Két évtized a történelem évezredeivel mérve nem tűnik soknak, azonban ha tartalommal töltötték meg, akkor megsokszorozódik. Augusztus 6-án lesz húsz éve, hogy 1989-ben megalakult a felvidéki Palóc Társaság.

Z. Urbán Aladár Révkomáromban, a 2009-es Felvidéki Rovásírásversenyen a polgármesterrel és képviselő aszonnyal

A helyszín történelmi, a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház udvara. Ellentmondás, hogy a Nagy Palóc háza, bár 1978 óta emlékkiállítás látható benne, látogatókat nem fogadott. Z. Urbán Aladár tanár, a ház nyarankénti önkéntes gondnoka úgy emlékszik, hogy bátyja sugallatára szalonnasütésre hívta meg barátait, akikkel itt határozta el, hogy lépéseket tesznek a veszélyeztetett felvidéki magyar nemzeti közösség megtartására. A kis csapat tagjai elsősorban tanárok voltak, ezért célul is a magyar iskola megvédését és kulturális értékeinek hatékonyabb ápolását tűzték ki célul. Eleinte mindig más és más helyen havonta találkoztak, ezeket irodalmi műsorokkal színesítették.

Létszámát tekintve a megalakított Palóc Társaság azóta is inkább asztaltársaságnak felel meg, hiszen nem foglalkoztak tagtoborzással, mivel számukra nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ennek bizonyítéka, hogy két évtizedes működésük igazi sikertörténet.
Szinte megismétlődött Jókai Mór regényhős Aranyemberének esete, bármihez kezdtek, minden sikerült nekik. Ehhez azonban az kellett, hogy tántoríthatatlanul bízzanak önmagukban.

Mészáros Attila ipolysági rovásíró szakkör vezetővel és felvidéki rovásírókkal

- A jelentősebb eredményeink között tartjuk számon a nagy elődeink tiszteletére állított emléktáblákat, így Madách Imréét Alsósztregován és Felsőzellőben, Zsélyi Aladárét Bussán és Csalárban, Kubinyi Ferencét Kóváron, Gyürky Antalét Szelényben, Kubányi Lajosét Alsóesztergályban, Balassi Bálintét Kékkőn és Zólyomban, Mikszáth Kálmánét Szklabonyán, Sajó Sándorét Ipolyságon. E két utóbbi helyen szobrot is avattunk. Magyar diákjainknak vetélkedőket, előadó-művészi versenyeket szerveztünk, bebarangoltuk Kárpát-medencénk magyar vér áztatta első világháborús csatatereit Erdélytől a Délvidékig, az Őrségtől Belső-Magyarországig - eleveníti fel az elmúlt két évtized eseményeit dióhéjban a Palóc Társaság elnöke.

Hozzáteszi, hogy ebben a Földön páratlan földrajzi egységben a szétszakítottságban élő magyarság egyik láncszemeként azért dolgoznak, hogy a Kárpáthaza, valóban HAZÁJA legyen minden magyar testvérüknek. Ezt tükrözik kiadványaik is, a Jó Palócok című negyedéves hírmondó, valamint az Itt élned kell, és a Csak a gyökér kitartson.

Fát ültet Badiny Jós Ferenc emlékére, a rovásversenyt szervező Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában

Z. Urbán Aladár jó tanárként, szakmájához híven iskolát teremtett, amikor 1996-ban elindította az azóta megszakítás nélkül, éves gyakorisággal megvalósuló Örökség Népfőiskolai Tábort, a magyar őstörténet iránt érdeklődő felvidékieket hamisítatlan múltunkkal, eredetünkkel megismertető egyetlen lehetőségét. Az első tízet Ipolyságon, az utóbbi hármat Udvardon szervezte, ebben családja segítette, fiai filmfelvételeken is megörökítették.

Aladár a folyamatosságra helyezi a hangsúlyt, erre példa a Palócföldi Pedagógusok Találkozója is, amelyből tizenhármat szervezett a Palóc Társaság égisze alatt. Ez szintén sikertörténet, hiszen eredményesen mozgatta meg szűkebb térségük, a Nagykürtösi járás magyar tanárait, az iskolákat és az óvodákat, de valamennyi találkozóra meghívót kaptak a szülők képviselői, polgármesterek és egyházi személyiségek is. A PPT éves találkozói vándorjelleggel működtek, például Csábon és Lukanényén, eredményeként ma már a pedagógusszövetség vezetői önállóan próbálkoznak hasonlóval a Palóc Társaság támogatása nélkül.

Az ipolynyéki rovásfeliratos helységtábla avatáson

- Új kihívás után néztünk és meg is találtuk. 2008 őszén az elfeledtetésre ítélt költőnknek, Sajó Sándornak állítottunk szobrot szülővárosában, Ipolyságon. Fájdalma mindnyájunké, hiszen szellemi síkon, tudatunkban és reményeinkben hozzá hasonlóan egységes nemzetben gondolkodunk, cselekszünk, hogy ledöntsük a trianoni gyalázatot. Elkötelezett hívei vagyunk a magyar rovásírás visszatanításának, népszerűsítésének is. Ezért rendezem meg az idén immáron ötödik alkalommal a felvidéki rovásírásversenyt ezúttal Révkomáromban, amelyre évről évre többen jelentkeznek s örömmel nyugtázom, hogy szaporodik a rovásírással foglalkozó, azt tanító szakkörök száma. Ezt igyekszem elősegíteni rovásírás-tanfolyamok szervezésével, valamint a nevét rovásírással is feltűntető Kürtös kistérségi és az Itthon című országos folyóiratokban közölt cikkeimmel - ad számot szellemiségéről Z. Urbán Aladár és február 27-re már tervezi az első felvidéki rovásfeliratos helységtábla avatását Ipolybalog településen. Mert üres szócséplés helyett Sinkó Ferenc verssorával vallja: "Tengernyi könnynél többet ér egy cseppnyi tett!"

Szakács Gábor
Arany Tarsoly 2009 március