A
tokaji Rákóczi vár
|
|
|
A
tokaji Rákóczi vár
|
|
|
A tokaji Rákóczi vár |
Tokaj történelme összefonódik a nemzet történelmével
A szégyenletes trianoni döntés által megcsonkított Magyarország területén kevés, az elmúlt századok dicsőséges harcait hirdető vár maradhatott. Ennek következtében még a föld borította alapfalaknak is megnőtt a jelentősége. Részben ez vezette Makoldi Miklós régészt, hogy hozzákezdjen a tokaji Rákóczi vár feltárásához.
Makoldi Miklós feltáró régész egy lőrésnél
A fiatalember érdeklődése a vár és környezete iránt már gyermekkorában elkezdődött, amikor a Bodrog partján játszadozva hallgatta az öreg halászokat. A réges régi hatalmas várról, földalatti alagutakról, folyóba borult, kincsekkel megrakodt csónakokról szóló történetek felgyújtották képzeletét. A valóság kiderítéséhez már a Herman Ottó Múzeum régészeként kezdett, ám szembesülnie kellett a ténnyel, hogy a vár területén nem csak feltárást nem végzett előtte senki, hanem még annak pontos elhelyezkedése is tisztázatlan. Támpontja a Bodrog parti falmaradvány és néhány középkori metszet volt, ám ezekből még nem lehetett megállapítani az erődítmény pontos kiterjedését. Ezért előbb átböngészte Détshy Mihály 1995-ben kiadott Tokaji Vár Története című kötetét, amelyben mindeddig legapróbb részletességgel tárul fel a múlt. Néhány kiragadott példánk jól szemléleti a jelentős kereskedelmi forgalmat lebonyolító tokaji rév védelmét szolgáló vár nem igazán nyugalmas évszázadait.
Az első hiteles forrás 1410-ben Zsigmond idején említi, 1458-ban már Hunyadi Mátyás királlyá választásakor a fiatal uralkodó oldalán a csehek elleni harcba induló nemesek gyülekezőhelye, de volt az egri várvédő Dobó István lányának, Zsófiának birtokában is.
A XVI. század közepén a környék legerősebb vára, amelyben ekkortájt mintegy kétezer főnyi lovasság és gyalogság állomásozott. Bocskai István emberei 1604-ben ezért is választották inkább a császári véderő kiéheztetést, amely egy évig tartó körülzártság után harc nélkül megadta magát. A vár felújítását Bethlen Gábor kezdte meg saját költségén, a munka befejezésében I. Rákóczi Györgyöt, majd feleségét, Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyt haláluk akadályozta meg. 1644-ben ismét a császáriak kezére került, ekkor külföldiek pl. Strasoldo erősítették falait. A Habsburg zsoldosok kegyetlenkedései ellen az 1670-ben I. Rákóczi Ferenc vezette Felső-magyarországi felkelés egyik központja, amelyen 1682-ben Thököly Imre végeztetett helyreállítási munkálatokat. 1697-ben ismét a császáriak vették be, ezt követően a Hegyaljai felkelés egyik vezéralakját, a várvédő Tokaji Ferencet és társait Vaudemont Károly húzatta karóba.
Az utolsó fejezetet II.
Rákóczi Ferenc írta, aki 1703 őszén kezdte meg a vár ostromát, azonban megfelelő
ágyúk híján csak a tél beálltával, a befagyott Tisza és Bodrog jegén tudta megközelíteni
az erődítményt. A kurucok elszántsága láttán meglepődött katonaság már a második
roham előtt, 1704. január 9-én megadta magát a katonái körében, a zord idő ellenére
csupán egy vékony sátorban telelő fejedelemnek.
- Rákóczi még ugyanez év őszén felrobbantatja a belső vár több szintes épületeit,
a köveket szétbányásztatja, az omladozó földsáncokon még a Bodrog és Tisza árvizeit
is átvezetteti. A látszólag érthetetlen lépésre azért kényszerült, mert a várban
tárolt hadiszerekre és 22 ágyúra Eger ostrománál volt szüksége, márpedig a kiürített
és elhagyott erődítményben bármikor összegyűlhettek és onnan hátba támadhatták
a labancok - adja meg a magyarázatot Makoldi Miklós, miközben egy billegő, a
Bodrog vizéből mindössze 7-8 centire kiálló peremű lélekvesztőben az egykori
szigetből mára félszigetté alakult várterület felé evez velünk. Megkönnyebbülten
szállunk partra a várfal romjainál, amelyből a tiszalöki duzzasztó megépítése
óta megemelkedett Bodrog miatt napjainkra csupán 3 méter látszik. Az egykori
nagy ágyúlőrések boltozatait már csak a föld alól lehetett kiásni, akárcsak
a falba lőtt és ottmaradt ágyúgolyót.
 |
|
A Rákóczi vár maradványai a Bodrog partján |
Elhagyott hétvégi házak, hiányos, pusztulásnak indult, telekhatárt jelző drótkerítések, embermagasságú gaz, bokrok, fák között gyalogolunk, elhaladunk a belső vár ma is jó látható árka mellett. Egy három ház által körbefogott udvaron csodáljuk meg a feltárás nyomán felszínre került és az épületek alá futó, három méter széles kőfalat.
- A Mátyás korában már biztosan meglévő, négyzet alakú belső várban vagyunk, aminek területén valaha az első őr-, vagy lakótorony állhatott. Ezt bővítették később nyolc bástyásra, amely az azóta is legismertebb XVII. századi metszeten látható. Tőlünk kissé távolabb, a fák és a bozót takarásában a Habsburgok által létrehozott föld- és faszerkezetes sánckiegészítés növényzettel borított domborulatai láthatók, míg előttünk a Serédy Gáspár által 1530 körül, kőből épített keleti, un. vasalóbástya több méter mélységben feltárt szakasza- idézi a múltat a régész.
Szerencsénk van, hogy még láthatjuk, mert néhány nap múlva mindezt vissza kell temetnie, mivel az állagmegóvásra, a kövek fugázására, védőtakarós borítására egyelőre nincs pénz. A munkálatokat kezdeményező Tokaji Várbarátok Köre Egyesület, amelynek tagjai közé Makoldi Miklós is tartozik, 100 ezer forintot tudott a kutatásra biztosítani - ezt a városi Önkormányzat adta kétszer 50 ezer forintos tételekben- , márpedig egy ilyen feltárás havi egy milliónál nem kerül kevesebbe. Nem csoda, hogy az augusztus 24-től november 15-ig tartó munkát légyegében mindenki puszta lelkesedésből végezte, illetve az Önkormányzat két hónapon át néhány közmunkással, homokzsákkal és több napig egy földmunkagéppel segítette. Csoda, hogy ilyen feltételek mellett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal erre az időtartamra egyáltalán engedélyezte a kutatást, hiszen a csekély összeg mellett nincs biztosíték a sikerre, a kötelező feladatok, így a kiásás, dokumentálás, visszatemetés teljesítésére.
A kétkedés okán ismét visszakerülünk Tiszalök kérdéséhez is, amely négy métert emelt a talajvíz szintjén és ezáltal csupán három méter mélységig teszi lehetővé a falak feltárását. Részben Tiszalök volt az oka 2000. és 2003. évi árvizeknek is, amelyek még az itt álló házak ablakán is befolytak és tették azokat lakhatatlanná. Másfelől ennek következtében távoztak tulajdonosaik és vált ezáltal könnyebbé a feltárás.
- Már nagyapám, Pap Miklós
is megálmodott egy, a szigetre vezető függőhidat, amely egyszerűbbé tenné a
terület megközelítését. Itt a feltárások után régészeti, a szomszédos zöldterületen
pedig öko-park, valamint halászkiállítás jöhetne létre. Ennek megvalósításához
azonban pénz kell, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Civil Alap és
a Leader program pályázatain igyekszem megszerezni. Ezen kívül támogatókban
is reménykedem, hogy legalább a folytatáshoz szükséges 1-2 millió összejöjjön
- vázolja terveit Makoldi Miklós.
Tokaj polgármestere, Májer János felkarolta az elképzelést, hiszen úgy tájékoztatott,
hogy az önkormányzat örök hálával tartozik
a fiatal régésznek.
- Mivel Tokaj történelme
összefonódik a nemzet történelmével, az eddigi feltárás sikere átértékelte a
várral kapcsolatos korábbi álláspontomat, hiszen arra kötelez, hogy történelmünk
egy dicső múltját a falak és megtalált leletek alapján hitelesebben tudjuk értékelni.
Noha az önkormányzatok jelenlegi helyzete nem kedvez az ilyen feltárások anyagi
támogatásának, mégis a pénzszerzésre kell összpontosítanunk, hogy az ifjú régész
el ne veszítse a hitét, hiszem most Ő jelenti a biztosítékot a további sikerhez.
Bízom benne, hogy vannak ebben az országban nemzeti értékekért elkötelezett
szellemű vállalkozók és pénzintézetek, ezért kapcsolataimat ennek érdekében
kívánom mozgósítani - nyilatkozta lapunknak a polgármester. Elmondta, hogy a
nagyrészt magántulajdonban lévő várterületet a szűkös költségvetési források
ellenére önkormányzati tulajdonba vennék, méghozzá abban az ütemben és irányban,
ahogy Makoldi Miklós javasolja, hiszen így a vár már nem csak a metszetekben
és a képzeletben, hanem valós idegenforgalmi vonzerőként is megjelenhet. Ennek
megvalósítását az egymás kölcsönös tiszteletét élvező fiatal régészre és Bodonyi
Csaba DLA, Széchenyi és Ybl, Príma díjas városi főépítészre bízza, hiszen a
hasznosítás, így a vár területén létesítendő teljes vár-skanzen tekintetében
tökéletes összhangban állnak egymással. Hozzátette, hogy a két tehetséges szakember
találkozásától, város iránti elkötelezettségéből csupán jó dolgok származhatnak.
Hasonlóan bizakodva tekint a jövő elé Dévald István, a Művelődési Ház igazgatója.
Kérdésünkre elmondta, hogy a vár léte mindig is izgatta a tokaji lakosság képzeletét,
késztetett különféle elképzelésekre már az 1950-es évektől e terület hasznosítására,
egy közel évtizedes rendezési terv történelmi emlékpark létrehozását is célozza,
ezekből azonban mindeddig semmi nem valósult meg.
- A vár iránti érdeklődés az utóbbi 4-5 évben erősödött fel újra a Tokaji Várbarátok Köre Egyesület megalakulásával, amely első lépésként a terület takarítását, megtisztítását végezte el. Ennek következményeként került sor az első Tokaji Vár Napjára, amikor is csónakokkal szállítottuk ide az érdeklődőket, akiket kuruc zenét játszó zenekar fogadott, majd Zelenák István helytörténész kalauzolt. Ezen a napon állítottuk fel azt a zászlótartó rudat, amelyen egy nemzeti színű zászló jelzi a vándoroknak az egykorit tokaji vár helyét - büszkélkedik jogosan Dévald István.
Különösen az ásatások kezdete
óta rendszeresen jönnek a helyszínre a tokajiak, decemberben pedig a Művelődési
Házban tartandó, fényképekkel színesített előadáson ismertetik meg az érdeklődőkkel
az eddig elért eredményeket és a jövőt illető elképzeléseket.
A II. Rákóczi Ferenc iránti tisztelet és kultusza jelen van a tokaji közgondolkodásban.
Erre utal az általános iskola és a város főutcájának elnevezése, a vezérlő fejedelem
és Kiss Albert ezreskapitány köztéri lovas szobra. Ideje, hogy ez az elkötelezett
szemlélet az egész magyarságot áthatva járuljon hozzá a vár teljes feltárásához.
Szakács Gábor
Fényképek: T. Szántó György
Magyar Demokrata 2007/49.
 |
|
A
tokaji Rákóczi vár
|
|
|
