Nyitólap

KITEKINTŐ

Attila sírja

"Anonymus és a Kézai leírásai tökéletesnek bizonyultak"

A nemzettudat nélküli népek pusztulásra vannak ítélve. Ezt a számukra végzetes állapotot csak úgy kerülhetik el, ha hagyományaikat és dicső őseik emlékét megőrzik. A magyarság szempontjából ez a szellemiség - többek között - a hunokat jelenti, így aztán nem véletlen, hogy Attila várának és sírjának megtalálása úgy híveinek, mint ellenségeinek létkérdéssé vált.

A Magyar Demokrata 2002. március 28-i száma már foglalkozott dr. Lánszki Imre agrármérnök, ökológus felfedezésével, mely szerint Budakalász határában megtalálta az ősi Sicambriát és Attila, valamint Árpád sírját. Ehhez áttanulmányozta a tárgykör terjedelmes szakirodalmát, amelyhez néhány hónapja perdöntőnek számító adalékot is csatolt. Mielőtt erre rátérnénk, tekintsünk át kivonatosan néhány forrást.

Kezdjük a sort Anonymus-gestájával, amelynek I. fejezete már említi Attila városalapítását: "... azon nagyhíres és hatalmas Athila király, ki az úr születésének 451. esztendejében a scythia földről kiszállva hatalmas erővel Pannónia földjére jőve, s a rómaiakat megfutamítva, az országot elfoglaló, és királyi lakot alkota magának a Duna mellett, a hév vizek fölött, és minden régi műveket, melyeket ott talált, megújíttató és körül igen erős kőfallal megépíte, melyet magyar nyelven most Budavárnak, a németek pedig Eczilburgunak neveznek..."

A XLVI. Fejezetben már arról tudósít, hogy Árpád is megfordult az ősi falak között: "Átkelvén a Dunán, tábort ütének (Árpád és a honfoglaló magyarok) a Duna mellett a felhévvízekig. S ennek hallatára a Pannónia földjén lakó rómaiak mind futással menték életöket. Másnap pedig Árpád vezér és minden előkelői, Magyarország minden vitézivel egyben, bémenének Athila király városába örvendének, mivelhogy harcz nélkül bévenniük sikerült Athila király városát kinek nemzetségéből származott vala Árpád vezér."

A LII. fejezetben a magyar uralkodó temetéséről is beszámol: "Ezek után urunk születésének 907. esztendejében Árpád vezér elköltözék e világból, ki is tisztességesen lőn eltemetve egy kis patak forrása fölött, mely egy kőmederbe folyik alá Athila király városába; holott is a magyarok megtérése után egyház épült, melyet Albának (Fehéregyháznak) neveznek, boldog szűz Mária tiszteletére." Anonymus Árpád-kori királyi környezetben élő papként nem írhatott valótlanságot, hiszen tanult kortársai szintén tisztában voltak a hagyományokkal, az Árpád-házi királyok hun eredet tudatával.

A "civitatem Athilae regis" elnevezés kétségtelenné teszi, hogy az "Ecilburg" név Attila, és nem az Aquincum - Acincum kicsavart változata, ahogy azt egyesek magyarázni igyekeztek. Annál is inkább, mert a Nibelung ének Etzilburgnak nevezi Attila várát.

Kézai Simon XIII. századból származó krónikájában szintén azt állítja, hogy a magyar királyok székhelye Attila városának helyén épült. A II. fejezetben megemlíti Sicambriát is, mint a hunok dunai átkelésének helyét, Attila temetésénél viszont nem jelölt meg helység, csak az országútnál a Bálvány-kőnél a Köveazoa nevű helyre hivatkozott, ahová a hun kapitányokat is eltemették.

Ellenvéleményként elhangzó, a hun király udvarában megfordult Priscos rhétor beszámolójára alapozott érv, hogy Attila faerődítményben lakott. Ezek azonban nem számolnak azzal, hogy az uralkodónak több vára is lehetett éspedig különféle építőanyagokból. Más szempontból azonban éppen a görög van segítségünkre, amikor arról tudósít, hogy Attila fürdője pannóniai kőből készült. Nincs kizárva, hogy ugyanarról a melegvizű fürdőre utal, amelyről Anonymusnál azt olvashatjuk, hogy Attila városa a felső hévvizek mellett található. Ezt a melegvizű patakot a hun király germán felesége után Krimhild, míg Mária királynő 1389-ben kelt oklevelében "Krumhelt-ferdeje"-nek nevezték, amely az Alba Ecclesiától folyt a Vetus-budai klarissza kolostor felé.

Hogy az utóbbi évszázadokban mégsem találták felszíni nyomát a várnak és városnak, annak elsődleges oka a kortársak tudósítása szerint Attila 453-ban bekövetkezett halála után két évvel pusztított földrengés, amely a vártól 200 kilométerre, nyugatra lévő, egykor virágzó római várost, Savaria-t is romba döntötte. Ez a beszámoló azt is jelzi, hogy az V. századi természeti csapásig még létezett Attila városa. Réthly Antal szerint egyébként ezen időponttól kezdve 61 alkalommal volt Magyarországon olyan földrengés, mely a Pilis hegységet érintette, és ami magyarázat lehet a területen állt erődítmények pusztulására. Bár a későbbi századokban a törökök sem kímélték az ősi Buda romjait, ám Óbudára történt 'áthelyezése' már az osztrák politika eredménye. Az cseppet sem zavarta őket, hogy a mai Óbuda területén soha nyomát sem találták a régi leírásokban szereplő Árpád-kori épületeknek.

Ős-buda, mint a magyar ősiség jelképe, zavarta a magyarságra telepedő bécsi udvart, ezért a XVIII. század elején Habsburgok még rendeletben biztosítottak fizetséget az Attila vár romjait alkotó kövek elhordóinak, így aztán nem csoda, hogy az utolsó térkép 1769-ben ábrázolja Sicambriát. Azóta se kép, se hang.

Az osztrák származású régész, Schoenwisner már egyenesen "tudományos alapon" mutatta ki, hogy Hunyadi Mátyás udvari jegyzője, Bonfini hazudott, amikor egy általa kitalált feliratos kővel - "az Ide Őrségül Elhelyezett Sicamberek Légiója Várost Épített, Melyet Nevéről Sicambriának Nevezett" - tévesztette meg a királyt. Bonfini azonban nem hazudott, amikor a település lakóiról, eredetéről az alábbiakat írta: "Óbuda, azaz Vetus- Buda fölött a Duna ugyanazon partján látni még egy igen régi város nyomait, melynek falai messze terjedtek (Értsd: XV-XVI. század). Újabb korbeliek Sicambriának tartják, a sicamberekről, Germania távoli népéről, mert nevét a germaniai sicamber legioról vette".

Az írásból kiderül, hogy a sicamberek nem Aquincumot keresztelték át, ami azt bizonyítja, hogy egy másik, valóban a gyógyforrásoknál lévő római települést, Herculia-t illették ezzel a névvel. Ugyancsak a XVI. században Oláh Miklós püspök szintén Sicambriának nevezte ezt a területet, a Mahmud Terdzsümán írta Tarih-i Ungürüsz ugyancsak Ős- Buda mellé teszi Attila temetkezési helyét. Minthogy Alba Ecclesia nem Óbuda területén feküdt, megdőlni látszott az az elmélet, amely Attilát, Árpádot és vezéreit a római Aquincumban helyezte el.

A hivatalos történetírás azonban nem adta meg magát ilyen könnyen.
1852-ben Érdy János hiába tartott nyilvános felolvasást a területen Árpád sírja után folytatott kutatási eredményeiről, a szabadságharcot követő években a rendőrség politikai tűntetést látván a dologban a további feltárásokat betiltotta. Érdyt azonban nem akármilyen fából faragták és 1860-ban Thaly Kálmán, Nádasdy Ferenc gróf, Gaal Ernő és Réső E. Sándor gyűjtése nyomán összegyűlt adományokból ismét ásni kezd, ám a vállalkozást a rendőrség újfent megakadályozta. 1879 után az Országos Régészeti Társulat folytatta a kutatást Érdy érvelésének - pl. hogy a Péterhegynél fakadó meleg forrás vizét kőmederben vezették be a városba - cáfolatára törekedve, de felsült.

Az 1971-ben elhunyt Noszlopi Németh Péter írta: "Sok éve foglalkozom a Pilis-hegység kulturális múltjával. 1955-ben jelentettem a Magyar Tudományos Akadémiának és a Nemzeti Múzeum Történettárának, hogy a Pilisben ezeknek a kutatásoknak eredményeképpen sikerült megtalálnom az Árpád-kori Magyarország központi királyi székhelyének nyomait, romjainak maradványait. Annak a városközpontnak nyomaira akadtam, mely valamikor magába foglalta az ősi Budavárát (mely a krónikák adatai szerint Attila városára épült), Alba Ecclesiát (Fehéregyházát), a vezérek és királyok temetkezési helyét." Mondanunk sem kell, a hivatásos történészek és régészek felháborodással fogadták a bejelentést, holott minden kutató elismeri, hogy a mai Budát egy korábbi, hagyományokban gazdag Buda nevű helység után nevezték el. Az ilyen ellenérvek nélküli elutasítás a finnugor elmélet Trefort Ágoston féle erőltetését juttatja eszünkbe.

Mindezzel tisztában volt Lánszki Imre is, amikor rábukkant a szentendrei HÉV Budakalász-Szent István telepi állomásától a Nagykevélyre vezető meredek út menti 80 cm mélyre nyúló és 30 cm hosszúságú szegélykövekre, amelyeken még az összeillesztések és kopások is jól kivehetők. Ez a felfedezés csak megerősítette benne a felismerést, hogy az út végén található fennsíkon terült el az egykori Sicambria, a későbbi Vetus (Ős)- budai Alba Ecclesia (Fehéregyháza). Mindezt igazolták a helikopterről készített légi infra felvételei, amelyekből a Műszaki Egyetem Fotogeometriai Tanszékének vezetője, Winkler Gusztáv 37 föld alatti épületet azonosított, jóllehet eddig csak a képek harmadát dolgozta fel. Ezeken felismerhető többek között a kolostor nyolc oldalsó pillérével, kelet-nyugati tájolása pedig fölötte emelkedő hegyoldal éppen azon pontjára mutat, ahol Lánszki Imre Attila és Árpád sírját sejti. A fennsíkról egyébként gyönyörű a kilátás, tiszta időben a 140 kilométerre emelkedő Bükk és Mátra hegységek körvonalai is láthatók. Nem véletlen, hogy éppen ide akarnak lakóparkot építeni, miután a szántóterületté átminősítve - sosem volt az - az Óbuda Tsz-nek kárpótlásként kiosztották.

Ahogy haladunk a hegyoldalban az ökológus szakember egyre több természeti furcsaságra hívja fel a figyelmünket. Például arra, hogy a gyalogút mellett húzódó majd harminc méter mély völgynek egyik méterről a másikra hirtelen vége szakad. Mivel víz nincs benne, ami kimosta volna, ökológiai érvekkel nem magyarázható a létezése, inkább az egyetlen felvezető út védelmére emberkéz alkotta sáncároknak tűnik.

Amint felérünk a meredélyen a hegy oldalában lévő mesterségesen kialakított 'pihenőhöz', tőlünk jobbra a fák között a sziklafalban úgy húsz méter átmérőjű kivájást veszünk észre. A környéken működő kőbányák ismeretében legalább is ennek gondolta Lánszki Imre is, amíg közelebbről meg nem vizsgálta. És akkor feltárult előtte a múlt.

- A középen lévő mesterségesen rakott kőhalomról először azt gondoltam, hogy a Közép-Ázsiában gyakori kősírok hasonmása. Később rájöttem, hogy ez az áldozati hely volt, míg a sír a mintegy három méter magas kőfalban rejlik, amit két oldalán ferde vágással - ez azt jelzi, hogy kimozdítható - választottak el a többi kőzettől. Ilyen tökéletes hasadékot sehol nem találtam. Tetejét hatalmas, lapos faragott kövek zárják le, egyiket még be is ékelték, közepéből pedig úgy 60-70 évvel ezelőtt távolítottak el egy faragott kőcímert - osztja meg velünk ismereteit vezetőnk.

Arra is felhívja figyelmünket, hogy moha csak mellette nő, aminek az a magyarázata, hogy az üreget rejtő sziklát kiszárító, belső termikus hő miatt rajta nem telepszik meg a nedvességet kedvelő növény. Néhány méterrel odébb a sziklafal hasonmását láthatjuk. A mögöttes üregek létét műszeres mérésekkel már igazolták, és nem zárható ki, hogy ezekben található az írások által jelzett Attila, a hun kapitányok - Béla, Kadocsa, Keve -, valamint a Pozsonyban elhunyt Árpád sírja.

A kis katlanon valamikor több forrás vize folyt keresztül, amelynek szintjét a legszűkebb részen egy gáttal tetszés szerinti magasságig, akár a kőfal tetejéig lehetett duzzasztani. Ezt geológusok is megállapították. Noha ezek a források a dorogi bányaműveléssel egyidejűleg elapadtak, Anonymus és Kézai még azt írta, hogy Attilát a vár alatti kőmederben folyó patakforrás fölé temették. A katlan oldalába épített perem egyik oldalán álltak a halotti szertartás résztvevői, a másikon a táltos végezte a szertartást. Azon a helyen most is jól látható a sziklafalon a környezetnél 1500-szor nagyobb vastartalom kicsapódása.

- Körös körül mindenütt faragott és egymásra pakolt köveket látunk.
A mesterséges építés a völgybe tartó patakmeder oldalán nyomon követhető, a forráshoz vezető út szélét is kikövezték, hogy a vízért érkező szekereket megtartsa. A vízhozam olyan bőséges volt, hogy a hegy lábánál egy nyolcszáz méteres szakaszon 15 vízimalom működött a XVI. sz.-ban a török hódoltság előtt. Ez egyben azt is jelenti, hogy igen sok embert kellett ellátni kenyérrel. De megvan az a hőforrás is, amely soha sem fagy be, és amely "hév vizekre" Anonymus is utalt - folytatja a történetet Lánszki Imre.

Ez a jelentős település, amelynek lakosságát el kellett látni, volt a római Herculia, a későbbi Sicambria, Ős-buda, majd Fehéregyháza, amelyet mint láttuk, hol nem létezőként kívántak beállítani, hol Aquincummal összemosni. Csakhogy idén nyáron a szerencse vezetőnk kezére játszott. 1208-ból származó okleveleket kapott a párizsi levéltárból, amelyekben leírják Sicambria, mellette pedig zárójelben Buda nevét. Mivel a Várhegyen IV. Béla az 1241-es tatárdúlást követően kezdte meg az építkezést, a párizsi iratok csak Ős-budára utalhatnak.

A történet innentől kezdve élesben folytatódik, hiszen az MTA mind a mai napig tagadja Sicambria létét. Míg Lánszki Imre azon fáradozik, hogy jövő tavasszal társaival kiszabadítsa a növények, fák és a rárakódott föld rabságából dicső elődeink sírját, addig a másik oldal sem tétlenkedik. A fennsíkon építendő lakópark ügyében a per még nem zárult le, a HÉV Budakalász-Lenfonógyár megállója közelében pedig svájci nyugdíjasoknak épül pazar épületegyüttes. Éppen ott, ahol tavaly ősszel az alapok kiásásakor leggazdagabb honfoglaláskori leleteinket - temetőt, kamrát, épületeket - tártak fel. A Pilisben építettek már az utóbbi években német fogolytábort, forgattak környezetromboló külföldi filmeket, folyik a terület beépítése. Jó lenne, ha a bevezetőben említett, még megmaradt hagyományainkat és dicső elődeink emlékhelyeit nem árusítanák ki kufármódra.

Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2005. november 17.

Nyitólap

KITEKINTŐ

Attila sírja

Oldal tetejére