Dolmenek
és tumuluszok
|
|
|
Dolmenek
és tumuluszok
|
|
|
Dolmenek és tumuluszok |
A viszokói piramisok újabb rejtélyei
A Magyar Demokrata eddig két cikkben és két filmtudósításban számolt be a viszokói piramisoknál tett látogatásról. Legutóbb 2007. június 1-3. között jártunk a helyszínen. Ekkor már nem egyedül.
Bizonyára a Demokrata 2006/26
és 45. számában megjelent beszámolók is hozzájárultak ahhoz, hogy egyre többen
személyesen járjanak utána a viszokói piramisok rejtélyéjének. E sorok írója
ezúttal negyvenharmad magával vághatott neki az útnak, amelynek napirendjét
elmaradhatatlan bosnyák barátunk és kísérőnk, a bennünket önzetlenül segítő
Sanel Silajdzic állította össze. Az útitársak között akadt természetgyógyász,
Pilis kutató, barlangász, rovásíró, etruszkírás szakértő, génsebész, földrajztanár
és több orvos is. Valamennyiük közös tulajdonsága a felkészültség és jártasság
a Krisztus születése előtti évezredek titkait boncolgató szakirodalomban, a
helyszínek felkeresése, bejárása. Ezen titkok közé tartozik a viszokói (hegy)piramisok
keletkezésének/építésének ideje, oka és persze mesterségesség esetén az építészek
kiléte. Abban biztosak voltunk, hogy egyelőre határozott választ aligha kaphatunk
ezekre a kérdésekre, de reméltük, hogy legalább az emberi beavatkozás további
bizonyítékait megismerhetjük. Mert a kétkedők, elsősorban azok, akik sosem jártak
a helyszínen, továbbra is kitartanak állításuk mellett, mely szerint a természet
csodájával állunk szemben.
Velük ellentétben nekünk
aligha lehettek kétségeink afelől, hogy a lépcsősnek is nevezett Hold piramis
fennsíkjának kövezete nem lehet a véletlen műve. Legutóbb beszámoltunk a nagyjából
10x5 centiméteres kövecskék ezreiből épített útról és azon szakaszáról, amelyet
még 30-40 centiméteres ferde perem is körülvett. Ha ezt a kiemelkedést földmozgás
hatásának tulajdonítjuk, akkor is feltűnő, hogy a peremen lévő kőlapocskák egyike
sem tört ketté, repedt meg, hanem csupán az illesztés mentén mozdult el. Az
utat képező kövecskék eredetére némi támpontot adhat az elmúlt hetekben amerikai
kutatók által közzétett vizsgálati eredmény, mely szerint a gizehi piramis köveit
nem bányászták, hanem mesterségesen készített formákban mészkő öntvényként gyártották.
Az általunk látott kövecskékkel egyfelől az a hasonlóság, hogy ezek sem találhatók
a természetben és a kavicsokkal, sziklákkal ellentétben sajnos sérülékenyek,
de erről később. Egységesen barnásba hajló, okkersárga színűk is "sorozatgyártásra"
vall.
És ezzel még koránt sem
fejeződtek be a továbbra is aknaveszélyre figyelmeztető táblákkal teletűzdelt
fennsík látnivalói. Egy legalább 10 x 15 méteres feltárás újabb sajátossággal
fogadott; a fennsík közepe felé ferdén megsüllyedt, nagyobb méretű kőlapokat
két rétegben fedtek kisebbekkel. Goran, az ásatások helybeli vezetőjének elmondása
szerint nincs kizárva, hogy az elmozdulást szeizmikus rengés okozhatta, igaz,
a környéken jóformán ismeretlen a földrengés. Az újabb rétegek szerinte egymást
követő nemzedékek munkái, miután kötőanyaggal kitöltötték az egyenetlenségeket.
A mesterségességet több bizonyíték is alátámasztja. A helyenként tökéletes négyzet
alakú felső kőlapokat fugázták (851-es kép) és vonalas díszítéssel látták el,
ráadásul több rovásjelet is (T, J, és az alagútban már korábban is látott, E
alakú P) tisztán kivehettünk és lefilmeztünk. Utánzási kísérletünk teljes kudarcot
vallott, lehetetlen volt bármilyen eszközzel még csak hasonló jelet is azonos
módon bekarcolni a kövekbe.
A feltárás szélén a kutatók próbafúrással vettek mintát az alsóbb rétegekből, hogy azok jellegzetes tulajdonságait összehasonlítsák. Kiderült, hogy 150 méterig a felszínen látott kőlapok és az alattuk lévő, kiegyenlítést szolgáló agyag egymással váltakozva jelenik meg, míg az ezt követő 50 méteren szürke, tömör, ugyanakkor napjainkban is párját ritkító finomságú "beton" rétegre bukkantak a geológusok. A fúrásokat a kőzettani elemzések befejeztéig nem folytatják.
Egy, a földsugárzás terén jártas utastársunk ekkor megmutatta e sorok írójának a tenyerén megjelent apró, fehér foltok sokaságát. Tapasztalatai alapján tudta, hogy ez az erős földsugárzás jele, akárcsak a test és a végtagok szokatlan elnehezülése. Ez a jelenség kinél-kinél más testrészen jelentkezik, és hasonlóképpen tapasztalható a szakrális, ősi magyar körtemplomoknál. Mivel ezeket szerény méretük következtében Istentisztelet céljára nem használhatták tömegek, minden bizonnyal csak a mennyeiekkel kapcsolatot tartó táltos végezhetett bennük szertartást. Nincs kizárva, hogy a viszokoi Hold piramis, még ha nagyobb méretben is, de hasonló célt szolgálhatott. Ez a felételezett szakrális jelleg indokolhatja, hogy a helyszínen mindez ideig egyetlen emberi maradványt sem találtak.
Ilyenek az öt kilométerre
lévő Vratnicában sem kerültek elő, ám a Toprak Alija nevű, a völgyből úgy 50
méterre kiemelkedő domb mégis meghatározó a kutatás szempontjából. A domb lábát
ugyanolyan érdes/érdesített felületű, óriási kőlapok veszik körül, mint amilyeneket
már a viszokói Hold piramis egyik szintjén láttunk. A feltűnést azonban nem
is ezek, hanem a domb oldalában végzett feltárás során felszínre került, Goran
szavaival tumuluszok és dolmenek jelentik. Ezek szerepét Friedrich Klára így
foglalta össze könyvében: "A dolmenek asztal vagy kőkamra formára összerakott
sziklalapok. Elnevezésük breton vagy kelta eredetű, a daul=asztal és a moen=kő
összetételből származik. A kőkamrák egyik lapján néha léleklyuknak nevezett
nyílás van, ahol az elhunyt lelke közlekedik. Nem minden esetben találtak azonban
temetésre utaló maradványokat alattuk. Németországban a néphagyomány hun síroknak
tartotta a dolmeneket. Ha a dolment földhalom borítja, tumulusznak nevezik."
A domb lábánál földdel borított,
méretes kőhasábokkal fedett tumuluszokat, míg a dombtető közelében, két szinten
dolmeneket ástak ki. Egyikük valóban hatalmas, több tonnás, 65 centiméter vastag
és széles, 4 méter hosszú, amelyet a két szélén lévő megtámasztási felületet
kivéve alatta és felette úgy bontottak ki környezetéből, hogy az érdeklődők
közvetlen közelről, ám mégis biztonsággal tanulmányozhassák. Goran úgy véli,
hogy a viszokoi piramisokat építők jelképes végső nyughelye lehetett ez a mesterséges
domb.
Ezekről a világban mindenütt
fellelhető építményekről gazdag összeállítást találunk Várkonyi Nándor könyvében,
építésüket pedig Colin Renfrew cambridgei régészprofesszor a Krisztus előtti
4000 és 2500 közé helyezi. Mint fentebb láttuk, ezekben másutt sem találtak
minden esetben temetésre utaló nyomokat.
A mintegy félszáz méterrel
távolabb lévő, két lényegesen kisebb domb egyikében is megkezdődött a feltárás,
ahol egyelőre csak a kikövezett alapokat ásták ki az egyik oldalon. A szerényebb
méretek arra engednek következtetni, hogy nem fejezték be építésüket, a völgy
szelíd hajlatát megtörő kiemelkedésük ezzel együtt mindenképp mesterséges jellegüket
erősíti.
Újabb meglepetés Viszokoban, a Boszna folyó meredek partján lévő bőrgyár területén várta a kutatókat. A raktárnak is használt, hegyoldalba vájt, kétfelé ágazó alagút bővítésénél kiderült, hogy a morzsalékos, agyagos, könnyen eltávolítható törmelék mögött mindkét irányban kemény sziklafal zárta le az utat és csak bizonyos irányban folytatódott a könnyen bontható morzsalék. Mint a geo-radaros bemérősből kiderült, egyik a Hold, másik a Nap piramis felé vezet. A mindenünnen csöpögő víz jelzi, hogy a két alagút nem a sziklafal mellette tíz méteres mélységben rohanó Boszna folyóból, hanem a felette magasodó hegyből kapja az állandó nedvességet. A felfedezést még izgalmasabbá tette, hogy a feltárás során méteres átmérőjű, több darabra tört kőkereket - és nem malomkereket - találtak, amit ott, a bányafákkal kitámasztott helyszínen közszemlére tettek.
Bejárásunk során természetesen
nem hagyhattuk ki a csúcsban végződő Nap piramis oldalában korábban feltárt
alagút felkeresését sem, ahol tavalyi látogatásunk óta meglepő változás fogadott.
Kibővített, bányafákkal megtámasztott, belámpázott, embermagas járatok vártak
ott, ahol októberben mi még csak guggolva jutottunk előre. Ez már kétség kívül
a nagyüzemi turizmus előjele, ahogy az is, hogy az elő nem készített, további
száz méteres, guggolós szakaszra nem csak útitársainkat, de minket sem engedtek
be biztonsági okokra hivatkozva. A magyarázat végül is elfogadható, mert amíg
csak két megátalkodott, saját felelősségére kutakodó újságíróra szakad rá az
alagút, az legfeljebb címlap story, de ha a nagyközönség számára megnyitott
szakaszon kívül ugyanez egy látogatóval történik, azért a feltárásvezetőt terheli
a felelősség.
Noha nem mehettünk be a tatárlakai korong egyik jelét és a rovás C, S, valamint
E alakú P betűt is megőző kőhöz, egy hozzá hasonló méretű, kelt tészta jellegű
óriási "kavicsot" megszemlélhettünk. Alakja, mérete, mélyedései, tükörsima
felülete megdöbbentő hasonlóságot mutattak a gyergyószentmiklósi Tarisznyás
Márton Múzeumban kiállított, két tászok-tetői kővel, igaz, jelek nélkül.
Ez a kő ugyanúgy környezetidegen,
mint a legutóbb is látott és szerencsére most is megérinthető, rovásjelekkel
gazdagon ellátott társa. A korábbi egyetlen járat helyett immáron kettőben is
lehet haladni, amelyeket derék magasságig ugyanolyan kövekből épített, falakkal
határolt átjárók választanak el egymástól, mint amelyekkel a szellőzőnyílások
szélét megtámasztották. A kutatók a több helyen is feltárt cseppkövek, mennyezetről
lógó sztalaktitok méretéből tudnak következtetni a járatok korára, hiszen ezek
csak szabad helyen növekedhetnek.
Végezetül néhány észrevétel.
Még az erőltetett menetű bejárás sem tette lehetővé egyetlen rendelkezésre álló
napunk alatt a csúcsban végződő Nap piramis élének és feltárt oldalának közös
felkeresését, néhányunk azonban egyénileg feljutott a nyeregig. Oda, ahol tavaly
nyáron még a kutatók alaptábora állott. Megdöbbenésükre már semmit nem találtak
a helyszínen, ami arra vall, hogy az ásatást inkább a látványosabb Hold piramisnál,
az alagutakban és az említett dolmeneknél folytatják. Az eddigi tapasztalatokról
és tervekről a Semir Osmanagiccal készített beszélgetésünkben számolunk be,
míg filmünk a Magyar Demokrata jövő heti DVD korongján lesz látható.
Amit rendkívül sajnálatosnak
tartunk, a feltárt kőlapok pusztulása, töredezése. Ha ezek konzerválása, óvása
nem történik meg, akkor rövidesen az enyészeté lesznek, amint azt tavalyi látogatásunkhoz
képest is tapasztaltuk.
Bevezetőben említett kérdéseinkre
továbbra sem kaphattunk választ, mert a magyarázat egyelőre a múlt végtelenjébe
vész. Szereztünk viszont újabb bizonyságokat arra, hogy Európa Krisztus előtti
történelmét alaposan át kell írni.
Szakács Gábor
Fényképek: Vígh Sándor
Magyar Demokrata 2007/24
 |
|
Dolmenek
és tumuluszok
|
|
|