacsony folyosó. A már említett Nadja Nukic szerint a természet ilyen tökéletes szerkesztést nem hoz létre, arról nem is beszélve, hogy ez a rendszer az egyiptomi és mexikói piramisok alagútjaival és kamráival is egyezik.

Ha léteznek is elméletek a járatok keletkezéséről, arra már semmiképp, hogy miként és miért kerültek oda rovásvésetek és karcolatok tucatjai. Ezek egy része asztallapnyi mérete és tonnányi súlya miatt bevonszolhatatlan, morzsalékos környezetétől alapvetően különböző, másik része kisebb, teljesen simára csiszolódott, igen kemény köveken egyértelműen kivehető. A Demokrata 2006/26. számában említett jelek mellett, ezeket akkor a helyszínen magunk is csak képekről láttuk, ezúttal számtalan újabbak fedeztünk fel. Leggyakrabban a rovás C, V, és a latin E alakban is előforduló P látható, ráadásul olyan helyen, ahol a kő felfedezéséig és járatfalból való kibontásáig takarásban voltak. Még nagyobb az álmélkodásunk, amikor a tatárlakai korongon látható, és keresztben szárral ellátott félkör mására is rátalálunk.

A feltárások a Nap piramis külső oldalán is folytatódnak, méghozzá egyre magasabb szinten annak bizonyítására, hogy a több tíztonnás kőlapok azt nem csak a hegy lábánál fedik. Eljátszunk a gondolattal, hogy amennyiben a szűkös alagutat esetleg törpék vájták, akkor ezeket az óriási tömböket csakis óriások fektethették egymásra, ráadásul a téglafalazás szabályainak megfelelő kötésben, az ideszállítsuk bonyolult körülményeiről nem is beszélve.
A következő meglepetés egy újabb, a növényzettől és humusztól megtisztított területen ér, ahol rábukkantak a piramis északi és keleti oldalát elválasztó, 53 fokos dőlésszögű élére. A felső réteg itt is a kemény közet, alatta a felszínre került porlékony kalciumos elegy.

Vezetőnk, Sanel Silajdzic elmondása szerint ennek következménye, hogy az itt kialakult korábbi vízmosásban lecsúsztatott fatörzsek görbületet vájtak az eredetileg nyílegyenesen lefelé futó kőélbe. A völgy túloldalán lévő lépcsős Hold piramis szintén meglepetéseket tartogat. A júniusban látott, a hegy lábánál történt feltárás óta hat további szintet bontottak ki és persze kiásták a hegytető - ez ugyanis nem csúcsban, hanem fensíkban végződik - egy részét is. Sajátosságuk a szintenként eltérő, ám egyazon szinten azonos típusú, a hegyoldalban felfelé haladva egyre nagyobb kőlapok megjelenése. Rétegeik egyenletességét, ha úgy tetszik a sorok kötését, az alájuk terített kb. 5 centiméteres agyagréteg biztosítja. Itt már feltételezés szintjén sem lehet szó természetes képződményről, hiszen a kőlapokba vésett, talán folyadék el- vagy bevezető vájatok ráadásul nem kifelé, hanem a kőlapokhoz hasonlóan mindenütt a hegy belseje felé lejtenek. Rábukkantak egy olyan kőszegélyre is, amely ugyancsak a hegy belseje felé haladva csupán egyetlen fok eltéréssel mutatja az északi irányt. A hatodik szinten feltárt hatalmas, legább 10 centiméter vastag kőlapok tetejét mintha valamivel leöntötték volna, hogy enyhén rücskössé téve biztonságosabbá tegyék rajta a járást.

A Hold piramis fennsíkjának kősétánya

A Nap piramis élén	A Hold piramis egyik lépcsőszintje

A fennsíkon újabb furcsaságok várnak. Egyfelől a 6-7 méter mély "próbakút" falán az egymással kötésben lévő kőlapok sorát csodálhatjuk meg ismét, másrészt a legalább húsz méter hosszú, kisebb-nagyobb kövekből készítet utat, ami a fennsik egy feltárt részét peremszerűen körbevevő, szintén kövekből álló kiemelkedéshez vezet.

Hogy a történet még izgalmasabb legyen, mindenütt a háborúból visszamaradt aknákra figyelmeztető táblák mellett haladunk el. Nadja Nukic geológus szakmai leírásában olvashatjuk, hogy a Viszokot környező hegyek a 27 millió évig tartó Neocen korszakban keletkeztek, majd a földmozgások következtében függőlegesen felemelkedtek, felületük azóta pusztul. A megdöbbenést az okozta, hogy közöttük kalcit ásványra is bukkantak, márpedig az nem ebből a kőzettani korból származik, ezért nem zárható kiegy későbbi korszakban történt mesterséges odaszállítása. Mivel a kőlapok közötti, törmelékkel kevert agyagréteg alatt a vizsgálatok humuszt mutattak ki, ez is a kőfedlapok utólagos ráhelyezésének elméletét látszik igazolni. Ezek után nem véletlen, hogy a nyár folyamán a helyszínen dolgozó nemzetközi szakemberek egyöntetű véleménye szerint mindkét hegypiramis mesterséges építmény. Ha velükellentétben mégis Anthony Harding kétkedését fogadjuk el, mely szerint 12 ezer évvel ezelőtt Európa lakosságának tudása csupán kunyhók összeeszkábálására futotta, akkor az az ilyen korábbi építési módszerhez képest mindenképp visszalépés.

A múlt tehát kőbe vésett és faragott emlékeivel üzent a jövő emberének. Ezek titkát az előttünk álló télen az alagútban, tavasszal a külszíni feltárásokon igyekszik megfejteni Samir Osmanagich. Magyar kutatók eddig nem jártak a helyszínen, mi azonban megigérhetjük, hogy a Demokrata a jövőben is minden fejleményről tájékoztatni fogja olvasóit.

Magyar Demokrata - 2006/45.
Szakács Gábor
Fényképek: T. Szántó György

Nyitólap

KITEKINTŐ

A múlt üzenete

Oldal tetejére