Nyitólap
KITEKINTŐ
Adjon a Mária!

Adjon a Mária!

2012 januárjában riasztó hírként járta be a világot, hogy lemondott a Moldvai Csángó magyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége. Az esetről ki-ki vérmérsékletének megfelelően nyilatkozott. A Demokrata munkatársa májusban ismét a helyszínen járt, hogy személyesen tájékozódjon.

A lemondást megelőzte, hogy a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága az MCSMSZ átvilágítása során pénzügyi rendellenességeket tapasztalt. Ezek jogosságát a szervezet részben elismerte, de további magyarázkodás helyett a fent említett megoldást választotta. A Jobbik és annak hatására az amerikai emigráció egy része is személyes helyismeret és alapos tájékozódás nélkül azzal kürtölte tele a világot, hogy a magyar kormány cserbenhagyta csángó testvéreinket. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár hiába nyilatkozta, hogy a történtek ellenére a kormány változatlanul biztosítja a moldvai csángó magyarok oktatási programja 140 millió forintos költségvetésének felét, a tanárok megkapják fizetésüket (e sorok írója ezt májusban a helyszínen tapasztalta), a hamis hangulatkeltést a tényekkel sem sikerült leállítani.

Ideiglenes megoldásként a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) vette át az oktatási program felügyeletét és irányítását, Burus Siklódi Botond elnök pedig a leköszönt vezetőséggel az új munkaszerződések megkötése után közösen kívánta biztosítani az oktatási tevékenység működtetését. Alapvető változást az jelentett, hogy az államtitkárság a Teleki László Alapítvány és A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) közreműködésével megkezdte egy új alapítvány létrehozását Romániában a moldvai magyar oktatási program pénzügyeinek kezelésére.

Az indulatok hullámai ekkor még magasabbra csaptak, a méltatlankodók hozzánemértő, csak anyagi hasznot kereső személyeknek nevezték mindazokat, akik az átalakításhoz nevüket adták. A köztiszteletben álló keramikus, Petrás Mária és Petrás Róbert, az AMMOA alapítói közleményben utasították vissza a rágalmakat. "A kuratórium tagjai az alapítványban vállalt feladatokat társadalmi munkában, költségtérítés nélkül, a kenyérkereső munkájuk mellett látják el. Felháborító és elkeserítő, hogy a közpénzekkel tisztességesen elszámolni nem tudó személyek a saját felelősségüket nem vállalva, az AMMOA kuratóriumát kiáltják ki bűnbaknak." - írta a két alapító.

A múlt boncolgatása a tanulságok levonása szempontjából mindenképp fontos, ám lényegesebb, hogy mi módon lehet hatékonyabban segíteni a moldvai csángókat, hogy a jelenleg tapasztalható, sajnálatosan lehangoló állapot kedvező fordulatot vegyen. Tisztelet a kivételnek, de általános gyakorlat, hogy a csángószülők románul beszélnek gyermekeikkel, románul tanítják nekik a Miatyánk-ot, egyre csökkenő számban szeretnének magyar pappal magyar misét, nem foglalkoztatja őket magyar származásuk, és bizony környezetük higiéniája is változtatásra szorul. Az egyik Magyar Ház fiatal tanítóját éjszaka még ki is rabolták, támadói helybeliek voltak. Mindez egyedül a csángóknak róható fel?

- Az emberi szemlélet alakításának alapvető feltétele az érdekeltté tétel, azaz motiváció. Márpedig a csángóknak elveszett az identitás-tudatuk, mert nem akadt, aki évszázadokon keresztül, de még a legutóbbi években sem, ennek megtartásában támogassa őket. Idegen nyelvet is, márpedig a román környezetben a magyar annak számít, akkor tanul általában az ember, ha anyagi értelmét látja, mert azon a nyelven jut munkához. Mindehhez szükséges még a gyökerek megtalálása is. Megfelelő módszerrel fel kell eleveníteni bennük a Nagy Lajos király által a Kárpátokon túlra megfigyelőnek telepített őseik dicsőségét, hogy az őrhalmok vonalán egyetlen óra alatt Budára küldhessék a hírt, ha ellenség közeledett. Egykori létüket hitüknek és olyan Istennek köszönhették, akihez magyarul imádkozhattak - sorolja a feladatokat Gyöngyössy Lajos, a Keresztszülő Egyesület alapítója, azon belül a vallási és szociális csoport egykori vezetője, a Lakatos Demeter Kulturális Egyesület tagja.

Társaival már 2008-ban felmérte, hogy miként lehetne a csángókból kiölt magyarságtudatot és magyar hitéletet visszaállítani. Ennek során felkerestek két moldvai helyszínt és közérthetően meséltek a gyerekeknek és felnőtteknek a régmúlt idők történéseiről. DVD-ken mutatták be számos magyar szenté, illetve boldoggá avatott életét. A felnőttek Szent Istvánt és Szent Lászlót ismerték, a többiekről nem tudtak. A felnőttekénél is lesújtóbb tapasztalatokat szereztek a gyerekekkel. Amikor a Miatyánk első sorait leíratták velük, kiderült, hogy nem csak magyarul, de románul sem értik a szavakat. Hiába láttak olyan szavalóversenyt is, ahol kéttucat versszakot mondtak el hibátlanul a gyerekek, sokszor bizony nem tudták, hogy miről is szólt a szavalatuk.

További megállapításuk volt, hogy a vallásukat erősen tartókatolikus csángókkal csak velük azonos felekezetű emberek tudnak igazán szót érteni, ezzel szemben az MCSMSZ-ben tíz éven keresztül református személy vezette az oktatást, aki a tanárok kiválasztásánál sem vette figyelembe, hogy kikkel kiket fog tanítani. Mivel a magyar nyelvű szentmisék bevezetése küszöbön van, szükség lenne olyan hívő katolikus kántortanítókra, akik ismerik az egyházi énekeket, imákat és liturgiai tudásuk is van. Ehhez azonban együttműködés szükséges a magyar oktatást végző moldvai helyi szervezetek és az egyház között.

Azt se feledjük, hogy amikor az 1950-es években néhány évre bevezették a magyar oktatást, a román hatóságok a tanároktól a katolikus hit felszámolását követelték meg, és ezzel együtt szekusnak állt székelyeket küldtek Moldvába a vallási élet letörésére. Az MCSMSZ oktatási programjában résztvevő magyar tanárok egy részénél az is előfordult, hogy élettársi kapcsolatban, ahogy a helyiek mondják vadházasságban élt. Ezek a tények is alapot adtak a püspökségnek és a helyi papok egy részének, hogy a magyar nyelvet az ördög nyelvének nevezzék. Mindezekre kellő magyarázat és intézkedés szükséges.

Hasonlóképpen változásért kiált a magyar nyelvű oktatás, az MCSMSZ oktatási programjában ugyanis felnőttek nem szerepeltek. Márpedig a Magyar Népfőiskolai Collégium idei bemutatkozása a klézsei Szeret-Klézse Alapítványnál, továbbá a 2008-as missziós úttapasztalata is azt mutatta, hogy amennyiben a gyereket csupán a külön magyar órán kapott ajándék vonzza és nem a magyarul jól tudó szülő küldi, aki odahaza számon is tudja kérni a tanultakat, akkor az egésznek kevés a hozadéka. Amint kikerülnek az általános iskolából és nem tanulnak tovább magyar iskolában, elkerülve otthonról a városokban román társaikkal keverednek, a magyar nyelvtanítás addigi eredményei nyomtalanul felolvadnak az idegen közegben.

Hiányosság továbbá, hogy nincs Moldvában magyar óvoda szakképzett óvónőkkel. Az általános iskolai tananyagban pedig műveikkel fel kellene hívni a figyelmet a csángó költőkre, írókra, így többek között Lakatos Demeterre, a kortárs csángó irodalomra és képviselőire is. A továbbtanulásra jelentkező gyerekeket szakirányban is fel kellene készíteni, hiszen az erdélyi magyar iskolában már tisztában kell lenniük a mértani, matematikai, földrajzi, stb. szakszavakkal is.

A magyar állam és a magánszemélyek támogatásának egy jó része a tanárok bérezéséért és a Magyar Házakért a román államnak fizetett horribilis adókra megy. Mivel ezekhez a román állam egyetlen lejt sem adott, viszonossági alapon legalább azt meg kellene követelni, amit a Békés megyei románoknak ad a magyar állam. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez csak államközi úton rendezhető.

Ennek a felemás állapotnak oldását elősegítené, ha az Országgyűlés hivatalosan is magyar nemzet részévé nyilvánítaná a moldvai csángókat, ami lelki töltést adna nekik. A majd kétszáz kilométerre lévő csíkszeredai konzulátus mellett szükség lenne erre az intézményre Bákóban is, ahol egyben jogsegélyszolgálatukat is ellátnák. Magyarországi és erdélyi segítség kell a moldvai csángó gazdaság és vállalkozások beindításához is, mert akkor a csángók nem a spanyolokhoz és olaszokhoz mennének dolgozni, hanem helyben találnának megélhetést, ha pedig magyar vállalkozók is megjelennek, akkor a velük való kapcsolat érdekében a csángó is megtanul magyarul.

Hasonlóképpen segítséget és méltóbb helyet igényel Perka Mihály szabófalvi múzeuma is, hogy egy alkalmazott napi nyolc órában mutathassa a vendégeknek a csángó kultúra értékeit, azokra vigyázzon és további gyűjtést folytasson. A népművészeti hagyomány megőrzése -népművészeti tárgyak, szőttesek készítése - az érdekeltség megteremtésével a fiatalok között is fokozható.

Magyar nyelvű kulturális, színházi- és bábműsorokra, vendégjátékokra lenne szükség Moldvában, hiszen jelenleg még Erdélyből is csak ritkán jut át a magyar kultúra, a Moldvai Magyarság című újságot pedig lényegében közadakozásból tartják fenn. Ahhoz azonban, hogy ezekkel a feladatokkal az illetékesek tisztában legyenek, hosszabb időt kellene a helyszínen tölteniük, hogy személyes tapasztalatokat szerezzenek.

Elengedhetetlenül szükséges az Erdélyi Mária Rádió hallgathatóvá tétele Moldvában az erre igényt tartó településeken, első lépésként vezetékes formában TV hangcsatornán. Ezt magyar és román nyelvű adások formájában korábban a Jászvásári Püspökség is elvileg támogatta.

Nem kevésbé lenne fontos Csíkfaluban a jelenleg interneten működő csángó rádió támogatása, hogy működtetőjének segítő munkatársa is legyen. Reménykeltő, hogy ezen a településen vállalt keresztszülőséget Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár.

- Mindezen elképzelések azonban csak akkor valósulhatnak meg, ha a magyarországi hivatalos és a moldvai civil szervezetek, így az oktatási programot eredetileg kidolgozó Csángó Tanács, valamint a magyar állam és a Románai Magyar Pedagógus Szövetség együttműködik. Jelenleg az MCSMSZ ettől sajnos elhatárolta magát. A Magyar Házakat gyakorlatilag a magyar adakozók pénzéből hozták létre, ám ezek mégis az MCSMSZ, nem pedig a csángók tulajdonában vannak. Ezt a kérdést is rendezni kell hivatalosan és véglegesen, mivel a magyar oktatás bázishelyeiről van szó! Ellentétben az MCSMSZ-szel, igény a csángó szervezetek, illetve az ezeket összefogó Csángó Tanács részéről, hogy ebből a Szervezetből mindenképp Szövetséget kell létrehozni, amelyben egyenrangú partnerként mind a döntésekbe, mind pedig az anyagi támogatások terén minden moldvai csángó civil szervezet önálló szavazati joggal rendelkezzen - fejezi be gondolatait Gyönygyössy Lajos.

Ha mindez megvalósul, máris bizakodóbban viszonozhatjuk a moldvai csángók köszöntését: Adjon a Mária!

Szakács Gábor

(A szerző megköszöni a kanadai M. Ferencnek a tanulmányút támogatását.)

Magyar Demokrata, 2012/25.

Fényképek: Víg Sándor

Lakatos Demeter:
Messze ott, hol a nap szentül le
(részlet)

"…Nem felejtem el soha sem apómat,
Kicsike det voltam, nékem mit mondott:
Ott vagyand a mük országunk, tudd meg jól,
Ott hol a nap minden este leszentül."

apóm= édesapja, vagyand= vagyon, det= gyerek, mük= mi,

Nyitólap
KITEKINTŐ
Adjon a Mária!
Oldal tetejére