A
múzsák hangszere
|
|
|
A
múzsák hangszere
|
|
|
A múzsák hangszere |
A művészet egyik legfontosabb jelképe a hárfa és lant, ezeket a hangszereket tartja kezében a mondabeli múzsa is, aki a költők, festők, szobrászok, írók, zenészek számára hozza meg az alkotáshoz elengedhetetlen ihletet.
A két húros hangszer elnevezését
eleinte felváltva használták, hiszen kezdetben alakjuk és kezelésük szinte megegyezett.
A lant születését ugyan a görög mondabeli Hermésznek tulajdonítják, a valóságban
azonban eredete a hárfához hasonlóan tisztázatlan, hiszen minden ősnépnél megtalálhatók.
Utóbbi freskóképét az egyiptomi Thébában tárták fel, amelyen jól látszanak a
hangdoboz és a felső tartórész között kifeszített, fakampókhoz, bronz szögekhez
erősített húrok. Az ókori Mezopotámiát kutató Leonard Wolley is Kr.e. 2650-2550-ből
származó lant és hárfa hangszerekre bukkant a sumér Ur városában végzett ásatásai
során. A "Szivárvány havasán" című dalt ezeken pengethették.
Az itt talált hárfák sajátossága, hogy 11 húrjuk volt, míg az ilyen ősi típusoknál
3 a gyakori.
- A hárfa összefoglaló
név, lényegében fakeretek közötti húrrendszert jelent. Az ókori görög olimpiákon
héthúros hárfákkal versenyeztek az előadó művészet sportágban! A keltáknál jelenik
meg az Írországban napjainkban is használatos, Walesben és Skóciában kultikus
hangszernek is számító, zárt keretes, kis méretű hárfa. Megszólaltatóit örökítette
meg Arany János "A walesi bárdok" című versében, de nevezhetjük őket
kelta táltosoknak is, hiszen a zenélés, énekmondás mellett pedagógiával, genealógiával,
építészettel és más egyéb tudományokkal is foglalkoztak. Nem véletlen, hogy
ezzel a sokoldalú képességgel csak a kiválasztottak rendelkeztek - meséli
Kecskés Péter, a Kecskés együttes hárfaművésze.
Elmondása szerint a lant
elnevezés az arab l'ud (a fa) névből származik, az angol lute és a német Laute
ejtése nyomán került a magyar szókincsbe. A keltáknál már léteztek 20-24 húros
hárfák is, ezeket diatónikus hangsorban, azaz egész hangok egymásutánjaként
hangolták, ujjal vagy tollal pengették. A hangszer több típusa, mint a középkori
psaltérion, napjainkra már eltűntek. A XVIII-XIX. századi Franciaországban volt
igen népszerű, Mozart két hangszerverseny művet is írt fuvolára-hárfára, francia,
angol hangszerkészítők pedig megpróbálták megújítani. Kialakították a kromatikus,
azaz félhangonként emelkedő rendszert, amelyben a húrokat két sorba állították,
ez azonban nem vált be. Az igazi áttörést egy XIX. század elején élt osztrák
hangszerkészítő találmánya, a húrok hangmagasságát szabályozó pedál, jelentette.
A húrnyújtást addig csak egy kampóval lehetett elérni, ami akadályozta a folyamatos
játékot.
- Magam klasszikus gitár
technikával játszom, mivel azt bátyámtól, Andrástól tanultam évekig. Azzal a
kéztartással jól elboldogulok a kis kelta hárfán, hiszen még a húrtávolságuk
is megegyezik. Nehezíti a játékot, hogy a térdre támasztott hangszert az egyik
kézzel vagy könyökkel támasztani kell, a térdet pedig nyomja egy idő után. A
pedálos nagy hárfák játéktechnikáját azonban más módon kell tanulni - tart
szóbeli oktatást a hárfa és klasszikusgitár tanár. Hozzáteszi még, hogy mivel
ezen a kelta hárfán nem szabályozható a húrfeszesség, csak meghatározott hangnemekben
lehet rajta játszani. A többiben csak úgy lehet megszólaltatni, ha nem az összes
húrt pengetik, ez azonban gyengíti az összhangzást.
A hárfa rendszeresen előfordul
a régizenében, ahol lelki megnyugvást próbál közvetíteni a közönség és az előadó
között. Ezt a hatást a rock-régizene irányzatú Attila ifjúsága, Pogány
imák, Rákóczi él című történelmi zeneművekben el is éri.
- Nagyobb lenne iránta az érdeklődés, ha kevesebbe kerülne - jelenleg több százezer forint - és nagyobb nyilvánosságot kapna. Az oktatók főleg ír/gael népdalokat tanítanak, de magyar népzene is játszható rajta. Az 50-es években pár cigány muzsikus még használt népi - kampós - harminc húrnál többel is felszerelt hárfát. Napjainkban a Somogy megyei Teskó János kelta hárfa művészt tartom a hangszer kiváló mesterének - vázolja a hárfa keresettségét Kecskés Péter. Ő maga hat évig zongorázott, négy évig a szentendrei Ferences Gimnázium kántoraként orgonázott, billentyűsként megfordult kisebb beat együttesekben is. Középiskolásként már említett testvére mellett, Fodor Ferenctől tanulta el a klasszikus gitározás fortélyait, mielőtt kezébe vette a lantot.
A múzsák hangszereinek -
a lant és a hárfa - jövője a ma emberének kezében van. Tőle függ, hogy megőrzi-e
utódai számára a valóságban, vagy csupán képeken fogják mutogatni. A zeneszerzőkön
is múlik, hogy írnak-e hárfa szólamokat zeneműveikben, hogy azok ihletadó hangja
még sokáig megérinthesse a művészek lelkét.
Szakács Gábor
fénykép T. Szántó György
Arany Tarsoly
2009 január
 |
|
A
múzsák hangszere
|
|
|