Adjon a Mária!
|
|
|
Adjon a Mária!
|
|
|
Adjon a Mária! |
2012 januárjában riasztó hírként járta be a világot, hogy lemondott a Moldvai Csángó magyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége. Az esetről ki-ki vérmérsékletének megfelelően nyilatkozott. A Demokrata munkatársa májusban ismét a helyszínen járt, hogy személyesen tájékozódjon.
A lemondást megelőzte, hogy a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága az MCSMSZ átvilágítása során pénzügyi rendellenességeket tapasztalt. Ezek jogosságát a szervezet részben elismerte, de további magyarázkodás helyett a fent említett megoldást választotta. A Jobbik és annak hatására az amerikai emigráció egy része is személyes helyismeret és alapos tájékozódás nélkül azzal kürtölte tele a világot, hogy a magyar kormány cserbenhagyta csángó testvéreinket. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár hiába nyilatkozta, hogy a történtek ellenére a kormány változatlanul biztosítja a moldvai csángó magyarok oktatási programja 140 millió forintos költségvetésének felét, a tanárok megkapják fizetésüket (e sorok írója ezt májusban a helyszínen tapasztalta), a hamis hangulatkeltést a tényekkel sem sikerült leállítani.
Ideiglenes megoldásként
a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) vette át az oktatási program
felügyeletét és irányítását, Burus Siklódi Botond elnök pedig a leköszönt vezetőséggel
az új munkaszerződések megkötése után közösen kívánta biztosítani az oktatási
tevékenység működtetését. Alapvető változást az jelentett, hogy az államtitkárság
a Teleki László Alapítvány és A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA)
közreműködésével megkezdte egy új alapítvány létrehozását Romániában a moldvai
magyar oktatási program pénzügyeinek kezelésére.
Az indulatok hullámai ekkor
még magasabbra csaptak, a méltatlankodók hozzánemértő, csak anyagi hasznot kereső
személyeknek nevezték mindazokat, akik az átalakításhoz nevüket adták. A köztiszteletben
álló keramikus, Petrás Mária és Petrás Róbert, az AMMOA alapítói közleményben
utasították vissza a rágalmakat. "A kuratórium tagjai az alapítványban
vállalt feladatokat társadalmi munkában, költségtérítés nélkül, a kenyérkereső
munkájuk mellett látják el. Felháborító és elkeserítő, hogy a közpénzekkel tisztességesen
elszámolni nem tudó személyek a saját felelősségüket nem vállalva, az AMMOA
kuratóriumát kiáltják ki bűnbaknak." - írta a két alapító.
A múlt boncolgatása a tanulságok
levonása szempontjából mindenképp fontos, ám lényegesebb, hogy mi módon lehet
hatékonyabban segíteni a moldvai csángókat, hogy a jelenleg tapasztalható, sajnálatosan
lehangoló állapot kedvező fordulatot vegyen. Tisztelet a kivételnek, de általános
gyakorlat, hogy a csángószülők románul beszélnek gyermekeikkel, románul tanítják
nekik a Miatyánk-ot, egyre csökkenő számban szeretnének magyar pappal magyar
misét, nem foglalkoztatja őket magyar származásuk, és bizony környezetük higiéniája
is változtatásra szorul. Az egyik Magyar Ház fiatal tanítóját éjszaka még ki
is rabolták, támadói helybeliek voltak. Mindez egyedül a csángóknak róható fel?
- Az emberi szemlélet
alakításának alapvető feltétele az érdekeltté tétel, azaz motiváció. Márpedig
a csángóknak elveszett az identitás-tudatuk, mert nem akadt, aki évszázadokon
keresztül, de még a legutóbbi években sem, ennek megtartásában támogassa őket.
Idegen nyelvet is, márpedig a román környezetben a magyar annak számít, akkor
tanul általában az ember, ha anyagi értelmét látja, mert azon a nyelven jut
munkához. Mindehhez szükséges még a gyökerek megtalálása is. Megfelelő módszerrel
fel kell eleveníteni bennük a Nagy Lajos király által a Kárpátokon túlra megfigyelőnek
telepített őseik dicsőségét, hogy az őrhalmok vonalán egyetlen óra alatt Budára
küldhessék a hírt, ha ellenség közeledett. Egykori létüket hitüknek és olyan
Istennek köszönhették, akihez magyarul imádkozhattak - sorolja a feladatokat
Gyöngyössy Lajos, a Keresztszülő Egyesület alapítója, azon belül a vallási és
szociális csoport egykori vezetője, a Lakatos Demeter Kulturális Egyesület tagja.
Társaival már 2008-ban felmérte, hogy miként lehetne a csángókból kiölt magyarságtudatot és magyar hitéletet visszaállítani. Ennek során felkerestek két moldvai helyszínt és közérthetően meséltek a gyerekeknek és felnőtteknek a régmúlt idők történéseiről. DVD-ken mutatták be számos magyar szenté, illetve boldoggá avatott életét. A felnőttek Szent Istvánt és Szent Lászlót ismerték, a többiekről nem tudtak. A felnőttekénél is lesújtóbb tapasztalatokat szereztek a gyerekekkel. Amikor a Miatyánk első sorait leíratták velük, kiderült, hogy nem csak magyarul, de románul sem értik a szavakat. Hiába láttak olyan szavalóversenyt is, ahol kéttucat versszakot mondtak el hibátlanul a gyerekek, sokszor bizony nem tudták, hogy miről is szólt a szavalatuk.
További megállapításuk volt,
hogy a vallásukat erősen tartókatolikus csángókkal csak velük azonos felekezetű
emberek tudnak igazán szót érteni, ezzel szemben az MCSMSZ-ben tíz éven keresztül
református személy vezette az oktatást, aki a tanárok kiválasztásánál sem vette
figyelembe, hogy kikkel kiket fog tanítani. Mivel a magyar nyelvű szentmisék
bevezetése küszöbön van, szükség lenne olyan hívő katolikus kántortanítókra,
akik ismerik az egyházi énekeket, imákat és liturgiai tudásuk is van. Ehhez
azonban együttműködés szükséges a magyar oktatást végző moldvai helyi szervezetek
és az egyház között.
Azt se feledjük, hogy amikor
az 1950-es években néhány évre bevezették a magyar oktatást, a román hatóságok
a tanároktól a katolikus hit felszámolását követelték meg, és ezzel együtt szekusnak
állt székelyeket küldtek Moldvába a vallási élet letörésére. Az MCSMSZ oktatási
programjában résztvevő magyar tanárok egy részénél az is előfordult, hogy élettársi
kapcsolatban, ahogy a helyiek mondják vadházasságban élt. Ezek a tények is alapot
adtak a püspökségnek és a helyi papok egy részének, hogy a magyar nyelvet az
ördög nyelvének nevezzék. Mindezekre kellő magyarázat és intézkedés szükséges.
Hasonlóképpen változásért
kiált a magyar nyelvű oktatás, az MCSMSZ oktatási programjában ugyanis felnőttek
nem szerepeltek. Márpedig a Magyar Népfőiskolai Collégium idei bemutatkozása
a klézsei Szeret-Klézse Alapítványnál, továbbá a 2008-as missziós úttapasztalata
is azt mutatta, hogy amennyiben a gyereket csupán a külön magyar órán kapott
ajándék vonzza és nem a magyarul jól tudó szülő küldi, aki odahaza számon is
tudja kérni a tanultakat, akkor az egésznek kevés a hozadéka. Amint kikerülnek
az általános iskolából és nem tanulnak tovább magyar iskolában, elkerülve otthonról
a városokban román társaikkal keverednek, a magyar nyelvtanítás addigi eredményei
nyomtalanul felolvadnak az idegen közegben.
Hiányosság továbbá, hogy
nincs Moldvában magyar óvoda szakképzett óvónőkkel. Az általános iskolai tananyagban
pedig műveikkel fel kellene hívni a figyelmet a csángó költőkre, írókra, így
többek között Lakatos Demeterre, a kortárs csángó irodalomra és képviselőire
is. A továbbtanulásra jelentkező gyerekeket szakirányban is fel kellene készíteni,
hiszen az erdélyi magyar iskolában már tisztában kell lenniük a mértani, matematikai,
földrajzi, stb. szakszavakkal is.
A magyar állam és a magánszemélyek
támogatásának egy jó része a tanárok bérezéséért és a Magyar Házakért a román
államnak fizetett horribilis adókra megy. Mivel ezekhez a román állam egyetlen
lejt sem adott, viszonossági alapon legalább azt meg kellene követelni, amit
a Békés megyei románoknak ad a magyar állam. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez
csak államközi úton rendezhető.
Ennek a felemás állapotnak
oldását elősegítené, ha az Országgyűlés hivatalosan is magyar nemzet részévé
nyilvánítaná a moldvai csángókat, ami lelki töltést adna nekik. A majd kétszáz
kilométerre lévő csíkszeredai konzulátus mellett szükség lenne erre az intézményre
Bákóban is, ahol egyben jogsegélyszolgálatukat is ellátnák. Magyarországi és
erdélyi segítség kell a moldvai csángó gazdaság és vállalkozások beindításához
is, mert akkor a csángók nem a spanyolokhoz és olaszokhoz mennének dolgozni,
hanem helyben találnának megélhetést, ha pedig magyar vállalkozók is megjelennek,
akkor a velük való kapcsolat érdekében a csángó is megtanul magyarul.
Hasonlóképpen segítséget
és méltóbb helyet igényel Perka Mihály szabófalvi múzeuma is, hogy egy alkalmazott
napi nyolc órában mutathassa a vendégeknek a csángó kultúra értékeit, azokra
vigyázzon és további gyűjtést folytasson. A népművészeti hagyomány megőrzése
-népművészeti tárgyak, szőttesek készítése - az érdekeltség megteremtésével
a fiatalok között is fokozható.
Magyar nyelvű kulturális,
színházi- és bábműsorokra, vendégjátékokra lenne szükség Moldvában, hiszen jelenleg
még Erdélyből is csak ritkán jut át a magyar kultúra, a Moldvai Magyarság című
újságot pedig lényegében közadakozásból tartják fenn. Ahhoz azonban, hogy ezekkel
a feladatokkal az illetékesek tisztában legyenek, hosszabb időt kellene a helyszínen
tölteniük, hogy személyes tapasztalatokat szerezzenek.
Elengedhetetlenül szükséges
az Erdélyi Mária Rádió hallgathatóvá tétele Moldvában az erre igényt tartó településeken,
első lépésként vezetékes formában TV hangcsatornán. Ezt magyar és román nyelvű
adások formájában korábban a Jászvásári Püspökség is elvileg támogatta.
Nem kevésbé lenne fontos
Csíkfaluban a jelenleg interneten működő csángó rádió támogatása, hogy működtetőjének
segítő munkatársa is legyen. Reménykeltő, hogy ezen a településen vállalt keresztszülőséget
Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár.
- Mindezen elképzelések
azonban csak akkor valósulhatnak meg, ha a magyarországi hivatalos és a moldvai
civil szervezetek, így az oktatási programot eredetileg kidolgozó Csángó Tanács,
valamint a magyar állam és a Románai Magyar Pedagógus Szövetség együttműködik.
Jelenleg az MCSMSZ ettől sajnos elhatárolta magát. A Magyar Házakat gyakorlatilag
a magyar adakozók pénzéből hozták létre, ám ezek mégis az MCSMSZ, nem pedig
a csángók tulajdonában vannak. Ezt a kérdést is rendezni kell hivatalosan és
véglegesen, mivel a magyar oktatás bázishelyeiről van szó! Ellentétben az MCSMSZ-szel,
igény a csángó szervezetek, illetve az ezeket összefogó Csángó Tanács részéről,
hogy ebből a Szervezetből mindenképp Szövetséget kell létrehozni, amelyben egyenrangú
partnerként mind a döntésekbe, mind pedig az anyagi támogatások terén minden
moldvai csángó civil szervezet önálló szavazati joggal rendelkezzen - fejezi
be gondolatait Gyönygyössy Lajos.
Ha mindez megvalósul, máris bizakodóbban viszonozhatjuk a moldvai csángók köszöntését: Adjon a Mária!
Szakács Gábor
(A szerző megköszöni a kanadai M. Ferencnek a tanulmányút támogatását.)
Magyar Demokrata, 2012/25.
Fényképek: Víg Sándor
Lakatos Demeter:
Messze ott, hol a nap szentül le (részlet)"…Nem felejtem el soha sem apómat,
Kicsike det voltam, nékem mit mondott:
Ott vagyand a mük országunk, tudd meg jól,
Ott hol a nap minden este leszentül."
apóm= édesapja, vagyand= vagyon, det= gyerek, mük= mi,
 |
|
Adjon a Mária!
|
|
|